Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-30 / 175. szám
www.ujszo.com | 2019. július 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink 49. Hogyan veszik át a számítógépek a döntés jogát a szakemberektől Most az utóbbi évek számomra legszimpatikusabb „bűntényéről” lesz szó. Az elkövetők mindent bevallottak a bíróságon, de végül nem kerültek börtönbe, még csak ki sem rúgták őket az állásukból, hála istennek. Merthogy az esküdtek szerint inkább jutalmat érdemelnének. Tudjuk, hogy a könyvtárak rendszeresen kiselejtezik azokat a könyveket, amelyek iránt hosszabb ideje nem érdeklődnek az olvasók. Könyvtára válogatja, mit jelent a „hosszabb idő”, ahol tárolási nehézségek mutatkoznak vagy több pénz van új könyvek vásárlására, ott nyilván tíz évnél kevesebbre kell gondolnunk. A floridai Sorrentóban működő East Lake Megyei Könyvtárban maximum két évig porosodhatnak a polcokon a kevésbé népszerű kötetek, ezért két könyvtáros kreált egy fiktív olvasót, akivel „kikölcsönöztették” a veszélyben levő példányokat, hogy megmentsék őket a kiselejtezéstől. Az East Lake-ben könyörtelen számítógépes rendszer követi a könyvek életútját, vagy, ha úgy tetszik, karrieijét. Ha egy kötet karrierje lefelé ível, gépek döntenek a likvidálásáról, nem pedig emberek, akiknek vannak érzelmeik, illetve értenek a hivatásukhoz, fel tudják mérni egy-egy mű eszmei értékét. (Jó, hogy Vörösmarty ezt nem élhette meg, de felhívnám a kortárs költők figyelmét erre a témára, egy Gondolatok a könyvtárban 2 című vers megszületésében bízva.) Szóval ezek ketten olvasót hamisítottak, méghozzá rendkívül profi módon. Egy baseballjátékos után Chuck Finley névre keresztelt kitalált alak - akinek hamis jogosítványt és lakcímet is szereztek - a nyilvántartás szerint 2361 kötetet kölcsönzött ki kilenc hónap alatt. Igaz, hogy csak pár órára, mert a rendszer adatai szerint valamennyit elég gyorsan viszszavitte, két év haladékot szerezve nekik. Az ügy egy névtelen bejelentés nyomán pattant ki. A megyei ügyész hivatala átvizsgálta a teljes könyvtári rendszert, fiktív olvasók után kutattak, és hamarosan rá is bukkantak Finleyre. A könyvtárosok azzal védekeztek: biztosak benne, hogy ezek ; a művek hamarosan ismét népszerűek lesznek, akkor pedig a könyvtárnak sokkal többe kerülne újra be; szerezni őket, mintha megtartanák a : régi kiadásokat. A hatóságok szigorú fellépését az is indokolhatja, hogy az USA-ban a városi könyvtárak támogatásuk egy részét a könyvkölcsönzések arányában kapják. Ennek alapján a szóban forgó régióban évente egymillió dollárt osztanak szét a városi könyvtárak : között. A megyei könyvtár azonban nem kap ebből az összegből, így a fiktív kölcsönzéseknek az East Lakeben nem volt gazdasági indítéka. Ez az eset tökéletes példája annak, : hogy a szakemberek munkáj át megkönnyíteni hivatott számítógépek ; hogyan veszik át a döntés j ogát a szakemberektől. Az olvasókkal napi ; kapcsolatban levő, a folyamatokat ismerő könyvtárosok döntése helyett az adatok válnak meghatározóvá, azaz a szakmai kompetenciák háttérbe szorulnak. Márpedig ha egy ember azt olvassa az új ságban, hogy egy adott regényből hamarosan filmet forgatnak, nyilván nem selejtezi ki azt a regényt, mert a film kapcsán sokan kikölcsönzik. Ezt egy gép nem : tudja. Legalábbis egyelőre. Pavol R. a húsz évvel ezelőtti aláírását gyakorolja (Lubomír Kotrha karikatúrája) Párhuzamos (al)világok MÓZES SZABOLCS Filmekből ismerjük őket. Maffiózók, zsarolók, csalók, spiclik, gyilkosok. Egy más, számunkra ismeretlen világ, szoktuk mondani. A Markíza-váltók bírósági tárgyalása megmutatta, Szlovákiában milyen veszélyes átfedésekkel működött a nyilvános közélet és a lényegéből eredően rejtett alvilág. A történet két főszereplője ugyanis nem egy Kybel-szerű klasszikus alvilági figura, akinek idióta csúfhevével a bűnügyi hírekben találkozhattunk felrobbantott vetélytársak, savban szétmaratott könyvelők és fejbe lőtt szeretők kíséretében. Marián Kocner a bulvármédia celebsztárja volt, politikusok kijáróembere. Mindenki tudta róla, hogy a törvényesség határán billegő ügyekkel gazdagodik, sőt, sejthető volt, hogy át is lépte azt a bizonyos mezsgyét, de a kormánykoalíciós pajtások, a főügyészségen dolgozó haverok mindig megfelelő fedést biztosítottak üzelmeihez. Pavol Rusko pedig egészen más ligát játszott. A meciari rendszert megbuktató magántévé hős alapító igazgatója, a médiatartalmi progresszió hazai zászlóvivője, később kormánykoalíciós pártelnök, képviselő, igen tisztelt miniszter. Ez minden, csak nem a Kybel-félék primitív szintje. Most ők ketten, Kocner és Rusko találkoztak a vádlottak padján, és első ránézésre egy piti váltóhamisítási ügy miatt kaphatnak sokéves börtönbüntetést. Maga a