Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-06 / 130. szám

www.ujszo.com | 2019. június 6. KULTÚRA 19 Akinek mániája az önértelmezés Megjelent Forgács Miklós első verskötete, amelynek szövegei akkor is róla szólnak, ha egy lánynak írta őket JUHÁSZ KATALIN Hót-nyolc óv alatt született verseit rendezte kötetbe Forgács Miklós, nómi kiadói unszolásra. Legtöbben a kas­sai Thália Színház drama­turgjaként ismerik őt, a szem­fülesebbek pedig akár lapunk hasábjairól is, hiszen évekig dolgozott az Uj Szó tudósítója­ként. A könyvbemutatót a dunaszerdahelyi NFG klubban tartották. Nehéz egy olyan rendezvényről beszámolni, ahol nyomdafestéket nem igazán tűrő dolgok is elhang­zottak. Mit elhangzottak: szinte zá­poroztak, kezdve azzal, hogy az el­sőkötetes költő elmesélte, mikor és milyen körülmények között ismer­kedett meg úgy huszonöt évvel ez­előtt Győry Attilával, az est házigaz­dájával. Mentségükre legyen mond­va, hogy mindketten kedvelik az akasztófahumort, és az egybegyűltek is dőltek a röhögéstől, mintha csak valami színházi előadást vagy vicces performanszot néznének. Ez utóbbi sem áll távol Forgács Miklóstól, egyszer például megivott két flakon étolajait egy magyarországi perfor­­manszfesztiválon művészi önkifeje­zés gyanánt, de ezt most nincs hely elemezni. Sokat elárul viszont a szerző elhivatottságáról, kompro­misszummentes hozzáállásáról, ha úgy tetszik, megszállottságáról. Ugyanezzel az attitűddel „kezeli” a nyelvet is. Merész képzettársítások, avantgárd hév (ha van ilyen), vala­mint egyfajta tudományos vizsgáló­dás, ami kiterjed a filozófiai kérdé­sekre, a pajzskészítésre, vagy akár az olyan huncutságokra is, mint a Latex búslakodó. A kötet címe nem egy fu­ra költői kép, hanem a szadomazó kultúra egyik segédeszköze. Továb­bi magyarázatot most inkább nem fűznék hozzá, „guglizzák ki”, sok fotót találni a neten. A szerző egyéb­ként még ennél is meredekebb címet szeretett volna első könyvének, de a Kalligram szerkesztője udvariasan lebeszélte róla. Forgács Miklóst úgy a legjobb hallgatni, ha közben látjuk is, szipor­kázó agymenéseit ugyanis állandó gesztikulációval színesíti. Volt, hogy egy kérdésre válaszolva kis híján le­tarolta az asztaldíszt. Győry Attila először arra volt kíváncsi, amire sze­rintem mindenki: hogyan ír verset egy olyan ember, aki dramaturgként fő­állásban foglalkozik szövegekkel. „A színházi szövegek írása alkal­mazott műfaj, inkább iparművészet, mint autonóm művészet. Ha viszont saját darabot írok, azt egyetlen szín­háznak sem jutna eszébe bemutatni. Eleve úgy írom, hogy tudom, nem kerül színpadra. Érdekes viszont, hogy a verseim jó része alkalmi szö­vegként született. Szerelmes voltam és visszautasítottak, vagy valamit ki akartam írni magamból, stilizálva a saját bánatom, szerencsétlenségem. Egyszerűen azért, hogy ne vesszenek kárba az érzelmek. A kötetben sze­replő szövegek felét pedig szerelmes versnek írtam. Csábítani, hatni akar­tam velük. Természetesen mind­egyikkel kudarcot vallottam, illetve udvariasan megdicsérték, aztán ennyiben maradtunk. És amikor már az összes hús-vér alany múlttá vált, újraolvasva őket rádöbbentem, hogy mind rólam szól, nem a csajokról. Vagyis mára átalakultak egziszten­cialista versekké.” A Latex búslakodót Eszes Attila pajzánul filozofikus, fura megjegy­zésekkel ellátott grafikái díszítik, amelyek eredetileg nem is a könyv-KALLIGRAM A kötet és egyik illusztrációja höz