Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-30 / 201. szám
www.ujszo.com | 2019. augusztus 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Római bukás Az olasz államfő keresztülhúzta Salvim számításait Kormányokjönnek-mennek, a hullámverés nem csillapodik Rómában. Végül nem lesz előrehozott választás (egyelőre). A régi baloldali Demokrata Párt (PD) és a legnagyobb parlamenti párt, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) áll össze, hogy kormányt alakítson, és megtarthatják az eddigi miniszterelnököt, Giuseppe Contét. A nemrég még egymással szájkaratézó két párt hirtelen megegyezése a hatalomról szól. A Demokrata Párt az előző ciklusban esett ki a kormányzásból, direkt nem kötötte meg ezt a mostani kormánykoalíciót a választások után az Öt Csillaggal: » abban bízott, hogy majd annyira lejáratja magát a párt a Salvinivel kötött koalícióban, hogy a választók elfordulnak tőle. Ebben tulajdonképpen igaza volt. Az M5S népszerűsége legalább a felére zuhant vissza, nem bírta a tempót Salvinivel, sem a jogalkotásban, sem a kampányolásban. Más kérdés, hogy a kiábrándult szavazók nem a demokratákhoz soroltak át. Az Öt Csillagnak talán most van utoljára nagy parlamenti frakciója, emiatt inkább összeállt a régi baloldaliakkal, akik Salvini magas népszerűsége láttán szintén nem dörzsölték a tenyerüket az előrehozott választás gondolatától. Az új római kormánykoalíció napjai sem lesznek könnyűek, fogunk látni acsarkodást bőven. A római folyosói pletykák szerint azonban még egy ok volt a koalíció létrejöttére. Az olasz alkotmány szerint az államfő a politikai folyamatok kiegyensúlyozottságának, az alkotmányosságnak az őre. Amolyan kedves uralkodói jogköre van, aki a napi politikába nem szól bele, de a mostanihoz hasonló válságos pillanatokban igen. Most is rajta múlt, hogy nem oszlatta fel a parlamentet, hanem megvárta a kormányalakítást, így Salvini bánatára most nem lesz parlamenti választás. Korábban pedig egy euroszkeptikus pénzügyminiszter kinevezését akadályozta meg. Csakhogy az olasz elnöki mandátum hétéves, és Sergio Mattarella 2015 óta van hivatalban. így ha Salvini óhajának megfelelően a közeljövőben mégis új választásra kerül sor, akkor már a következő, a jelenlegi adatok szerint erősen jobbra húzó parlament választana elnököt. Ezt pedig azzal tudnák elkerülni a baloldali pártok, ha Mattarella - úgy, mint elődje - idő előtt lemondana a mandátumáról, és még a mostani parlament választana új elnököt. Ez persze még távoli lehetőség, de nem jelentéktelen az olasz belpolitikai élet szempontjából. Ehhez képest úgy tűnik, a brit monarchia keze sokkal jobban meg van kötve: beleegyezését adta, hogy a brit parlament szeptember nagy részében ne ülésezzen. Ez a brexit előtt Boris Johnson szempontjából politikailag érthető, de az alkotmányosság szellemét aligha tiszteletben tartó húzás a miniszterelnök részéről. II. Erzsébet viszont nem lépett be ebbe a konfliktusba. Ehhez képest az olasz elnök az elmúlt években sokkal aktívabb volt. Például mint a szlovák elnök. Míg más államfők nem mernek, nem akarnak, néha pedig nem is tudnak lépni ajogállamiság érdekében. G7-csúcs Trump golfklubjában? G7 mint hétlyukú golfpálya? Az amerikai elnök valahogy így képzeli. A demokrata képviselők alkotmánysértőnek tartják, hogy Donald Trump amerikai elnök floridai golfklubjában legyen a G7 csoport következő csúcstalálkozója. Az amerikai alaptörvény ugyanis tiltja, hogy állami tisztségviselők kormányzati megrendelésekből húzzanak hasznot. A