Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-03 / 153. szám
101 SZUBKULTÚRA 2019. július 3. | www.ujszo.com Eötvös Péter aranysárkánya Korunk legfontosabb zeneszerzőjének operái közül egyiknek sem Magyarországon volt az ősbemutatója HIZSNYAN GÉZA Kortárs opera ritkán kerül színre tájainkon, ezért úgy tűnhet, kicsi iránta az érdeklődés, az operaházak csak ritkán folyamodnak kortárs szerző művéhez. Ez azonban valóban csak „tájainkon”, kis Kelet-Közép-európai bezártságunkban érvényes. A világ (legalább is Európa) szellemilegművészileg nyitottabb régióiban a kortárs operák állandó, természetes részét képezik a repertoárnak, az operaházak rendszeresen rendelnek új műveket a zeneszerzőktől. Sokak számára meglepő lehet a tény, hogy korunk legtöbbet játszott élő operaszerzője magyar: Eötvös Péter. Eddigi operái közül egyiknek sem Magyarországon volt az ősbemutatója, s ritka, ünnepi alkalom, ha valamelyik színre kerül hazájában. Ilyen ünnepi alkalom részesei lehettünk Miskolcon a Bartók Plusz Operafesztiválon, ahol a 2013-ban az Ensemble Modem és a Frankfurti Opera felkérésére írt, és 2014-ben Frankfurtban bemutatott Az aranysárkány (Der goldene Drache) című, egyfelvonásos kamaraopera került színre. A Roland Schimmelpfennig nagy sikerű, Budapesten, a Katona József Színházban is játszott színpadi műve alapján készült alkotásról a frankfurti ősbemutató előtt a zeneszerző azt mondta: „nem is opera, inkább zenés színdarab”, másutt viszont azt nyilatkozta: „előző operámnál (Lilith) egyszerűbb, dallamosabb, könnyebben befogadható a mű, igazi Volksoper, azaz népopera.” Ez a zenei anyagra minden bizonnyal érvérr Ősszel Pozsonyba jön a Lamb Jelenet az operából nyes, maga a történet azonban korántsem egyszerű és könnyen érthető. A helyszín egy európai város, Az aranysárkányhoz címzett keleti (kínai-vietnami-thai) vendéglője. Itt dolgozik egy kínai fiú, aki illegálisan, papírok nélkül, a nővérét keresve érkezett a városba. Mikor megfájdul a foga, nem fordulhat orvoshoz, ezért a konyhában dolgozó kollégái egy csőfogóval kihúzzák a fájós fogat, aminek következtében a fiú elvérzik és meghal. A fog kirepül a fogóból és egy thai levesben landol. Itt találja meg a vendéglőben vacsorázó stewardess, aki megpróbálja a szájába illeszteni. Közben találkozunk a tücsök és a hangya meséjének modifikált változatával, ahol a hangya befogadja, de megalázza és prostitúcióra kényszeríti a tücsköt. Egy „60 fölötti férfi” próbálkozik a prostituált tücsökkel. Impotenciáj a miatti dühét rajta tölti ki, botjával nyomorékká veri. Egy nagyapa unokája teherbe esik a barátjától, aki nem akarja a gyereket. O is a tücskön áll bosszút, szeretkezés közben brutálisan megöli. Végül kiderül, (Képarchívum) hogy a tücsök volt a fiú keresett testvére, aki mindössze egy emelettel lakott az őt kereső testvér fölött. A halott fiút a konyhai dolgozók az aranysárkányt ábrázoló faliszőnyegbe csavarják, és a folyóba dobják. A folyó a tengerbe sodorja, és a hazavágyó fiú holttestét a víz végül egészen hazáig, a kínai partokig sodotja. Erről a fiú szellemének a mű végén elhangzó hosszú monológjából értesülünk. A realista, groteszk és szürreális elemeket váltogató, számtalan áthallást kínáló történet Eötvös Péter fölfogásában valóban elsősorban zenés színdarab. A szöveg túlnyomó része énekbeszéd formájában hangzik el (nem az eredeti német, hanem angol nyelven), a zene elsősorban ritmizál, élve az eredeti szöveg zeneiségével is, de nagyszerűen felhasználva például a konyha hangjait: olykor aláfest, olykor ellenpontoz, végül szinte kozmikussá tágítja a színdarab többjelentésű, sokstílusú világát. Ennek érdekében a zene is különböző stílusvilágokból építkezik, a dzsesszes elemektől a kabarét idéző és a groteszk pillanatokon át a tragikumba hajló befejezésig. A miskolci előadás Bruno Berger-Gorski lényegre törő, minden külsőséget gondosan kerülő rendezésében, a kortárs zene tapasztalt és ihletett tolmácsolójaként nemzetközileg is elismert Nagy Zsolt vezénylésével került színre, aki az ugyancsak kortárs zenei specialistának számító Israel Contemporary Players zenekarát vezényelte. Az előadásnak öt (kiváló, remekül összeválogatott) szereplője van (Einat Aronstein, Meláth Andrea, Andrew