Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-22 / 195. szám
www.ujszo.com | 2019. augusztus 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Gémregény A gödényalakúak rendjébe, de az íbiszfélék családjába tartozó csali M ég az ezredforduló környékén, talán 2001 -ben írt Zalabai Zsigmond az Új Szóba egy jegyzetet, amelyben arról számol be, hogy egy somoijai asztaltársaságban felmerült a kérdés: vajon mi lehet a knédli helyes magyar neve. O pedig tájékoztatta a társaságot, hogy a knédli (knedl’a) magyar neve gombóc. Zeml’ová knedl’a -zsemlegombóc. Ez arról jutott eszembe, hogy a szlovák sajtó (meg az internet népe) a Kuciak-fele kettős gyilkosság megrendelésével gyanúsított Marián Kocner ügyei kapcsán szintén letartóztatott komáromi Alena Zs.-t „Kocnerova volavka” kifejezéssel illeti. A kifejezés viszont, ó jaj, a magyarban mintha nem rendelkezne megfelelővel. De mit jelent a volavka? Ha hivatalos úton közelítünk a megoldáshoz, a gázlómadarakhoz jutunk, hiszen volavka popolavá egyenlő szürke gém, volavka purpurová egyenlő vörös gém. Latinul ardea cinerea, ardea purpurea. Helyes dolog nem ide keverni a kanalasgémet, melynek már latin neve (platalea leucorodia) is jelzi, hogy magyar neve megtévesztő (szlovákul bezzeg lyziciar biely, vagyis fehér kanalas), hiszen bár a gödényalakúak rendjébe, de az íbiszfélék családjába tartozik. A gémek ezzel szemben a gödényalakúak rendjén belül a gémfélék családjába. Ami a volavkát, mint szlovák szlengszót illeti, jelentése csali, illetve olyan csalétek, amellyel valami nagyobb forma zsákmányt horogra, illetve puskavégre tudunk csalni. Vagyis ennek alapján Alena Zs. magyarul Kocner csalija, vagy csalihala lehetne, ha használnánk, de nem tesszük. Talán mert a magyarban a hiányzó női nem miatt a jelentéstartalom e szelete eleve elveszik. De elindulhatunk a volat’ - hívni vonalon is, ahol a vadászat területére érkezünk, például az őzhívás tudományához, amely speciális síppal történik (ez a hívás egyébként a szlovák vadászzsargonban nem volanie, hanem vábenie). Vagyis nem csalival, hanem síppal hívunk, így lehetne Alena Zs. mondjuk Kocner hívósípja. Amelyet csalsípnak, csalisípnak is hívnak, nyilván a csalogató síp rövidebb változataként. Aki ilyesmiket boncolgat, könnyen rádöbbenhet arra is, miért hívják a köbölkúti üdülőtelepet Ardeának - nyilván a közeli párizsi mocsarakban szintén honos népes gémpopuláció miatt. Sokan a gémekkel, pontosabban a görbe nyakukkal hozzák kapcsolatba a gemkapcsokat is (biztos arról kapta a nevét, amilyen görbe, hisz logikus, a magyar nyelv meg ilyesmiben nagyon leleményes). Igazából a helyzet az, hogy az irattologatók segítőjét a brit Gem Manufacturing cég kezdte gyártani 1900-ban. Angolul egyébként a gémeket heronnak hívják. Szürke gém grey heron, vörös gém purple heron. És aki azt hiszi, ennyi volt, annak érdemes elzarándokolnia a pozsonyi Miletic utcán idén április végén megnyílt Volavka kávézóba, ahol az egyik falról egy nagy méretű rajz figyeli a hörpölőt. Egy nő, pontosabban lány feje, ahogyan két madárfej közül bontakozik kifelé. A két madárfej hosszú csőrű, üstököt viselő példány - lehet éppenséggel szürke vagy vörös gém is, ezt nem tudjuk meg, ugyanis a rajz fekete-fehér. Szóval most akkor ki itt a volavka? Felhívnánk továbbá azok figyelmét, akik az üstökösgém nevű madárra gyanakodnak (amely latinul már nem is ardea, csupán ardeola ralloides, és szintén a gödényalakúak és gémfélék családjába tartozik), hogy nem ő lesz a megfejtés, termetre ugyanis jóval kisebb, mint szürke és vörös névrokona, ráadásul a lába és a nyaka is rövidebb. Ilyen kis trampli, ám agresszívnek kinéző madár, afféle ornitológiái zsebrambó. A szerző a Vasárnap