váltóhamisítás többet elárul a ficói Szlovákiáról, mint tíz Leskokommentár együtt. Másfél évtized távlatáról antedatált, nem korabeli szignóval aláírt váltó, ami értelemszerűen hiányzik mindenféle könyvelésből. Semmi szofisztikáit háttér vagy ravasz pénzügyi machináció. Ilyet csak egy banánköztársaságban mernének bíróság elé vinni a „váltógyártók”, bízva abban, hogy az igazságszolgáltatás az ő kottájukból játszva kicsinálja a beperelt céget, az pedig majd fizet. Hogy Kocner és Rusko ezt meg merte tenni, tökéletesen mutatja, a Smer irányítása alatt hová süllyedt az ország igazságszolgáltatása. Egy banánköztársaság szintjére. A Kuciakgyilkosság és az általa kiváltott politikai földrengés - aminek választási utórezgése 2020-ban fog bekövetkezni - kellett ahhoz, hogy ebben a triviális csalási ügyben irányváltás történjen, és a csalók a felperes dölyfös pozíciója helyett a vádlottak padján találják magukat. A bírósági tárgyalás pedig az elmúlt 20 év kényelmetlen és a közvélemény számára jórészt ismeretlen valóságát mutatja meg. Amiben a tévéigazgató-miniszternem is áll olyan messze a Kybel-féléktől, mint ahogy azt hittük, vagy inkább hinni szerettük volna. Ahol a politikum a maffia szolgáltatásait veszi igénybe, ahol hétköznapi jelenség a Kocnerféle simlis alakok túlmozgása és térnyerése. Hacsak nem lesz valami váratlan fordulat, Kocner és Rusko hosszú évekig nem jön ki a börtönből. Nem utóbbi lesz az első elítélt miniszter, az SNS-es Januáek és Stefanov már a hűvösön pihen, ám velük ellentétben Rusko és köpcös pajtása nem végrehajtók és strómanok, hanem ötletgazdák és kivitelezők. A bírósági per nem elsősorban miattuk, hanem az ismeretlen Szlovákia és a párhuzamos valóság miatt izgalmas. FIGYELŐ Szóltak a püspöknek, hogy fogja be A közéleti megszólalásaival ismertté vált Beer Miklós váci megyés püspök augusztus végén vonul nyugdíjba, a HVG-nek összegezte eddigi munkáját. Megjegyezte, közéleti megszólalásai miatt többször megkapta, hogy az ellenzéki oldalon áll, pedig őt nagyon zavaija, hogy „beállt ez a jobbbaloldali megosztottság, és ez megakadályozza a józan párbeszédek gondolkozást. Amikor megszólaltam, sokan nagyon megharagudtak rám, hogy miért van véleményem. Mindenkit arra szeretnék rávezetni, hogy előítéletek nélkül gondolkozzunk, keressük a megoldást”. Szerinte lehet sarkítva azt mondani, hogy „nemzeti oldal vagyunk, és akkor nem érdekel minket, mi történik a világ másik részén”, csakhogy „ez egy politikai álláspont, de akkor ne mondjuk, hogy ez keresztény álláspont”. Ugyanakkor azon csak mosolyogni tud, hogy persona non grata lett a kormánysajtónál. Az inteijúban elismerte azt is, hogy a 2018-as választás előtt szóltak neki, „fogja be a száját”, ami akkor nagyon bántotta és gyerekesnek tartotta. Név említése nélkül elárulta, hogy aki rászólt, egy barátja volt, aki politikai szerepet vállal. (hvg.hu) Elkobzott ékszerekből épít utakat a mexikói kormány Bűnözőktől és adócsalóktól elkobzott ékszereket bocsátott árverésre a mexikói kormány, hogy a befolyó pénzből utakat építtessen az ország nyugati részén. A mexikói alvilág szereplőinek sajátos ízlésébe bepillantást engedő aukciót a kulturális központtá átalakított egykori elnöki rezidenciánál tartották. Az El Universal című lap szerint a 148 tételből 110-et sikerült eladni 10,3 millió pesóért (500 ezer euró), ami elmarad a célul kitűzött 21 millió pesótól. A legdrágább ékszerként egy Patek Philippe arany férfikaróra kelt el valamivel több mint egymillió pesóért. Az egész árverés legdrágább tétele, egy 3 millió pesót érő, 227 fehér gyémánttal díszített Piaget óra azonban eladatlan maradt. A tételek között szerepelt egy birkózó krokodilokkal díszített és 1331 gyémánttal kirakott, fehérarany karkötő is, amely 200 ezer pesót ért meg egy licitálónak, valamint egy lövedék formájú, aranymedál, 450 apró, fekete gyémánttal kirakva. Az aukciót a mexikói pénzügyminisztérium egyik intézete szervezte, amelyet azért hívtak életre, hogy visszajuttassák a népnek az ellopott javakat. Az intézet vezetője, Ricardo Rodriguez Vargas szerint az árverésre bocsátott ékszerek egy része csaknem öt éve porosodott a kormány raktárában. A drágakövekkel kirakott pisztolymarkolatokhoz és a kábítószerkereskedők védőszentjeit ábrázoló medálokhoz hasonló alvilági kiegészítőket egyelőre nem árverezted el az intézet. Az aukciót megelőzően több ezer mexikói látogatott el a volt elnöki rezidenciára, hogy megnézze a drogkincsekként emlegetett ékszereket. A december 1-je óta hivatalban lévő Andres Manuel López Obrador elnöksége alatt ez volt a harmadik ilyen típusú aukció Mexikóban. A licitálókat előre figyelmeztették, hogy a tételekre nincs garancia, és nem lehet visszacserélni őket. (MTI) JUHÁSZ KATALIN
