Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-19 / 166. szám
141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2019. július 19.1 www.ujszo.com A Marsra érdemes lenne elmenni BŐDTITANILLA Soltész Attila szerint izgalmas lenne más bolygókra is eljutni (Somogyi Tibor felvétele) Mennyit nézi a csillagokat egy csillagász, mit jelent a fekete lyukról készült fotó a szakma szóméra, ós van-e esély rá, hogy valaha felvesszük a kapcsolatot az idegenekkel? Soltész Attila csillagásszal, a bakonybéli Pannon Csillagda munkatársával beszélgettünk. A csillagász munkáját kissé romantikusan úgy képzeli el az ember, hogy folyton az eget kémleli. Mennyire van ez így, és mennyi időt töltenek a számítógép előtt? Az amatőr csillagászok esténként rendszeresen észlelnek, és gyönyörködnek az égboltban, a szakcsillagászok nagyon sokszor irigylik is őket, mert ők sokkal többet látnak az égboltból. A szakcsillagászoknál sokkal kevesebb a távcsőidő, és azt is úgy kell elképzelni, hogy a számítógépnél ül az ember, és beállítja a távcsövet, hogy milyen területről milyen fajta képeket készítsen. Néhány hónappal ezelőtt a laikusok körében is komoly visszhangot váltott ki a hír, hogy sikerült készíteni egy fotót egy fekete lyukról. A csillagászok hogyan fogadták ezt? Örülünk, hogy sikerült. Számítottunk is rá, hogy ezzel a rádióteleszkóp-rendszerrel, amelyet direkt erre a célra alakítottak ki, sikerül ezt elérni. Az pedig hatalmas eredmény, hogy ezen a képen az látszódik, amit az általános relativitáselmélet jósolt. Ez a relativitáselmélet újabb komoly bizonyítéka, hogy még ennyire kompakt objektumoknál, ennyire erőteljes gravitációs környezetben is tökéletesen megállja a helyét. Mi az, amiről még álmodoznak a csillagászok, hogy majd épp ők fedezik fel? Az idegen űrhajó? Az egyik ilyen dolog valóban bármiféle földön kívüli élet. Eddig földön kívüli életnek nyomát sem leltük, vagyis óriási felfedezés lenne, ha egy másik égitesten a Naprendszerben megtaláljuk annak a nyomait, hogy ott volt valami kis mikroszkopikus szintű élet, vagy valahonnan kapnánk egy rádiójelet, amelyről tényleg megállapítható lenne, hogy valamilyen civilizáció bocsátotta ki. A másik nagy cél pedig a csillagászat kozmológiai ágán, hogy a legkisebbek világát összehozzuk a legnagyobb világgal, azaz a kvantumfizikát a gravitációelmélettel. Ez minden csillagásznak nagy álma, mert ha ezt sikerülne megtenni, azzal sokkal kerekebb lenne a fizika. Meg lehet becsülni, mikorra várható ebben áttörés? Az is lehet, hogy jelenleg nagyon rosszul gondolkodunk, és nem egy olyan kölcsönhatásként kellene elképzelnünk a gravitációt, mint a maradék három kölcsönhatást, amelyeket össze akarunk hozni a gravitációval, mert lehet, hogy tényleg teljesen más természetű. Az viszont jó kérdés, hogy mikor tudunk olyan szerkezeteket építeni, amelyekkel bizonyítékokat lehet szerezni ezekre a feltételezésekre. Ott van például a húrelmélet, ami egészen jó elmélet lehetett volna erre, de elvetették, mert bizonyítható, hogy nem bizonyítható. De ha egyszer sikerül ezekre a problémákra megoldást találni, az biztosan nagy technológiai áttörést fogjelenteni. Csillagászszemmel mit gondol, szükséges embert küldeni a Holdra vagy egyszer majd esetleg a Marsra, vagy elég, ha csak szondákat indítunk