Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-17 / 164. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2019. július 17. I 5 Akadozik a kínai motor Ha a kínai óriás tüsszentene, a világgazdaság megbetegedhetne DUDÁS TAMÁS ina az elmúlt évtizedekben biztos pont volt a világgazdaságban. A kínai gazdaság a 90-es évek óta a világgazdaság megbízható motorjaként működött, magasan átlag feletti gazdasági növekedéssel. Ahogy a kínai fogyasztók jövedelme egyre nőtt, úgy vált a kínai piac sok iparág számára kulcsfontosságúvá. Az elmúlt években azonban a kínai gazdaság sem tudta elkerülni a gazdasági növekedés lassulását, ezért a gazdasági elemzők mindig feszülten várják a Kínából érkező gazdasági adatokat. Nagy vihart kavart ezért a napokban az, hogy a kínai GDP a második negyedévben csak 6,2 százalékkal növekedett. Ez a legtöbb ország számára pezsgőbontásra adna alkalmat, de Kína számára ez 27 éves minimumot jelent, és egyre közelebb kerül a kínai kormány által megszabott 6 százalékos alsó határhoz. Kérdezhetjük, hogy mi is a gond a 6 százalékos gazdasági növekedéssel, hiszen ez a világgazdaság GDP- növekedésének csaknem a duplája. Első látásra talán semmi, de jobban belemélyedve a kínai gazdasági adatokba, intő jeleket találunk. Re; mek példa a hatalmas adóssághal; máz, melyet a kínai háztartások és vállalatok halmoztak fel az elmúlt évtizedben. A közszféra és a magánszféra teljes adósságállománya 2018 végén elérte a 34 billió dollárt, ami a kínai GDP 254 százalékát tette ki. Az adóssághalom nagy részét a vállalati szféra halmozta fel, amely agresszív növekedési terveit gyak; ran hitelekből finanszírozta a 2009- ; es globális gazdasági válság után. Nem feledhetjük el az állami vállalatokat sem, melyek hitelállománya szintén gyorsan növekedett az elmúlt évtizedben. T ovábbi gazdasági I lassulás mellett egyre nehezebb lesz az adóssághalmaz kezelése, ami a : rossz hitelek növekedéséhez és vál: lalati csődökhöz vezethet. Ez természetesen nem érdeke a kínai központi vezetésnek, ezért mindent megtesznek majd, hogy a gazdasági növekedést a lehető legmagasabb ; szinten tartsák. ; Ez azonban nem lesz annyira : könnyű, mint a múltban. A 2009-es ; globális válság alatt Kína ugyanis hatalmas állami mentőcsomaggal i tartotta fenn a gazdasági növekedést. Ennek nagysága csaknem 600 milliárd dollár volt, és nagyrészt hatalmas infrastrukturális befektetéseket i tartalmazott. Ennek köszönhetően Kína gyorsan növekvő gazdaság maradt a globális visszaesés évében is, de ennek a növekedésnek ára is i volt, mégpedig a kevéssé effektiv ! infrastrukturális és ipari befektetések formájában. Ennek köszönhetően több iparágban túlzott gyártási kapacitások jöttek létre, melyekkel az állami vállalatok máig küszködnek. A már említett magas szintű eladósodottságnak köszönhetően egy hasonló állami befektetési csomag ma nem tűnik reálisnak, a kínai kormány inkább a kis- és középvállalatok hitelezésének megkönnyítését tűzte ki célul. A kínai vezetés számára kulcsfontosságú a kínai- amerikai kereskedelmi konfliktus lezárása is, ugyanis egy elhúzódó vámháború a gazdasági növekedés további lassulásához vezetne. Több amerikai nagyvállalat jelezte már például beszállítóinak, hogy vizsgálják meg a kínai gyártási kapacitások áthelyezésének lehetőségét a régió valamely másik országába. Mivel Kína a világ második legnagyobb importőre, a kínai gazdaság lassulása az egész világgazdaságot érinti. Délkelet- és Kelet-Azsia szinte mindegyik országa szorosan kötődik a kínai ipari óriáshoz, és Kína nagyon fontos az