Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-17 / 191. szám
14 RIPORT PRESSZÓ ■ 2019. AUGUSZTUS 17. www.ujszo.com A Kaukázus gyöngyszeme: Azerbajdzsán Azerbajdzsán történelme igen változatos uralmi, függőségi viszonyokat mutat. Az azeriek a Kr. u-i 7. századig keresztények, előtte napimádók, illetve Zarathustra hívei voltak. Ez időből megmaradt a tavaszi újév szokása, március 20-án hold és csillag alakú süteményeket készítenek, helyenként még a máglyaátugrás is dívik. Az országban 90 százalékot meghaladó az azeri népesség aránya, a többség a muszlim hitet vallja, azonban nem él annak szigorú szabályai szerint. Az örmények keresztényként meghatározóan a vitatott Hegyi-Karabah területén laknak. Az ország mai szabadságát a Szovjetunió felbomlásával nyerte el 1991-ben. A ország dom/l . borzata változa- LJ T M tos, keleti részét í % M a Kaszpi-tenger JL JLJLaf határolja, amit tónak is neveznek. A földrajzilag zárt vízterület a világ legnagyobb tava. Tengernek a rómaiak nevezték el, mivel vizét sósnak találták. A területen ígéretes, víz alatti, kiaknázadan földgáz- és kőolajmezők találhatók Ezért az elnevezés, illetve annak tartalma húsba vágó kérdés a part menti országok számára, ugyanis más nemzetközi szabályok vonatkoznak a tóban, illetve a tengerben található kincsekre. A Szovjetunió felbomlása előtt csak két országnak kellett osztoznia rajtuk, azóta azonban Azerbajdzsán, Irán, Kazahsztán, Oroszország és Türkmenisztán vitázik a jogokért. Azerbajdzsán fővárosa Baku. A jelenleg több mint kétmilliós városról több véleményt ismertem, így kíváncsian vártam, napjainkban milyennek látom. Bagdány Sándor az orosz írót, Gorkijt idézi, aki a 19. század elején így fogalmazott: „Benyomásaim megdöbbentőek A fúrótornyok zűrzavarában... fekete, magas kémények, amelyek szüntelenül okádják a füstöt és a pernyét... Minden mélyedést megtölt a fojtó szagú kenőolaj... A tevekaravánok szelik az összekuszált poros utcákat...”. A 20. század második felének azeri írói is még a poros Bakuról, az állandóan lángoló olajtornyokról írnak novelláikban. Kisebbik fiam egy nemzetközi diáktalálkozón járt a kétezres évek elején a városban, s az ütött-kopott Zsigulik tömegéről mesélt. Figyelmeztetett arra, hogy kis távolságok megtételénél is sok időre számítsunk, mivel az utak állapota katasztrofális. Mi nem egészen ilyen világba kerültünk A hatalmas olajmezők kiaknázása folytán beáramló tőke - az örményekkel megkötött fegyverszüneti egyezmény következtében is - rövid idő alatt átformálta a város képét. Olajkutak tömege működik a város peremén, a korom, a pernye eltűnt. A város utcáin többségében nyugati autómárkákat látni, fekete dzsipek hada közlekedik, s csak elvétve látni a régi időkre emlékeztető Zsigulikat. Persze, vidéken más a helyzet. Autópályán is haladhattunk. A Kaszpi-tenger partján több kilométer hosszan húzódó széles, gyönyörűen parkosított sétány lehet csinálni. Mivel kérdezgettük, hogy miért nem, az igazgatóval fenyegetett meg bennünket. Az egész jelenet nagyon „gyezsurnajás”, olyan klasszikus hivatalnokoskodó volt. A vitát szerencsére eldöntötte, hogy megszólalt a nézőtérre hívó csengő. Kellemes, klasszikus balettelőadásnak lehettünk tanúi, a darab Nizami, az 1141—1209-ig élt neves poéta — akit a Világirodalmi Lexikon perzsa nyelven író azerbajdzsáni költőként határoz meg - Leila és Mendzsun című szerelmes költeményét dolgozta fel. Baku látnivalói megérik a hosszú sétát. Megható a Mártírok útjának kialakítása, gondozottsága, végén az örökkön égő tűzzel. Innen szép kilátás nyílik a városra. A várfallal példája lehetne a világ bármely nagyvárosának. Amivel meg kell küzdeni, az a por. Tapasztalhattuk, hogy szeles időben elborítja a — régi időkben is szelek városaként, a vihar kapujaként emlegetett - települést. Baku a kivilágítás bűvöletében él. A sugárutak, kormányzati épületek, felhőkarcolók hivalkodó fénnyel hirdetik a pénz hatalmát. A gazdagság vonzza a külföldi tervező, befektető csoportokat is. Torok, dél-koreai, német nevekkel találkoztunk az egyes épületek tervezői, létrehozói között. A 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválnak otthont adó Kristály Palotát - ami a gyönyörű tenger-, tóparti sétány ékessége - egy év alatt építette fel egy német csoport. Építtetői versenyszellem él a városban: ki tud magasabb épületet létrehozatni. Ennek példái az úgynevezett lángtornyok, amelyek Dubait idézik. A három hatalmas üvegépületet rendszeresen alpinisták tisztítják, s* esténként színpompás kivilágítással hangsúlyozzák méretüket. Szállodánk ablakából kinézve azonban nem