Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-23 / 169. szám

10 INTERJÚ FOCITIPP ■ 2019. JULIUS 23. www.ujszo.com Marco Rossi, a ma­gyar labdarúgó-vá­logatott szövetségi kapitánya lapunk vendége volt a Gom­baszögi Nyári Tábor­ban. A csaknem más­fél órás beszélgetés alatt a magyar váloga­tott taktikai kérdései, a játékosügynökök praktikái és termé­szetesen az Eb-selej­­tezőcsoport esélyei is szóba kerültek. összes magyar csapat továbbju­tott az európai kupaküzdelmek első fordulójá­ból, és a DAC is kiharcolta a to­vábbjutást a krakkói Cracovia ellen. Mit szól ezekhez az ered­ményekhez? Nagyon örülök! Fontos a magyar futballnak, hogy a csapataink, já­tékosaink minél több tapasztalatot szerezzenek nemzetközi szinten. Az pedig óriási boldogság számom­ra, hogy két egykori csapatom, a Honvéd és a DAC is továbblépett. A krakkói meccs után három gra­tuláló üzenetet küldtem, egyet Peter Hyballának, egyet Jan van Daelének, egyet pedig Világi Osz­kárnak. Egy éve az EL első körében még a DAC kispadján ült, azóta viszont már van 12 hónap tapasztalata szövetségi kapitányként. Miben más ez a munka, mint egy klub­edzőé? Teljesen más. A játékosokkal egy­szerre csak tíz napot töltök együtt, és egy évben csak tíz meccsem van. Ez pszichológiai és taktikai szem­pontból sem egyszerű. Szívesebben vagyok minden nap a pályán a játé­kosokkal, viszont azt is el kell mon­danom, az az érzés, hogy a magyar válogatottat irányíthatom, egészen egyedülálló. Egy egész országot képviselek, egy olyan országot, ahol nagyon fontos a futball. Ez nagy nyomás és nagy felelősség-Mivel tölti az idejét akkor, ami­kor épp nincsenek válogatott­meccsek? Van egy négytagú csapatom, jár­juk a bajnokikat. Magánál a meccs megnézésénél még fontosabb, hogy előtte vagy utána beszélgessek a kerettagokkal, mert fontos, hogy érezzék a bizalmamat. Az elmúlt egy évben sikerült nagyon meg­erősíteni a csapatszellemet, a fiúk magabiztosak és jól érzik magukat a válogatottban. Tavaly szeptem­berben teljesen más volt a hangu­lat, de a srácok munkájának és az eredményeknek köszönhetően ez megváltozott. És érezhető, hogy a szurkolók hozzáállása is más. Szerényen azt mondja, az ered­ményeknek köszönhetően, de ezek az eredmények önnek is kö­szönhetően jöttek... Amikor kineveztek, akkor is el­mondtam, hogy a korábbi két évben az eredmények nem tükröz­ték a válogatott igazi szintjét. A fő probléma szerintem az önbizalom volt. Az aktuális selejtezősorozat­ban sikerült ezen változtatni. Sokan már akkor szívesen látták volna a válogatott kispadján, amikor eljött a Honvédtói, de a felkérés csak egy évvel később jött, addig pedig a DAC-ot irá­nyította. A dunaszerdahelyi ta­pasztalataiból mit tud felhasznál­ni szövetségi kapitányként? Nagyon hasznos tapasztalat volt, megismertem egy másik környe­zetet, más embereket. Abban a szezonban, amikor a DAC edzője voltam, a Fortuna Liga nagyon ki­egyenlített volt, öt csapat harcolt a dobogós helyekért. Nagyon jó sze­zonunk volt a DAC-cal, és boldog vagyok, hogy ott dolgozhattam, hogy megismerhettem Oszkárt és Jant. Szerintem nagyon jó az a vízió, amit meg akarnak valósíta­ni a klubnál. Sokszor elmondtam Oszkárnak is, amíg a Slovan ilyen sok pénzt önt a fociba, és egyéb extra dolgok is segítik őket, addig nagyon nehéz lesz megnyerni a baj­nokságot. De biztosan meg fogják próbálni. A Slovan viszont kiesett a BL-ből, a montenegrói bajnok Sutjeska Niksiccsel szemben... A Slovan szeretne Európában is sikeres lenni, de kiestek az első for­dulóban a BL-ből, és azonnal ki is rúgták az edzőjüket, akit kiváló szakembernek tartok. A bajnokság­ra és a kupára fognak koncentrálni, és akár mind a kettőt megnyerhe­tik. De a DAC ott lesz szorosan a nyomukban, és ha a Slovan hibá­zik, ahogy tavaly a kupában, akkor