Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-10 / 185. szám
Czucz Enikő tárcája a Szalonban 2019. augusztus 10., szombat, 13. évfolyam, 32. szám nyugati part. Csaknem három hónappal Mexikóvárosba érkezésem után, és két hónappal a Popocatépetl vulkán első kitörését követően szomorú szívvel döntöttünk úgy, hogy elköltözünk a nyugati partra, Puerto Vallartába. Olyan magas volt már a légszennyezés, hogy nem bírtuk tovább. Elkészült az autónk is, így nekivágtunk a csaknem 800 kilométeres úrnak. Mexikó második legnagyobb városán, Guadalajarán keresztül. Az autópályán néhol a 3500 métert is meghaladó magasság, illetve a nagy szárazság miatt csak lassan és több pihenővel tudtunk haladni. Guadalajarában volt egy találkozónk a Museo Hospicio Cabanasban ahová Paolát meghívták egy performance eseményre, én pedig sikeres tárgyalást folytattam egy lehetséges kiállításról 2020-ban, a Transart Communication harminc évéről. Másnap este érkeztünk meg a nyugati partra, Jalisco és Nayarit államok határán fekvő Bahía de Banderas-öbölbe, Puerto Vakarta új negyedébe, Nuevo Vakartába, ahol a következő pár hetet töltöttük. Az öböl a nyugati part, a Csendesóceán gyöngyszeme, sok-sok híresség vásárolt itt óceánparti villát. Richard Burton és Elizabeth Taylor titkos románca is ebben a városkában zajlott, és Lady Gagának is van itt viüája. A város híres a nyitottságáról, az LMBTQ közösségéről a hangulatos tengerparti sétányáról, a Maleconról. A környék pedig a mesésen szép és igazán különleges Las Isias Marietas szigetéről nevezetes (itt található a titkos strand, ahová csak apálykor lehet beúszni egy kis barlangon keresztül, és bent egy kör alakú saját homokos tengerpart vár, persze, nem ingyen, és szerencsére az utóbbi időben erősen korlátozták a látogatók számát). Az öbölbe télen, január-február környékén beúsznak a hatalmas (14-16 méteres) hosszúszárnyú bálnák (a barázdás bálnák egyik fajtája) párosodni és elleni. Alig várom, hogy visszaérjünk és láthassam, hallhassam a nászéneküket. A másik különlegesen szép faj az ördögrája, ami szintén gyakran előfordul az öbölben, olykor ki-kiugrik a vízből. Ezek is óriási halak, akár 9 méteres úszófesztávolságúra és 2-3 tonnásra is megnőnek. És hogy senki se maradjon ki a felsorolásból, sajnos, itt élnek tengeri krokodilok is, sőt, a lakásunktól alig pár méterre többször is láttak 5-6 méteres példányokat sétálni. Nuevo Vallarta helyén nem is olyan régen egy mangroveerdő volt, és a jól kifejlett és éhes krokodilok még nem szokták meg az emberek jelenlétét. Valahogy meg is értem őket. Ettől persze még minden este és reggel kutyasétáltatás közben az egyik szemem a félig vak kutyánkon, Tlacuachén volt, a másik meg mindenhol krokodilt látott. Szerencsére csak néhány barátságos leguánnal és egy mosómedvepárral találkoztam rendszeresen. Amikor elindultunk Mexikóból, eldöntöttem, ha csak tehetem, halon fogok élni. Nos, sikerült. Sokat főztem, egyébként is ez az egyik hobbim, és sorra látogattuk a helyi halas vendéglőket. (Folytatás a következő oldalon) Az egyik legismertebb tequilamárka szeszfőzdéjének az udvara (A szerző felvételei) Ormányos medve, dorádó és sok-sok pelikán
