Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-15 / 189. szám
121 SPORT 2019. augusztus 15. I www.ujszo.com Kiütötték a Fradit a BL-ből A Dinamo edzője biztos volt a továbbjutásban, három munkatársát is Trondheimbe küldte a meccs idején Lovrencsics (balra) Petkovicot próbálja megállítani (Somogyi Tibor felvételei) OROSKY TAMÁS 0:4, emberhátrány, kimaradt 11-es, kilátástalanság, mégis 90 percen és azon túl is tartó buzdítás. Megpróbáltuk értelmezni a labdarúgó BL- selejtező 3. fordulójának kedd esti mórkőzósón, a Fradi-Dinamo Zagreben látottá kat-hallotta kát. A múlt heti, zágrábi 1:1a Ferencváros számára volt kedvező a visszavágó előtt, már egy 0:0 is elég lett volna a továbbjutáshoz. „Óriási nyomás volt az FTC-n. Nagyon jól ismerem a dilemmát, hogy támadni vagy védekezni kell-e inkább ilyenkor. Mi is egy idegenbeli első meccses, berni 1:1 után estünk ki tavaly a Young Boys ellen” - mondta riválisa mérkőzés előtti helyzetéről Nenad Bjelica, a Dinamo vezetőedzője. Tokmac, a Fradi szélsője az offenzívára szavazott, a 2. és 9. percben is akadt ígéretes lehetősége. A köztes időben — és a következő húsz percben - azonban csak másodpercekre volt a labda a ferencvárosiaknál, a horvátok minden támadása végén kétségbeesett felszabadításokat láthattunk, így nem hatott a meglepetés erejével, hogy Ademi a 17. percben megszerezte a vendégeknek a vezetést-0:1. „Ha még az első félidőben rúgtunk volna egy gólt, lett volna esélyünk” - mondta Szerhij Rebrov, a Fradi mestere. És ugyan a 45. percben Sigér lövésénél valóban csak a balszerencsén és a kapufán múlott, hogy nem lett 1:1, a zöld-fehérek támadásban eléggé súlytalanok voltak, csak beadásokból tudtak zavart okozni az egyébként nem épp megzavarhatatlan horvát bekkek körében. A Dinamo ellenben a második félidőre alig kijőve pofonegyszerű akciót vitt végig, szinte tankönyvszerűen átjátszva a naiv Fradivédelmet-0:2. „Két-három taktikai utasítást adtam a fiúknak a szünetben, nyugtattam őket, mert tudtam, hogy a második és a harmadik gól is a mienk lesz” - magyarázta Bjelica, akiből nem a balkáni nagyképűség, hanem a bölcs előrelátás szólt, az 56. percben harmadszor is kapitulált Dibusz Dénes-0:3. „Öt-hat napig azon gondolkodtunk, hogyan juthatunk tovább. Igaz, hogy közben lejátszottunk egy horvát bajnokit, de végig a Fradi elleni meccsen járt az eszünk, ami egész Horvátország szempontjából fontos volt. Reálisan jobbnak éreztük magunkat az odavágó után is” - szögezte le Bjelica Pesten, de már egy hete Zágrábban is. Védenceibe tökéletesen átültette ezt a mentalitást, az agresszív letámadással nem hagyták lélegzetvételhez jutni a hazaiakat. Látszott rajtuk, mit és hogyan akarnak elérni, magabiztosak, határozottabbak - és sokkal gyorsabbak voltak. Ez utóbbit Rebrov is hangsúlyozta. „A sebesség döntött. A Dinamo egészen másfajta szintet képvisel ezen a téren” - szögezte le Rebrov, hozzátéve, a párharc a második gól után véget ért. Az addig látottakat és a matematikát együttesen tekintve mindenképp (három gól kedd este sci-fi lett volna az FTC-től), de nem és nem akart az emberben szűrmi a gondolat, hogy már sokkal korábban, még az első sípszó előtt elveszett minden. Azt ugyanis egyetlen zöld-fehér focistától vagy stábtagtól sem tudták meg utóbb az újságírók, hogyan akarta kivívni a továbbjutást a gárda... „Nagyon komolyan készültünk a meccsre, de ilyesmi előfordul a fociban” - ütötte el a kérdést Rebrov, akinek csapata a végére teljesen széthullott. Civic kiállítása után csak azért nem lett 0:5 is, mert Petkovic íolévágta a büntetőt a 89. percben. A tükörsima kiesést követően mégis hosszas tapssal ünnepelte a játékosokat a végig fantasztikus hangulatot teremtő B-közép. Az óriási, tiszta fehérbe öltözött tábor pozitivizmusa elismerésre méltó, a kákán is csomót keresve mégis megjegyeznénk, nem biztos, hogy minden a legnagyobb rendben van egy hazai 0:4 után, amikor esélye sincs a csapatnak egy Dinamo Zagreb ellen, amely azért mégsem tartozik Európa szűk elitjébe. De hogy a zágrábi fekete sereg szektorában is rábökjünk egy apró furcsaságra: a Dinamó-drukkerek egy külön világban élték meg a 90 percet, a négy gól egyikénél sem volt nagyobb a tombolás náluk, mint a meccs bármely más percében. Az egyetlen változás a vezető gól után állt be, amikor a teljes vendégszektor félmeztelenre vetkőzött... „Köszönet jár a szurkolóknak, akik