Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-15 / 162. szám

141 SPORT 2019. július 15.1 www.ujszo.com Halep legyőzte Seienát a döntőben A hatodik helyen kiemelt román Simona Halep két eima ezettben, 6:2,6:2-re legyőzte az amerikai Serena Wllliamet a wimbledoni teniezbajnokeág női egyee döntőjében ezombaton. A pályafutása első wimbledoni döntőjét játszó Halep remek teljesít­ménnyel, szinte hiba nélkül kezdte a meccset. Magabiztosabb, és minden játékelemben pontosabb volt, így 4:0-ra elhúzott. All. kiemelt Wil­liams csak ezt követően kezdett já­tékba lendülni, de a 27 perces első szettben már nem tudta megszoron­gatni román ellenfelét. A második felvonás eleinte szorosabban ala­kult, ám Halep 2:2 után riválisa két adogatójátékát is megnyerte, így a vártnál sokkal simábban, kiváló te­nisszel győzött a mindössze 57 per­ces fináléban. Serena Williams 32. alkalommal játszott döntőt Grand Slam-tomán, és 23 siker mellett kilencedszer ve­szített, wimbledoni mérlege hét győzelem és négy vereség. Halep három kudarc mellett másodszor nyert GS-finálét - 2018-ban Roland Garroson diadalmaskodott-, Serena Williamst pedig kilenc vereség mel­lett másodszor győzte le. „Olvasott a gondolataimban! Amikor valaki így játszik, kalapot Nem adom senkinek! Simona Halep boldogan ölelte magához a trófeát. (TAS R/AP-f e I véte I) kell emelni előtte” - nyilatkozta minden idők második legrövidebb wimbledoni női egyes döntője után Serena Williams. Hozzátette, ismét meg kell tanulnia döntőt nyerni. Ez­zel arra utalt, hogy a szülés utáni visszatérése óta ez volt a harmadik fináléja Grand Slam-tomán, de mindhármat elveszítette. „Már tízéves koromban ez volt édesanyám álma. Nagyon különle­ges nap a mai, soha nem felejtem el. Nagyon ideges voltam, a gyomrom is fájt a meccs előtt, de tudtam, hpgy most nincs idő az érzelmekre. Úgy léptem pályára, hogy tudásom leg­javát kell nyújtanom, és ez így is lett, ez volt életem eddigi legjobb mér­kőzése” - mondta Halep. A román teniszező elárulta, ko­rábban mindig megilletődötten ját­szott Serena Williams ellen, mert az amerikai mindenkit inspirál a sportágban, és mindenki példakép­ként tekint rá. „Ma a kezdés előtt úgy döntöttem, hogy csak magamra és a fináléra összpontosítok, nem rá. Ezért tudtam a legjobbat kihozni magamból, és nyugodtnak, pozi­tívnak, magabiztosnak maradni” — magyarázta. Simona Halep a wimbledoni diadalának köszönhe­tően 2,35 millió fontot nyert, és 2000 pontot a világranglistán, ami­vel mától a negyedik helyen áll majd. (MTI) Polásek tudta, hogy van még egy dobása OROSKY TAMÁS 33 évesen, öt év kihagyás után pályafutása legjobb eredményét érte el Filip Poláiek, aki a horvát Ivan Dodiggal ai oldalán az ~ elődöntőig jutott párosban Wimbledonban. Hazaérkezése után az újságíróknak is elmesélte, hogyan élte meg ezt a tündérmesét. Néhány nap távlatából hogyan emlékszik vissza a nem minden­napi szűk két hetére Wimbledon­ban? Nagyon szép lenne, ha ez minden évben így lenne, de azért ott még nem tartunk. Nagyon nehéz és hosszú napok voltak, de utólag is azt mondom, hogy teljesen megérde­melten jutottunk a legjobb négyig. Csak a legelső mérkőzésünkön, amely két napra nyúlt, volt olyan érzésem, hogy mi vagyunk a gyen­gébb páros. Hihetetlen ez a siker, pszichésen is keményen megdol­goztunk érte. Ez volt életem leg­hosszabb tornája, eddig maximum egyhetes tornákon voltam ott az utolsó napig a pályán. Nehéz ilyen hosszú ideig jól teljesíteni, és na­gyon örülök, hogy nekünk sikerült. A siker egyik oka, hogy még soha nem volt ilyen népes csapat körü­löttem egy tornán, mint most Lon­donban. Én csak a teniszre figyel­hettem, minden más dolgot