Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-05 / 180. szám

141 AUTÓ-MOTOR 2019. augusztus 5.1 www.ujszo.com A jégeső gépkocsik ezreit teszi tönkre évente ÖSSZEFOGLALÓ A jégeső okozta kár egy gépkocsin könnyen eléri a több ezereurót Pozsony. Az elmúlt napokban nem egy olyan heves, jégve­réssel kísért vihar söpört vé­gig az országon, amely nem­csak a villanyvezetékeket szakította el, hanem autókat is megrongált. A legtöbb ilyen zivatar az ország keleti rágióin söpört végig, ahol a jégeső már annyi autét megrongált, hogy a szervizekben nem győzik a munkát. A jégverés során megrongált autókon átlagban kátezer eurós kár keletkezik. Egyre gyakrabban ad ki az Orszá­gos Hidrometeorológiai Intézet (SHMU) erős viharok miatti riasz­tást. A nyári heves záporokat gyak­ran kíséri jégeső, lassan már a te­niszlabda nagyságú jégdarabok sem számítanak ritkaságnak. Az ettől sokkal kisebb jégdarabok is már ko­moly kárt tudnak tenni az autón. Azon túl, hogy betörik a szélvédőt vagy a hátsó ablakot, a karosszériát is megrongálhatják. A sofőrök pedig már mintha tud­nák, milyen veszély fenyeget, ha kö­zeleg a vihar. A kassai föld alatti ga­rázsok az utolsó helyig megtelnek, jégvihar esetén az is előfordul, hogy az autók csak köröznek a bevásár­lóközpontok parkolóin, s a sofőrök váiják, míg elmúlik az eső. Milyen nagy lehet a kár? Ezt nagyban befolyásolja az autó minősége. A jég rendszerint a víz­szintes felületeket rongálja meg, te­hát a motorháztetőt és az autó tete­jét, az ajtókon minimális a kár. A megrongálódás, vagy horpadás mértékét aztán nagyban befolyá­solja a kasztni vastagsága, de akár a metálfényezés minősége. Akadhat ugyanis autó, amelynek fényezése már a legenyhébb jégesőnél is le­pattog, míg más az erősebbet is át­vészeli. A nehezebben elérhető kasztni­­elemek mélyedéseit ragasztás után rendszerint súlykalapáccsal húzzák ki, míg a simább felületek esetén a tetőkárpit vagy a motorháztető szi­getelésének leszedése után kinyom­ják az apró horpadásokat. A javítást pedig az esetek többségében nem le­het pár száz euróból megúszni, egy kiadós jégeső után borítékolható a több mint ezereurós kár. Menekülj, ha tudsz A legjobb persze, ha garázsban vagy tető alatt parkolnak, egyesek szerint egy fa alatt hagyni az autót is jobb, mint a szabad ég alatt. Az ágak ugyanis lelassítják a jég sebességét, másrészt a fák alatt fennáll a ve­szély, hogy egy letörött gally ron­gálja meg az autót. Ha valakit út közben ér el egy erős jégverés, annak mielőbb tető alá kellene parkolnia az autóval, ha nincs a közelben mélygarázs, a leg­közelebbi töltőállomás fedele is megteszi. A biztosítók szerint az egyik legjobb megoldás, ha a cso­magtartóban tartósan hordunk egy vastagabb takarót vagy pokrócot, amely a standard jégdarabok ellen szinte százszázalékos védelmet biz­tosít. Gyakorlatilag bármilyen, mé­retesebb rongy, amely a kezük ügyébe kerül, jelentős kártól óvhatja meg a gépkocsit. Figyelmeztető rendszer A jégesővel kísért viharok több­sége ugyan váratlanul, hirtelen ér­kezik, ám nagyobb részüket jóval előre meg tudják jósolni a meteoro­lógusok. Néhány biztosító figyel­meztető rendszereket is kiépített an­nak érdekében, hogy időben figyel­meztesse klienseit a közeledő jég­esőre. SMS-üzenetet vagy e-mailt küldenek a vihar, jégeső, szélvihar érkezése előtt. Hasonló rendszere­ket alkalmaz például az Allianz vagy az Uniqua - ez utóbbinál például már 2013-tól elérhető ez a szolgáltatás. A biztosítók évente több százezer fi­gyelmeztető SMS-üzenetet külde­nek szét, a tapasztalataik pedig rendkívül pozitívak, hiszen a sofő­rök ennek köszönhetően időben biz­tonságos helyre tudják vinni a gép­kocsijukat. Jelenleg már számos mobil­alkalmazás is létezik a lehető leg­pontosabb időjárás-előrejelzésre. Egy ilyen például az SHMUapp, amely ugyan nem az SHMU hiva­talos alkalmazása, de az intézet ada­taival dolgozik. Eltérő biztosítások A jégverés okozta károk a gépko­csikon eltérőek — több száztól több ezer euróig terjednek, az átlagos kár viszont egy gépkocsin kétezer euró körül mozog. Ha a jégeső megrongálja az autó­jukat, de van biztosításuk, az eljárás gyakorlatilag ugyanolyan, mint más káreseteknél. Az autót le kell fény­képezni, a keletkezett kárt a lehető legjobban kell dokumentálni. Ter­mészetesen az esetet mielőbb jelen­teni kell a biztosítónak, s le kell egyezni a biztosító szakértőjével a kárfelmérés időpontján. A biztosító aztán a javításra java­solhat olyan szervizt, amellyel szer­ződése van. Ha szerződéssel nem rendelkező szervizben javítják meg (TASR-felvétel) az autót, akkor előfordulhat, hogy a biztosító nem fogja elismerni a ja­vítás árát, s kezdetét veszi egy hosszadalmas huzavona. További lehetőség, hogy a bizto­sító a kárfelmérés után meghatároz­za, milyen összeget fizet ki a javítá­sért, ezt átutalja a kliensnek, aki az­tán saját maga szervezi meg az autó javítását. Minden egyes biztosítónak saját feltételei vannak ezeknek a kárese­teknek a térítésére, ezért nem lehet általánosítani, hogy melyik, mikor és mennyit fizet, sőt az is nagyon elté­rő, hogy milyen összegű biztosítást kell fizetni ahhoz, hogy az fedezze a jégeső okozta károkat. Egyes bizto­sítóknál elég kiegészítő biztosítást kötni a kötelező gépjármű-biztosítás mellé, mások viszont csak akkor fi­zetnek, ha az autóra kötöttek baleset­­biztosítást is. Néha pedig a baleset­­biztosítás sem elég, s csak akkor fi­zetik meg belőle a jégeső okozta ká­rokat, ha az autót ezen belül a ter­mészeti katasztrófák ellen is bebiz­tosították. (dem, sme.sk) Vak mérnök felfedezése a sebességtartó DEMECS PÉTER Folytatjuk sorozatunkat a gépkocsik korszerű technológiáinak és biztonsági rendszereinek a történelméről. Most annak jártunk utána, mikor jelentek meg az autókban az első légzsákok és a sebességtartó, az úgynevezett tempómat. A biztonsági légzsákok történel­me a 20. század ötvenes éveiben kezdődött. A felfújható vánkosok ötletén az amerikai John W. Het­rick mérnök kezdett dolgozni az­után, hogy túlélt egy közlekedési balesetet. Annak ellenére, hogy senkinek nem történt baja az ütkö­zés során, a mérnök mégis eltökél­te, hogy kitalál valamilyen rend­szert, amely a ütközéskor megvé­­dené az autóban utazókat. 1953-ban szabadalmaztatta találmányát. Ér­dekesség, hogy ugyanabban az idő­ben Walter Linderer német mérnök is kidolgozott egy hasonló bizton­sági megoldást. Fokozatos fejlesztés S bár a légzsákokat az amerikai Ford is tesztelte saját autóiban, még­is az amerikai Oldsmobile Toronado volt az első sorozatgyártású modell, amelyben 1973-ban megjelent a légzsák. Az amerikai előírások sze­rint az autógyártók akkoriban vá­laszthattak, hogy légzsákkal vagy biztonsági övvel szerelik fel autóju­kat, mindkettő nem volt kötelező. Az első márka, amely a bizton­sági övön kívül a légzsákot is bele­szerelte egy autójába, a Mercedes volt, 1980-ban alkalmazta ezt a megoldás az S osztályban - konk­rétan a W126 modellben. A légzsá­kok történetéhez aztán a svédek is csatlakoztak, amikor 1995-ben a Volvo 850 modellnél bevezették az oldalsó légzsákokat. A sofőr térdé­nek védelmét szolgáló légzsák Eu­rópában először csak 2003-ban je­lent meg, a Toyota Avensis modell­nek köszönhetően - ez volt az első, kilenc légzsákkal árusított autó. 2009-ben lépett hatályba az a sza­bályozás, mely szerint az Európai Unióban gyártott gépkocsikat köte­lező légzsákkal felszerelni. Sebességtartó Ez a hasznos, vezetést elősegítő rendszer is a tengerentúlról került Európába. Érdekessége, hogy egy vak tudós, Ralph Teetor találta fel. Állítólag ki nem állhatta az ügyvéd­jével való autózást, mivel az mindig, mielőtt valamit mondott, lelassított az autóval. Teetort ez annyira ide­gesítette, hogy 1948-ban szabadal­mazott egy találmányt, amelynek köszönhetően az autó képes volt konstans sebességgel haladni. Tíz évvel később debütált ez a rendszer a Chrysler modelljeiben. Népszerűségét az Amerikai Egye­sült Államok útrendszerének kö­szönhette, hiszen az utak túlnyomó többsége nyílegyenes, az amerikai­ak pedig rendszeresen tesznek meg hatalmas távolságokat autóval. A modernebb sebességtartó rend­szerek aztán az előző évszázad vége felé kezdtek megjelenni. A Mitsu­bishi 1992-ben mutatta be a Debo­nair modellben a rendszert, amely figyelte a gépjármű előtt közlekedő autó távolságát, s ha túlzottan csök­kent ez a távolság, figyelmeztette a sofőrt az ütközés veszélyére. Az au­tó sebességére viszont nem volt ha­tással. Három évvel később vezették be a Mitsubishi Diamante modell­ben azt a tempomatot, amely képes volt csökkenteni az autó sebességét, ha az előtte levő gépkocsi túl közel került. 1997-ben kapott hasonló rendszert a Toyota Celsior, a Lexus LS japán változata. Áz első, manapság is ismert adap­tív sebességtartó 1999-ben jelent meg a Mercedes S és a CL osztály­ban. A legmodernebb, sorozatgyár­tásban is megjelent sebességtartót preadaptív tempomatnak hívják. Ez az útviszonyokhoz, a kanyarokhoz, vagy a sebességkorlátozásokhoz igazítja teljesen önállóan az autó se­bességét - nemrég a Skoda Superb aktuális generációjában tudtuk ki­próbálni, s tanúsíthatjuk, hogy tény­leg jól működik. A kilenc légzsák először 2003-ban jelent meg egy sorozatgyártású autóban, mégpedig a Toyota Avensisben (Toyota-feivétei)

Next

/
Thumbnails
Contents