Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-17 / 191. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2019. augusztus 17 7 A Threema és az állatok nyelvén tudó juhász Vadállatok a szlovák dzsungelben MÁRIUS KOPCSAY a bizonyos Three­­ma-rendszer a mo­dem megfelelője lehet a mesebeli juhásznak, aki tudott az állatok nyel­vén. Dekódolta, mit beszélnek, mondhatnánk mai kifejezéssel. És bi­zony nem győzne csodálkozni a me­sebelijuhász, hogy miről suttognak ma a kígyók, a kutyák és a kancák. Az emberek is csak kapkodják a fejüket, mi mindent kódolt meg de­kódolt az a bizonyos „Threema” mobilalkalmazás, amiről a hétköz­napi SMS-eket küldözgetők azt se tudják, hogy eszik-e vagy isszák. A Smer elnöke közben azon dü­höng, Marián K. és Alena Zs. üze­netváltásai kiszivárogtak - de hát az kiabál, akinek a háza ég. Ha figyelembe vesszük, hogy ki­csoda ez a Marián és kegyesen el­osztjuk tízzel mindazt, amiket az üzeneteiben írt, akkor is kijelenthet­jük, hogy a hazai viszonyok messze túllépték az elviselhetőség határát. Ordít belőlük a politika, a biznisz és az alvilág perverz összefonódása. A szinte banális, hétköznapi csalások és a közpénzek lenyúlásán át a rendőr­ség, ügyészség, bíróságok befolyá­solásáig - figyelem, azokról az in­tézményekről van szó, amelyeknek védeniük kellene az embereket, nem pedig titokban segédkezni az átveré­sükben. Ezeket a beteges viszonyokat a Smer internetes hiperaktív képvise­lője koronázta meg azzal a bejegy­zésével, hogy az igazi tettesek és minden rossz okozói a kávéházi okoskodó értelmiség és a liberális maffia. Tulajdonképpen ugyanazt mondta, mint Fico (csak nyíltabban): hogy az egész SMS-ügy a média és az ellen­zék ellene indított hajtóvadászata. És ha a nyomozók és az ügyészek nem arra az eredményre jutnak, amit a sajtó szeretne, akkor mediális lincse­­lésnek vannak kitéve. „Sejteni enge­dik, hogy gyakran megalapozatlanul emelnek vádat, de ha nem ezt tennék, a média meglincselné őket”, jelen­tette ki Fico. Nem felejtett el hozzá­fűzni egy riasztó figyelmeztetést, hogy ha Szlovákiában megölnek majd egy politikust, azért a média és a gyűlöletkeltő politikusok lesznek a felelősek. „Tartok tőle, hogy ez is bekövetkezhet”, így Fico. Mennyire hasonlít másfél évvel ezelőtti riadt önmagára, amikor koc­kaköveket mutogatott a kormányhi­vatalban, mintegy bizonyítékként, hogy zavargások lesznek a kormány megbuktatása érdekében. Nem, szó sincs zavargásokról, liberális maffi­áról, csak a polgárok őszinte felhá­borodásáról, a nyilvánosság nyo­másgyakorlásáról, arról, hogy már torkig vannak az emberek, és nem hajlandók mindent bevenni, amit Fi­co mond nekik. Nyilván ez nem tetszik a politiku­soknak, de a számlát állniuk kell. Annyi mindenre derült fény a tavaly februári kettős gyilkosság óta, hogy annak bőven elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy minimum a poli­tikai felelősséget vállalják és levon­ják a megfelelő következtetéseket (néhányuk meg is tette). Most végre kiderült, hogy mennyi vadállat van a szlovák dzsungelben, és szörnyűbb dolgok történnek, mint azt bárki is gondolta volna. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa (Lubomír Kotrha karikatúrája) Diktatúrázás és jogállamozás SZOMBATHY PÁL lovákia előző elnöke nem tartja jogállamnak országát. Magyar ellenzékiek gyakran demokratikus példaként * M tekintenek a mai Szlovákiára. Magyarország verbáli­k-/ san egyszerre fasiszta jellegű diktatúra és győztes de­mokrácia. Pedig csak a szavak inflálódnak. „Szlovákia egészen biztosan nem jogállam, és nem is lehet az egy olyan helyzetben, amikor azok, akiknek bíróság elé kellett volna állni­uk, mert korrumpálódtak és csaltak, gondtalanul nevetgélnek.” (And­rej Kiska korábbi szlovák államfő a héten) A nemrég leköszönt Kiska szlovák elnök, jövendő ellenzéki pártvezér kételkedik a szlovákjogállamiságban. Mindeközben Magyarországon ellenzékiek Szlovákiát gyakran bezzegországként állítják be, amely már régen lehagyta a régiós versenyben a magyarokat. Lehet persze erre az­zal reagálni magyar ellenzéki oldalról, hogy irigylésre méltóak a szlo­vákok magasabb rendű gondjai demokráciájukban, ám erre rögtön vissza is kérdezhetnénk: talán Magyarországon már gyilkoltak meg új­ságírót, aki a hatalommal szoros kapcsolatban lévők után nyomozott? Mindez mutatja, mennyire viszonylagos minden a politikai küzdel­mekben. A politikai retorika egyik legmélyebb jellemzője a folyama­tos túlzás. Sarkításokra pedig az'ért van szüksége a modem tömegde­mokráciák szereplőinek, mert a nyilvánosság előtti verseny ma már nem négyévente néhány hét, mint a focivébék vagy az olimpiák, ha­nem szakadatlan küzdelem a választók kegyeiért, mondhatni, 365 na­pos, azon belül 24 órás Bajnokok Ligája/Lúzerek Bajnoksága, attól függ, honnan nézzük, kinek szurkolunk éppen. A Világbank 2002-es tanulmányában Magyarország a 29., Szlovákia a 30. leggazdagabb ország volt a Földön. Ma arról szólnak a hírek, hogy Szlovákia gazdasági lendülete megtorpant, friss adatok szerint pedig Magyarország jelenleg Európa élén áll a gazdasági növekedés­ben. Vajon érdemes ezeket a fontos részleteket kinagyítani, felfújni, mintha teljes képet adnának a lényegről? Szerintem nem érdemes: or­szágok, kormányok, politikák jóval összetettebbek. Legyünk résen a túlzójelzőkkel! „Orbán retorikája a fasiszta vezetők stílusát idézi. Az Orbán-rezsim egyedül abban különbözik a fasizmustól, hogy itt még nincs Gestapo, az állam feletti ellenőrzés pedig kevésbé az erőszakról szól.” (Jason Stanley, a Yale Egyetem professzora a New York Times-nak, 2018. december) Virulens példa, oka is van: akkoriban volt a legélesebb a konfliktus a CEU ügyében. Hajmeresztő jelzők, melyeket használnak a magyar közéletben is. Ahol Európa korábbi luxemburgi vezetőjét az Orbán­­rezsim kérlelhetetlen ellenfelének tekintették. Erre itt az érem másik oldala: „Csak egymás között és viccből diktátorozom Orbán Viktort, egyál­talán nem gondolom, hogy akár a magyar, akár bármelyik közép-európai miniszterelnök diktátor lenne. A legnagyobb tisztelet illeti Orbán Vik­tort, korábban is csodáltam őt a bátorságáért.” (Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a Rzeczpospolitának, 2019 tavasza) Utolsó példánk egy tekintélyes magyar jogász, a közigazgatás egyik legjobb hazai tudósa, egyértelműen vallott baloldali attitűddel - és ak­kor mi van? Ha az ember komolyan veszi magát, óvatosan bánik a fo­galmakkal, különben kidobhatja az összesét az ablakon. „Azt a politikai rendszert, amelyben élünk, nem helyes sem diktatú­rának, sem autokráciának nevezni. Ez nem a nyugat-európai minta szerinti demokrácia, hanem egy sajátos kelet-közép-európai kor­mányzati rendszer, amelynek vannak ugyan autokratikus