Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-20 / 167. szám
www.ujszo.com I 2019. július 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A kapitány zászlórúd) a A rúd körüli cirkusz akár Danko politikájának állatorvosi lova is lehet HEGEDŰS NORBERT Andrej Danko mindig is szerette a teátrális gesztusokat (melyek általában visszafelé sültek el), most azonban szintet lépett: elérte, hogy az egész ország a zászlórúdjáról beszéljen. Andrej Danko (SNS) házelnök harminc méter magas zászlórudat emeltet a szlovák parlament épülete elé, több tízezer euróért. A kiválasztásnál állítólag fontos szempont volt, hogy a rúd magasabb legyen, mint az, ami a magyar Országház előtt feszít. Ennyi a hír, következzen az értelmezés. A zászlórúd körüli cirkusz akár Danko politikájának állatorvosi lova is lehetne. Populista, teátrális húzás, mely sokba kerül és az égvilágon semmi értelme nincsen. Viszont el lehet adni a soviniszták felé, mint hazafias aktust, ezért - talán - szavazatokra váltható. Valószínűleg Danko sem gondolta, hogy a téma ennyire a figyelem középpontjába kerül majd (ahogy a kapitányi rangról és a kisdoktorijáról sem hitte ezt), hiszen az SNS kommunikációja főleg Pride-ellenes lózungokról szólt az elmúlt napokban, ő maga pedig a családért készült menetelni. Csakhogy egy harmincméteres zászlórudat nehéz nem észrevenni az uborkaszezon közepén, különösen, ha az építtető szóvivője kikotyogja, hogy a házelnök külön kérése volt, hogy a rúd nagyobb legyen, mint a magyaroké. Egy pszichológus valószínűleg hosszasan tudna mesélni a jelenség lélektani okairól, de a tény attól még tény marad: olcsó politikai pontokat lehet vele szerezni. Indiában több száz méteres szobrokkal, Magyarországon stadionokkal játsszák ugyanezt a játékot. Dankónak egy harmincméteres zászlórúdjutott. Sokat elmond ez róla is, és a helyzetéről is. Hatalmas ambíciók fűtik, de a csúcsra eddig nem tudott eljutni. Ott van a legfőbb közjogi méltóságok között, de csak házelnök lett, korlátozott hatalommal. Tényleges témái nincsenek, mert azokat a Smer, vagy Kotlebáék már elragadták tőle. Maradnak a teátrális gesztusok, a kitüntetések, a hamis pátosz és hazafiság - a hitvány politikusok utolsó mentsvárai. Az ezekre vevő szavazói réteg azonban egyelőre limitált, a botrányokat pedig nem lehet velük elfedni. Talán ezért gondolta a házelnök úr, hogy építtet magának egy mementót. Bizony, a felmérések alapján tényleges esély van arra, hogy a következő év búcsút kell vennünk Danko kapitánytól. És mivel politikusként egyelőre nem alkotott maradandót, elképzelhető, hogy ennyi marad belőle a utókornak: egy harmincméteres zászlórúd a parlament előtt. Aminek ugyan semmi értelme nincs, de nagyobb, mint a budapesti. Van, akinek ez elég. Kudarccal zárt a szovjet Hold-program Az űrverseny első évei s szovjeteké voltok: elsőként bocsátottak Föld körüli pályára műholdakat, Jurij Gagarin volt az első ember, aki megjárta a világűrt, a szovjetek küldték az első űreszközöket a Holdra, s Alekszej Leonov volt az első, aki kilépett a kozmoszba. Moszkva azt tervezte, hogy 1967- ben, a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulójának évében embert küld a Holdra, ám a Lunaprogramot máig nem sikerült megvalósítani: miután kudarccal végződött az N1 hordozórakétával végzett mind a négy indítási kísérlet, Moszkva lefújta a próbálkozásokat. A kudarc egyik fő oka, hogy mig az USA- ban egységes csapat dolgozott a Holdra szálláshoz szükséges Fl-es rakéta kifejlesztésén, a Szovjetunióban tucatnyi - volt olyan időszak, amikor 33 - tervezőiroda versenyzett egymással a Kreml kegyeiért. A helyzetet súlyosbította, hogy az űrprogram vezetője, Szergej Koroljov és a rakéták építésével megbízott