Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-10 / 158. szám
www.ujszo.com I 2019. július 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Kérem a következőt! Manfred Weber helyett Ursula von der Leyen a jelölt rAcz ORSOLYA rsula von der Leyen: az utóbbi napokban az a név dominált a brüsszeli szalagcímekben. Megosztó személyiség. Egyfelől számos szakmai sikert tudhat maga mögött, hiszen egy évtized leforgása alatt három német minisztériumot is vezetett. Jelenleg is az egyik legfontosabb minisztériumot irányítja az ország történelmének első női védelmi minisztereként. Másfelől az irányítása alatt folyamatosan téma volt a nem működő vagy meghibásodott hadieszközök kérdése, emellett kritikusai számos más, parlamenti eljárás megindítását eredményező botrányt is felrónak neki. Von der Leyen jelölésének azonban sokkal szélesebb összefüggései vannak. Azzal, hogy az Európai Tanácsban az uniós tagállamok vezetői von der Leyent jelölték az Európai Bizottság vezetői posztjára, elutasították az Európai Parlament által előtelj esztett csúcsjelölteket. Ugyanis az előző ciklusban bevált folyamat alapján az EP-választás győztes pártjának vezetőjét illette volna a Bizottság vezetői széke - tehát a Néppárt német vezérét, Manfred Webert. A gyakorlatban a csúcsjelölti folyamat azt jelentette, hogy minden európai parlamenti pártcsalád saját csúcsjelöltet választott, akik a választások alatt külön kampányoltak a legjelentősebb uniós pozíciók betöltése reményében. Az EP- választás által így az állampolgároknak, közvetve ugyan, de beleszólásuk lett volna a Parlament összetétele mellett az EU egyik legfontosabb pozíciójának betöltésébe is. A Tanács azonban nincs kötelezve arra, hogy a csúcsjelöltek közül válasszon, mint ahogy a Parlament sem kötelezhető arra, hogy a Tanács jelöltjét szavazza meg. Minden kétséget kizáróan a csúcsjelölti folyamat jóval demokratikusabb eljárás, mint egy, a Tanács tagjai között zajló, informális tárgyalások és politikai alkuk eredményeként előteij esztett jelöltlista. Az viszont, hogy a Tanács ebben az esetben (Németország tartózkodását leszámítva) egyhangúlag szavazta meg Ursula von der Leyent, erős mandátumot és legitimációt ad a jelöltnek. Az említett tárgyalások során nemcsak a bizottsági elnökjelöltről esett döntés, hanem az EU több más vezetői posztjának beöltéséről is. Ennek eredményeképp a Tanács úgynevezett csomagajánlattal állt elő, melynek részeként a Tanács elnöki posztjára Charles Michel belga miniszterelnököt, az EU úgynevezett külügyminiszterének Josep Borrell spanyol külügyminisztert, míg az Európai Központi Bank elnöki posztjára a francia Christine Lagarde-ot, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatóját jelölték. Ami a politikai erőmegoszlást illeti, ezzel a listával az EU-s tagállamok többsége elégedett lehet. Sőt, Donald Tusk, a Tanács jelenlegi elnöke a politikai erők közti egyensúly mellett kihangsúlyozta azt is, hogy most először sikerült egyenlő számban nőket és férfiakatjelölni a főbb pozíciókba, ezzel beállítv a a nemek közti egyensúlyt. Tény, hogy a női vezetők hiánya egyre vitatottabb téma a politikában, hiszen olyan sikeres elismert vezető, mint Angela Merkel német kancellár, ritkaságnak számít a legfelsőbb politikai körökben. A mi régiónkból nézve azonban az a legszembetűnőbb, hogy ajelöltek mind nyugat-európai országból származnak. A Tanács ezt azzal akarta ellensúlyozni, hogy Európai Parlament elnöki tisztjére egy bolgár jelöltet terjesztett elő, azonban a parlamenti képviselők David Sassoli olasz politikust választották meg. Valójában azonban még semmi nem dőlt el, hiszen a következő