a töb­biek intéztek. Ötéves szünet után tért vissza, hogyan fogadták a riválisok? Pozitívan állnak hozzám, és zri­­kálnak. Például az első fordulóban kivert duó rögtön mondta, hogy ak­kor most öt évet pihennek, hogy újabb meccset tudjanak nyerni... Mindenki kedves volt, a párosozó teniszezők nagy része már öt-hat éve is játszott, a mi viszonyunkban sem­mi nem változott. Porckorongsérve nyomtalanul, mindenfajta beavatkozás nélkül szűnt meg. Minek tulajdonítja ezt? Nem gondolkozók rajta, mert még visszatérnek a gondok... Egyszerűen csak tudomásul veszem. Igyekszem gondoskodni a testemről, ami sokkal több időmbe kerül, mint régen. Most a bemelegítésre készülök fél órát, az­tán bemelegítek, aztán két óra múlva következik a meccs, amire újabb fél órát melegítek be. Egy kétórás mér­kőzés még legalább másfél óra tornát igényel. De ha ezen a szinten tudok teniszezni, megéri a ráfordított idő. Nagyon nagy csalódásként élte meg, hogy az utolsó lépés, a dön­tőbe jutás nem jött össze? Nem voltam letörve, mert nincs miért szemrehányást tennem ma­gamnak. Persze lehet azon tűnődni, hogy a szettlabdánknál egy másik figurát kellett volna előhúznunk, vagy hogy Ivan pár centivel odébb üthette volna a labdát, és a miénk lett volna a játszma, de nem ez történt. Míg a korábbi meccseinken a fon­tos pillanatokban csak jó döntése­ket hoztunk, most kétszer hibáz­tunk. De nem az első fordulóban követtük el őket, hanem az elődön­tőben, így nem sajnáljuk a történ­teket. Ha valaki korábban azt mondja, hogy Antalyában a döntő­ig, Wimbledonban pedig az elő­döntőig jutunk, még fizettem is volna neki... Dodiggal meddig szól a meg­egyezésük a közös játékról? Egy hét szünet után Gstaadban Fi­lip Oswalddal indulok a tornán, aki­vel korábban jártam a versenyekre. Az Ivánnál való folytatást oldjuk, mindketten szeretnénk folytatni az együttműködést. Egyelőre azon gondolkodunk, mikor jöhet ez szó­ba, mert mindkettőnk elígérkezett még korábban néhány helyre, pró­báljuk esetleg ezeket visszamonda­ni, ha lehetséges, de az amerikai tur­néra már biztosan együtt tudunk menni. Most a világ legjobbjai között van párosban. Évekkel ezelőtt is megvolt önben ez a potenciál? Amikor egészséges voltam, hozni tudtam játékban ezt a minőséget. 22 évesen a top 40-ben voltam, össze­sen talán négy hónapot nem voltam a legjobb negyvenben. Minden csak az egészségi állapotomról szól és szólt. Persze, a korral érik az ember, az elvégzett munka sokat segít, az ember máshogy látja a pályán a dol­gokat, ha már van rutinja. A techni­kát illetően megváltoztattunk né­hány dolgot az alapütésekben. Eze­ken a részleteken nagyon sok múl­hat, két-három pontot hozhatnak, ami akár sorsdöntő lehet egy mér­kőzésen. Mivel töltötte azt a bizonyos öt évet, és mi volt az az impulzus, ami után eldöntötte, visszatér a profi játékhoz? Edzőként dolgoztam, előbb egy ausztrál teniszezőt segítettem, aztán három évig 8-14 éves gyerekekkel foglalkoztam Pöstyénben. És az im­pulzus? Amikor egészségi gondjaim voltak, akkor is arra gondoltam, hogy még lehet egy dobásom. Az extrali­gában kezdtem. Sok ember azzal ijesztgetett, hogy ez lehetetlen, én pedig szeretem a kihívásokat, és ki akartam próbálni, hogy tényleg az-e. De nem az. Mennyire tudta élvezni a wimb­ledoni légkört? Én nem azért vagyok ott, hanem hogy elvégezzem a dolgomat. Az el­ső egy hétben egyetlen nap sem jöt­tem le hét óránál hamarabb a pályá­ról. Olyankor még jön a regenerá­ció, jeges pakolások, vacsora, az ember örül, ha bedőlhet az ágyba. Londonból semmit sem láttam. Filip Polááek (balra) és Ivan Dódig az elődöntőig menetelt Wimbledonban (TASR/AP-feivétei)

Next

/
Thumbnails
Contents