Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-13 / 213. szám

www.ujszo.com I 2019. szeptember 13. KULTÚRA 9 Az 2 - a kipukkadt bohóclufi Andy Muschietti rendező a King-regény mélységeit csak megvillantja a Második fejezet filmváltozatában Pennywise (Bill Skarsgard), az emberi testekből, de legfőképpen az emberi félelmekből táplálkozó bohóc LOVAS EMŐKE Stephen King horror­klasszikusa, az Az (It) első fejezete kőt éve minden idők legsikeresebb horrorfilmjévé nőtte ki magát. A 2017-es első rész a mostanában annyira népszerű retró­­hangulatnak és a remek (gyerek-) stáblistának is köszönhetően lett kasszasiker, ráadásul a film sikere óta a King-könyvek is eladási és újrakiadási reneszánszukat élik. Idén a szerző két nagy klasszikusát is bemutatták a mozik: a Kedvencek temetője újrafeldolgozását és az Az második részét. Az alaptörténet szerint Derry unal­mas kisvárosából bizonyos időkö­zönként eltűnnek gyerekek. A város­ka szömyülködik, gyászol, majd el is felejt mindent, egészen addig, amíg meg nem hal Georgie Denbrough (Jackson Robert Scott), és a magát Vesztesek klubjának nevező gyerek­­csapat (melynek tagja Georgie bátyja is - akit a felnőtt szereposztásban Ja­mes McAvoy alakít) úgy nem dönt, hogy megtalálja és elpusztítja a bo­hócot, aki felelős a halálesetekért. Pennywise bohóc viszont csak ideig­­óráig legyőzhető, és a csapat tagjai, akik - Mike Hanlon (Isaiah Mustafa) kivételével - a gyerekkori kalandjuk­ra egyáltalán nem emlékeznek, a régi fogadalmat betartva visszatérnek Derrybe, hogy ismét megküzdjenek Pennywise-szal (Bili Skarsgard), az emberi testekből, de legfőképpen az emberi , félelmekből táplálkozó bo­hóccal. Az Az története egy „sima horror­hoz” képest ritkán látott távlatokat nyit meg: az Első fejezetben még ka­masz baráti társaság 27 év utáni ta­lálkozása szólhatna a felnőtté válás fájdalmáról, az emlékekről, a vissza­térésről, a hit erejéről, nem beszélve a könyvben fellelhető metafizikai mélységekről és az ősi gonoszűző szertartások lényegéről, az Az - Má­sodik fejezet viszont sajnos inkább marad az egymással alig-alig köl­csönhatásban lévő epizódok laza lán­colatánál. Marko Skop filmjét nevezi Andy Muschietti rendező mind­ezen mélységeket csak megvillantja a Második fejezet filmváltozatában, de teszi ezt anélkül, hogy igazán kibon­taná azokat. Ami a két és félórás já­tékidőt nézve több mint érthetetlen, hiszen lett volna idő és tér az időköz- ; ben a világ különböző pontjain fel­nőtté váló, (közös) gyermekkori em­­: lékeik nélkül félelmetesen mássá/különbözővé nőtt vesztesek kapcsolatainak, újratalálkozásának kibontására. És talán érdemes is lett volna pár bohóctréfává laposodó, el­csépelt horrorklisét fel is áldozni en­nek érdekében. E nélkül marad a laza láncolat, és a párhuzamos jelenetek arról, hogyan küzdenek meg a felnőtt szereplők gyerekkori emlékeikkel (spoiler: simán) és Pennywise ijeszt­getésével - egyenként. Hogy aztán az utolsó egy órában ők hatan összesza­ladjanak a Neibolt utcai házban, és is­mét lemenjenek a bohóc csatomabi­­rodalmába. Bőven van baljós zene, gyerekevő jump scare-ek (és az Muschietti és a szereplőgárda érde­me, hogy ezek olyan ritmusban jön­nek, hogy jó arányban képesek ránk hozni a frászt), sokkarú nénik, dene­­vérszámyú miniszömyek és póktestű izék (utóbbiak mondjuk egy idő után inkább csak túl hangosak és túl ki­számíthatóan érkeznek). A színészi alakítások közül mindenképpen ér­demes kiemelni a gyerek és felnőtt Richie Toziert alakító Finn Wolfhar­­dot és Bill Hadert. A Stranger Things gyerekszínészének behozásával a film készítői okosan döntöttek, rá­adásul Bill Hader felnőtt Richie­­alakja az egyetlen, aki dumájával, ki­szólásaival, fásultságával, cinizmu­sával és mimikájával egy-egy jó pil­lanatban valóban képes kioltani, be­borítani, magába omlasztani az üres ijesztgetést. Általában akkor, amikor már mi is besokallunk mindettől. A gyerekkori félelmeket remekül ábrázolta az első rész, de a felnőttkori drámákkal és Derry városának ősi gonoszával mintha nem akarna sok mindent kezdeni. A King-könyv ra­jongói minden bizonnyal várták, ho­gyan kerül majd be az ördögi Chüd­­szertartás a filmbe. A rituálé ábrázo­lása lehetőséget adott volna arra, hogy Pennywise-Krajcáros ne maradjon meg csupán az ijesztő bohóc alakjá­nál, hanem valóban az a Derry alatt bujkáló, bohócként megtestesülő, kozmikus Gonosz legyen, melynek valódi alakja a Pók, és jóságos, de passzív ellenpáija a Teknősbéka. Hi­ába a könyves kiszólás a címben, a