Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-25 / 171. szám
8 I KULTÚRA 2019. július 25. I www.ujszo.com Menekülj ön, ki merre lát! Jim Jarmusch zombivígjátékát a remek színészi alakítások sem tudják megmenteni Bill Murray és Adam Driver JUHÁSZ KATALIN Napok óta próbálom megfejteni, miórt érezte szükségét Jim Jarmusch, hogy leforgasson egy zombifilmet. Pontosabban zombivígjátékot. Ez a szóösszetétel ugyanis szerintem eleve nem működik, még akkor sem, ha a stáb érezhetően jól szórakozott. Hiszen előtagja rettegést, utótagja kacagást kíván generálni. Az amerikai független film emblematikus alakjáról van szó, megkérdőjelezhetetlen érdemekkel, kritikus attitűddel, költői és melankolikus alkotásokkal, sajátos humorral és megannyi emlékezetes antihőssel, akik szállóigévé vált mondatokat mondtak a vásznon. A The Dead Don't Die (A halottak nem halnak meg) című filmjét úgy harangozta be a stúdió, hogy Jarmusch aggódik a világ sorsáért, és ezen aggodalmának szeretne hangot adni, kissé elemeit stílusban. Aztán jött a hír, hogy Tom Waits és Iggy Pop is szerepel benne, utóbbi ráadásul egy zombit játszik. A további szereplőkön nem lepődtünk meg különösebben, a rendező régi haverjaiból állt össze a mezőny (Bill Murray, Adam Driver, Tilda Swinton, Chloe Sevigny, Steve Buscemi, Danny Glover), és szép gesztus, hogy Bálint Esztert is kapacitálta, hiszen az USA-ban élő magyar színésznő a Florida, a paradicsom óta csak egy jelentősebb filmbenjátszott. Az előzetes alapján úgy tűnt, hogy Jarmusch a zombiműfaj kifigurázására törekszik. Ám aki látta a 2013- as Halhatatlan szeretők című vámpírfilmjét, talán kissé szkeptikusabban nézte a trailert. Kezdjük azzal a kardinális kérdéssel, hogy a 13 év alattiakat leszámítva vajon ki kíváncsi ma egy zombifilmre. Nyilván az a „szegmens” kíváncsi rá, amely nem feltétlenül ismeri Jarmusch úgynevezett művészfilmjeit, a lassan építkező Patersonnal bezárólag, melyben Adam Driver egy olyan buszsofőrt játszik, aki szabad idejében verseket ír. A második fontos kérdés: mit szeretne mondani ez a film a világról, amelyben élünk. Nos, leginkább trendi akar lenni, de ez nem igazán jön össze, mert a fő cselekmény minduntalan eltereli a néző figyelmét a közbeékelt felkiáltójelektől, úgymint klímaváltozás, a Trump-éra agy mosó mechanizmusai, általános tudatlanság, az intő jelek bagatellizálása. Egy poros ohiói kisvárosból vagy inkább faluból egyszer csak menekülni kezdenek az állatok, megállnak a karórák, elromlanák a mobiltelefonok. Ez mind amiatt történik, amiről mostanában gyakran hallunk: a sarki jégmezők olvadásának hatására a fold forgástengelye elmozdul, ami hosszú távon nemcsak a kütyüket bolondíthatja meg, hanem szinte minden élőlényre kihathat. Jarmuschnál (valamiért) a halottakra is kihat: éjszaka kimásznak sírjaikból, és (valamiért) lakmározni indulnak az élők húsából. Iggy Pop, az első ilyen félelmetes zombi főleg a kávéra gerjed. Hát persze, hiszen ki ne emlékezne a Kávé és cigaretta című Jarmusch-filmben nyújtott alakítására? Legalább is ebben bízik a rendező, nemcsak itt, hanem számos alkalommal. Megannyi kikacsintás, filmes és egyéb kulturális utalás tarkítja ezt a csaknem két órát, ám közülük valószínűleg kevés ér célba az átlagnézőnél. Csak egy példa: a városka neve - Centerville - Frank Zappát kellene, hogy felidézze. Tessenek utánanézni, miért. Nos, ott tartottunk, hogy csapatosan bóklásznak az élőhalottak a terepen, és mindössze két rendőr hivatott megregulázni őket - egyikük a Zombielandben már bizonyított Bili Murray, a másik Adam Driver, aki gyanúsan sokat tud a dolgokról. A vége felé elárulja társának, hogy bizony ő írta a forgatókönyvet, mert Jim megkérte rá. Közben meg ötpercenként azt ismételgeti, hogy „Nem lesz ennek jó vége”. Hát nem is. A platinaszőke Tilda Swinton szintén tudhat valamit, de nem árulja el, annyira lefoglalja őt a szamurájkarddal való hadonászás és a paranoid nézés. És egyetlen countrydal sem kapott még ennyi reklámot filmben, mint a címadó The Dead Don't Die, amely minduntalan felhangzik, és több szereplő is megjegyzi, mennyire kedveli. (Párbeszéd: „Honnét lehet nekem ennyire ismerős ez a szám? Hát onnét, hogy ez a főcímdal!”) Nyilván ezt is poénnak szánták. Mint ahogy azt is, amikor előkerül az Adam Driver által játszott rendőr kulcscsomója, és egy kis Star Wars-embléma fityeg rajta. (Driver játszotta Kylo Ren karakterét az új Star Warstrilógiában.) Feltűnik a vásznon, és rövid filmes élete során meglepően jól teljesít Selena Gomez, akit egy másik műfajból érkező zenésszel, RZA-val, valamint