lépés, hogy a képviselők július 16-án szavaznak a Tanács által indítványozott jelöltekről. Főként a Bizottság elnöki posztját, tehát von der Leyen sorsát érdemes figyelni, ám a többi pozícióval kapcsolatban is meglephetnek még minket a képviselők. A grúzok már három hete tüntetnek amiatt, hogy egy orosz képviselő beleült a grúz házelnök székébe (Tasr/ap felvétel) Ellopják a születési számunkat MÓZES SZABOLCS Méghozzá a belügyminisztérium. Búcsút inthetünk a születési számoknak, hogy helyette nehezebben megjegyezhető azonosítószámokat kapjunk. Miért? Mert így el lehet tapsolni pár száz millió eurót az átállásra. Denisa Saková belügyminiszter és társai pedig jól tudják, hogy az utolsó hónapokat töltik a minisztériumban, addig kell lenyúlni amit lehet, amíg lehet. Természetesen ebben az esetben nem a klasszikus értelemben vett lopásról van szó. Ám minek nevezné a kedves olvasó azt a méregdrága változtatást, aminek semmilyen hozzáadott értéke nincs? Állítólag az uniós szervek adatvédelmi szempontból problémásnak tartják a szlovákiai születési számok rendszerét. Ezzel az érvvel csak az a gond, hogy eddig még senki sem mutatta meg, konkrétan melyik brüsszeli hivatalnak milyen megoldhatatlan gondja van ezzel, főleg úgy, hogy egy sor másik uniós tagállamban hasonló módon generálják a személyi azonosító számokat. Az adatvédelmi hisztik, GDPR-ok korszakát éljük, azt firtatjuk, mit és miért kérdez tőlünk az állam (megvan még a 2011 -es népszámlálást megelőző műbalhé?), de önmagunkról dalolva többet mesélünk el a Facebooknak és több adatot tárolnak rólunk a Google szerverein, mint amit valaha a szlovák titkosszolgálat fel tudna dolgozni. Ilyen kontextusban tetszetős érv lehet, hogy a születési számból kiolvasható a születési dátum és a személy neme. De hol jelenthet ez hátrányt? Jelentkezzen bárki, akit egy állami szerv - merthogy a születési számokkal alapvetően azok dolgoznak - ez alapján diszkriminált! Ha egy munkaadó nem akar felvenni egy 50 év felettit, azt nem a születési számból fogja kiolvasni - amit nem is szerez meg, legfeljebb a szerződéskötéskor—, hanem az illető fizimiskájából. Ahogy azt is, hogy nőről vagy férfiról van-e szó. A végső argumentum pedig, hogy 2054 körül elfogyhatnak a kiosztható számok, egyenesen nevetséges. „Denisa, 35 év múlva kifogyunk a születési számokból, valamit tenni kéne”-képzeljük el, ahogy egy jellemzően négyéves ciklusokban gondolkodó politikus felveti ezt a miniszternek! Ugye, hogy nem megy! Még csak 2019-et írunk, ráadásul ezt a technikai problémát is meg lehet majd az adott időben oldani, sokkal olcsóbban és elegánsabban. Az intézkedés tipikus példája a pénzkitalicskázásnak. Az elmúlt években hány meg hány tenderről hallottunk már, melyek eredményeként módosított személyik, útlevelek vagy bármilyen más igazolványok lettek bevezetve, csipeket szereltek ebbe-abba, elektronikus kommunikációs csatornákat hoztak létre. Alaphangon tízmilliókat, de inkább százmilliókat emésztettek fel ezek a projektek, különkülön is, ám a gyakorlati hasznukat senki sem látja. Továbbra sem lehet internetes úton normálisan kommunikálni az állammal, egyik hivataltól kell kérni igazolást a másiknak. Egy állami szervhez leadott pályázathoz tucatnyi igazolás kell, például valamilyen szociális juttatás igénylésénél a hivatalok szintén nem egymás között kommunikálnak, a sofőr a személyije mellett a jogosítványát és a műszaki papírokat is magánál kell, hogy hordja (pedig egy csípés igazolványból minden jogosultság kiolvasható lehetne), és a sor hosszasan folytatható. Progresszió nincs, csak az eltapsolt milliók hiánya látszik. Most ebbe a sorba akarja