Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-14 / 188. szám

www.ujszo.com I 2019. augusztus 14. RÉGIÓ 111 „Itt nem fognak vonulni a kopaszok" Agócs Attila: A Kuciak- és a Kocner-üggyel elsősorban a Smernek kell elszámolnia, nem a Hídnak IBOS EMESE Második választási ciklusát tölti Fiilsk polgármestereként Agócs Attila. A városvezetőt korábbi problémákról ós aktuális ügyekről faggattuk. Második választási ciklusából lassan letelik az első év. Hogyan jellemezné az elmúlt időszakot? Az első év azzal telik, hogy befe­jezzük a korábban kidolgozott és el­indított nagyberuházásokat. Nyáron befejeztük a Stúr utcai óvoda teljes körű felújítását. Most is lázas épít­kezésben vagyunk, és dolgozunk az épületek használatbavételének enge­délyeztetésén. Mögöttünk van a vá­rosi kulturális központ 1,5 millió eu­­rós felújítása, elkészült a városi piac, mindkettő az engedélyeztetésre és a megnyitásra vár. Hónapok óta bü­rokratikus akadályokat próbálunk le­küzdeni. A művelődési központ át­építése olyan nagy mértékű volt, hogy az egész épületre ki kell dolgozni a használatbavételi eljárást. A felújí­tással számos nem várt pluszköltség járt, ilyen a központ alagsorában a villanyvezetékek cseréje, melyet eredetileg nem terveztünk, de kény­telenek voltunk elvégezni, hogy az egész épület működtethető legyen. Reményeim szerint őszre mindkettőt használhatják a lakosok. Emellett a vár közelében egy határon átnyúló pályázat révén parkolókat építünk, utcákat újítunk fel és aszfaltozunk. Műemlék-felújítás is zajlik, az egyik vártorony kap új tetőt. Viszont már most tudjuk, hogy 2021-ben indul az ipari zónában a következő határon át­nyúló interreges pályázatunk, mely­nek keretében az egykori Kovosmalt legrégebbi épületeinek helyén sze­retnénk egy 2600 négyzetméteres ipari csarnokot építeni, oda a Szlovák Kereskedelmi és Befektetési Ügy­nökség (SARIO) segítségével keres­nénk munkahelyeket teremtő céget. Ezzel új vizekre evezünk a munka­helyteremtés terén is. Azt láttuk ugyanis, hogy ha az önkormányzat nem lép, akkor ezekhez a pályáza­tokhoz a kis- és középvállalkozók nem tudnak kapcsolódni. A befejezés előtt álló projektek 3,5 millió eurós beruházásokról szólnak, az ipari csarnoknál 2 mil­liós invesztícióval számolnak. Megengedheti ezt magának a vá­ros? Anyagilag milyen kondíció­ban van Fülek? Nem vagyunk jobban eladósodva, mint Szlovákia egyéb települései. Próbáltuk úgy beállítani a hitelterhe­­ket, hogy a szlovákiai városok átla­gán maradjunk. A beruházások nagy része pályázati forrásból valósult, valósul meg. Ugyanakkor azt is tu­datosítani kell, hogy egy 2016-ban tervezett munka kivitelezése 2019- ben vagy 2020-ban nem csak az öt­­százalékos önrészt jelenti, hiszen gazdasági fellendülés van, és már nem azokon az árakon versenyeztet­jük a pályázatokat, mint amilyenek­kel három évvel korábban számol­tunk. A megvalósítás pillanatában az önkormányzatnak az ötszázalékos önrész mellett az inflációval is szá­molnia kell. Ez pedig egy 1,5 millió eurós projektnél 100 ezer eurós több­letköltséget is jelenthet, ami nagy te­her. Ki merem mondani, hogy a nagy beruházási hullám végén már keres­sük a filléreket a város költségveté­sében, hogy mindent az elvárások­nak megfelelően be tudjunk fejezni. Májusban Marian Kotleba ré­vén került a figyelem középpont­jába Fülek, az ESNS vezetője pártrendezvényt akart szervezni a városban. Mi a helyzet azóta? Tudomásom szerint az ESNS-nek nincs aktív sejtje a városban, tagjai igen, mert a különböző választások során delegálnak embereket a vá­lasztási bizottságokba. Nekik min­den olyan terület, ahol nagyobb a ro­ma populáció, kiváló terep saját mar­ketingjük számára. Azóta egy alka­lommal érdeklődtek egy helyi ren­dezvény iránt, úgy tűnik azonban, hogy azon végül nem vesznek részt. Füleken a roma populáció ará­nya 32 százalék körül mozog, és a magyar-szlovák közösséggel való együttélése nem súrlódásmentes. Nem kell attól tartani, hogy ideális táptalaj Kotlebáék számára? Jelenleg 35 százalékra becsüljük a roma lakosok arányát, én mégsem