meg fogják ragadni az esélyt. A DAC-nál eltöltött évében is ta­pasztaltuk, hogy nagy figyelmet fordít a futball taktikai aspektu­saira, kedveli a három/ötvédős rendszert, de ennek begyakorlá­sához idő kell, amire a nemzeti csapatban kevesebb a lehetőség. Igen, ez kicsit nehéz. Eddig tíz meccset játszott a csapat, ebből he­tet négy védővel, hármat pedig há­rom védővel, viszont a legfontosabb találkozó, amin három védővel ját­szottunk, a Szlovákia elleni idegen­beli Eb-selejtező volt, ott viszont ki­kaptunk. Úgyhogy szeptemberben Budapesten Szlovákia ellen több mint valószínű, hogy nem fogunk három védővel játszani. Pedig ez a kedvenc játékrendsze­re... Nem mondanám ezt. Edzőként is­merned kell a játékosaid erősségeit, és azt, melyik játékrendszerben a legmagabiztosabbak, és aztán ezt kell preferálnod. A mai fociban egyébként is nagyon képlékenyek a játékrendszerek, egy meccs alatt háromszor is szerkezetet válthat egy csapat, és erre is fél kell készülni, reagálni arra, ami a pályán történik. Eddigi szövetségi kapitányi pá­lyafutása alatt viszont már két­szer is csak a lelátóról nézhette a csapatot, mert eltiltották. Ho­gyan élte meg ezt, és mit gondol az eltiltást kiváltó szituációkról? Azóta sem értem, miért küldtek el a kispadról Azerbajdzsánban. Néha azt gondolom, a bíróknak van ró­lam egy képük, és azt hiszik, őket sértegetem, pedig a játékosaimnak gesztikulálok, őket irányítom. Per­sze tudom, hogy sokkal nyugod­­tabbnak kell maradnom a kispa­don, de ez nem teniszmeccs, nem is színházi előadás. A foci érzelemdús sport, én pedig nem vagyok se svéd, se norvég, hanem egy tempera­mentumos olasz. A DAC edzőjeként sokkal im­­pulzívabb volt a kispadon, em­lékszünk egy-két kirohanásra... Volt valami speciális tréningen, hogy szövetségi kapitányként ne robbanjon úgy ki? Először is öltönyt kell viselnem, és nyakkendőben nagyon kényelmet­lenül érzem magam. De Magyar­­országot képviselem, elegánsnak kell lennem, és a viselkedésemnek is ennek megfelelőnek kell lennie. Úgyhogy nagyon remélem, a jövő­ben már nem fognak elküldeni a kispadtól. A magyar válogatottnak több arca van, képes kikapni Andor­rában, aztán képes legyőzni Hor­vátországot és Walest... Pont emiatt egy kicsit aggódtam is az azerbajdzsáni selejtező előtt, mert sokszor előfordul a fociban, hogy a favorit egy kicsit lebecsüli *z ellenfelet. Ez történt velünk Észt­országban, akkor nagyon mérges is voltam. Meg kell vernünk a tőlünk alacsonyabban jegyzett csapatokat, a magasabban jegyzetteket pedig minimálisan is arra kell kénysze­­rítenünk, hogy megszenvedjenek ellenünk. Szokadan, de annál örömtelibb nyár ez a magyar futballszurko­­lók számára, a magyar válogatott vezeti az Eb-selejtezőcsoportját, ön azonban mindig megjegyzi, hogy még csak az út felében jár­nak. Hogy látja az esélyeket? Nagyon fontos, hogy a saját ke­zünkben van a sorsunk. Tudjuk, hogy van esélyünk, de nagyon erős csapatokkal játszunk. Legközelebb Szlovákia lesz az ellenfél, kiváló a védelmük és a középpályájuk, ezt láttuk az első meccsen is, de a szep­temberi mérkőzés egy másik tör­ténet lesz. Ha nyerünk, szerintem nyolcvan százalékra ott leszünk az Eb-n. A szlovákoknak a budapesti meccs előtt lesz még egy selejte­zőjük, Nagyszombatban a horvá­­tok ellen. Előny lehet ez a magyar csapatnak? A szlovákokra nagyon nehéz meccs vár Horvátország ellen. Mi szeptember 5-én Montenegróban játszunk barátságos meccset, és nyilván lehetőséget fogok adni olyan játékosoknak, akik eddig ke­vesebbet játszottak a válogatottban. De hangsúlyozom, egy barátságos meccset sem lehet félvállról venni, ez eg}' hivatalos válogatott találko­zó, ahol az országot képviseljük. Ez lesz az első barátságos meccse, mert amikor átvette a magyar válogatottat, rögtön a Nemzetek Ligájával indított