munkatársa Európaiság mint új nacionalizmus BÖCSKEI BALÁZS M ielőtt feloldanám a címben elsőre ellentmondásnak tűnő állítást, pár gondolattal téljünk vissza a napokban megrendezett Páneurópai Piknikhez. Anélkül, hogy túlságosan deszakralizálnám Máté evangéliumának azon passzusát, mely szerint „virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el uratok”, mégis szemléletes arra a várakozásra nézve, amelyről a magyarországi ellenzékiek egy része tesz tanúbizonyságot Angela Merkelnek Orbán Viktorral folytatott találkozásai alkalmával. Vannak olyan lényeglátók, akik egy-egy esemény protokoll- vagy eseményfotóján Merkel és Orbán egymástól való távolságából következtemi mának a Néppárt és a Fidesz viszonyára. Olyanok is vannak, akik nem hisznek a fülüknek, amikor Merkel a magyar gazdaság állapotát és az azt hajtó uniós források felhasználásának módját dicséri. Ez utóbbi ellenzéki típus a német kancellárnál is jobban tudja, hogy mire is gondolt valójában a CDU-s politikus. Ennek oka, hogy az elmúlt években Merkel a nyugati megváltás, a remény és az orbáni antitézis metaforája lett. Csakhogy Merkel nem akar egyik se lenni az ellenzéki magyaroknak. O Németország kancellárja, és ennek megfelelően beszélt a Páneurópai Piknik évfordulóján. Függetlenül az abban való magyar részvételtől (pl. a magyar kormány által az emlékezetből kiradírozott Hóm Gyulától), a piknik leginkább a német emlékezetpolitika fontos része. A posztholokauszt Németország számára kevés építőbb dolog van ugyanis, mint a német egység hangsúlyozása. Az egykor szétszakított országnak a berlini fal véletlenekkel övezett leomlását követően (erről Sonnevend Júlia 2018-ban „Határok nélkül” címmel megjelent remek munkája mesél) a stabilitás az egyik legfőbb érték. Ez megmutatkozik az ország gazdasági érdekeinek kifelé való képviseletében, akárcsak a németországi szélsőségek elleni pártokon átívelő fellépésben. A német politika féltve őrzött stabilitását, és az egyesítés emlékezetpolitikai „szentségét” tekintetbe vevő elemző tehát számíthatott arra, hogy Merkel nem most fog Orbán-kritikus beszédet tartani. Németország ugyanis az első, és ezzel rátérnék írásom címének magyarázatára. Napról napra többen vannak azok, akik tisztán látják, hogy Európa ma német Európa, az unió politikai és gazdasági jövője minden érdek együttes figyelembe vétele mellett is Németország céljait tükrözi. A 2015- ben elhunyt Ulrich Beck német szociológus egy inteijúban mondta azt, hogy korunkban az „euró-nacionalizmusnak vagyunk tanúi, amely a korábbi deutschmark-nacionalizmus helyébe lépett” - ennek tartalmáról a görögök hosszan tudnának mesélni vérbe fordult szemmel. Mi ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy az euró-nacionalizmusnak igencsak része az Audi-nacionalizmus is. Amikor vezető német politikusok „európaiságról” szónokolnak - el nem ítélhető módon -, a német érdek érvényesüléséről beszélnek. Amikor nemzetgazdaságokat dicsérnek, akkor a német tőke érvényesülésének lehetőségét látják. Európaiságuk mögött a jól felfogott „Németország az első” sajátos nacionalizmusa áll. Ennek következtében, továbbá az európai politika komplexitása miatt is a magyar ellenzéknek jól felfogott érdeke lenne egy NER-nyi időre elverni azt, hogy az egyelőre hiányzó eljárások (lásd jogállami normák megsértése esetén uniós források visszatartásának lehetősége körüli bizonytalanságok) vagy éppen külföldi politikusok fordítják majd meg radikálisan a jelenkori magyar „sorsot”. Persze, az „európai értelemben vett” új nacionalizmus nem csak a németek sajátja, ismerősebb az az orbáni magyar modellből is. Orbán is európaiságról beszél, azaz a szerinte magyar érdeknek megfelelő európaiságról. E logika