a hamarosan Elvist alakító Austin Butlerrel párosít össze a rendező. (Ez utóbbi poén feltehetően a véletlennek köszönhető, Jarmusch a forgatás alatt még nem tudhatta, hogy Butiért választják ki az új életrajzi film főszerepére.) Az viszont, hogy Adam Driver az egyik jelenetben Selena Gomez levágott fejével a kezében ácsorog az ajtóban, bosszantóan hatásvadász húzás, nyilván a standfotós kedvéért iktatták be. És ilyenekből sajnos sok van a filmben, azaz a gondosan komponált látvány eltereli a figyelmünket a lényegről, bármi is legyen az. Horrornak túl hosszú pórázra eresztett, vígjátéknak túl béna, műfaji paródiának pedig túl sablonkövető ez az alkotás. Szóval meneküljön, ki merre lát, mert megérkezett a mozikba Jim Jarmusch zombifilmje! A Booker-díj hosszú listás jelöltjei Aki menővé tette Bachot a fiatalok körében Pozsony. A Viva Musical Fesztivál idei programjából a ma esti koncert tűnik az egyik legérdekesebbnek: Bach-átiratok hat csellóra és finom elektronikus alapokra, Peter Gregson műhelyéből. A skót Peter Gregson alig múlt harmincéves, de máris a legjobb filmzeneszerzők egyikeként emlegeti a szakma, pedig nem is ez a fő érdeklődési területe. O írta - egyéb elfoglaltságainak szüneteiben - a BBC Sherlock Holmes-sorozatának díjnyertes kísérőzenéjét, valamint Alan Rickman egyik utolsó filmjének a zenéjét (A virág románca), amely a kritikusok szerint nagyban segíti az ábrázolt érzelmi folyamatok átélését. Gregson gyakran rándul át a popzenébe is, játszott például Ed Sheeran Divine című albumán, és Rag'n'Bone Man is neki köszönheti több sikerszámának a hangszerelését. A Londoni Royal Academy of Musicon végzett cselló szakon, majd az USA-ban szívta magába a modem zenei technológiák alapfogásait. Ezután kezdett zenét írni videojátékokhoz. Első saját albuma, a Terminal 2010-ben jelent meg, azóta olyan kortárs zeneszerzőként tartják őt számon, aki a szélesebb közönséget is meg tudja szólítani. Tavaly egy merész projekttel rukkolt elő: átkomponálta, saját meghatározása szerint „háromdimenzióssá tette”, Johann Sebastian Bach szóló csellóra íródott szvitsorozatát. Az album Bach Recomposed címmel jelent meg a Deutsche Grammophon kiadónál, és világsiker lett, a koncertváltozatra pedig főleg fiatalok kíváncsiak. Ezt az anyagot hozza el Gregson Pozsonyba, a Panenská utcai nagy evangélikus templomba. Öt hazai csellista lesz a segítségére a 20 órakor kezdődő koncerten: Karolina Zivalíkova, Katarina Zajacová, Katarina Kozelková, Andrej Gál és Gregor Reges. Q u k) Margaret Atwood A szolgálólány meséje című regényének szeptemberben megjelenő folytatása is felkerült az idei Booker-díj jelöltjeinek hosszú listájára. London. A szolgálólány meséjét 1985-ben adták ki, később nagy sikerű, sokszoros Emmy-díjas tévéfilmsorozat is készült belőle. A regény The Testaments című folytatása szeptember 10-én jelenik meg. Margaret Atwood korábbi regényei közül ötöt jelöltek Booker-díjra, köztük 33 évvel ezelőtt A szolgálólány meséjét is. A vak bérgyilkos 2000-ben el is nyerte a rangos elismerést. Az idei 13 díj esélyes kötet között van még Salman Rushdie Quichotte című könyve. Az író Az éjfél gyermekei című regénye 1981-ben elnyerte a Booker-díjat, a díj alapításának 40. évfordulóján, 2008-ban pedig az addigi Booker-díjasok legjobbjának választották. Az egyetlen amerikai szerző, aki az idei válogatásba bekerült-, az Illinois-ból származó, Edinburghban élő Lucy Ellison, aki egy mondatban írta meg ezeroldalas Ducks, Newburyport című regényét. A listán mindössze egyetlen debütáló szerző van: a nigériai Oyin-Margaret Atwood (Fotó: tasr/ap) kan Braithwaite, aki My Sister, The Serial Killer (Húgom, a sorozatgyilkos) című regényével került ajelöltek közé. A hosszú listán szerepel még Jeanette Winterson regénye, a Frankissstein, John Lanchester műve, a The Wall, Kevin Barry könyve, a Night Boat To Tangier, Bemardine Evaristo müve, a Girl, Woman, Other, Deborah Levy alkotása, a The Man Who Saw Everything, Valeria Luiselli regénye, a Lost Children Archive, Chigozie Obioma könyve, az An Orchestra Of Minorities, Max Porter müve, a Lanny, valamint Elif Shafak regénye, a 10 Minutes 38 Seconds In This Strange World. A jelöltek hat szerzőre szűkített rövid listáját szeptember 3-án hozzák nyilvánosságra, a díjazott nevét pedig október 14-én jelentik be. Az 1968-ban alapított, először 1969-ben odaítélt Booker-díjat, a legrangosabb brit irodalmi elismerést a Booker élelmiszeripari és nagykereskedelmi vállalat támogatásával hozták létre. (MTI) Iggy Pop csak kávét akar inni