beállítani Saková saját magát és a születési számokat is, s ami ebben külön bosszantó, hogy jelenleg csak a törtvonal utáni négy számot kell megjegyeznünk, ám ha átmegy a módosítás, véletlenszerűen kigenerált számok egész sorát kell majd fejben tartani. Mi lenne, ha a belügyminiszter drága pótcselekvések helyett a valós problémák megoldásán dolgozna? Nagyon durván küldte el Putyint melegebb égtájra egy grúz tévés Új fordulatot vett a hetek tartó grúz-orosz vita, amikor a Rusztavi2 grúz tévéadó műsorvezetője élő adásban szidalmazta durván Vlagyimir Putyin orosz elnököt és családját. A tiráda a grúzoknak sem tetszett, ezután az adón hat érán át szünetelt az adás. Büdös megszállótól kezdve mindennek, még rozmár nemi szervnek is (nem pontosan ezekkel a szavakkal) nevezte Vlagyimir Putyin orosz államfőt a tévéállomás fenegyereke, Giorgi Gabunia. A szemmel láthatóan túlpörgött műsorvezető megemlítette az orosz államfő anyját, apját is, és közölte, bízik benne, hogy valamikor Putyin sírján végezheti el nagydolgát. A műsorvezető egy nappal az előtt esett neki Putyinnak, hogy életbe lépett az Oroszország és Grúzia közötti polgári légi forgalmat felfüggesztő orosz döntés. A repülési tilalom és az orosz turisták elmaradása becslések szerint évente 300 millió dolláros kárt okozhat a kaukázusi országnak. Putyin azért rendelte el a tilalmat és szólította fel az utazási irodákat a grúziai ajánlatok levételére, hogy Tbilisziben több tízezren vonultak a parlament elé, amikor a moszkvai parlament egyik tagja oroszul mondott beszédet a grúz parlamentben, végül ki kellett menekíteni őt a városból. Szergej Gavrilov, az orosz duma képviselőjeként, az ortodox vallású grúz képviselők részvételével rendezett nemzetközi tanácskozáson vett részt. O nyitotta meg az Ortodoxia Interparlamentáris Gyűlése nevű szervezet közgyűlését, és hatalmas felháborodást váltott ki a dél-kaukázusi országban, hogy beleült a grúz parlamenti elnök székébe. A grúzoknak az fáj az oroszokkal kapcsolatban, hogy 2008- ban Dél-Oszétia és Abházia az orosz hadsereg beavatkozásának köszönhetően szakadhatott el Grúziától. Amint Gabunia a tévében befejezte a szitkozódást, kitört a balhé. Több száz tüntető vonult a Rusztavi2 székháza elé. Mamuka Bahtadze miniszterelnök azt mondta, a műsorvezető olyan provokátor, aki gusztustalan tettével megpróbálta destabilizálni saját hazáját. Moszkvában is hasonlóan értékelték Gabunia szavait, a külügyminisztérium szerint egy szélsőséges provokátor akarta aláásni az orosz-grúz kapcsolatokat. Közben Gavrilov tbiliszi parlamenti incidensének napja óta a grúz ellenzék minden este tüntet, s követeli a belügyminiszter, valamint a titkosszolgálat vezetőjének a lemondását: a hatóságok ugyanis durván, gumilövedékekkel és könnygázzal zavarták szét a tüntetőket, s a rendőrattakban több mint kétszáz ember sebesült meg. Moszkva reagálása sem késett. Szergej Lavrov külügyminiszter kijelentette, hogy Gabunia kirohanása méltatlan a grúzokhoz, és bizonyítja, hogy az ottani hatóságok nem lépnek fel a szélsőséges politikai erőkkel szemben. Gabuniát élesen bírálta Szalome Zurabisvili köztársasági elnök, Mamuka Bahtadze miniszterelnök, valamint Irakli Kobakhidze, a parlament volt elnöke is, gyűlöletkeltéssel vádolva őt. A televízió ezután két hónapra felfüggesztette őt állásából, mert durván megsértette az adó szerkesztési elveit és etikai normáit. Moszkvában azonban dagad a botrány a történtek miatt: a parlament javaslatot készített elő, amelyben indítványozza a grúz borok és ásványvíz importjának, valamint az Oroszországból Grúziába irányuló pénzátutalásoknak a befagyasztását. (hvg, mti)
