Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-16 / 163. szám

www.ujszo.com I 2019. július 16. KULTÚRA 113 Szemében látjuk önmagunkat Koncz Zsuzsa - ennyi a könyv címe, se több, se kevesebb, de benne van sok év, sok kép, sok emlék SZABÓ G. LÁSZLÓ Tud főzni. Legalábbis lecsót. Van egy eredeti John Lennon­­rajza. Nem szeret dicsekedni. Nem erőssége a pontos emlékezés. Fiókjaiban nagy a káosz. Archiválni nem szokott. Ennyit tudunk meg róla súlyos, nagyméretű könyve első oldalán. Pár kevésbé lényeges dolgot. Ami sokkal, de sokkal fontosabb Koncz Zsuzsából, az pár lappal odébb található. És a dalaiban természetesen. A választott versekben, szövegekben. A tartásában. A belső eleganciájá­ban. A betörhetetlenségében. Az értékítéletében. A moralitásában. Az egyéniségében. Mindehhez azonban ez a könyv is elvezet. O persze jelezné közben, hogy elég! Mármint a dicséretből. Mert nem­csak dicsekedni nem szeret, azzal is zavarba hozható, ha szembedicsé­rik. Ez pedig szembe van! Igaz, csak papíron. De a könyvborítón is ott szerepel Weöres Sándor idézetében a szeme. Hogy: „Szemem tavában magadat látod: mint tükröd vagyok leghűbb barátod.” Meg hogy: „ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: raj­tam látsz törvényt saját magadról!” S íme a harmadik idézet ugyanab­ból a versből, a Rongyszőnyeg/127- ből: „Ki minek gondol, az vagyok annak... Miért gondolsz különc ro­kontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomon: te vagy magad, ki e jelet vonja.” Jelvonás... Jelbeszéd! Micsoda lemez, micsoda dalok! Kordoku­mentum 1983-ból. Kertész leszek, Ha én rózsa volnék, Nem ver meg engem az Isten. Bródy János, József Attila, Petőfi Sándor. Mások mel­lett! De szóba jön a többi lemez is, az összes, és minden emlék, ami ezekkel az albumokkal, dalokkal, évszámokkal kapcsolatos. Ahogy Zöldi Gergely, a könyv szerzője jel­lemzi alanyát: „egy érzékeny, gon­dolkodó, laza és vagány ember” őszinte vallomásaival összekötve. Koncz Zsuzsa összefoglalásában: „Ebben a könyvben - a teljesség igénye nélkül, csak úgy nagyvona­lakban - egy hosszú utazás képeit, dokumentumait gyűjtöttük össze. Egy utazásét, amely az én történe­tem, és amelynek első lépéseit ész­revétlenül, ösztönösen tettem meg - mint ahogy többé-kevésbé a foly­tatás is így alakult... Amikor hosszas hezitálás után hozzáfog­tunk a könyvhöz, komoly kétsége­im voltak. Ismerem magamat, tu­dom, hogy a jelenben élek, és ma is a jövő foglalkoztat. Ami történt, ami elmúlt, azt előbb-utóbb valahol út­közben leteszem, nem igazán érde­kel többé. Ebből következik, hogy nem vagyok ideális alanya egy ilyen munkának. Ezt csak súlyosbítja, hogy miközben többnyire szar­kasztikus iróniával szemlélem a vi­lágot, a munkámat egy »könnyű, szórakoztató« műfajhoz képest ta­lán túl komolyan veszem. De ilyen vagyok, mostanra már megszok­tam, hogy ez van.” Mi is megszokhattuk, hogy Koncz Zsuzsa ilyen. Volt rá jó néhány évünk. Ha az 1962-es Ki Mit Tud-on való feltűnését vesszük, ötvenhét. Ha az első, általa énekelt, magyar nyelvű dal, a Túl az első nagy szerelmen megjelenésétől számítjuk, akkor öt­venhárom. Ha az első nagylemezé­től, a Volt egyszer egy lánytól, ak­kor pontosan ötven. Az sem kevés! S hozzá egy forradalmi év, amely a magyar könnyűzene történelem­­könyvében is vörös színnel szere­pelhet: 1969. Koncz Zsuzsa ki­mondja, hogy: Végre, végre! Meg hogy: Úgy elmennék! És hogy: Nem hiszek neked már! Hogy szóltak, mit sugalltak, mit üzentek, mire biztat­tak ezek a szerzemények hatvanki­­lencben, a prágai tavasz és a párizsi diáklázadások után? Felvezetőként két fejezet szolgál a könyvben. Az első: Egy régikép, egy kisgyerek a gyerekkor emlékeivel. A „kántor tanító úr” édesapával és a városi édesanyával, aki Pélyen tanul meg csirkét vágni, libát tömni, majd kórházi ápolónő, később főnővér lesz Pesten. Aztán a nyarak a vinári dédnagyszülőknél. Búboskemencés konyha, döngölt padlós tisztaszoba, cipódagasztás fateknőben, a frissen sült kenyér megszegése. Pár oldallal és sok fotóval odébb már a gimna­zista Koncz Zsuzsa, korcsolyával a városligeti tó jegén. A következő fe­jezet: 64-ben épp hogy elindultunk. Amikor az Omegából „átcsábul” az Illésbe, onnan meg átcsábítják a Metró együttesbe. Es az első rádió­­felvétel emléke: Te szeress leg­alább, egy Fényes-Bacsó-dal a Sze­relmes biciklisták című filmből. „Szerelmes dalokat már akkor sem énekeltem