Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-20 / 167. szám

A Kaukázus gyöngyszeme: Örményország (3.) Megvilágosító Szent Gergely fontos szerepet játszott Örményország történetében, szellemiségét az apostoli örmény egyház a mai napig őrzi. 16 ÚTINAPLÓ • ® rményország nyu-Ogati határánál fek­szik Khor Virap - a Mély Verem - ko­lostora. A dombon emelkedő épületegyüttesnek festői hátteréül szolgál az Ararát 5137 méteres csúcsa. A gondosan mű­velt szőlősorok felett hatalmas fehér sziklák magaslanak. E szent hely arról nevezetes, hogy a legen­da szerint itt raboskodott a Kr. u. 3. században Megvilágosító Szent Gergely egy földbe vájt gödörben. A bátrabb látogatók létrán lemász­va megtapasztalhatják, milyen szűk a hely. A szent a kínzások ellenére sem tagadta meg keresztény hitét. A szamosújvári örmény templomban olyan festményt őriznek róla, amely 14 fajta rafinált kínzási módot áb­rázol. Egy jótevő asszony titokban gondoskodott róla, így több mint tíz évet élt túl a veremben. III. Trdat király testvére azt álmod­ta, hogy az uralkodót őrültségéből csak Gergely tudja kigyógyítani, így is történt, s a király Isten hí­vévé válva országában ledöntette a bálványokat, s jótevőjét az örmény apostoli egyház első katholikoszává szenteltette. Khor Virapot 2016-ban megláto­gatta Ferenc pápa is. A kiengeszte- Iődés jegyében szimbolikusan fehér galambot engedett útjára az Ararát felé az örmény apostoli egyház ve­zetőjével közösen. A nyugatra vezető úttól beljebb - eg}' fényképezés erejéig meg­állva - messziről láttam a Musza Dagh emlékművét. Franz Werfel A Musza Dagh negyven napja című regényében állít emléket a 20. század eleji örmény népirtás áldozatainak. A Szevan-tó az örmények legna­gyobb tava, a Balatonnál nagyobb, hideg vizű. Üdülőterület is, a part­ján magasodó egyik hegy tetejéről a Szevanavank apátság tekint le. Innen csodálatos kilátás nyílik a tóra. A templomban pedig egy nem szokványos örmény faragott kőkeresztet láttam. Fényképezése a tolongó turisták miatt eléggé nehéz volt. Ellentétben más keresztekkel itt korpusz - azaz Jézus testének - ábrázolásával is találkozhatunk. Érdekesek hosszú fonott hajtincsei, a kifaragott bibliai jelenetekben mongoloid arcokat fedezhetünk fel, vélhetően a támadók hatására. Az örmény legendák egy másik tavukhoz, a Van-tóhoz kötődnek jobban, amely jelenleg török terü­leten található. A tótól északra Goshavank kolos­torát kerestük fel. Ez is több épít­ményből álló, középkori komp­lexum, a 12-13. század szülötte. Sajnos leromlott állapotban van. Kívülről munkások kapirgáltak raj­ta, munkájuk hatékonyságát látva sokáig tarthat még az állagmegóvás. S nem is sikerül stílszerűre, mivel a tornyok fedését üveggel helyet­tesítették. Ez az a ritka szent hely, amely faluban épült. Egyébként az örmény középkori templomok többnyire településeken kívül ta­lálhatók. A főtemplom előtt egy nagy mére­tű ülő szobor az örmény törvény­hozás nagy alakjának állít emléket. A szerzetesi ruhában megmintázott személy csuklyája érdekes formájú. Ecsmiadzinban láttam, a mai szer­zetesek is ezt viselik: a háromszög alakú fejfedő a szent hegyüket, az Ararátot idézi. A templombelsőben megható, csa­ládi idillnek, szertartásnak lehettem tanúja. Egy pap éppen megáldotta az előtte álló többgenerációs csa­ládot. A félhomályban az elhagya­tottnak látszó térben meseszerűnek tűnt mormolása és minden moz­dulata. 1988-ban egy olasz tudós elkészí­tette az örmény kolostorok, temp­lomok, romok leltárát. Bár azóta biztosan változott egyes építmé­nyek állapota - némelyek megújul­tak vagy romossá váltak -, számuk és elhelyezkedésük figyelmet érde­mel. A mai Örményország terü­letén 205, Törökországban 110, Azerbajdzsánban 60, Iránban 14 darabot vett számba. De térjünk át a kolostorokról, templomokról más területekre! A szállások, szállodák színvonala igazán megfelelő volt. Észak felé, a grúz határ felé haladva Dilijanben, a kedvelt üdülőhelyen töltöttünk egy éjszakát. A szállodai szoba ele­gáns, az uszoda hatalmas, az ellátás kiváló volt. A sűrű fenyvesek látvá­nya, illata üdítően hatott a