csak a rendbe hozott s az új városrészek látszottak. A domboldalakon emelkedő felhőkarcolók előtt észrevehettük a bontásra ítélt, elhanyagolt épületeket is. Jóllehet a főutak kivilágítottak, sötétben bodadoztunk hazafelé a mellékutcákon egy balettelőadás után. A színház beltere kissé emlékeztetett a budapesti Operettszínházra. Fáradtak érkeztünk a színházba, melynek előcsarnokban leültünk egy ablakmélyedésbe, amikor is az ügyeletes jegyszedő szigorúan megfeddett bennünket: ilyet itt nem körbevett óvárosba lépve a mini könyvek múzeumára bukkantunk. Örömmel szemléltem a tekintélyes helyet elfoglaló magyar könyvek sorát, s fedeztem fel a saját könyvespolcunkon is díszelgő néhány darabot. Az UNESCO Világörökségi listáján szereplő régi városrész egyik legfőbb látványossága a Shirván sahok palotájának együttese. A 12-15. századból származó palota, mauzóleumok, mecset, fürdőház faragásai művészi szépségűek. A múzeum állandó kiállítása bevezet a palota történetébe, bemutatja a Shirván sahok dinasztiáját és az azeri kultúrát. Badr Shirváni udvari költő a 15. században így írt a trónteremről: „Itt minden oly kék, mint az ég, s oly aranyló, mint a nap...” Az óváros másik nevezetessége az ún. Szűz-torony, amelynek építését a Kr. u-i 12. századra teszik, bár némelyek régebbinek tartják. Elnevezésének megfejtésére is több magyarázat létezik, az egyik szerint a név a bevehetedenségére utal. Fontos stratégiai ponton helyezkedett el, így vélhetően őrtorony volt, bár egyesek csillagászati megfigyelőhelynek tartják. Baku fontos állomása volt a Selyemútnak, így itt is kialakultak karavánszerájok a vándorok, kereskedők fogadására. Az óvárostól kissé odébb sétálva törökfürdő kupolái tűnnek fel a valaha volt török uralom emlékeként. Az azeri írók antológiájában olvastam egy novellában, hogy a szerző hogyan mentette meg barátjával a törökfürdőt a megsemmisítéstől. Nem tudom, igaz-e a történet, de a leírás szerint egy markológép már lendült volna a rombolásra, amikor egyikük tiltakozásul beleült a lapátjába, másikuk pedig elrohant intézkedni, hogy megállítsák a folyamatot. Sikerült. A megmentett fürdővel szemben Szent Bertalan romtemploma látható. A szentté avatott apostol e területen is hirdette Krisztus tanát, amiért bőrét lenyúzván, mártírhalált szenvedett. Érdekes, hogy a romtemplom névadójához fűződő legendát Pécs környékéhez kapcsolódóan is felfedezhetjük, egy törökökkel szemben ellenálló barát történetében. Modern, összetekert kárpitot formázó épületben található a Szőnyegmúzeum. Gazdag gyűjteménye az egyszerű gyékényből font padlótakarótól a vékony selyemszálakból készültig több szinten mutatja be a pompás szín- és formavilágot. A mintákban vallások motívumai keverednek, megjelenik a négy elem: a tűz, víz, föld, levegő, s van, amikor az alkotók a kívánságaikat szövik, csomózzák a szőnyegekbe. Meghökkentők az egyes történelmi alakokat ábrázoló kárpitok. Érdekes interaktív összeállítás mellett ragadtam le: festmények képeit lehetett előhívni, amelyeken azeri, keleti szőnyegeket illesztett kompozíciójába a művész. Ilyen például a holland festő, Van Eyck Trónoló Madonnája, ahol a királynői széket körbeölelik a finom mintával megfestett kőpadlóburkolók. Továbbá két, 15. században élt olasz művész alkotása: Verrocchio Madonna Keresztelő Szent Jánossal és Szent Donáttal című festménye, ahol a szemlélővel szembefüt a kárpit. Valamint Messina Szent Sebestyén képe, ahol nekem úgy tűnt, a háttérben lévő alakok keleti szőnyegeket porolnak. A modern épületek egyike a Heydar Aliyev Központ. Múzeum, konferenciaterem található benne. Névadója a 2003 óta regnáló jelenlegi elnök apja, aki a szovjeturalom alatti Azerbajdzsán kommunista pártjának főtitkára s a szocialista tagköztársaság vezetője is volt. 1993-tól a fíiggeden ország elnökeként személyi kultuszt épített ki, amit fia is folytat: saját feleségét nevezve ki első alelnökének. Az épület hullámokat utánzó megjelenése kellemes a szemnek, körötte nagy füves teret hagytak, így érvényesülhet a hírneves, Bagdadban született, 2016-ban elhunyt Zaha Hadid építésznő egyedi alkotása. Számos egyetem működik Bakuban, s mivel az ország ebből él, külön intézmény az Azerbajdzsáni Olajipari Akadémia. A város híres szülöttei például Garri Kaszparov sakknagymester és Msztyiszlav Rosztropovics világhírű muzsikus, gordonkaművész, karmester. A Baku közeli Bibi-Heybat mecsetet a szovjet érában felrobbantották, most újjáépítve hirdeti az azeri, muszlim öntudatot. Betérve meghökkentő esetnek lehettem tanúja. Egy muszlim szent sírhelyét magas faráccsal szegélyezték, s