készültek, hanem - a művész szakkifejezésével élve - csak „cetli­rajzok”. Ezekből külön kiállítást csi­náltak a könyvbemutatóra, és tényleg működnek önállóan is, külön kis vi­lágot teremtenek. Forgács Miklós szerint a rajzok bátrabbak, mint az ő versei, hatásukról pedig most legyen elég annyi, hogy a győri nyomdászok azt üzenték, hosszú évek óta nem szórakoztak ilyen jól munka közben, és mindannyian szeretnének egy de­dikált példányt a kötetből. Az összhatás rendkívül gazdag, Aranykamera Mundruczó Koméinak A hét végén A kassai, 27. Art Film Fest nemzetközi mozgóképes szemle fővárosi sajtótájékoz­tatóján a szervezők bejelen­tették az idei művészvendé­geket, illetve díjazottakat. Pozsony/Kassa. Az Art Film Fest Aranykamera díját idén eddigi filmes munkássága elismeréseként Mundruczó Kornél magyar filmren­dező veheti át a Kassán június 14. és 22. között zajló fesztiválon. Peter Nágel programigazgató örömmel és azzal a reménnyel jelentette be az Aranykamera idei „tulajdonosának” a nevét, hogy minden valószínűség szerint végre összejön, amit négy éve szeretne elérni, hogy Mundruczó Kornél díjazottként vendége legyen az Art Film Festnek. Mundruczó Koméi a magyar filmművészet meghatározó egyéni­sége, akinek munkásságát világvi­szonylatban is elismerik, munkáit több rangos fesztiválon díjazták - áll az indoklásban. Amely a magyar ren­dező több filmklasszikusa mellett fő­ként azokat a rendezéseit emeli ki, melyeket nálunk is vetítettek (feszti­válon, filmklubokban): Szép napok, Delta, Fehér Isten, Jupiter holdja. A kassai fesztivál Színészmisszió díját a szlovák színjátszás markáns egyénisége, Roman Luknár, vala­mint a cseh színészóriás, Jirí Lábus veheti át. Roman Luknár szlovák és cseh filmek jelentős szerepeit, erős és emlékezetes karaktereit alakította már eddig is. De szerepelt magyar filmben is, a Jadviga párnájában, me­lyet Závada Pál regénye alapján De­ák Krisztina rendezett. Ebben a Fran­cit alakitó szlovák színész Tóth Krisztina és Bodó Viktor partnere volt. Az Átkelő a Dunán (Chodník cez Dunaj) című 1989-es csehszlovák filmben (Miloslav Luther rendezte) Tarján Györgyivel, a Vladimír Balko rendezte A lélek nyugalma (Pokoj v dusi) című drámában pedig Mokos Attilával játszott együtt. Jirí Lábusnak hosszan sorolhat­nánk filmes szerepeit. Az idősebb nemzedék az Arabela című legendás csehszlovák sorozatból ismerheti Rumburak megszemélyesítőjeként, de játszott a Nap, széna és pár pofon című örökzöld komédiában is, leg­utóbb pedig Jan Svankmajer Rova­rok című rendezésében. Az Art Film Fest igazgatója, Mi­lan Lasica díját idén Stefan Kvietik szlovák színész kapja. (tébé) Fülek. Az Eszterlánc - Országos Gyermek-néptáncfesztiválra gyűl­nek össze holnaptól a hét végére az ország legjobb gyermek-néptánc­­együttesei és táncos szólistái a Fü­leld Városi Művelődési Központ­ban. A háromnapos rendezvény ré­szeként tarják meg a Gyermek­­néptáncegyüttesek Országos Se­regszemléjét, valamint az Országos Gyermek-szólótáncversenyt. A táncos szólisták versenyének országos döntőjét két korcsoport­ban rendezik meg, 28 táncos szó­lista részvételével. Az előadásai­kat háromtagú szakmai zsűri bí­rálja el: Furik Rita koreográfus, viseletszakértő, Busái Norbert néptáncpedagógus és Hégli Dusán koreográfus, rendező. A döntős táncos szólisták az I. kategóriában: Kol’vek Alica és Kol’vek Dávid, Kristóf Áron, Korintus Beáta, Kür­ti Zsófia és Kürti Csaba, Farkas