kövek országában. A korrupció elleni harc jegyében a rendőrségi épületek ádáthatóak, üvegfalak biztosítják az állampolgá­rok betekintését. Csodálkozva hallgattam, hogy a nem nagyszámú népesség mintegy 70 nyelvjárást beszél. Alapvető kü­lönbség a keleti és a nyugati örmény nyelv között, hogy az előbbiben az orosz, míg az utóbbiban a török jö­vevényszavak vannak többségben. Az örmény nyelv jelzőkben gazdag, álljon itt két példa a képszerűségre: az ablakot fénybejáratnak, a csókot ízillatnak nevezik. Az oktatás az 1-12. osztályban ingyenes, 1. osztálytól kötelező a sakktanulás. Az egyetemi karokon kevés a nem fizetős hely, a szakok térítéskötelesek. A nemzeti gyümölcsükkel, a grá­nátalmával mindenütt találko­zunk a legkülönbözőbb formában; a piacokon, a kertekben, még a szuvenírboltokban is. A gazdag­ság, az összörménység jelképévé v ált.Örményországban alig van kisebbség, számon tartják példá­ul a malakánokat, akiket Katalin cárnő telepített be. Többnyire oroszul beszélnek, nagyon vallásos, becsületes, megbízható embereknek tartják őket. Rendezett házakban, udvarokban élnek, ami egy ott élő magyar-örmény szerint az örményekre nem annyira jellemző. A jezidik igazából kurdok, de nem muszlimok, hanem tűzimádók. Többnyire állattenyésztéssel: birkákkal foglalkoznak. Az Ararát völgyében 2-3000 asszír él. A szomszédos Iránból jelentős szá­mú turista ugrik át egy kis felüdü­lésre, levetvén magukról az iszlám által rájuk rótt szabályokat. Disz­nóhúst esznek, szeszes italt isznak, a lányok nekivetkőznek, magukból kikelve viselkednek - mesélte ide­genvezetőnk. Alkalmam volt egy hangulatos sza­badtéri vacsorán megismerkedni az örmények nemzeti ételének számí­tó kenyérlepénnyel, a lavassal. A tonírban sütik ki - több évezredes hagyományként ami egy 40-60 centiméter átmérőjű, másfél méter mély földbe vájt tűzhely. Agyagból, homokból készül, egyes helyeken kecskeszőrt kevernek az anyagba, hogy ne repedezzen. Régészeti ku­tatások, munkák igazolják kiemel­kedő szerepét a falusi életben. A régi házak központi részén helyez­kedett el, a férjhez menő leány, há­zasulandó legény a tűzhelytől is bú­csúzott, többször megkerülve azt. Manapság már nincs ilyen előkelő helye a tonírnak, az udvar egyik sarkában található. Az egészen vé­konyra nyújtott tésztát egy nagy sü­tőlapátszerű eszközzel a forró tonír oldalához csapták, majd egy kam­póval kiemelték. Régen kampóra akasztva szárították, fogyasztás előtt kissé meglocsolták vízzel. Nekünk a meleg tésztalapba mindenféle friss zöldséget csomagoltak, s készen is volt a finom töltött lavas. Állítólag joghurtosan is nagyon finom. A különböző éttermekben elköltött vacsorák sem okoztak csalódást, bár a birkahúsnak nem vagyok igazán híve. Az egyik legjobb örmény bor­vidék központjában, Areniben, Noravank apátság felé haladva egy borászatban megízlelhettem a helyi nedűket. Szépek az örmény vörös­borok, testesek, mélytüzűek, grá­­nátalmalé-színűek. Az örményeknek keserű sors jutott a történelemben. Szétszóródásuk nyomot hagyott a nemzedékek lelkében, mondáik más népeket is megihlettek. Megvilágosító Szent Gergely és Szent Hripszime, vala­mint társainak legendája magyar művészekre is hatással volt. Meg­született az Örmény legenda című előadás, ami az örmény legendári­um gyöngyszemeként számon tar­tott Gergely legenda és sarakanok, kora középkori liturgikus énekek beépítésével, a tánc eszközeivel me­sélt a kitartásról, a mindenen túli hitvállalásról. Az örmény irodalomban gyakran jelennek meg identitást megfogal­mazó, népük lélektanát leíró mű­vek. Vardgesz Petroszján író például így fogalmaz Örmény vázlatok című művében: „Azt hiszem, mi, örmények mégiscsak szentimentá­lis nép vagyunk, értelmet keresünk a fákban, még a madarakat is meg akarjuk érteni, pedig azt se tanul­tuk meg, hogy egymást megértsük. A lehetedent akarjuk, aztán keser­günk, hogy a lehetetlent nem lehet elérni.” Csermák Judit Kocsi pke (A szerző felvételei) iaMMMW «p^pamBouirnkSBaammmmm:^ -7- ^ ' m - -mm®ggppft was Megvilágosító Szent Gergely ábrázolása a Khor Virap-kolostorban

Next

/
Thumbnails
Contents