hasonlatos a pragmatista német politikához: Európa annyiban német/magyar, amennyiben megfelel a német/magyar módon konstruált európaiságnak. Nyilván csak az érvelések természete rokon, tartalmukban jelentősen eltérnek egymástól. Mindenesetre evangéliumi bizakodással remélik milliónyian azt, hogy az orbáni és merkeli értelemben vett „európaiságnak” foglyul ejtett ország egyszer majd újra megtalálja önmagát és valós európaiságát. A szerző politológus, az IDEA Intézet igazgatója Forró lett a nyár vége Rómában és Londonban T ovább lángol két pont Európa politikai térképén: Róma és London. Kedden lemondott az olasz kormányfő, de azt továbbra sem tudni, hogy új választás következik-e, amely Salvini megerősödését hozná, vagy összefog a két, eddig ellenségesen viselkedő baloldali párt. A hatalomból a legutóbbi választáson kiesett, hagyományosan balos Demokrata Párt már barátságosabban beszél az Öt Csillag Mozgalomról, a frissen széthullott kormánykoalíció nagyobbik pártjáról. Ami biztosan közös bennük, az az, hogy most nem akarnak új választást, és mindketten kellően tartanak Salvinitől. Az eddig porondmester szerepet játszó olasz miniszterelnök, Giuseppe Conte kedden délután a szenátusban kőkemény szavakkal intézte el belügyminiszterét, a kormányt felrobbantó Liga vezetőjét, Matteo Salvinit, megvádolva őt a keresztény szimbólumok kisajátításától kezdve az intézményekkel szembeni tisztelet hiányán át a felelőtlen politizálásig. Nem mulasztotta el felemlegetni, hogy Salvini nem tisztázta azt a vádat, hogy az oroszok egy gázüzleten keresztül 60 millió dollárral támogathatták a kampányát. Londonban sem pihennek, a Johnson-kabinet brexitminisztere bejelentette, hogy szeptembertől a brit diplomaták már alig fognak részt venni az EU ülésein, mivel hasznosabb, ha a kilépés utáni időszakkal foglalkoznak. Ez a Brüsszelben lévő mintegy 150 brit diplomatát, illetve akiutazó szakdiplomatákat érinti, és persze jól cseng a radikális kilépéspárti szavazók fülében. Úgy tűnik, Boris Johnson mindent a nagy blöffre tesz fel: elhiteti az EU-val, hogy tényleg kilép október végén, megegyezés nélkül is. Sőt, hozzátette, hogy a brit határokon bevezetik a személyek ellenőrzését, tehát azonnal megszűnik a mozgásszabadság az uniós polgárok számára. Ez az ott tanuló diákoktól a munkavállalókon át a családtagokig sok millió embert érintene. Johnson két módon is győztesen jöhet ki ejátékból, amellyel azt próbálja elhitetni, hogy bár a briteknek jobban fájna a kilépés (ezt nem mondja, de a kiszivárgott londoni kormányzati anyagokból tudjuk), de az uniónak sem lenne könnyű, sőt, megtennének ezt-azt, hogy jobban fájjon. Egyrészt ha az unió békepárti hangulatban mégis kötélnek állna, és elengedi az ír határ kérdését, akkor Theresa May két éve után mégis Johnson lenne az, aki átviszi London akaratát a tárgyalásokon. De ez a kevésbé valószínű forgatókönyv. A másik egy belpolitikai jellegű győzelem: a brit parlamentben semmilyen egyezményverzió mögött nincs többség, csak egyetlen dolog mögött: a képviselők többsége nem akar megegyezés nélkül kilépni. Ezért miközben a kormány október végén megállapodás nélkül kiléptemé az országot, a parlament igyekezne komoly lépéseket tenni ez ellen. így Johnson a parlamentet addig feketíthetné, míg valahogy új választást csikar ki, amely talán kedvezőbb helyzetet teremtene a kilépéspárti konzervatívoknak. Mindkét esetben adottak a globális és európai kihívások és két politikus, aki kormányozni akar, azonnal, annak árán is, hogy kommunikációs terméket csinál a nemzeti érdekekből. A 20. században mintha ezt már kipróbálta volna kontinensünk... Rejtőzködő életmódot folytat, nehezen tűri a fogságot. Gém over. . (TASR-feivéte
