Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-12 / 212. szám

A HÓNAP TÉMÁJA Dobsa Fodor Mónika néptáncos, a Kuttyomfitty Társulat tagja Mindig is szorongó, zár­kózott, stresszes, megfele­léskényszeres, kitűnő tanuló voltam, s ennek már alap­iskolás koromban is meg­mutatkoztak a testi tünetei. Gerincferdüléstől és állandó hátfájástól szenvedtem. A gerinctornán kívül abban az időben ezzel nem tö­rődtek, a környezetemben sem láttam rá pozitív példát, hogyan lehet a feszültséget levezetni. Viszont én szeret­tem volna jól érezni magam a bőrömben, a világban. Mostanra elmondhatom, ez egész kitűnően sikerült, de rengeteget tettem érte. Nem átallottam segítséget is kérni, például évek óta rendszere­sen járok kineziológushoz oldásra. Szerintem sokkal felnőttebb segítséget kérni, ha kell, mint dacos óvo­dásként bizonygatni, hogy mindent egyedül is meg tu­dunk oldani. Elolvastam sok életvezetési, stresszoldásról szóló könyvet. Ami vonzott, ki is próbáltam, s ami bevált, azt beépítettem az életem­be. Elsősorban a mozgást emelném ki, ami ugyan egy táncosnál adott, de itt a bi­ciklizésre, tornára gondo­lok, ezeket lazító szándékkal végzem rendszeresen. Az én harmóniára való törek­vésemben fontos szerepe van a szoros kapcsolatnak a természettel és a legalább pár perces egyedüllétnek, csöndnek, befelé figyelés­nek, imának. Egy fárasztó nap után amint tehetem, hú­zok ki a kertbe szusszanni, már az sem zavar, ha gyo­­mos. Pedig az. Az igazi áttörést szoron­gásom feloldásában az Anamé Programmal való megismerkedésem jelen­tette, bő két évvel ezelőtt. Ez egy a jógából kiinduló, koncentráción, mozgáson és lélegzésen alapuló mód­szer. Azóta nem múlt el nap, hogy ne gyakoroltam volna, látványosan jobban érzem magam a bőröm­ben, erősebb, letisztultabb, lazább vagyok. Ha komoly feszültségbe kerülök is, kis gyakorlás, pár mély hasi légzés után távolabbról tu­dom szemlélni a helyzetet. Előadások előtt is mindig UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM Női praktikák a STRESSZ ELLEN Hazai, a szakmájukban, hivatásukban ismert hölgye­ket arról kérdeztünk, milyen stresszhelyzetekkel kell szembenézniük a munkájukban, az életükben, és hogyan próbálják elhárítani a stresszt a mindennapja­ikban. Inspirációt, ötleteket bátran meríthetünk tőlük. adok időt magamnak az elmélyülésre, a légző- és energiagyakorlatokra, hogy koncentrált legyek. Kamasz gyerekeimet is arra tanítom, hogy legye­nek szavaik a bennük levő feszültségek kibeszélésére, az már fél megkönnyeb­bülés. Ha szükséges, ők is elmennek kineziológushoz, sőt szeretnek is oda járni. Milyen jó lenne, ha az isko­lákban lenne olyan óra, ahol a lelki higiénia alapjait taní­tanák meg a gyerekeknek, többszörösen megtérülne az ára! Olvasni is nagyon szeretek, pszichológiai szakirodalmat is, regényeket is, de csak olyanokat, amelyek nem tagadják el az élet nehéz­ségeit, árnyaltak, mégis a magasba, előre tekintenek, életigenlőek. A zene, a művészetek nél­kül számomra ízetlen az élet. Naponta hálát adok, hogy ilyen szerencsés vagyok, azt csinálhatom, amit szeretek, jó népzenére táncolhatok, játszhatom a színpadon. Ritkábban jutunk el szín­házba, koncertre, mint sze­retnénk, hisz mi is fellépünk, de ha sikerül, akkor maxi­málisan kiélvezzük. Mint például legutóbb Palya Bea frenetikus koncertjét, aki a kedvenc énekesem és egyik példaképem belső szabad­ságban, önazonosságban és művészi minőségben is. A végére hagytam a leg­fontosabbat, a családot. A szeretetnél, ölelésnél, öröm­teli együttlétnél nincsen jobb stresszoldó. Ennek igyek­szünk bőven teret adni a férjemmel, Tomival, a tár­sulati munkán kívül is. A