USA, Ausztrália, Oroszország, Németország és sok más gazdaság számára is. Ezért, ha a kínai óriás tüsszentene, az egész világgazdaság megbetegedhetne. Ez alól Szlovákia sem lenne kivétel, amely a kínai gazdaságban nemcsak közvetlenül, hanem Németországon keresztül is érdekelt. Ezért mindannyiunk számára az lenne az ideális, ha a kínai vezetés stabilizálni tudná Kína gazdasági növekedésének az ütemét. Genfben nekiláttak, hogy megtisztítsák a reformátorok falát a Bástyák parkjában, amelyet ismeretlen elkövetők hétfő virradóra festékkel öntöttek le (TASR/AP-feivétei) Gumicsont a rezervátumba VERES ISTVÁN Miközben mi bőrszínünk, bikinivonalaink és kovászos uborkánk szabványosításával vagyunk elfoglalva, a háttérben munkáló erők szinergiaeffektusából kifolyólag nagy mű van készülőben szlovákiai magyar szempontból. Nincs szó másról, mint amit az elmúlt tíz év során politikai szubjektumainktól hiába vártunk: legyenek egymással elnézőek, megértőek, irántunk s jövőnk iránt felelősséggel, bölcsességgel és konstruktivizmussal viseltessenek, vagyis falusiasán szólva, „tegyük össze, amink van”- alapon szánjanak síkra, hogy a jövőt megtermékenyítve hozzák világra az összefogáson alapuló szebbik, jobbik, hatékonyabbik magyar érdekképviseletet. Mert mi is fenyeget minket igazából? Hogy jövő márciusban nem jutnak magyarok a szlovák parlamentbe. Félő, hogy nem lesz, aki értünk, te jó isten, szót emeljen. Érdekünkben. Megmaradásunk apropóján. Mivel a választó szereti, ha olyasmivel szórakoztatják, amit még nem látott, nyilván a Híd-MKP választási koalíció is sikerre van ítélve (hiszen a szereplők sok mindent mutattak már, de országos szinten ilyet még nem). Tanulnak az intő jelekből, vigyázó szemeiket a Focus-felmérésekre vetik, bölcsen összefognak, jövő márciusban úgy bejutnak, mint a pinty, megmutatják, hogy így is lehet, az új szlovák kormánykoalició erős emberei belátják, hogy ezek a „nasi mad’arok” még mindig jobbak koalíciópótléknak, mint az SNS vagy Boris Kollár, így talán még a csoda is megtörténhet. Ebben kellene most reménykednünk. Addig is, szeretnék, ha azok, akiket választóiknak hisznek, szavazatukkal besajnálnák őket a parlamentbe. Hisz egységben az erő. Hát nem? Hát de. így volt ez már Szvatopluk vesszőinek idejében, s így vagyon ma is. Nyilván egy ilyen összefogós gesztussal meg lehet szólítani olyanokat, akik nem követik napi szinten a politikát, mert ez egy egyértelmű üzenet - összefogtunk, sikerült jöjjön szavazni, aki magyar. Viszont azok a hazai (ne adj isten külföldön élő) magyar választók, akik gondolkodnak, figyelgetik a nyilatkozatokat és a szavazásokat, meg hogy melyik párt min ügyködik az évközi időben, azok számára ez az egész egy hiteltelen és nevetséges, rövid távú túlélési stratégia. Hiszen tudják, hogy a két párt politikusai sok esetben merőben ellentétes álláspontokat képviseltek kardinális kérdésekben, és más-más politikai és értékrendi térfelek felé húztak. Miről lehetne beszélni például egy ilyen közös magyar kampányakción? Hogy meg kell védeni Európát Brüsszeltől, de most nem úgy, mint eddig, hogy Nógrádi György elmeséli, mit álmodott a svédországi bevándorlókról előző éjjel, hanem úgy, hogy most szívesen kormányra lépnénk az új szlovák liberálisokkal, akik ugyan fő szövetségeseink szerint (meg igazából szerintünk is) mind Soros-ügynökök, de ezt most inkább hagyjuk, hisz mi, magyarok összefogtunk, mily csodás. Vagy hogy igaz, hogy 2016 óta többet elértünk a Smer-SNS-kormányban, mint eddig bármelyikben Dzurindától Radicováig, de azért ők mégiscsak egy korrupt maffiabanda, úgyhogy most