Mackénzie-Wicks, Dániel Norman, Mikecz Kornél), akik 22 szerepet játszanak, énekelnek teljes odaadással, magas színvonalú, kiegyenlített színészi és énekesi teljesítményt nyújtva. Az előadás után a néző próbálja megfejteni, mi is lehet az oka annak, hogy tájainkon a kortárs opera oly ritkán kerül színre, és hogy a leggyakrabban játszott élő operaszerző miért nem lehet, ha nem is próféta, de legalább művészi értékének, nemzetközi súlyának megfelelő mértékben jelen lévő szerző hazája (és a környező országok) operaszínpadain?! Szürrealizmus Budapesten Dalitól Magritte-ig Pozsony. Akinek még nincs programja november 25-ére és szereti a haladó elektorinikus zenét, annak van egy tippünk. A műfaj egyik legendás úttörőjének számító manchesteri Lamb duó érkezik Pozsonyba, a Majestic Music Club színpadára. Az énekesnő, Lou Rhodes az évek során igazi dívává fejlődött, a zenéért felelős Andy Barlow pedig jól hallhatóan halad a korral: az általa szolgáltatott elektronikus alapok kellően széttörtek, egyben basszusorientáltak ahhoz, hogy megmozgassák a közönséget. Ráadásul mind gyakrabban ragad dobverőt, Lou pedig kellemesen betorzított gitárt, vagyis élőben gyakran már-már úgy szólnak, mint egy rendes rockzenekar. A Lamb a 90-es évek közepén alakult azzal a szándékkal, hogy új színt hozzanak az elektronikus zene egyre bővülő palettájára. Zenéjüket nehéz kategorizálni, de ha mindenképp műfaji meghatározást szeretnénk találni, akkor a trip-hop és a drum’n bass környékén kellene keresgélnünk. A lemezkiadást nem kapkodják el, 1996 óta hét albumuk jelent meg, a legutóbbi idén áprilisban, The Secret of Letting Go címmel. Ezen a korongon sokkal többet kísérleteznek, mint az előző, 2014-es albumon. Quk) Salvador Dali, Joan Mir6, René Magritte, Pablo Picasso, Alberto Giacometti és mások munkáit, csaknem 120 festményt, grafikát, szobrot, fotót, filmet és dokumentumot mutat be a Magyar Nemzeti Galéria. Budapest. A szürrealista mozgalom Dalitól Magritte-ig - Válság és újjászületés 1929-ben című tárlat számos képe mára beleivódott a vizuális kultúránkba, a maguk korában azonban radikálisan megújították a művészetet. A kiállítás kurátora, Didier Ottinger, a párizsi Pompidou Központ igazgatóhelyettese szerint a szürrealizmus a 20. század legtovább életben maradt és földrajzilag is a legeltet] edtebb művészeti mozgalma, amely ugyanakkor számtalan fontos alkotót vonzott Párizsba. Köztük magyarokat is, mint a kiállításon is helyet kapó Brassait és André Kertészt. A Magyar Nemzeti Galéria és a Pompidou Központ közös tárlata az 1929-es évre fókuszál, amely a gazdasági világválság révén a 20. századi történelem egyik fordulópontja volt, de a szürrealizmus történetében is jelentős események kötődnek hozzá. Ekkor rendezte első franciaországi kiállítását Salvador Dali, ebben az évben készült Max Emst híres kollázsregénye, de ekkor keletkezett az első szakadás is a szürrealisták csoportjában. A tárlat bevezető terme az 1929-es év fontosabb történéseit tekinti át. A kurátorok kitérnek a szürrealizmus előzményeire, elsősorban a dadaizmusra. Ä szürrealista alkotók fontos mesterükként tekintettek az olasz Giorgio De Chiricóra is, akinek metafizikus és klasszicizáló korszakából is felvonultat egy-egy festményt a kiállítás. Külön terem mutatja be Joan Miró és Max Emst 1929 körül készült jelentős munkáit, illetve a szürrealizmus egyik legismertebb alkotóját, Salvador Dalit. A látogató belenézhet Dali és Luis Bunuel ikonikus kísérleti filmjébe, az Andalúziái kutyába (1929), de a katalán művész több festményével és objektjével, valamint Hans Arp és Yves Tanguy munkáival is találkozhat. René Magritte a belga szürrealizmus kiemelkedő alakja, aki 1929-ben szintén Párizsban tartózkodott, és ebben az időszakában olyan fontos művekkel jelentkezett, mint a Kettős titok vagy a Gyilkos égbolt. A tárlat kitér az André Breton vezette szürrealistákkal szemben álló csoportokra, mint a Grand Jeu-re vagy a Documents folyóirat körére, és bemutatja az olyan öntörvényű alkotók, mint Pablo Picasso vagy a szürrealisták közül kizárt Alberto Giacometti munkáit is. A Magyar Nemzeti Galéria időszaki kiállításához több filmvetítés és kísérőprogram kapcsolódik az október 20-i zárásig. (MTI, juk)
