Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-17 / 164. szám
161 SPORT 2019. július 17. I www.ujszo.com Djokovics és Federer mellett is gyakoroltak OROSKY TAMÁS Filip PoláSek edzőjeként Csarnakovice Erik ie átélhette a wimbledoni Grand Slamtenisztorna légkörét. Világsztárok mellett is edzettek, mégis a saját elődöntőjük volt a legnagyobb élménye a rimaszombati származású szakembernek, aki hazaérkezése után adott interjút lapunknak. Melyik érzés az erősebb önben: a csalódottság, hogy nem sikerült döntőbe jutnia a Polásek-Ivan Dodig-párosnak, vagy az öröm, hogy elődöntőt játszhattak? Eredetileg a fiúk első közös tornájára, Antalyába is együtt kellett volna mennünk, de az nem jött össze. Filip akkor a családjával utazott. Már Törökországban is örültünk az eredményeknek, a döntőnek, egy nagy előrelépés volt az neki. A wimbledoni elődöntővel nagyon sok, 870 világranglista-pontot szerzett, és feljött a 42. helyre. Ez sokkal inkább egy álom megvalósulása, semmint egy tervé. De persze csalódott is az ember, mert a legjobb négy között Filip és Ivan közel volt az egyenlítéshez a francia Mahut-Vasselinpáros ellen, sajnos, nem sikerült. De három héttel korábban ezt a két eredményt minden további nélkül aláírtuk volna. Hogyan képzeljük el egy páros edzését? Dódig stábja is ott ül a kispad közelében? Működik valamilyen kooperáció önök között? Kicsit meglepődtem, hogyan működik a mai páros világ, mert mostanáig csak egyéni játékosokkal voltam nagyobb versenyeken. Mindenkinek megvan a saját csapata, Dodignak is ott volt a saját kondiedzője, edzője és menedzsere. Vannak közös edzések is, de a szabad napokon mind a két stáb egyénileg készítette fel a srácokat. Azzal, hogy felmentek a pénzdíjak, maga a páros világ is még komolyabbá és profibbá vált. Például csak Mahut-val négy Filip PoláSeknek. (TASR-felvétel) Mester és tanítványa. Csarnakovics Erik (jobbra) barátja és edzője is ember volt Londonban, a párosuk körül 6-7 ember mozgott... Hogyan osztották el egymás között a feladatokat? Esetünkben az volt a jó, hogy Dódig testvére, Miso sokáig párosozott Ivánnál. Ott vannak a mezőnyben már vagy tíz éve, mindenkit ismernek, úgyhogy a taktikai részét ő irányította. Filippel megnéztük a videókat az ellenfelekről, és pár dolgot mi is hozzátettünk. Nekem inkább az volt a dolgom, hogy Filip technikájával és mentális felkészítésével foglalkozzak. Nem volt ott a kondiedzőnk, így ezt is koordináltam. Polásek elmondta, Londonból semmit sem látott. Önnek azért sikerült kimozdulnia, és úgy igazából átélni a wimbledoni légkört? Én egy délelőtt két-három órára elszabadultam és feleségemmel és Filip barátnőjével elmentünk egy városnéző útra, de aztán siettem vissza a pályára edzésre. Ami a teniszt illeti, benéztünk más meccsekre is, de amikor a legjobbak találkozói kerültek sorra, majdnem mindig nekünk is meccsünk volt. Edzettünk egy pályán egymás mellett Roger Federerrel, Rafael Nadallal vagy Novak Djokoviccsal is, ez nagy élmény volt. De maga az elődöntőnk atmoszférája az egészen felejthetetlen. Telt ház előtt teniszeztek Filipék, az angol szurkolási stílus pedig kivételesen specifikus, nagyon tisztelik a teniszt mint sportágat, és maximálisan odafigyelve próbálták buzdítani a párosunkat, amikor vesztésre álltak, nekem ez nagyon szimpatikus volt. Meg maga a drukkolás kultúrája, az utánozhatatlan Angliában. Évekkel korábban azt nyilatkozta az Új Szónak, ilyentájt már nem tudja magát elképzelni éljátékos edzőjeként. Mi az, ami közben megváltozott, és hogyan jött a képbe Poláisek? Filippel azért működik ilyen jól a dolog, mert a kapcsolatunk baráti is, nem csak sima edző-játékos viszony. Filip volt már kollégánk Dominika Cibulková teniszakadémiáján abban az ötéves időszakban, amikor felhagyott a profi sporttal. Ez így teljesen más felállás. Azt nehezen tudnám elképzelni, hogy valakivel a fiatalabb generációból utazgatnék versenyekre. Most egy kicsit másképp látom a dolgokat, mint tíz éve. Emberileg és szakmailag is nagy kihívás volt számomra a feladat Filippel kapcsolatban. A profi része viszont pont azért volt egyszerűbb, mint az eddigi munkáim, mert Filip szimpatikus számomra. Az extraligában láttam játszani, és úgy tűnt, hogy még edzések nélkül is nagyon magas szinten