Jürgen Klopp szerint ez a leghaszontalanabb sorozat a futballban. Mit gondol erről? Szerintem ez egy jó sorozat, mert lehetőséget ad az Eb-szereplés kiví­vására egy másik úton is, nem csak a selejtezőkből. Mit várhatunk a magyar-szlovák mérkőzéstől? Eddig négy Eb-selejtezőt játszot­tunk, egyet elvesztettünk, és hár­mat megnyertünk, de ha valamit változtathatnék, akkor inkább vá­lasztottam volna a három pontot Szlovákia ellen, mint Horvátország ellen. A nagyszombati mérkőzés után a játékosok nagyon csalódot­tak és mérgesek voltak, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy szep­temberben Szlovákia ellen több mint száz százalékot fognak nyújta­ni, és mindent megteszünk a győ­zelemért. Papíron a szlovák csapat az erő­sebb, a játékosok piaci értékét tekintve is. Ezek a számok a pályán, egy konk­rét mérkőzésen már nem sokat jelentenek. Sokkal fontosabb a mo­tiváció, és mi most nagyon motivál­tak vagyunk. Bízom a játékosaim­ban. Szlovákiának jó csapata van, de nem jobb, mint Horvátország vagy Wales, úgyhogy bármi meg­történhet. A meccset szeptember 9-én, az ön 55. születésnapján játsszák. Ez is extra motiváció? Amennyire emlékszem, a közel­múltban soha nem nyertem a szü­letésnapomon. A nagy számok tör­vénye szerint is egyszer győznünk kell ezen a napon! Sokszor elmondta már, hogy a nagypapája révén ismerte meg a régi Honvédőt és az Aranycsapa­tot. Van a mai magyar futballvá­­logatottban valami az Aranycsa­pat kvalitásaiból? Technikai szempontból nagyon nehéz összeverni a két kor fociját, az eredmények tekintetében pedig nem lehet az Aranycsapat nyomá­ba érni. Fantasztikus, fenomenális játékosaik voltak, a világ legjobb­jai, amit a mostani magyar válo­gatott nem mondhat el magáról. Tisztában vagyunk a határainkkal, de a mai modem futballban sok­szor nem a technikai különbségek döntenek, hanem a motiváció. Ha igazán akarjuk, akkor elérhetjük a céljainkat. Ha két szurkoló a magyar válo­gatottról beszélget, akkor előbb­­utóbb két játékosra terelődik a szó, akiknek sokszor ellentmon­dásos a megítélésük, és újra és újra felmerül a kérdés, helyük van-e a válogatottban. Ez pedig Dzsudzsák és Szalai... Szalai Ádámnak is megmondtam, ránézésre nem egy elegáns játékos, úgy néz ki, mintha nem lenne jó fo­cista. Csakhogy ez nem igaz. Rend­kívül intelligensen mozog a pályán, például a harmadik gólunk Azer­bajdzsánban az ő okos mozgásának köszönhetően esett. Nemcsak az a fontos, mit csinál a játékos a lab­dával, hanem az is, hogyan mozog labda nélkül. Szalai igazi vezéregyé­niség, ugyanúgy, mint Dzsudzsák. A meccs alatt az edző távol van a csapattól, úgyhogy fontos, hogy legyen három-négy vezér a pályán, akik egymással is beszélnek, irányít­ják a csapatot. Ami Dzsudzsákot illeti, tavaly szeptemberben-ok­­tóberben úgy gondoltam, nincs megfelelő állapotban, de november óta ahány meccsen játszottunk, Balázs mindig meghatározó, dön­tő játékos volt, gólpasszokat adott. Nem egyéni szimpátiák alapján hívok be valakit a válogatottba, és ha Balázs jó fizikai állapotban van, Chuck Norris elbújhat Rossi mögött A Marco Rossival zajló beszélgetés iránt nagy volt az érdeklődés a Gombaszögi Nyári Táborban, már húsz perccel a beszélgetés kezdete előtt csaknem teljesen megteltek az ülőhelyek a nagysá­torban, a közönség soraiban Honvéd- és DAC-mezek is feltűntek. A magyar szövetségi kapitányt már az érkezésekor nagy tapssal köszöntötték, de nemcsak átgondolt, őszinte, sokszor frappáns válaszaival, hanem kiváló reflexeivel is kivívta a nézők elismeré­sét - három agresszív legyet is lecsapott, az egyiket fél kézzel, röptében kapta el. Chuck Norris elbújhat mellette, több légy nem is merészkedett már aztán a nagysátorba. „Boldog lennék, ha még tíz évig kapitány lehetnék”

Next

/
Thumbnails
Contents