Valentyin Glusko ki nem állhatta egymást - elsősorban azért, mert Koroljov amiatt került az 1930-as évek végén hat évre a gulágra, mert a nem sokkal korábban őrizetbe vett Glusko terhelő vallomást tett rá - s ezért a két tudós nem volt hajlandó együttműködni egymással. Koroljov ezért elérte, hogy Glusko helyett Nyikolaj Kuznyecov legyen a rakéta főtervezője, amivel az volt a gond, hogy az új főnök ugyan nagyon értett a sugárhajtású hajtóművekhez, ám rakétát korábban nem épített. Tovább növelte a nehézségeket, hogy míg az amerikaiak képesek voltak a hatalmas hajtóművekből álló Satum V hordozórakéta megépítésére, a szovjet technológia nem volt ilyen fejlett, s az NI -re ezért 30, kisebb rakétamotort építettek. 1969 febmárjára azért mégis elkészült az első N1 rakéta - úgy, hogy a hajtóművek egy részét az indítás előtt nem is tesztelték megfelelően - ám a kilövés kudarcot vallott: néhány másodperccel a kilövés után sorra leálltak a hajtóművek, s az NI 30 kmre a bajkonuri űrközponttól a földbe csapódott. Sokkal rosszabbul sikerült a második, júliusi teszt: az N1 szinte az indítás pillanatában kigyulladt, majd ezt követően visszaesett az indítóállásra. A kis atombomba erejének megfelelő robbanás - 2300 tonna üzemanyag volt a tartályokban- romba döntötte az egész környéket, s emiatt a program kétéves késedelmet szenvedett. Nagyon akartuk a sikert, ám minden esélyünk elveszett, amikor a rakéta az indulás után öt másodperccel megsemmisült- írta naplójában a szovjet űrhajósok felkészítését koordináló Nyikolaj Kamanyin, aki ekkor, 1969 júliusának első napjaiban tudta, hazája elvesztette a „Hold-versenyt”. A szovjet Hold-programot 1974-ben függesztették fel, s 1976-ban állították le. A Holdra szállás 50. évfordulójáról bővebben a Presszó mellékletünkben olvashatnak. (hvg, ú) Akikre büszkék vagyunk KERÉNYI GYÖRGY lovákiára „bezzeggyerekként” kezdenek tekinteni Nyugaton. Az uniós intézményekben leginkább szitokszóként használt V4 rosszhírű, sokszor bajkeverő csoportjából már a Pellegrini vezette Szlovákia érezhetően igyekszik kilógni, ami megállította Szlovákia presztízsének további romlását, de az áttörést Caputova megválasztása és a liberálisok EP-választási sikere hozta. A szlovák államfőt kezdik/kezdjük egy kelet-európai fordulat első fecskéjeként látni. Mindenesetre a dörzsölt és szemérmetlen kelet-európai nacionalista oligarcha-politikusok után a szlovák államfő megint a régió szebbik arcát mutatja, a rendszerváltás idejéhez hasonlóan. Szlovákia megvillant már az elmúlt 30 évben: Meciar megbuktatásával, utána az ország gyors, pár év alatti gatyába rázásával, az euró bevezetésével. Magyarországot viszont a 2000-es évek csapnivaló szoclib kormányzása után a Fidesz uralma olyan helyzetbe hozta, hogy az ember magyarázkodni kényszerül, amikor megkérdik tőle, hová való. (A menekültválság orbáni kezelése sokaknak Nyugaton is szimpatikus volt. Ettől még a muszlimellenes szövegekre és a kerítésépítésre rezonáló, egzisztenciális és társadalmi pozíciójukat vesztő nyugati polgárok cseppet sem „tisztelik a magyarokat”, simán megvonnák tőlünk az uniós támogatást.) A szlovák nemzeti identitást sokszor hajlamosak vagyunk lekezelni annak még mindig emancipatorikus lázban égő nacionalizmusa miatt, vagy a magyar felsőbbrendűség Trianonnal megsebzett, sértett pozíciójából. De ahogy Václav Havel már nem csupán a nyugat Csehország képének, hanem a cseh nemzeti identitásnak is része, úgy a szlovák nemzeti tudat is gazdagodhat, ha a korábbi modernizációs sikerek után a régióban először olyan politikai erők jutnának itt hatalomra, akik újfajta hatalomgyakorlással és az Európai Unióhoz érték és nem csak érdekközösségként viszonyulva kormányoznak. Leírtam