félek, mert szerintem itt nem fognak tömegesen felvonulni kopaszra nyírt emberek. Azzal kapcsolatban, hogy mennyi rejtőzködő szimpatizáns van a helyiek között, már jóval szkepti­­kusabb vagyok. Úgy vélem, a rejtett támogatásuk növekszik, az emberek kritikusan szemlélik azt, ha például pár neveletlen roma gyerek elkövet valamit, s ilyen pillanatnyi hangula­tok alapján akár szavaznak is rájuk, de nem gondolom, hogy ez radika­lizmus a szó lényegét tekintve. Mit tud tenni és hogyan tud fel­lépni ez ellen az önkormányzat? Amikor ez időről időre felmerül, mindig azt szoktam mondani, hogy a jelenlegi helyzet nem az önkor­mányzat gondatlansága miatt kiala­kult állapot, hanem az eredmény. Erre a füleki vár helyzetét hoznám fel példának, azzal kapcsolatban is fo­lyamatosan kapjuk a kérdést, hogy mikor teszünk tetőt a tornyokra, mi­kor mozdulunk előre. A füleki vár­rom jelenlegi állapota egy 120 éves műemléki felújítási folyamatnak az eredménye, nem abban az állapot­ban látjuk tehát, ahogy az utolsó ost­rom után ránk maradt. Ugyanígy jel­lemezném a szociális helyzetet. Az, amit ma az utcákon látunk, több tu­cat szociális terepmunkás, roma polgárőr és a közösségi központ na­pi megfeszített munkájának az ered­ménye. Nem ülünk karba tett kézzel, ez eszméletlenül sok intervenciónak az eredménye. Sokkal rosszabb is lehetne a helyzet. A kormány 20l6-ban a losonci kihelyezett ülésén fogadta el a já­rás akciótervét. Három év távla­tából milyen eredményt hozott az akcióterv, melyhez Fülek is csat­lakozott? Az akcióterveket egy 2015-ös tör­vény alapján dolgozták ki, amelyet még az egyszínű smeres kormány hagyott jóvá. A kormányhivatal szakértői meglehetősen elvont konstrukciókkal érkeztek a régiókba, ezért a fogalmak tisztázásával telt az első év. Az akciótervek megvalósí­tására járásonként 3-5 millió eurót különítettek el. Ez nem azt jelenti, hogy kaptunk 5 millió eurót, és el­osztottuk. Az akciótervbe be lehetett tervezni prioritásokat, melyeket po­zitív diszkrimináció alkalmazása mellett az önkormányzatok megva­lósíthatnak. Voltak települések, ahol mutatkoztak pályázati csírák. Mint minden újdonság, ez is nagyon ne­hezen indult, ráadásul az agenda irá­nyítóhatóságát is többször átszer­vezték, ami nem tett jót, sőt, minden változás visszavetette a folyamato­kat. Mára néhány dolog, néhány pá­lyázat Füleken is megvalósult. A két nagy pályázatunkra hozzávetőleg 315 ezer eurót kaptunk az akcióterv­nek köszönhetően. 2016-ban Fülek egy 900 ezer eu­rós projektcsomagot állított össze, melynek megvalósítását az akció­tervtől remélte, ilyen volt az inku­bátorház létrehozása, a helyi szakközépiskola felszerelése és a szociális vállalat létrehozása. Mi valósult, valósulhat meg ebből? Ezek a tervezés időszakában szü­letett ötletek, álmok voltak, csak vennie szociális aspektusokat. Kell egy olyan önkormányzati szemmel is látó vállalkozó, akinek van tapasz­talata a piacon, aki ezt vállalná. Amíg ilyet nem találunk, nem tartom reá­lisnak a önálló szociális vállalat megvalósítását. Hasonló elvek mentén viszont a városi közhasznú vállalatunk (VPS) már foglalkoztat hátrányos helyzetű lakosokat egy járdaépítő brigádban, valamint a szeparált hulladék utóválogatásánál a hulladékudvarban. És mit lehet megvalósítani a ko­rábbi tervekből? Vállaltuk a városi piac létrehozá­sát, szereztünk támogatást a vmk-ra, és működtetünk lakáskérdésekkel foglalkozójogsegélyszolgálatot, mert rengeteg család eladósodik, nem fi­zeti a lakás rezsiköltségét, és az adós­ságok miatt különböző trükkökkel az alapiskolai műhelyben kedvet kaphatnak egy szakmához, a közép­iskolában elsajátíthatják azt, s ettől pár száz méterre ott az ipari zóna, amit mi is igyekszünk fejleszteni, ahol munkahelyeket tervezünk teremteni. Az előző választási ciklusban függetlenként tevékenykedett, a második ciklus előtt viszont belé­pett a Hídba. Miért? Azt gondoltam, távol lehet marad­ni a pártpolitikától, bekerülve a rendszerbe láttam, hogy a képvise­leti demokrácia semmilyen szinten nem kerülheti meg a pártokat. Idővel kiderül, hogy nincs