vonásai, de nem autokrácia. Aki élt a Rákosi-rendszerben, az az önkényuralmat és a diktatúrát sokkal kegyetlenebb világgal azonosítja. Számomra akkor lesz Magyarországon diktatúra, ha lezárják a határt.” (Sárközy Tamás jogászprofesszor a HVG-nek, 2019 nyara) Világos: attól függ, honnan nézzük. A közéleti definíciókat érdemes tágabban értelmezni, különben kiderül a szócséplők versenyében, hogy minden egyformán diktatúra, és sehol a jogállam. Attól, mert a politika túloz, a polgárnak nem kell tovább szoroznia, inkább tanuljon meg osztani, legalább kettővel. Megvenném Grönlandot! Jelige: Donald Trump, Fehér Ház Az értetlenkedéstől a színes szavakkal kísért elutasításig változatos reakciókat váltott ki Dániában az a kiszivárgott hír, miszerint Donald Trump felvetette: az USA vásárolja meg Dániától Grönlandot. Lars Lökké Rasmussen korábbi dán kormányfő áprilisi tréfának nevezte az egészet. Rasmussen a The Wall Street Journal és a CNN hírtelevízió érte­sülésére reagált, és számos dán po­litikussal együtt kétkedésének adott hangot a hír kapcsán. Ane Lone Bagger grönlandi kül­ügyminiszter a Reuters hírügynök­ségnek azt mondta: „Nyitottak va­gyunk az üzleti ügyekre, de nem va­gyunk eladók”. A The Wall Street Journal arról írt, hogy Donald Trump amerikai elnök többször is, hol komolyabban, hol viccesen szóba hozta a Dániához tartozó, autonómiát élvező sziget megvásárlását. Trump a források szerint többször is megkérdezte ta­nácsadóitól, vajon az Egyesült Ál­lamok megvásárolhatja-e Grönlan­dot, majd a Fehér Ház jogi tanács­adói hivatalának két munkatársát meg is kérte, vizsgálják meg ennek a lehetőségét. Aaja Chemnitz Larsen, Grönland képviselője a dán parlamentben el­utasította az ötletet. Kijelentette, kö­szönettel nemet kell mondani Trump ötletére. Ehelyett jobb lenne, ha az Egyesült Államok egyenjogú part­nerként kezelné Dániát, egy erős és hosszú távú kapcsolat jobban segí­tene, és nagyobb függetlenséget ad­na Grönlandnak. Egy másik nyilatkozó, Martin Lidegaard, a dán szociálliberális párt külügyi szóvivője viccnek nevezte a felvetést. A The Wall Street Journal állítása szerint Trump néhány tanácsadójá­nak tetszett az ötlet, támogatásáról is biztosította az elképzelést, más ta­nácsadók viszont tréfálkozásként kezelték. Nem fehér házi források - a The Wall Street Journal szerint - Grönland esetleges megvásárlását Alaszka megvásárlásához hasonlí­tották. Alaszkát 1867-ben vásárolta meg az Egyesült Államok a cári Oroszországtól. Az 56 ezer lelket számláló, stra­tégiai fekvésű Grönland, amely egy­kor egy kontinenst alkotott Észak- Amerikával, a Föld legnagyobb szi­gete és a Dán Királysághoz tartozó autonóm terület. Egy 2009-ben ren­dezett népszavazás után a grönlan­diak megkapták a kizárólagos ren­delkezésijogot a természeti kincseik felett, és nyelvüket, az inuitot hiva­talos nyelvként ismerik el. Dánia önmagát kormányzó részeként Grönland kezeli saját belügyeit, míg a védelmi és külpolitikát Koppen­hága. A szigetország függ a dán gaz­dasági támogatástól. A The Wall Street Journal állítá­sait sem az amerikai külügyminisz­térium, sem a Dán Királyság ameri­kai nagykövetsége, sem pedig Grönland washingtoni képviseleti irodája nem kívánta kommentálni. A lap megjegyezte, hogy Donald Trump a jövő hónap elején Dániába látogat. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents