Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-25 / 171. szám
nem turista Ecser Vera - saját meghatározása szerint nő, feleség, anya, színházszerelmes, amatőr rádiós, kezdő jógázó és kutyatulajdonos - 2018 szeptembere óta él Linzben. „A bécsi és budapesti élet után Wels városa kicsi volt nekünk. Linz egy jó kompromisszum, villamosa is van, Dunája is, és sok minden mása is, amire nekünk, városhoz szokott embereknek úgymond szükségünk van" - magyarázza Vera, aki a linzi Vöröskeresztnél dolgozik tanfolyamszervezőként, s mellette a Radio FRO magyar nyelvű adásába is készít riportokat. DUNA IS VAN, VILLAMOS IS -Linz egy jó város elyik látványosság nyűgözte le a legjobban? Linzbe nem a látványosságai miatt költöztünk, de kétségkívül van itt mit látni. A régi, rendben tartott épületek, a modern múzeumok, a hegyek a környéken. A városban a kedvenc „látványosságom" az OK Platzon lévő Kulturquartier, ahol a helyi acélgyár támogatásával épített tetőrendszer és néha a szomszédos Ursulinen-templom bevonásával olyan vagány, gyerekkel is látogatható kiállításokat tartanak, hogy rendszeres viszszajárók vagyunk. Mi sokkolta a leginkább? Sokkolni már semmi, igazán, mert 2000 óta Ausztriában élek, és megéltem már ezt-azt. Bár talán a bécsi pezsgés után a felsőausztriai lassúsággal még küzdők, mert mire itt egy ötlet megvalósul, az én szakállam is kinő. Melyik a legfurcsább helyi szokás? A legfurcsább nekem az, hogy itt mindenki kezet fog a másikkal. Még a gyerekek is a tanító nénivel az iskolában, oviban. A barátok is sokszor így köszöntik egymást. Nem az az egymást ölelgetős, puszilgatós népség. Melyik helyi étel ízlik a legjobban? Nagyon szeretem a Kasnockerlt, ami hegyi sajtos nokedli zöld salátával. Nem az a könnyed nyári étel, de a síelésekkor hamar eltelít, s utána egy szilvalekváros gőzgombóc jól nyakon öntve olvadt vajjal, megszórva cukros mákkal nagyon finom. A helyiek nagyon szeretik a „hidegtálakat" is, ami sokszor többféle sonka, sajt és savanyúság frissen sült magvas/köményes kenyérrel. Jól csúszik hozzá a Radler (a citromos sör). Mit vezetne be itthon is? Hogy az öreg ember nem vénember. Az itt lakó idősek javarészt fittek, járnak hegyekbe túrázni, biciklizni, sportolnak, odafigyelnek magukra, bátrabban vesznek maguknak új ruhát, és nem csak a régit hordják, utaznak, elkezdenek új dolgokat. A legutóbbi találkozásom egy 80 éves hölggyel fantasztikus élmény volt, épp a legfrissebb szakításáról beszélt, mert miután meghalt a férje, szeretett volna még magának egy társat. Szomorú volt, persze, de nem csüggedt. Egy életünk van ugyanis, éljük azt, amíg csak lehet. Utána már nincs lehetőség rá. Mit nem tud ott soha megszokni? Az ember sok mindent meg tud szokni. Amit meg nem, azon változtasson. Amin nem tud, hagyja ott, s keressen más utat. Erről szól az én életem is. Költözésestül, gyereknevelésestül. És így jó. Mi hiányzik a legjobban itthonról? A jó barátok és a család közelsége. A négy óra távolság már nem az „átugrom-egykávéra" kategória sajnos. Milyen jó tanácsot adna egy turistának? Jöjjön el Linzbe! De tervezzen hosszabb időt a kiruccanásra, mert a környéken sok más érdekesség is van, legyen az a hallstatti sóbánya, a gmundeni strand vagy a grünaui síterep. Vonattal, tömegközlekedéssel is egész könnyen elérhetőek, Pozsonyból pedig lehet jutányosán venni retúr vonatjegyet. Szóval hajrá! Bőd Titanilla Utazás EXTRA 2019. JÚLIUS