útnak, és majd azok összegyűjtik a kőzetmintákat? Azt gondolom, a Holdra már nem feltétlenül muszáj egy emberes küldetéssel elmenni, viszont maguk a holdutazások bizonyítják, miért lenne érdemes elmenni egy emberes küldetéssel a Marsra. A holdutazásoknál a repülőgép-pilótákat megpróbálták megtanítani, hogy milyen köveket kell keresniük, és melyek azok a kőzetek, amelyekből nagyon sok mindent meg lehet majd állapítani, ha visszatérnek a Földre, de végül akkor lett ilyen kőzetük, amikor az utolsó holdra szállásnál, az Apollo-17-tel elment egy geológus is. Ő rögtön tudta, mit kell keresni, és meg is találta. Ezért lenne fontos egy emberes küldetés a Marsra is, mert hozzáértő szakemberek nagyon jól tudják értelmezni a különböző összefüggéseket, amiket ott lámák, amit egy robot - bármilyen robotot készítünk is - nem tud megtenni. így valószínűleg sokkal gyorsabban választ kaphatnánk azokra a kérdésekre is, hogy mi történt a Marson a múltban, és volt-e valaha élet a Marson. Másrészt azért is fontos a Marsutazás, mert ha a Naprendszerben kellene mondani egy helyet a Földön kívül, ahol valamilyen úton-módon meg tudnánk telepedni, az a Mars lenne. Ha felsorolnánk a környezeti viszonyait, elég távoliaknak tűnnének a földiektől, de e tekintetben még mindig a Mars van a legközelebb a Földhöz az összes többihez képest. Szerintem nem csak én gondolom azt, hogy ha egy faj csak egy bolygón él, az nagyon kevés, és talán érdemes lenne máshová is elmenni, kolonizálni. Minél több helyen vagyunk, annál nagyobb valószínűséggel fog a faj túlélni több ezer vagy akár több millió évet is. Ez akkor hasonló ahhoz, mint amikor az európai felfedezők elindultak gyarmatosítani az amerikai kontinenst? Részben, azzal a különbséggel, hogy remélhetőleg nem pusztítanánk el az esetlegesen ott élő helyi fajokat. Erre a csillagászok egyébként vigyáznak is. Előfordulhat például, hogy valamelyik óriásbolygó holdján van mikroszkopikus szintű élet. Emiatt arra is nagyon ügyelnek a csillagászok, hogy ha arra irányítanak egy szondát, akkor a küldetés végén beleirányítsák az óriásbolygó légkörébe, hogy ott égjen el, nehogy véletlenül egy holdnak ütközzön, és egy Földről odavitt baktérium kipusztítsa az ott élő esetleges egysejtű élőlényeket. Az is óriási felfedezés lenne, ha valahol ilyen életet találnánk. De az valószínűleg teljességgel elképzelhetetlen, hogy egyszer majd jönnek a kis szürke emberkék, és beköszönnek a földi civilizációnak. Azzal kapcsolatban, hogy van-e valahol máshol intelligens élet, Carl Sagan szavait szeretném idézni: „Olyan hatalmas ez az univerzum, kár lenne elpocsékolni ránk.” A nagy számok miatt nagy a valószínűsége annak, hogy máshol is van intelligens élet. Viszont nemcsak ezek a számok nagyok, hanem a távolságok is. A mi jelenlegi technológiánkkal a legközelebbi csillagig tízezer évig tartana az út. Tízezer fényév távolságra már talán van esély intelligens életre, de az a rádiójel, hogy „szia” tízezer év alatt érkezne meg oda, és mire visszaküldik a választ, az újabb tízezer év. Emiatt is szinte elképzelhetetlen és lehetetlen a kapcsolatfelvétel. Ami elképzelhető, hogy egyszer tényleg befogunk egy rádiójelet, ami bizonyítani fogja, hogy ott, arrafelé volt valaha valaki. Nagy felfedezés lenne, ha be tudnánk fogni egy bizonyíthatóan intelligens jelet, még ha nem is tudnánk megfejteni, mi az. Miből lehet rájönni, hogy egy jelzés intelligens feladótól származik? Például hogy a sugárzás periodicitása valamiféle teljesen pontos szabályosságot követ, ami természetes jelenséggel nem megmagyarázható. A hatvanas években már volt egy olyan helyzet, amikor azt hittük, hogy megtaláltuk E.T.-t, akkor kaptunk egy nagyon pontos, precíz rádiójelet, de végül kiderült, hogy ez egy gyorsan forgó neutroncsillag, azaz pulzár által kibocsátott jel. A mi életünkben vélhetően már nem lesz ilyen felfedezés, de reménykedni azért lehet... A SETI, vagyis a földön kívüli intelligens élet után kutató csapat nagyjából húszévente bejelenti, hogy 20 éven belül eredmény várható. De én arra gondolok, hogy valószínűleg húszévente lehet nekik pályázati időszak... Különleges aerogél réteggel tennék lakhatóvá a Mars felszínét MTI-HÍR Különleges aerogóllel tennék lakhatóvá a Mars felszínét brit és amerikai kutatók. Az elmélet szerint a Föld légkörének üvegházhatását imitáló anyagot használnának a marsi klíma álhatóvá tételére. A Nature Astronomy című tudományos lapban bemutatott tanulmány szerint egy 2-3 centimétemyi vastag szilika aerogél réteg tartósan a víz olvadáspontja fölé tudná emelni a Mars hőmérsékletét, és eközben blokkolná a veszélyes ultraibolya sugárzást. Az aerogélek szilárd vázát üveg, kerámia, polimer vagy hibridanyagok szolgáltatják, és az általuk közbezárt nanoméretű pórusokat, Egy 2-3 centiméternyi vastag szilika aerogél réteg tartósan a víz olvadáspontja fölé tudná emelni a Mars hőmérsékletét, és eközben blokkolná a veszélyes ultraibolya sugárzást (Fotó: Shutterstock) üregeket levegő tölti ki. Az aerogélek a világ legkönnyebb szilárd anyagai, szinte olyan könnyűek, mint a levegő. Ezt a kis sűrűséget a rendkívül nagy porozitásúkkal érik el. Carl Sagan amerikai tudós, tudomány-fantasztikus regények szerzője 1971 -ben azzal az ötlettel állt elő, hogy a Mars északi sarki jégtakarójának elolvasztásával meg lehetne növelni a bolygó hőmérsékletét. A NASA tudósai azonban 2018-ban arra jutottak, hogy az így keletkező üvegházhatású gázok és víz valószínűleg csupán a Föld légköri nyomásának 7 százalékára emelnék a Marsét, tehát továbbra is távol állna attól, hogy lakható bolygóvá váljon. A most megjelent tanulmányban a Harvard Egyetem, a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory és az Edinburghi Egyetem kutatói jóval regionálisabban közelítették meg a kérdést. „Kis lakható szigetek kialakításával sokkal kontrolláltabb és fokozatosabb lehet a Mars átalakítása” - mondta Laura Kerber, a NASA laboratóriumának munkatársa. A hőszigetelő szilika aerogél anyag 97 százalékban porózus szerkezetű, ami remekül lelassítja a hővezetést. Nem igényel nagy energiát, hogy egy területet hosszú távon melegen tartson - fejtette ki Kerber. A tudósok kimutatták, hogy ennek az anyagnak egy vékony rétege a Földéhez hasonló hőmérsékletre képes megemelni a Mars középső szélességi köreinek átlaghőmérsékletét. Használható lehet lakóépítmények vagy éppen önálló bioszférák kialakítására is a Marson. A kutatók az anyagot a Marséhoz hasonló körülményeket biztosító helyszíneken fogják tesztelni a Földön, például a Déli-sarkvidék vagy Chile száraz völgyeiben.