szívesen, de ez a szöveg tökéletesen rám szabott volt, úgy­hogy igent mondtam.” A többi, nem kevesebb, mint 250 oldalon a nagylemezekhez fűződő történetek sora interjúk és gazdag képaláírások formájában. Huszon­nyolc album, huszonnyolc fejezet. A Volt egyszer egy lánytól a Menet­renden át egészen a Vadvilágig, köztük az 1979-ben megjelent Va­lahol, amelyet a kritikusok az évti­zed legfontosabb albumának vá­lasztottak meg. Túlzás nélkül állíthatom: azok számára, akik Koncz Zsuzsa pályá­ját kezdettől fogva figyelemmel kí­sérik, akik szeretik a számait, akik úgy érzik, a szívükből-lelkükből, gondolataikból énekli ki a dalait, megejtő, felkavaró és többször is megdöbbentő érzéssel olvassák ezeket az oldalakat. Szép a könyv. Sőt, mi több: gyönyörű! Fájni is tud, meg boldo­gítani is. Mint az élet. Mert úgy lá­tunk, úgy érzünk, úgy gondolko­dunk mi is, ahogy Koncz Zsuzsa. Sok mindenben. A szerző a Vasárnap munkatársa Jövőbe látó kreációk Király Tamás az egyik nem­zetközileg is legismertebb magyar divattervező több mint három évtizedes pályafutását eleveníti fel az Out of the box című retrospektív kiállítás, amely szeptember 15-ig látható a budapesti Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban. Budapest. Király Tamás (1952-2013) kiállítása egy olyan művész első nagyszabású retros­pektív bemutatója Magyarországon, akinek tevékenysége ellenáll a ha­gyományos műfaji besorolásnak. Munkái az öltözködéshez kapcso­lódnak, de felfogásában az öltözkö­dés határterület, a divat, a színház, a performansz és a képzőművészet ta­lálkozási pontja. Ruhái egyszerre jel­mezek, mobil szobrok, futurisztikus transzformációk, a saját korát meg­előző művész jövőbe látó kreációi - olvasható Tímár Katalin kurátor is­mertetője a múzeum honlapján. A kiállítás átfogó képet kíván adni Király Tamás pályafutásáról, mely az 1980-as évek elején indult Budapes­ten, ahol a művész rövid idő leforgá­sa alatt vált az underground színtér emblematikus figurájává. Király meghatározó művésze volt a rend­szerváltás előtti időszaknak, de 1989 után is folytatta az „összművészeti” divatbemutatókat, melyekhez a 2000- es években többször a Sziget Feszti­vál adta a helyszínt, ahol a szélesebb közönség is megismerhette az alko­tásait. Királyt mindig is az átalakulás és a folyamatok érdekelték. (ku it) A Ludwig Múzeumban látható retrospektív válogatás azt mutatja, hogy Király Tamás művészi gondolkodása végtele­nül eredeti és mindig is aktuális (Fotó: mti) Ki lesz a következő? - jön az új szlovák film Elkészült és augusztus 22-én ke­rül a mozikba a legújabb szlovák film, Miro Drobny forgatókönyv­író, rendező Ki lesz a következő? (Kto je d’alsí?) című alkotása. A fil­met három megtörtént esemény inspirálta, s mindhárom az internet káros hatásaival kapcsolatos. A va­lós esetek különböző országokban történtek, Szlovákiában, Oroszor­szágban és Kanadában. Szomorú kapcsolódási pontjuk az érintettek sorsa, az hogy az internet pokollá változtatta az életüket, olyan hely­zetbe hozva őket, hogy élet és halál határán egyensúlyoztak. Az első történet az internetes bántalmazásról szól. Érintettjét, aki szembesül a problémával, Aless Caparelli szlovák rapper, énekes­nő formálja meg. A lány zaklatása még iskolás korában kezdődött, amikor az öngyilkosság gondola­táig is eljutott. Később egyik kon­certjén a nézőtéren ülnek azok az egykori társai, akik bántalmazták. Aless a televíziós kamerák előtt nagy leleplezésre készül. Az Oroszországban játszódó, másik történet az ún. rooftopping problémájával foglalkozik. Vagyis a világ nagyvárosaiban egyre nép­szerűbb hóbort követőivel, akik felszerelés nélkül másznak fel ma­gas épületek tetejére, és ott szelfit készítenek. A Ki lesz a következő? két orosz fiú, Oleg és Vadim törté­netét mutatja be, akik sok nagyvá­ros felhőkarcolóját megmászták már az említett módon, miközben fejkamerával felvételeket készítet­tek. Van egy konkurensük, Angela, ezért a fiúk úgy döntenek hogy a következő „túrájukra” magukkal viszik a lányt is. Égy atomerőművet terveznek megmászni, hogy me­rész felvételeik, amelyeket termé­szetesen a közösségi médiában kí­vánnak közzétenni, még nagyobb népszerűséget hozzanak számukra. A harmadik epizód a szexuális zsarolásról szól, ami egy szociális hálóra feltett felvétellel kezdődött. Az érintett fiatal lány úgy dönt, fel­tárja nyomasztó történetét, (tébé)

Next

/
Thumbnails
Contents