filmben mégis szomorúan elkent a Gonosz elpusztítására szánt varázs­eszköz, de nem csak a , jókon” spó­roltak az alkotók. A Vesztesek klub­jának ősellensége, az időközben el­­megyógyintézetbe került Henry Bo­wers a történet szerint kiszabadul a zárt osztályról, és ebben halott „ba­rátja”, Patrick Hockstetter segít neki, aki a regényben mindvégig hátráltat­ja a felnőtt Vesztesek munkáját. A jók harcának ez az állandó ellenpontozá­sa, a valódi győzelmet állandóan meghiúsító-megnehezítő gonosz erő a filmben csupán egy néhányszor fel­villanó, autót vezető, foszlott zombi­­vá üresedik. Tény, hogy King epikus horrorja sok mindent megtesz azért, hogy ne laposodjon el, de egy ekkora törté­netnek már régen nem elég egy ijesz­tő alak, a patakban folyó vér, pár visszatérő hulla, pár szerencsesütiből előmászó, nyálkás szörny és a meg­felelő számú jump scare/óra. Sokkal hatásosabb lett volna megfesteni a szereplők igazi félelmeit - a gyerek­kori fogadalmak beváltásától, a ha­zatéréstől és a felnőtté válástól. Az: Második fejezet (It: Chap­ter Two / To Kapitola 2). Ameri­kai horror, 2019, 165 perc. Ren­dező: Andy Muschietti. író: Step­hen King. Operatőr: Checco Va­rese. Főszereplők: Bill Skarsgard, Jessica Chastain, James McAvoy, Bill Hader, Xavier Dolan. Azonosították a szobortöredéket Oscarra Szlovákia Pozsony. Marko Skop És lön világosság! című drámáját nevezi Szlovákia nemzetközi film kate­góriában az Oscar-díjra, a Szlo­vák Filmakadémia tagjainak sza­vazatai alapján. A filmet már be­mutatták Karlovy Varyban, ahol tízperces állótaps fogadta; első­sorban az alkotás bátorságát, erős társadalombírálatát értékelte a közönség. Az És lön világosság! családi dráma egy negyvenes apa felelősségéről, aki vendégmun­kásként dolgozik Németország­ban, miközben itthon egy félka­tonai szervezet tagjaként komoly bajba keveredik a fia. Magyarország ugyanebben a kategóriában Tóth Barnabás Akik maradtak című filmjét ne­vezi az Oscar-díjra. (tb) Új tudományos vizsgálatok segítségóvel azonosítottak egy több mint 110 éve a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében lévő antik szobortöredéket. Budapest. A fej nélküli mell­szobron látható viseletnek és a szo­bor anyagának közelmúltbeli vizs­gálata során derült fény arra, hogy a szobor Hadrianus római császárt áb­rázolja, ráadásul ebből a szobortí­pusból összesen csak négy darab lel­hető fel a világon - tudatja a Szépművészeti sajtóközleménye. A köpeny és a szíj könnyen meg­határozható. Az előbbi a római had­vezérek jellegzetes rangjelző ruha­darabja, a paludamentum, az utóbbi pedig egy kardszíj. A büszt tehát har­cosként és katonai parancsnokként jeleníti meg az ábrázolt személyt. Hans Rupprecht Goette berlini ré­gész, aki a múzeum Antik Gyűjte­­; ménye készülő szobrászati katalógu­sának egyik szerzője, felfigyelt egy további részletre is: a kettős kardszíj megcsavarodik a mellen. Ez a látszó­lag jelentéktelen apróság segít eldön­teni, kiről készült a büszt. A motívum : ugyanis mindössze három további római mellképen fordul elő, amelyek fürtös hajú, szakállas ifjút ábrázol­nak. A budapesti büsztöt is hasonló fejjel kell elképzelnünk. Az iíjú ; könnyen azonosítható római érem­képek alapján: Hadrianus császár ő, ; aki 117-138 között uralkodott (ko­rábban Pannónia helytartója is volt). Egy most lezáruló vizsgálat során a genfi kutató, Danielle Decrouez és : munkatársai végigelemezték az An­­: tik Gyűjtemény márványait, hogy A büszt Hadrianus császárt ábrázol­ja élete végén (Fotó: Szépművészeti M.) meghatározzák, hol bányászták a követ. Sikerült megállapítaniuk, hogy a szobrot göktepei márványból faragták. Ezt a márványfajtát csak nemrégiben fedezték fel Törökor­szágban, az ókori nagyváros, Aph­­rodisziasz mellett. A Kr. u. 2. szá­zadban ez számított a legjobb minőségű márványnak, ebből fa­ragták az uralkodó réteg és a császár számára készülő szobrok színe­­javát. És végül még egy apróság: há­tul a büszt támasztéka gomba alakú. Ezt a formát az athéni szobrászmü­­helyek használták. A közlemény összegzés leszögezi: a büszt, ame­lyet athéni szobrász faragott a leg­jobb minőségű (göktepei) márvány­ból, Hadrianus császárt ábrázolja élete végén (Kr. u. 137-138 körül), fiatal harcosként és hadvezérként. A szoborral a Szépművészeti Mú­zeum Muszeion elnevezésű kama­­rakiállítás-sorozatának új tárlatán ta­lálkozhatnak a látogatók. (kuit) Az Első fejezetben még kamasz baráti társaság 27 év utáni találkozása (Fotók: Continéntaifiim)

Next

/
Thumbnails
Contents