teniszezik. Buzdítottam, hogy próbálkozzon meg a visszatéréssel. Esetleg nem inspirálta Filip példája, hogy sokszoros szlovák bajnokként visszatérjen ön is az aktív játékhoz? Nem. Én nagyon korán befejeztem a profi teniszt, szeretek most is játszani, csapatbajnokságokat, kis versenyeket szórakozásképpen vállalok, de az a késztetés, hogy most én komolyan játsszak, már nincs bennem. Már nem azzal ébredek, mint régen, hogy megint versenyzek. Könnyebb így csinálni az edzői munkát, csak erre összpontosítok. Az, hogy a saját ambíció már nincs ott a háttérben, segített jobb edzővé válni. A játékos számára vagyok ott a pályán. Mennyire megterhelő ez a típusú munka? Fontos, hogy meglegyen a megfelelő emberi kapcsolat köztem és a teniszező között, hogy tudjak vele utazni és sokáig együtt lenni, mert ez nem egy kéthetes szórakozás. Most értettem meg igazán, amikor a legjobb játékosok arról beszélnek, hogy milyen nehéz két héten keresztül összpontosítani és tenni minden nap profin a dolgod, nyomás alatt produkálni eredményeket. A srácok is eléggé belefáradtak, ez volt az egyik oka az elődöntős vereségüknek. Nem egy könnyű dolog utazni mindenhova valakivel és a nap huszonnégy óráját vele tölteni. Milyen célokat tűztek ki maguk elé a folytatásban? A célok a legmagasabbak. A legfontosabb, hogy Filip egészséges maradjon. Ha így van, minőségi játékra képes, amit még kicsit lehet fejleszteni. Filip és Ivan között nagyon jó az összhang, ha még többet fognak együtt edzeni, ez még magasabb szintre kerülhet. Zalka: Buliverseny volt MÉSZÁROS GYÖRGY Ladió Gabriella, Zalka Csaba ós Botek Ádám is ezüstérmet szerzett a raéicei korosztályos kajak-kenu Európabajnokságon. A szlovák küldöttség 5 érmet gyűjtött - egy arany és négy ezüst mindet az U23-as kategóriában. A somorjai kenus, Ladic Gabriella először 500 méteren, majd 200 méteren is felállhatott a dobogó második fokára. Ezek voltak a fiatal kenus első érmei nagy versenyen. „Nagyon elégedett vagyok a teljesítményemmel, különösen azért, mert ezek az első érmeim egy Európa-bajnokságról. Meg szerettem volna magamat mutatni a világnak, így mindkét verseny előtt erősen összpontosítottam. Már az 500 méteres ezüstnek is nagyon örültem, de így, hogy kétszázon is sikerült másodikként befutnom, még jobb érzés” - mondta lapunknak Éadic. Hozzátette, nem bánkódik, hogy nem sikerült egyik számban sem aranyat szereznie, hiszen mindkét futamon kihozta magából a maximumot. Ladic elmondása szerint nagyon élvezte az Eb-t, hiszen ez a verseny megerősítette abban, hogy a kenu az a sport, amit az életének ebben a szakaszában űznie kell. A hátszól volt a gond Botek Ádám szintén két ezüstérmet zsebelt be az Eb-n. A komáromi kajakos négyesben Zalka Csaba, Sámuel Báláz és Matús Jedinák mellett 500 méteren, párosban pedig 1000 méteren, Sámuel Báláz oldalán végzett a második helyen. „Lehetett volna két arany is, de most így jöttek ki a versenyek. A K4-et nagyon kicsivel vesztettük el. Az utolsó 200 métert megpróbáltuk megnyomni, de ezt tették a fehéroroszok is, és nekik több erejük volt. Párosban pedig elég nagy hátszél fújt, nekem viszont nem ül nagyon a hátszél. A belga páros jobban ki tudta használni a hátszelet. Ráadásul mi meg is dőltünk kicsit, amivel sokat veszítettünk, szerencsére azért a második helyünk nem forgott veszélyben, mert eddigre már nagy volt az előnyünk” - részletezte Botek. Nem stresszesek Ahogy Botek Ádám, úgy négyesbeli társa, a somorjai Zalka Csaba is többször versenyzett már a felnőttek között, így ez az Eb számukra amolyan visszatérés volt a korosztályos közegbe. Abban mindketten egyetértettek, hogy a felnőtt versenyek után kicsit fura volt ismét a fiatalok között. „Jó verseny volt. Jól éreztük magunkat. Komolyan vettük a versenyeket, de mégsem stresszeltünk rá annyira egy-egy futamra, mint a felnőttek között. Amolyan buliverseny volt az egész. A teher nem nyomasztott minket, így jó hangulatban telt az egész Európa-bajnokság - mondta Zalka, majd így folytatta: — A négyesben lényegében egy ember változott, Vicék Erik helyére Matús Jedinák ült. Ebben az összeállításban még sosem versenyeztünk. Ennek fényében kihoztuk magunkból a maximumot a futamon.” Ladiő Gabriella és Zalka Csaba az ezüstérmekkel (Fotó: Duducz Tibor)
