Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-18 / 165. szám
www.ujszo.com I 2019. július 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Caputová meglepetést (nem) okozott Az államfő aláírta azt, amit bírál, és vétózta azt, amivel egyetért Zuzana Caputová nem kapott semmilyen bemelegítő kört, amelyben a gyakorlatban is tesztelhette volna függetlenségét. Mindjárt az első törvénycsomag, amely az asztalán landolt, elég robbanásveszélyes volt. Két választójogi normát is tartalmazott, amelyek tekintettel a rendkívül gyors, a témát megillető széles szakmai vitát nélkülöző elfogadási folyamatukra, számíthattak a parlamentbe való visszautalásukra. Az egyik ellenzéki műhelyben készült, amely szinte felhívás volt a köztársasági elnöknek arra, hogy megmutassa, képes elvágni múltbeli politikai kötődéseit. A lex Harabint módosító javaslatként terjesztette be Alojz Baránik (SaS) ellenzéki képviselő, a lex Kiskának pedig a koalíciós SNS képviselői voltak a beterjesztői. Caputová államfő tollal a kezében éppen ellenkezőleg döntött, mint ahogyan azt a politikai gyökereinek bírálói várhatták. És nemcsak ők lehettek meglepve. Míg a lex Harabin esetében csak jelekben mutatkoztak az alkotmányossági problémák, a lex Kiskát viszont élesen bírálta az ellenzék, nyilvánvalóan a parlamenten kívüli ellenzéket célzó paragrafusai és a választási harc szabályainak utolsó pillanatban való módosítása miatt. Az államfő a kifogásokkal mindkét esetben egyetértett, de a parlamentbe csak az ellenzékijavaslatot küldte vissza. A döntésének indoklásában még azt is leírta, hogy a törvényt összességében pozitívnak tartja, mivel következetesebben választja szét a törvényhozó és a bírói hatalmat, amikor megfosztja a talártól azt a bírót, akijelölteti magát a választásokon. Ennek ellenére a lex Harabint visszaadta újratárgyalásra. Vagyis azt vétózta meg, amivel alapvetően egyetért. A kifogása csak egy technikai részletre vonatkozott: a bíró lemondásának kézbesítésére a köztársasági elnöknek. Ezzel szemben a nyilvánvalóan egy célt szolgáló koalíciós lex Kiskával kapcsolatban ugyan „komoly kifogásainak” adott hangot, de aláírta azt, habár világosan a parlamenten kívüli pártok ellen irányul, vagyis azt a közeget sújtja, ahonnét ő is érkezett. Az ellenzéki tábor ellenérzéssel fogadta a döntést, és a háttérben elindult a találgatás, hogy a köztársasági elnök döntése nem csak annak a kétségbeesett igyekezetnek az eredménye-e, hogy mindenáron bizonyítsa függetlenségét. Kínálkozik azonban egy másik magyarázat is. Zuzana Caputová következetesen valósítja meg a gyakorlatban a választási kampányának üzenetét. Mindig konzisztensen, de békülékenyen nyilvánult meg, határozottan elmondta véleményét a kormánykoalícióról, de nem vonakodott attól sem, hogy politikai nyugdíjba küldje Andrej Kiskát az adóügyei miatt. Sohasem ígért nyílt konfliktust a kormánnyal, és amikor Peter Pellegrini miniszterelnök baráti kezet kínált neki a választás után, csak mosolyogva bólintott. Mindig elmondta, hogy az állam jellegének megváltoztatásáért indított harcát inkább békés úton folytatná, de kitartóan. A népszerűtlen témákról is képes nyíltan beszélni, ami népszerűvé tette őt a választók körében. Az ellenzéki kollégáinak a rokonszenvét azonban nehezebb lesz megőriznie. A szerző a Trend kommentátora A szlovák parlament nem régibb, nem szebb, mint a magyar Országgyűlés, de a zászlórúd előtte magasabb lesz! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Civilek tiltakoznak a Fidesz-j elölt ellen 23 ország 200-nál is több civil szervezete követeli, hogy ne legyen az EP bizottsági alelnöke a Fidesz kommunikációs igazgatója. A magyar kormánypárt ugyanakkor kitart Hidvéghi Balázs jelöltsége mellett. Amikor Deutsch Tamást az EP szakbizottságában alelnöknek választották, több más fideszes elsőre elhasalt. Ugyanis Bocskor Andrea, Trócsányi László és Hidvéghi Balázs jelölését elhalasztották. Már akkor sejteni lehetett, Hidvéghinek, a Fidesz kommunikációs igazgatójának nehéz dolga lesz, ha tényleg az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) alelnöke szeretne lenni. Az Euronews azt írja, hogy az európai civil szervezeteket tömörítő csoport, a European Civic Forum nyílt levélben kérte, hogy Hidvéghi Balázst ne válasszák meg a LIBE alelnökének. Hidvéghivel szemben már korábban ellenjelöltet indítottak, ami szokatlan, ugyanis eddig a szakbizottság vezető posztjaiban a pártok megegyeztek, arányos alapon döntöttek. A Fidesz kommunikációs igazgatóját azonban sokan nem akarják alelnöknek, az erre vonatkozó felhívást 23 európai ország, köztük 18 EU-tagállam - köztük magyar és szlovák - civil szervezeteinek képviselői írták alá. A civil szervezetek Hidvéghi személyét azért találják problémásnak, mert a Fidesz egyik kommunikációs vezetőjeként különösen hallatta a hangját lejárató kampányokban az ellenzékkel, a civil szervezetekkel és a kritikus újságírókkal szemben. A civilek azt kérik a Néppárttól, hogy a köztük lévő bizalom megtartása érdekében gondolják át a döntésüket, és válasszanak egy olyan jelöltet, aki elkötelezett híve a demokráciának, a jogállamiságnak és az emberi jogoknak. (hvg hu) Kulturális veszteségeink 47. JUHÁSZ KATALIN I 7 bben a történetben mindenkinek igaza van. Nézzük először a főszereplőket, a négy afgán lányt. Ketten közülük az elsők között tanulhattak „legálisan” zenét hazájukban, ahol nemrég még iskolába sem járhattak a lányok. Akadt azonban egy világot járt, Ausztráliában diplomázott fanatikus, aki zenei intézetet alapított, nem csak fiúk részére. Diákjainak zömét szó szerint az utcáról, vagy árvaházakból gyűjtötte be, mivel tudta, hogy nem minden családban nézik jó szemmel, ha egy lány hangszerrel a kezében kiáll a színpadra. Ä 2017-es davosi Világgazdasági Fórum legnagyobb szenzációja volt a Zohra nevű afgán női zenekar fellépése. Ott hangzott el, hogy első koncertjükkel a halálbüntetést kockáztatták, de mára sem sokat javult a helyzetük. Nem egy kirakatprojektről van tehát szó, ezek a zenészek nem hazájuk kulturális nagykövetei, hanem az iszlám radikálisok állandó célpontjai. És négyüknél mostanra betelt a pohár. A trencséni Pohoda Fesztiválon való szereplésük után leléptek, valószínűleg Németországba, ahol egyikük unokatestvére él, az otthoni viszonyokhoz képest szabadon. Új életet akarnak kezdeni, hiszen fiatalok és be vannak zárva. A Csinibaba című film egyik jelenetét idézném, amikor egy zenekar azért akarja megnyerni a Ki Mit Tud?