már itt: ha a szlovákiai magyarok a nagy összefogósdiban végül nem ülnek föl arra a vonatra, amely Szlovákia modernizációs fordulatát befejezheti/visszahozhatja, és nem lesznek többre képesek, mint egy mégannyira jogos etnikai sérelemlista összeállítására, akkor továbbra is pár helységnévtáblával elintézhető anakronisztikus csoportként és nem társnemzetként fognak rájuk tekinteni. Ráadásul, ha valakik, akkor a most szárnyaikat bontogató új szlovák politikai erők tudnának a többségi államnacionalizmus bejáratott sémáin túllépni, amit biztosan megkönnyítene, ha a magyarokra nem sértett Trianon-fóbiásokként, Orbán segédcsapataiként tekintenének. Nem visszacsalni kell az elvándorolt magyar szavazókat, hanem utánuk menni. A kisebbségi magyar politikai elitnek látnia kellene, hogy saját szavazóik egyre nagyobb részének több kell az etnikai/multietnikai érdekérvényesítésnél, mert például nem nyugtatja meg őket, hogy „legalább” magyarként főttek meg a klímakatasztrófában; hogy az „itt élned, halnod kell” már generációk számára értelmezhetetlen; hogy nemcsak amiatt vannak már teljesen új identitásszerkezetek, mert sok a vegyes házasság, hanem mert nemcsak a problémák, hanem az egyéni életutak és a tudás is globalizálódtak; hogy a globális tömegkultúrában kellene elhelyezni és újraértelmezni a magyar (és szlovák) népi kultúrát; és mondani kell valamit újraelosztásról, fékekről és ellensúlyokról is. A magyar összefogást sulykoló közéleti vitából ezek a szempontok hiányozni látszanak. Ehelyett azt látjuk, hogy a mérgező Fidesz-média itt is zavartalanul fertőz, hogy az ifjúsági táborban már Fröccsterasz névre hallgat a borozó, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nem kívánatos vendég errefelé. És ezek nem a magyarországi belpolitika kérdései, hanem a kisebbségi magyar társadalomé: milyen jövő vár például a szlovákiai magyar kultúrára egy autonómiahiányos „anyaország” mellett? Főleg, ha pénzügyi függésben is létezik tőle? A magyar kisebbségi közéletnek nemcsak a szlovák belpolitikai átalakuláshoz, hanem Magyarországhoz is újra kell fogalmaznia a viszonyát. Orbán egyszer majd eltűnik. A magyar kisebbségek pedig itt maradnak a betonba öntött támogatások nélkül, elkényelmesedett civil szférával, Budapestre ragadt tekintetű politikusaikkal, és egy olyan többségi társadalommal, mely úgy tekint majd rájuk, ahogy most Magyarországot látják Nyugaton. Hepciáskodó, sértett haszonlesőként. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró TALLÓZÓ Kijev és kárpátaljai szeparatizmus Az ukrán külügyminisztérium a főügyészséghez és az Ukrán Biztonsági Szolgálathoz (SZBU) fordult azzal a kéréssel, hogy indítson eljárást a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által kiadott, Kárpátalja című hetilap legfrissebb számában megjelent térkép miatt, amelyen Kárpátalja megye egy részét „úgy ábrázolják, mintha Magyarországhoz tartozna” - írta az Ukrajinszka Pravda hírportál Jevhen Bozsok külügyminiszter-helyettes bejegyzésére hivatkozva. ,A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Kárpátalja című lapjának első oldalán Talpra, magyar! szlogen alatt Ukrajna egyes területeinek Magyarországhoz tartozását illusztrálják. Ez szeparatizmus! Az ukrán főügyészségnek és az Ukrán Biztonsági Szolgálatnak eljárást kell indítania ellene. Az erre vonatkozó leveleket megírtam” - írta Bozsok. A hetilap a kárpátaljai magyarságot a holnap sorra kerülő előrehozott parlamenti választáson való részvételre buzdító címlappal jelent meg, egy Kárpátalja megyét ábrázoló térképpel, amelyen három választási kerületet, amelyekben magyar jelöltek indulnak, pirosra, fehérre és zöldre színeztek. (MTI) 50 éve lépett először az ember a Hold felszínére
