Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-18 / 165. szám

www.ujszo.com I 2019. július 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Caputová meglepetést (nem) okozott Az államfő aláírta azt, amit bírál, és vétózta azt, amivel egyetért Zuzana Caputová nem kapott semmilyen be­melegítő kört, amelyben a gyakorlatban is tesz­telhette volna függetlenségét. Mindjárt az első törvénycsomag, amely az asztalán landolt, elég rob­banásveszélyes volt. Két választó­­jogi normát is tartalmazott, amelyek tekintettel a rendkívül gyors, a témát megillető széles szakmai vitát nél­külöző elfogadási folyamatukra, számíthattak a parlamentbe való visszautalásukra. Az egyik ellenzéki műhelyben készült, amely szinte felhívás volt a köztársasági elnök­nek arra, hogy megmutassa, képes elvágni múltbeli politikai kötődése­it. A lex Harabint módosító javas­latként terjesztette be Alojz Baránik (SaS) ellenzéki képviselő, a lex Kiskának pedig a koalíciós SNS képviselői voltak a beterjesztői. Caputová államfő tollal a kezében éppen ellenkezőleg döntött, mint ahogyan azt a politikai gyökereinek bírálói várhatták. És nemcsak ők le­hettek meglepve. Míg a lex Harabin esetében csak jelekben mutatkoztak az alkotmányossági problémák, a lex Kiskát viszont élesen bírálta az ellenzék, nyilvánvalóan a parla­menten kívüli ellenzéket célzó pa­ragrafusai és a választási harc sza­bályainak utolsó pillanatban való módosítása miatt. Az államfő a ki­fogásokkal mindkét esetben egyet­értett, de a parlamentbe csak az el­lenzékijavaslatot küldte vissza. A döntésének indoklásában még azt is leírta, hogy a törvényt összességé­ben pozitívnak tartja, mivel követ­kezetesebben választja szét a tör­vényhozó és a bírói hatalmat, ami­kor megfosztja a talártól azt a bírót, akijelölteti magát a választásokon. Ennek ellenére a lex Harabint visszaadta újratárgyalásra. Vagyis azt vétózta meg, amivel alapvetően egyetért. A kifogása csak egy tech­nikai részletre vonatkozott: a bíró lemondásának kézbesítésére a köz­­társasági elnöknek. Ezzel szemben a nyilvánvalóan egy célt szolgáló koalíciós lex Kis­­kával kapcsolatban ugyan „komoly kifogásainak” adott hangot, de alá­írta azt, habár világosan a parla­menten kívüli pártok ellen irányul, vagyis azt a közeget sújtja, ahonnét ő is érkezett. Az ellenzéki tábor el­lenérzéssel fogadta a döntést, és a háttérben elindult a találgatás, hogy a köztársasági elnök döntése nem csak annak a kétségbeesett igyeke­zetnek az eredménye-e, hogy min­denáron bizonyítsa függetlenségét. Kínálkozik azonban egy másik magyarázat is. Zuzana Caputová következetesen valósítja meg a gyakorlatban a választási kampá­nyának üzenetét. Mindig konzisz­tensen, de békülékenyen nyilvánult meg, határozottan elmondta véle­ményét a kormánykoalícióról, de nem vonakodott attól sem, hogy politikai nyugdíjba küldje Andrej Kiskát az adóügyei miatt. Sohasem ígért nyílt konfliktust a kormánnyal, és amikor Peter Pellegrini minisz­terelnök baráti kezet kínált neki a választás után, csak mosolyogva bólintott. Mindig elmondta, hogy az állam jellegének megváltoztatásáért indított harcát inkább békés úton folytatná, de kitartóan. A népszerűtlen témákról is képes nyíltan beszélni, ami népszerűvé tette őt a választók körében. Az el­lenzéki kollégáinak a rokonszenvét azonban nehezebb lesz megőriznie. A szerző a Trend kommentátora A szlovák parlament nem régibb, nem szebb, mint a magyar Országgyűlés, de a zászlórúd előtte magasabb lesz! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Civilek tiltakoznak a Fidesz-j elölt ellen 23 ország 200-nál is több civil szervezete követeli, hogy ne legyen az EP bizottsági alelnöke a Fidesz kommunikációs igazgatója. A magyar kormánypárt ugyanak­kor kitart Hidvéghi Balázs jelöltsége mellett. Amikor Deutsch Tamást az EP szakbizottságában alelnöknek választották, több más fideszes első­re elhasalt. Ugyanis Bocskor And­rea, Trócsányi László és Hidvéghi Balázs jelölését elhalasztották. Már akkor sejteni lehetett, Hidvéghinek, a Fidesz kommunikációs igazgatójá­nak nehéz dolga lesz, ha tényleg az Európai Parlament Állampolgári Jo­gi, Bel- és Igazságügyi Bizottságá­nak (LIBE) alelnöke szeretne lenni. Az Euronews azt írja, hogy az eu­rópai civil szervezeteket tömörítő csoport, a European Civic Forum nyílt levélben kérte, hogy Hidvéghi Balázst ne válasszák meg a LIBE al­­elnökének. Hidvéghivel szemben már korábban ellenjelöltet indítot­tak, ami szokatlan, ugyanis eddig a szakbizottság vezető posztjaiban a pártok megegyeztek, arányos ala­pon döntöttek. A Fidesz kommuni­kációs igazgatóját azonban sokan nem akarják alelnöknek, az erre vo­natkozó felhívást 23 európai ország, köztük 18 EU-tagállam - köztük magyar és szlovák - civil szerveze­teinek képviselői írták alá. A civil szervezetek Hidvéghi sze­mélyét azért találják problémásnak, mert a Fidesz egyik kommunikációs vezetőjeként különösen hallatta a hangját lejárató kampányokban az ellenzékkel, a civil szervezetekkel és a kritikus újságírókkal szemben. A civilek azt kérik a Néppárttól, hogy a köztük lévő bizalom meg­tartása érdekében gondolják át a döntésüket, és válasszanak egy olyan jelöltet, aki elkötelezett híve a de­mokráciának, a jogállamiságnak és az emberi jogoknak. (hvg hu) Kulturális veszteségeink 47. JUHÁSZ KATALIN I 7 bben a történetben mindenkinek igaza van. Nézzük először a főszereplőket, a négy afgán lányt. Ketten közülük az elsők között tanulhattak „legálisan” zenét hazájukban, ahol nemrég még iskolába sem járhattak a lányok. Akadt azonban egy vi­lágot járt, Ausztráliában diplomázott fanatikus, aki zenei intézetet alapí­tott, nem csak fiúk részére. Diákjainak zömét szó szerint az utcáról, vagy árvaházakból gyűjtötte be, mivel tudta, hogy nem minden családban né­zik jó szemmel, ha egy lány hangszerrel a kezében kiáll a színpadra. Ä 2017-es davosi Világgazdasági Fórum legnagyobb szenzációja volt a Zohra nevű afgán női zenekar fellépése. Ott hangzott el, hogy első koncertjükkel a halálbüntetést kockáztatták, de mára sem sokat javult a helyzetük. Nem egy kirakatprojektről van tehát szó, ezek a zenészek nem hazájuk kulturális nagykövetei, hanem az iszlám radikálisok állandó célpontjai. És négyüknél mostanra betelt a pohár. A trencséni Pohoda Fesztiválon való szereplésük után leléptek, valószínűleg Németország­ba, ahol egyikük unokatestvére él, az otthoni viszonyokhoz képest sza­badon. Új életet akarnak kezdeni, hiszen fiatalok és be vannak zárva. A Csinibaba című film egyik jelenetét idézném, amikor egy zenekar azért akarja megnyerni a Ki Mit Tud?