leg­nagyobb öröm, ha négyen, a gyerekekkel együtt tudunk él­vezni egy jó színházi előadást vagy az esti kártyacsatát. Both Enikő Pay TV manager, JOJ TV A stressz annyira a min­dennapok részévé vált, hogy sokszor már nem is tuda­tosítjuk, mekkora terhet ró ránk. A tévés munkám során számomra a legnagyobb stresszt a folyamatosan be­áramló nagy mennyiségű -információ jelenti. Ennek az a nagy kihívása, hogy kibo­garásszam, mi fontos, és mi nem az, mi az, amit nekem kell megoldanom, valamint mi az, amit továbbküldhe­ték. Amikor tolmácsként dolgozom, akkor amin biz­tos, hogy agyonstresszelem magam, az az utazás, érke­zés a helyszínekre, a parko­lás... Kattognak a fejemben az olyan kérdések, hogy: Vajon lehet majd ott parkol­ni? Odatalálok elsőre? Lesz olyan parkoló, ahova én is be tudok tolatni? Tudom, viccesen hangzik, de ez sok­szor jobban igénybe vesz, mint mondjuk a tolmácso­lás témája. Megelőzni azzal próbálom, hogy például a teljesen ismeretlen helyszínt google mapson megnézem. Ami meg az információk kezelését illeti, ott arra figye­lek, hogy a telefonomat és laptopomat mindig lehalkí­tom. Az üzenetek, e-mailek érkezését jelző pittyenések nagy stresszgenerátorok, ez­zel védekezem. Viszont így, „érett nő" koromra nagyon örülök, hogy egyáltalán nem stresszel már az, hogy ma­­radt-e este mosatlan edény a konyhában, vagy nem ©. Vályi Horváth Erika műfordító A gyermekeim születése óta sokkal lazább lettem, és hatékonyabban kezelem a stresszt, mert beláttam, vannak dolgok, amelyeket nem tudok befolyásolni. Mivel korábban szinte bete­gesen maximalista voltam, nagy minőségi változást ho­zott az életembe a lazább és derűsebb életszemlélet és a tudat, hogy nem nyer­hetek mindig. A munkámat a legjobb tudásom szerint igyekszem elvégezni, tuda­tosan kerülöm a negatív, mindenben csak a rosszat meglátó és pletykás embe­rek társaságát. Esténként azzal a gondolattal alszom el, hogy ez a nap is egy jó nap volt, mert sokat nevet­tem, jó szöveget fordítot­tam, egészséges vagyok, csodás, szerető család és barátok vesznek körül. Ha túl sok a határidős munka és a stressz, akkor sem pánikolok, ehelyett in­kább listát írok, felosztom a munkát kisebb adagokra, pipálom, ami megvan, így mindig van sikerélmény, és egyre kevesebb a teendő. Egészségtudatos nő_ként naponta kijárok a kutyám­mal az erdőbe összeszed­ni a gondolataimat, fejben összerakom a napom, átgondolom a hetem, vagy csak úgy nézelődöm, hallgatom a madarakat, közben feltöltődöm. Fon­tosnak tartom a pihenést és az én-időt, s mivel ezek­ből dolgozó, kisgyermekes anyukaként nincs túl sok, ezért tudatosan keresem a lehetőségét annak, hogy pihenhessek és erőt merít­sek. Rendszeresen futok és táncolok, állandóan kere­sem az új, motiváló kihívá­sokat. Egy éve érzékenyítő, irodalomterápiás foglalko­zásokat tartok gyerekeknek és fiataloknak, az olvasást népszerűsítjük, gondolkod­ni, érvelni, vitázni tanítunk, a mesék, versek és novellák segítségével megfogalmaz­zuk a félelmeinket, megta­nítjuk kimondani azt, ami stresszt, félelmet okoz, be­szélünk róla, nevén nevez­zük a nyomasztó dolgokat. Úgy gondolom, a stressz nem rossz dolog, de tudni kell helyén kezelni és ural­ni, tehát bármi van, nem zsémbelek és pánikolok, hanem inkább hideg fej­jel megoldom a felmerülő problémát, majd moso­lyogva továbblépek, (me) A dunaszerdahelyi Villa Rosa étteremben §®1] ©o ®fö£(o)(o)©[r 1] 1] toszkán gasztro- és borestet tartunk a Castello di Querceto pincészet boraival. /SßsiMfogfeOäss *9211 MMD® W Wo Uilla Rosa - panzió és étterem Dunaszerdahely, Jesensky u. 6. NŐI SZEMMEL 2019. Szeptember HIRDETÉS ■ DPI90061

Next

/
Thumbnails
Contents