fantasztikusak voltak” - mondta Bjelica, akinek három munkatársa is Trondheimben volt a meccs idején, hogy leendő BL-ellenfelüket térképezzék fel. Rebrovéknak elég ma a litvániai Marijampoléba utazniuk, ahol a Suduva 2:l-es előnnyel fogadja az izraeli Maccabi Tel-Avivot. A párharc győztesével mérkőzik meg a Ferencváros az Európa-liga csoportköréért augusztus 22-én idegenben, majd 29-én a Groupama Arénában. A Fradi-tábor a vereség ellenére Is lankadatlanul biztatta a csapatot A Ludogorec ellen összejött a bravúr, a Dinamo ellen nem A ferencvárosi játékosok közül senkinek sem volt kedve nyilatkozni a meccs után, egyedül a kapus Dibusz Dénes állt meg az újságírók előtt, aki szerint a zágrábiak elleni visszavágó egyetlen pozitívuma a közönség kitartó buzdítása volt. Milyen taktikával léptek pályára a Dinamo elleni visszavágón? Nem szerettünk volna beállni védekezni, arra készültünk, hogy a sajátjátékunkat játsszuk. Tudtuk, hogy a zágrábiak többet fognak kockáztatni, hasonlóan erős kezdésre számítottunk tőlük, mint az első mérkőzésen. Ennek ellenére volt két olyan megugrásunk, amelyből megszerezhettük volna a vezetést. Sajnos, minden kisebb hibánkat könyörtelenül kihasználták. Az első félidő végén Sigér Dávid lövésénél csak kevés kellett volna a gólhoz... így van, ha az beljebb megy, vagy a második félidő második percében nem kapunk gólt, akkor az teljesen Dibusz Dénes más irányba terelte volna a folytatást, de ezen már nem tudunk változtatni. Mindenki a maximumot beletette a mérkőzésbe. Mi mindent megtettünk a pályán, el kell ismerni, hogy a jobb csapat jutott tovább. Melyik eredmény áll közelebb a valósághoz, a tényleges erőviszonyokhoz: a kinti 1:1 vagy az itthonion? Nyilván a kettő között van az igazság. Kint nagyon jó eredményt értünk el, de ez a mostani mérkőzés megmutatta, hogy komoly minőséget képvisel a Dinamo, az elöl játszó négy-öt emberük bármikor képes olyan szituációt teremteni, ami mérkőzéseket dönt el. A mostani találkozó picit túlzó különbséget is hozott, főleg a kiállítás után, amikor már csak arra összpontosítottuk az erőinket, hogy minél kevesebb kapott góllal ússzuk meg. Előre kell nézni, igaz, rá fog menni egy-két nap, hogy feldolgozzuk a történteket. De hétvégén indul nekünk is a bajnokság, jövő héten az Európa-liga csoportköréért játszunk, nincs idő keseregni. Tanulnunk kell a meccsből, mert nagyon kevés ilyen szintű találkozóban van részünk. Lehet, ez is volt az egyik oka a hibáknak, az apró kis pontatlanságoknak, a gondolkodásbeli lassúságnak, a döntésképtelenségnek. Jó tanulópénz volt ez mindenkinek, tudnunk kell belőle építkezni. Főleg azok után, hogy a szurkolók a mérkőzés egésze alatt mögöttünk álltak, és a mérkőzés után is az utóbbi időben példátlan támogatásukról tettek tanúbizonyságot. Ezt nagyon szépen köszönjük, és szeretnénk meghálálni az EL playoffjában. Milyen érzés volt egy hazai zakó után percekig a tapsoló B-közép előtt állni? Felemelő volt. Ha pozitívumot keresek a találkozóban, akkor gyakorlatilag ez az egyetlen. Nagyon jó érzés volt ezt megélni. Csúnya vereség lett a vége, de a drukkerek értékelték azt, ahogy az elmúlt meccseken belementünk a párharcokba, hogy egyik találkozón sem álltunk vissza védekezni, próbáltunk olyan focit játszani, amit elterveztünk. Sajnos van ilyen, hogy meg kell hajolnunk a nagyobb játékerő előtt. Egy bravúrt sikerült megcsinálnuk a Ludogorec ellen, most ez nem jött össze. Nagyon csalódottak vagyunk emiatt, de tovább kell menni. Melyik gól bántja a legjobban? Az összes, nem nagyon tudnék különbséget termi. Az első volt a legnagyobb tőrdöfés, a második nagyon rosszkor jött, egyből a félidei szünet után, amivel nagyon rossz helyzetbe sodortuk magunkat. Ez volt a maximum, amit kihozhattak magukból, vagy a Dinamo ennyire jól teljesített, és csak ennyit engedett? Mindenki láthatta, hogy megfeszültünk a pályán, nem volt szó arról, hogy megijedtünk volna, vagy nem győzelmi mentalitással léptünk volna pályára, mert ilyen csodálatos hangulatban mindenki csakis úgy tekinthetett a selejtezőre, mint élete legfontosabb kilencven percére. Mennyire lesz nehéz motiválni magukat az NB I-es rajtra? Fel kell pörögni újra, nincs mese, ez a következő feladat. Nem azt kell nézni, hogy ki az ellenfél, hanem hogy a saját elvárásainkak megfelelően játsszunk, olyan mentalitással, olyan hőfokon, hogy győzelemmel tudjunk kezdeni. (ot)