G7 csoport hétvégi, biarritzi csúcstalálkozóján Trump elmondta: kormánya vizsgálja annak lehetőségét, hogy a jövő évi értekezletet az USA a Miamihoz közeli golfklubjában rendezze. Az amerikai elnök azt állítja, ebből semmilyen személyes haszna nem származna. „A golfklub Dóráiban van, van ott egy sor pazar épületünk, ezeket bungalónak hívjuk. Mindegyikben van 50-70 fényűző szoba, csodálatos kilátással, csodálatos konferenciatermekkel, csodálatos éttermekkel” - reklámozta golfklubját az elnök. Arra a kérdésre, hogy mindez nem összeférhetetlen-e, közölte: „Az én álláspontom szerint nem fogok ezen keresni. Azt gondolom, nem fogok ezen keresni. Nem akarok ezen keresni. Nem érdekel, hogy pénzt keressek ezen.” A demokraták másként vélekednek. „Az elnök pénzügyi érdekei egyértelműen befolyásolják az amerikai kormányzati döntéseket” - írta Jerrold Nadler, az alsóház igazságügyi bizottságának elnöke egy másik magas rangú demokrata képviselővel, Steve Cohennel közös közleményében. Az alkotmány tiltja, hogy kormányzati tisztségviselők kongresszusi beleegyezés nélkül bármiféle kiegészítő bevételre tegyenek szert hazai vagy külföldi kormányoktól. A demokrata közlemény szerint ez lenne az első eset, hogy más országok kormányainak Trump magánérdekeltségeinek kellene fizetniük azért, hogy az Egyesült Államokkal üzletelhessenek. Az alsóház igazságügyi bizottsága ezért alkotmányos vádeljárás indítását fontolgatja, és a demokraták egy másik esetben is vizsgálódnak, amely Trump egyik washingtoni hoteljét érinti. „A bizottság kiterjeszti nyomozását a legfrissebb fejleményekre, és újabb meghallgatásokat fog tartani, és további fehér házi dokumentumokat akar kikérni” - áll a közleményben. A G7-nek az Egyesült Államokon kívül Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, az Egyesült Királyság, Kanada és az Európai Unió is tagja. Csúcstalálkozójukat minden évben más tagország rendezi általában félreeső, természetközeli helyszíneken. Trump az amerikai csúcsra meg akarja hívni Vlagyimir Putyin orosz elnököt is, annak ellenére, hogy Oroszországot kizárták a csoportból a Krím megszállása miatt. (MTI, 24 hu) Híd-MKP és a ragadós budapesti recept BÖCSKEI BALÁZS Budapestről nézve semmi olyasmi nem történt a Híd és az MKP intézményes együttműködésének elmaradása kapcsán, ami a magyarországi ellenzéket és nyilvánosságot meglepné. Folytathatnánk is ezen a nyomvonalon, ha éppenséggel a különutas politika a 2020-as szlovákiai parlamenti választás kimenetelét tekintve - ne lenne kockázatokkal terhes a magyar és az interetnikus képviseletre nézve. Az együttműködésről való hangos gondolkodás abban is hasonlított a magyarországi helyzetre, hogy a felek már előzetesen hangot adtak bizonytalanságuknak, hogy a szavazótáboruk elfogadná-e ezt az együttműködést. Jogos vélekedés: Magyarországon a 2018-as választás során tapasztalhattuk is, hogy például a Jobbik szavazói előzetesen a kutatásokban, majd ténylegesen a választáson is kisebb arányban szavaztak át a baloldali pártok jelöltjeire, mint fordítva. A baloldaliak a Nagy Közös Cél (Orbán leváltása) érdekében túlléptek a néppártosodó Jobbik posztfasiszta múltján, illetve azon, hogy ezzel a Jobbik vezetői a baloldali közösség előtt nem számoltak el. A jobbikosok jelentős része számára viszont a baloldaliak „azok, azok a régiek”. A Jobbikhoz hasonlón az LMP vezetői is úgy érveltek, hogy szavazóik nem kívánnak a „20. századi pártokra” szavazni. Az ökopárt elitje J ebben mindenképp tévedett, nem volt olyan nyilvános