kivel egyeztetni, függetlenként nincs szövetségesé az embernek. Számomra, mivel édes­apám alapító tagja volt a Hídnak, és az alapítók hitvallását magaménak éreztem, nem az volt a kérdés, hogy belépek-e a Hídba, hanem az, hogy belépek-e egy pártba vagy sem. A Kuciak-gyilkosság után ren­geteg bírálatot kapott a Híd. Ezek fényében sem bánta meg a dönté­sét? A Híd mint multietnikus párt, amelyben a magyarok mellett ott vannak a ruszinok, a romák és a szlo­vákok, a világnézetet tekintve az et­nikai pártokhoz hasonlóan gyűjtő­párt, olvasztótégely. Mindig láttam a Hídban azokat az embereket, akik közel álltak hozzám, és az sem titok, hogy én azokkal szimpatizáltam, akik szerint a gyilkosságot követően ki kellett volna lépni a kormányból. He­terogén közösségként tekintek a párt­ra, amit foként a regionalitás és a kü­lönböző etnikumokhoz való kapcso­lódás köt össze. Ezen belül nagyon bő a tárháza annak, hogy ki mit gondol a rendszerről, a fennálló kormányról és a politikai törésvonalakról. Ez egy nagyon furcsa helyzet, van egy vi­szonylag sikeres kis kormánypárt, sok eredménnyel, és van egy korszellem, melynek hatására nem arról szól a po­litika, hogy ki mit csinált, hanem ar­ról, ki hogyan képzeli el a teljesen új politikai formációk által vezetett or­szágot. Olyan, mintha paradigmavál­tás idejét élnénk, és ebben a Híd ne­hezen találja a helyét, hiszen a régi struktúrákhoz is tartozik, de értékei­ben kötődik sok olyan politikai tö­mörüléshez, ami esetleg a jövőt je­lentheti Szlovákiában. Azt gondo­lom, ebből fel lehet állni, tovább le­het menni, nem hiszem, hogy ez a pe­csét örökké rajtamarad a Hídon. A Kuciak- és a Kocner-üggyel elsősor­ban a Smemek kell elszámolnia, nem a Hídnak. Füleken markáns tábora volt és van a Hídnak és az MKP-nak. Mi a véleménye a két párt tapogató­zásáról, a lehetséges együttmű­ködésükről? Nem ismerem a pártok egymással szemben támasztott feltételeit, kí­vülről komolynak tűnik az igyeke­zet, de nem 'tudom megítélni, mennyire őszinte vagy színlelt a tár­gyalás. Én úgy érzem, nem olyan egyértelmű és elsöprő erejű az összefogás támogatottsága. A vi­lághálón látom a mellette kiálló posztokat, de a mindennapokban nem tapasztalom ezt elmélyült la­kossági igényként. Mintha a média világa és az utca embere nem lenne teljes összhangban ebben a kérdés­ben, ezért ebből még bármi lehet. A teljes interjút portálunkon, az ujszo.com-on olvashatják. Agócs Attila amikor elkezdődött a kommuniká­ció az illetékes hivatalokkal arról, mit szeretnénk megvalósítani, kide­rült, hogy némely ötlet uniós irány­elvet, más egyéb előírást sért, és a valóság más lett. Az inkubátorház megvalósítása a kormányhivatal szerint sértené a gazdasági versenyt, a szociális vállalatoknál azóta - új törvény szabályozza - teljesen más a támogatási rendszer, sokkal kedve­zőbb a támogatás végösszegét te­kintve. Ezért azok, akik az akcióter­ven keresztül alapítottak volna szo­ciális vállalatot, inkább már az új rendszeren, az új feltételeken gon­dolkodnak. Fülek még számol a szociális vállalat létrehozásával? Gondolkodunk rajta, de ez na­gyon speciális ügy. Elsősorban vál­lalkozás, amelynek figyelembe kell (Somogyi Tibor felvétele) elveszik a fejük fölül a tetőt. Ezt egyébként az akcióterv 35 ezer eurós támogatásából működtetjük, és már több, nem teljesen kóser árverést si­került leállíttatni. Átépítettük a Mo­­csáry Lajos Alapiskola öltözőit gya­korlati szaktantermekké. Nem talál­tunk fel semmi újat. Ez a korábbi műhelymunkaórák megújitása, de pont ebben az alapiskolában, ahol a diákok több mint 90 százaléka roma, és egy részük mély szegénységben élő családokból jön, szeretnénk ezen ke­resztül életmodellt mutatni, hogy lás­sák, milyen a munka világa, hogy megtalálhatják benne a helyüket. Az iskolától pár száz méterre működik a szakközépiskola. Az akcióterv és to­vábbi két pályázat segítségével becs­lésem szerint 2-2,5 millió eurós, job­bára a műhelyeik fejlesztésére vonat­kozó beruházást valósíthatnak meg. Szeretnénk ezt egy láncolatba kötni,

Next

/
Thumbnails
Contents