Gá­bor, Csémy Nóra (kísér Mészáros Emma Viktória), Siska Zea és Tomás Ábrahám, Mészáros Emma Viktória (kísér Botló Csenge). A II. kategória döntős táncos szólistái pedig a következők: Lukács Léda Erika és Lelkes Áron, Csenkey Botond, Gyén No­émi és Cervenka Róbert, Dendis Izabella és Veres Saskia, Kovács Hana, Kelemen Veronika és Kris­tóf Áron, Radványi István, Bóna Eddigi filmes munkássága elismeréseként idén Mundruczó Kornél kapja az Art Film Fest Aranykamera díját (Fotó: Art Film Fest) mind formailag, mind tartalmilag, szeretnénk még foglalkozni vele, mihelyt sikerül megemésztenünk. Addig is nézzük, mit ír róla a fül­szövegben Csehy Zoltán, a könyv szerkesztője: ,.Forgács Miklós poé­mái színes, felkavaró, a döbbenetest és a retorikai cselekkel kijátszott nyelvi matéria humorát jó arányér­zékkel adagoló, sodró erejű drámai monológok. A külső és a belső szín­pad olykor megkülönböztethetetlen, a játék komolysága viszont nyilván­való: a rítus, a szómágia, a varázs még a legkilátástalanabb létszoron­­gatottság idején is paradox bizton­ságot, intim tudást generál, s ez az áradó energia szabja meg ‘egy telje­sen fölösleges labirintusban / a bi­zonytalanság táncrendjét’. A kötet hangsúlyos témája a vágy anatómi­ája, a hiány és a jelenlét nyelvi ka­tasztrófája, váratlan beszédképte­lensége, melyet egy extatikus nyelvi lüktetés kompenzál, hogy legyen hová ‘egymás helyett hazamenni / ha már együtt nem lehet’”. A szerző pedig elárulta, hogy szinte mániája az önértelmezés, én­keresés, saját helyének meghatáro­zása a világban, különböző identi­tásképek boncolgatása, a fikció és a valóság közötti átjárókkal. Szöve­geinek burjánzásával, szólavináival kapcsolatban pedig elmesélt egy történetet a sokak által elitistának, érthetetlennek tartott, nehezen befo­gadható Szentkuthy Miklósról, aki­től egy dokumentumfilmben meg­kérdezték, mire vágyott egész éle­tében. „Az öreg belenézett a kame­rába, és azt mondta: ha hiszitek, ha nem, csak arra vágytam, hogy min­denki szeressen, mindenki olvasson engem. Én pedig arra vágyom, hogy fegyelmezett legyek és minimalista. Mindig ezt szeretném elérni, de va­lahogy soha nem jön össze.” Eszterlánc Sára és Balia Kevin, Záhorszky Orsolya és Jusztin Lehel, Bukta Attila, Klukon Adél és Berki Dá­niel, Szőllősy Emma és Viczencz Máté, Jáné Viktória és Zsoldos Viktória, Madi Mária és Kopsa Zoltán, Kovács Viktória (kísér Zsoldos Viktória), Botló Csenge (kísér Kopsa Zoltán), Molnár Ni­colas, Sofia Janstová (kísér Mol­nár Nicolas). A néptáncegyüttesek döntőjébe nyolc gyermek-néptáncegyüttes jutott be az elődöntőkből. Teljesítményüket az országos füleki döntőn négytagú szakmai zsűri bírálja el. Ennek tagjai: Furik Rita koreográfus, viseletszakértő, Csoóri Sándor népzenész, Rich­­tarcsik Mihály koreográfus, nép­táncpedagógus, Hégli Dusán ko­reográfus, rendező. A döntős táncegyüttesek: Boglárka Gyermek-néptánce­gyüttes, Sendergő Gyermek-nép­tánccsoport, Nagy Csali Gyermek­­néptáncegyüttes, Kis Csallóközi, Kis-Ilosvai, Kis Rakonca Gyer­mek-néptáncegyüttes, Nádas Ifjú­sági Néptáncegyüttes, valamint Kis Megyer és Csilizke Gyermek­­néptáncegyüttes. Az ünnepélyes eredményhirde­tést és díjátadást június 9-én, va­sárnap tartják a 14 órakor kezdődő gálaműsorban, a művelődési köz­pont előtti téren. (kult) Győry Attila, Forgács Miklós és Eszes Attila illusztrátor (A szerző felvétele)- v . r . // // LATEX BÚSLAKODÚ

Next

/
Thumbnails
Contents