inkább leváltanánk őket (magunkkal együtt), és az ellenzékkel tartanánk, hisz igazából az a mi családunk (leszámítva Kotlebát és Matovicot)? Csupa kristálytiszta jövőbe mutató üzenet, igazi mobilizációs géppuska. Nem arról van szó, hogy a Hídban vagy az MKP-ban ne lennének jó szakemberek, akik a megfelelő helyeken évek óta lelkiismeretesen teszik a dolgukat, és tennék is egyéb posztokon, ha lehetőséget kapnának rá. Csak hát nincsen közös mondanivaló azon kívül, hogy szlovákiai magyar politikusok vagyunk, akik, ha egy mód van rá, szeremének bejutni a parlamentbe. Ahol aztán nyilván két külön frakcióban működünk tovább, már ha lesz hozzá elég képviselőnk. Tehát a koalíciós listán minden a karikákon múlik majd, így olyan embereket kell indítanunk, akik mindig hozzák a sok karikát (bejáratott, régi arcokat). Ebben az országban tavaly elindultak bizonyos folyamatok, amelyek egyszerű és univerzális üzenetek mentén átformálták a politikai kínálatot, meg a választók ízlését. A felmérések szerint egyre több Híd- és MKP- szavazó lép ki a szlovákiai magyar szellemi rezervátumból. Nem jóként vagy rosszként kellene ezt felfogni, elvtársak, hanem tényként. A szerző a Vasárnap munkatársa Julian Assange az ecuadori nagykövetségről irányította a beavatkozást a 2016-os amerikai választásba A WikiLeaks hírportál alapítója 2016-ban Ecuador londoni nagykövetségéről irányította a beavatkozást az amerikai választásba - közölte exkluzív információk alapján a CNN hírtévé. A hírtelevízió egy spanyol privát biztonsági cég által összeállított dokumentumokra hivatkozva közölte, hogy Assange személyesen vett át a 2016-os választásra vonatkozó, feltételezhetően lopott háttéranyagokat és információkat a londoni nagykövetség épületében. Az ecuadori kormány számára összeállított, lehallgatásokat és megfigyeléseket rögzítő dokumentumok szerint Assange egyfajta irányító központtá alakította az ecuadori nagykövetséget, és onnan irányította az egyes, a demokratákra és elnökjelöltjükre, Hillary Clintonra nézve potenciálisan terhelő információk kiszivárogtatását. A követség épületében Assange állítólag oroszokkal és „világklasszis” hackerekkel is találkozott, és néha órákon keresztül tárgyaltak. 2016 júniusában például legalább h’ét találkozója volt oroszokkal, köztük olyan személyekkel is, akik kapcsolatban álltak a Kremllel. A dokumentumok szerint abban a hónapban Assange ötször találkozott az orosz kormány ellenőrzése alatt álló RT televízió munkatársaival, és kétszer folytatott megbeszélést egy Jana Maximova nevű orosz nővel, akinek kilétéről azonban semmit sem tudni. Nyikolaj Bogasikin, az RT londoni irodájának munkatársa a CNN megkeresésére e-mailben közölte a hírtelevízióval, hogy többször is készítettek műsort Assange-ról, és ezért járt az ecuadori nagykövetségen. A jelentés szerint a WikiLeaksalapító hozzájutott nagy teljesítményű számítógépekhez és más eszközökhöz is, amelyek megkönnyítették az információk továbbítását. A számítógépeket és tartozékaikat ráadásul közvetlenül azt megelőzően kapta, hogy a WikiLeakshez eljuttattak oroszok által megszerzett információkat. Egy meg nem nevezett ecuadori hírszerző - a CNN szerint - megerősítette, hogy a hírtelevízióhoz eljutott dokumentumok hitelesek. A CNN idézte a jelentés azon megállapítását, miszerint „kétségtelenül van bizonyíték arra”, hogy Assange-nak vannak kapcsolatai orosz hírszerző szervezetekkel. Julian Assange mindig cáfolta, hogy kapcsolatban állna a Kremllel, vagy hogy a kiszivárogtatott információk „az orosz kormánytól vagy az állampárttól” származnának. (MTI)