-ot, hogy kijussanak Helsinkibe a Világifjúsági Találkozóra. Vagyis disszidálni akarnak, kiszabadulni ab­ból a reménytelen katyvaszból, amit szocializmusnak hívnak. A rend­szerváltás utáni generáció nem tudhatja, mit jelent a bezártság, az ön­megvalósítás lehetőségének hiánya, ezért hoztam fel ezt a példát. Kö­zépkorúként meg tudom érteni a lányokat, mert ha anno egy zenekarban játszottam volna, és kijutunk mondjuk New Yorkba, egész biztos meg­fordult volna a fejemben a „dobbantás” gondolata, pedig százszor jobb dolgom volt az akkori Csehszlovákiában, mint nekik a mostani Afga­nisztánban. A hazai szervezőket is megértem. Féléves munkával idehozták ne­künk ezt a világszenzációt, hogy mi is örüljünk a női jogok terén tapasz­talható pozitív elmozdulásnak. Először kérvényezték az afgán belügy­minisztériumban a lányok útleveleinek kiadását, azokat ugyanis nem tarthatják maguknál, csak akkor juthatnak hozzá, ha hivatalos meghívást kapnak külföldről. Majd a vízumprocedúra következett. Mivel Szlová­kiának nincs nagykövetsége Kabulban, harminc embernek kellett volna Pakisztánba vagy Iránba utaznia ez ügyben. Végül sikerült elérni, hogy Csehország kabuli nagykövetségén intézhessék a lányok vízumait. Az EU területén egészségbiztosítás is kötelező, ami Afganisztánban isme­retlen fogalom, a mi biztosítóink viszont nem szívesen vállalják unión kívüli országokból érkezők biztosítását. De ezt is megoldották. Több ezer ember tapsolt a Zohrának azon a napon, amelynek éjsza­káján négy fő eltűnt a szállodából. Szegény szervezőknek most főhet a fejük. És megértem a zenekar alapítóját, Dr. Ahmad Sarmastot is, aki más­nap reggel bejelentette a rendőrségen a lányok eltűnését. Kötelessége volt, hiszen ő felel értük a szlovákiai minitumé során. Elképzelni sem tudom, mi vár rá odahaza. Figyeltem őt, ahogy két nappal a szökés után, a pozsonyi koncerten meghatottam álmatag tekintettel videózza a zene­karát. De lehet, hogy közben nem is azokat a lányokat látta, akik a szín­­padonjátszottak. TALLÓZÓ Luxus Mercedesek Kim diktátornak Két páncélozott Mercedest szállí­tottak tavaly Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőnek Hollandi­ából Kínán, Japánon, Dél-Koreán és Oroszországon keresztül annak ellenére, hogy nemzetközi szank­ciók tiltják a luxuscikkek exportját az elzárt ázsiai országba - számolt be a washingtoni székhelyű Center for Advanced Defense Studies. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy 2006-os határozatban megtiltotta a luxuscikkek exportját az elzárt ázsiai országba büntetésül annak nukleáris programjáért. Ugyanak­kor a Biztonsági Tanács tagjai nem tudtak megegyezni a luxuscikkek pontos meghatározásában, ami tág teret hagyott az értelmezésnek. A páncélozott Mercedes világszerte nagyon népszerű a politikai és az üzleti élet vezetőinek körében, ér­téke több mint 500 ezer dollár - mutatott rá a kutatóintézet. Phen­­janban januárban tűnt fel először a jármű. A Mercedest gyártó Daim­ler német autógyár tavasszal jelez­te: fogalma sincs, hogyan juthatott Kim a páncélozott luxusautókhoz, hiszen semmilyen üzleti kapcsola­ta nincs a nemzetközi szankciókkal sújtott Észak-Koreával. A beszá­moló szerint a két Mercedes limu­zint a rotterdami kikötőben tették hajóra tavaly júniusban, és október elején érkezett meg az oroszorszá­gi Nahodkába, ahonnan napokkal később útnak indították az észak­koreai főváros felé. (MTI) Notre-Dame: késnek a felajánlások Franck Riester francia kulturális miniszter szerint a több mint 850 millió eurós felajánlásoknak ed­dig csak valamivel több mint tíz százaléka érkezett meg, és a fel­újítási munkálatok becsült össze­gét sem állapították még meg a kárfelmérők. Pedig a felajánlások fele alig pár nap alatt befutott a gyűjtéseket szervező alapítvá­nyokhoz. A 850 éves Notre Dame gótikus templom április 15-én kapott lángra, a tetőszerkezete le­égett, a kúp alakú huszártorony pedig leomlott. A tűz oka tovább­ra is ismeretlen, de a szándékos­ságot a francia nyomozóhatósá­gok már kizárták. (444 hu) ÉVA MIHOŐKOVÁ

Next

/
Thumbnails
Contents