Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-25 / 171. szám
Európa UTAZZ.UJSZO.COM ■ UTAZAS(®UJSZO.COM A Polignano a Mare: Domenico Modugno szobra igazi zarándokhely az olaszok számára kivilágítva, melyet alulról a fáradhatatlan tenger hullámai nyaldosnak. Biztos vagyok benne, hogy szendén pislogva fogadnék el ebbe az étterembe meghívást egy romantikus vacsorára. Aztán egy formás, nevezetes strandot említenék meg, amelyet a felette átívelő hídról turisták serege fotóz. A híd alatt a Lama Monachile kiszáradt medre. Elég nehéz lejutni a strandon át a tengerhez, mert a nagy kövek nehezítik a vízbe jutást... na meg persze a rengeteg ember. De látni kell. Az előbb említett helyeket aztán megcsodáltuk a tengerről is, egy csinos, Marco nevű hajóskapitánnyal másfél órát hajóztunk, és megcsodálhattuk a fehér várost, a sziklaszirt alatt megbújó kisebb-nagyobb barlangokat, az intim, kis szentélyszerű párszemélyes apró strandokat. A nevezetessége a városkának az is, hogy itt született Domenico Modugno, a híres táncdalénekes, akit mi főleg a Volare című dal előadójaként ismerünk. Szobra zarándokhely a hangos és temperamentumos olaszoknak, sorakoznak a családi fotózás miatt. Varázslatos a város esti megvilágítása, ilyenkor a kilátókon mozdulni sem lehet. Az éttermeket vacsorára csak 20 óra felé nyitják, előtte kész csoda, ha legalább a sört kihozzák, mert a szieszta diktálja a tempót. Az olasz konyha nekem bejön, imádom a halat, a tengeri herkentyűket, a soksajtos pizzát. Jellemző, hogy nem spórolnak az olívaolajjal, sok itt az olajfa. Négyen lányok kibéreltünk egy autót, és elmentünk Alberobellóba. Minél közelebb jártunk a célpontunkhoz, annál vörösebb volt a talaj, és annál több öreg, kérges olajfa állt az út mentén. Kíváncsian lestük, mikor bukkannak fel a trullók, hiszen ezek miatt az építmények miatt vettük erre az irányt. Múzeumlátogatással kezdtünk, hogy tudjuk, hogyan is készültek ezek a sajátos, mesés külalakú piciny házikók. A trulló általában kör alaprajzú, henger alakú falai másfél méter vastagok. Kúpfedele van, de nincs tartószerkezete, hanem száraz építéssel alakították ki az egymásra rakott, önmegtartó lapos kövekből a trulló tetejét. Dekoratív, hófehér záróköve van. A süvegre alakzatok vannak festve, ősi szimbólumok. Máshol is vannak a tartományon belül trullók, de nem ilyen sűrűn egymás mellett, mint Alberobellóban. Ahogy a kis manóházakként ható épületek egymás mellett sorakoznak, az szinte mesébe illő. 15-16 négyzetméteren átlagban nyolcán éltek. A gyerekek a tetőtérben kaptak helyet, mert ott melegebb volt. Ma a trullókban ékszerüzletek, turistacsábító boltok vannak, hihetetlen mennyiségű és formájú tésztákat, fűszereket kínálnak, olívaolajat, mézet és más helyi finomságokat is vehetünk. A legrégebbi trulló a 14. századból származik. Állítólag azért alakult ki ez az építkezési stílus, hogy ne kelljen adót fizetni a királynak. Ha jött a hír, hogy jönnek a király követei és az adóbeszedők, gyorsan ledobálták a köveket a tetőről a ház mellé, így olyan volt, mintha még nem fejeződött volna be az építkezés. 350 éven át játszották ezt a játékot. Aztán Conversano grófot feladta egy irigye, és a király bezáratta az adócsalót a tömlöcbe. Erre a napra terveztük be Matera ősi városának megtekintését is, de olyan jól éreztük magunkat Alberobellóban, hogy elfeledkeztünk az időről a téren kávézva és a nagy melegben a kicsi házikók közt fagyizgatva. Az étteremben is elidőztünk ebédidőben, így aztán a materai kirándulás kútba esett. Megegyeztünk, hogy ha alkalom adódik, ha egészségesek leszünk és a sors is úgy akarja, akkor jövőre nem csak a kilencezer éves múltú Materát (az már más régió ugyan, de nincs túl messze), de a dél Firenzéjeként emlegetett és Monopolit is tervbe vesszük. Úgy legyen. Szeles Pál Ildikó Utazas EXTRA 2019. Július MNNMMNMHMMMSSSNNNNMNMMNNSflSMMHNH (Fotók: a szerző sajAt felvételei) Az Órás Ház, a tulajdonosa a mai napig kézzel húzza fel az órát