-ot, hogy kijussanak Helsinkibe a Világifjúsági Találkozóra. Vagyis disszidálni akarnak, kiszabadulni abból a reménytelen katyvaszból, amit szocializmusnak hívnak. A rendszerváltás utáni generáció nem tudhatja, mit jelent a bezártság, az önmegvalósítás lehetőségének hiánya, ezért hoztam fel ezt a példát. Középkorúként meg tudom érteni a lányokat, mert ha anno egy zenekarban játszottam volna, és kijutunk mondjuk New Yorkba, egész biztos megfordult volna a fejemben a „dobbantás” gondolata, pedig százszor jobb dolgom volt az akkori Csehszlovákiában, mint nekik a mostani Afganisztánban. A hazai szervezőket is megértem. Féléves munkával idehozták nekünk ezt a világszenzációt, hogy mi is örüljünk a női jogok terén tapasztalható pozitív elmozdulásnak. Először kérvényezték az afgán belügyminisztériumban a lányok útleveleinek kiadását, azokat ugyanis nem tarthatják maguknál, csak akkor juthatnak hozzá, ha hivatalos meghívást kapnak külföldről. Majd a vízumprocedúra következett. Mivel Szlovákiának nincs nagykövetsége Kabulban, harminc embernek kellett volna Pakisztánba vagy Iránba utaznia ez ügyben. Végül sikerült elérni, hogy Csehország kabuli nagykövetségén intézhessék a lányok vízumait. Az EU területén egészségbiztosítás is kötelező, ami Afganisztánban ismeretlen fogalom, a mi biztosítóink viszont nem szívesen vállalják unión kívüli országokból érkezők biztosítását. De ezt is megoldották. Több ezer ember tapsolt a Zohrának azon a napon, amelynek éjszakáján négy fő eltűnt a szállodából. Szegény szervezőknek most főhet a fejük. És megértem a zenekar alapítóját, Dr. Ahmad Sarmastot is, aki másnap reggel bejelentette a rendőrségen a lányok eltűnését. Kötelessége volt, hiszen ő felel értük a szlovákiai minitumé során. Elképzelni sem tudom, mi vár rá odahaza. Figyeltem őt, ahogy két nappal a szökés után, a pozsonyi koncerten meghatottam álmatag tekintettel videózza a zenekarát. De lehet, hogy közben nem is azokat a lányokat látta, akik a színpadonjátszottak. TALLÓZÓ Luxus Mercedesek Kim diktátornak Két páncélozott Mercedest szállítottak tavaly Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőnek Hollandiából Kínán, Japánon, Dél-Koreán és Oroszországon keresztül annak ellenére, hogy nemzetközi szankciók tiltják a luxuscikkek exportját az elzárt ázsiai országba - számolt be a washingtoni székhelyű Center for Advanced Defense Studies. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy 2006-os határozatban megtiltotta a luxuscikkek exportját az elzárt ázsiai országba büntetésül annak nukleáris programjáért. Ugyanakkor a Biztonsági Tanács tagjai nem tudtak megegyezni a luxuscikkek pontos meghatározásában, ami tág teret hagyott az értelmezésnek. A páncélozott Mercedes világszerte nagyon népszerű a politikai és az üzleti élet vezetőinek körében, értéke több mint 500 ezer dollár - mutatott rá a kutatóintézet. Phenjanban januárban tűnt fel először a jármű. A Mercedest gyártó Daimler német autógyár tavasszal jelezte: fogalma sincs, hogyan juthatott Kim a páncélozott luxusautókhoz, hiszen semmilyen üzleti kapcsolata nincs a nemzetközi szankciókkal sújtott Észak-Koreával. A beszámoló szerint a két Mercedes limuzint a rotterdami kikötőben tették hajóra tavaly júniusban, és október elején érkezett meg az oroszországi Nahodkába, ahonnan napokkal később útnak indították az északkoreai főváros felé. (MTI) Notre-Dame: késnek a felajánlások Franck Riester francia kulturális miniszter szerint a több mint 850 millió eurós felajánlásoknak eddig csak valamivel több mint tíz százaléka érkezett meg, és a felújítási munkálatok becsült összegét sem állapították még meg a kárfelmérők. Pedig a felajánlások fele alig pár nap alatt befutott a gyűjtéseket szervező alapítványokhoz. A 850 éves Notre Dame gótikus templom április 15-én kapott lángra, a tetőszerkezete leégett, a kúp alakú huszártorony pedig leomlott. A tűz oka továbbra is ismeretlen, de a szándékosságot a francia nyomozóhatóságok már kizárták. (444 hu) ÉVA MIHOŐKOVÁ