kutatás, ami ne a szavazóik együttműködési hajlandóságát mutatta volna. Viszont nem létezik automatikus átszavazás sem egy-egy összefogás esetén: a választók gyakran ezt edukáció nélkül is megteszik, nemritkán pedig még akkor sem. Mindenesetre az LMP bejutási küszöb alá esése mutatja, hogy a magyarországi ellenzéki választók tudják büntetni azt, ha valaki úgy tartja fenn az álláspontját, hogy azzal nem tud hozzájárulni a magasabb célhoz. A helyzet távolabbról nézve hasonló: jogos felvetés volt, hogy a Híd és az MKP szavazóinak egy része az elmúlt évek feszült viszonya után nem egy opportunista, a növekedések elmaradása miatti lépésként értelmezte volna-e a döntést. Biztos lettek volna ilyen, a saját pártjukkal szemben kritikus szavazók, de a másik oldalról éppen amiatt indulhatnak most büntetőexpedícióra a szavazók további csoportjai, mert ez az együttműködés elmaradt. Más kérdés, hogy a magyar közösségnek, ha tagjai igazán és kifejezetten magyar érdeket képviselő pártra akarnak szavazni, sok választása nem maradt - a Progresszív Szlovákia magyar tagozatának megalakulása ide vagy oda, a pártnak a jelenleginél jelentősebben be kell ivódnia a magyar közösségek tudatába, hogy ott megkapaszkodjon az előbbi pártok mellett. Ennek feltétele sok más mellett a Híd és az MKP kilátástalan teljesítménye, illetve a progresszívek megfellebbezhetetlen és innovatív magyar képviselete lenne. És mindezeknek vagy ezek látszatának néhány hónap alatt, 2020 február végéig be kellene érnie. Tudott dolog, hogy minden megegyezési szándék igazi indikátora, hogy az ajánlat reális legyen. Mint ismert, az MKP 50-50 százalékban akarta felosztani a közös listát. Erre egy, a politika természeti törvényeire érzékeny politológus azt mondhatná, hogy az ajánlat nem mérlegeli a két párt támogatottságának különbségét, és az elmúlt évek politikacsinálásban és a politikai rendszerben betöltött szerepüket, súlyukat. Emellett egy-egy választási eredmény, főleg a legutóbbi választásé csak annyiban lehet érv egy tárgyalási folyamat során, amennyiben az eredmény által kirajzolódó erőviszonyok közép- és hosszú távon is fennállnak. Azaz a szlovákiai európai parlamenti választás eredménye - különösen az EP-választás sajátos természete miatt - kevéssé lehet referencia ebben az esetben. Egészen mást mérlegelnek a választók egy hazai parlamentijelentős belpolitikai következményekkel járó választáson, mint egy EP-választás alkalmával. Például azt, hogy legalább az egyik párt bejusson. De mindebből még nem következik, hogy a Híd indulási pozíciója sokkalta kedvezőbb lenne, a szlovákiai belpolitikai események és az azokról szóló tényfeltáró munkák láthatóan hatással vannak a párt vezetőinek megítélésére. A kampány nagy kihívása lesz mindkét párt számára, hogy milyen módon lehet az egymással szembenikonfliktus hangsúlyozása nélkül elhozni/megtartani a magyar közösség szavazatait. Nem függetlenül ettől a kérdéstől, de csak komolyabb kutatások tükrében lehetne arról is beszélni, hogy hol vannak még tartalékai az egyes pártoknak. Éközben a nyilvánosság visszatérő toposza lett, hogy a szlovákiai politikában a Progresszív Szlovákia akár jelentősebb mértékben is át tudja rendezni a választói preferenciákat, és ezzel a pártok közötti erőviszonyokat. Várjunk még ezzel, a határ mindkét oldalán túl sokszor hallottunk már ilyen és hasonló állításokat ahhoz, hogy ne a már meglévő pártok közül válasszunk. A szerző politikai elemző, az IDEA Intézet igazgatója (Lubomír Kotrha karikatúrája)
