Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-01 / 126. szám
www.ujszo.com | 2019. június 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Zendülés A Smer próbálja megkeresni szebbik arcát és a megfelelő irányt MÁRIUS KOPCSAY Keleten nincs semmi... Ezt mondta tavaly tavasszal Robert Fico. Nos, ebből a semmiből most hirtelen kerekedett egy lázadás a Smerben. Az első. Egy hamisítatlan, nyílt zendülés a pártelnök ellen. És abban is az első, hogy a széles nyilvánosság elé került, mert bár korábban is akadtakjelek, hogy a pártban nő az elégedetlenség, de azokat eddig gondosan elfedte a Smer vezetésének nyilvánosság előtti egységes fellépése. Történhetett volna most is így. A Smer keleti szárnya lázadt fel, levelet írtak a pártvezetésnek, melyben Fico és Kalinák fejét követelik. A kassai lázadók vezére pedig Mária Smolková eddigi smeres EP-képviselő, aki viszont idén kimaradt a Smer EP-képviselői listájáról. A levélre „ellenlevéllel” válaszolt a Smer másik hét kerületi szervezetének elnöke, és természetesen azzal intéznék el Smolkovát, hogy a beteljesületlen politikai ambíciói miatt lázítja a keleti végeket, és csalódottságát nem illene „politikai nyilatkozatokba” önteni. Sokkal komolyabban állt a levélhez és az egész ügyhöz Peter Pellegrini kormányfő, mert az újságíróknak a következőket mondta: „Mindent megteszek azért, hogy a Smer ismét megnyerje a parlamenti választást és kormányra kerüljön. De ehhez alapvető reformokon kell átesnie. Fia ez sikerül, akkor alighanem gyakran fogunk találkozni. Fia pedig nem sikerül, akkor talán egyáltalán nem találkozunk többet”. Pellegrini szavaiból az is kiderült, hogy világosan látja a helyzetet: egyáltalán nem biztos, hogy 2020 márciusa után a Smer fog kormányalakítási tárgyalásokat kezdeni. Támogatottsága 20 százalék alá esett, és az európai parlamenti választás megmutatta, hogy már nem magától értetődő, hogy a Smer nyeri a választást Szlovákiában, mint ahogy az az elmúlt években volt. A kérdés, hogy a Smer meg tud-e oldani bármit is a párton belüli vitával. Mit is jelentene mindez? Leszakadna az oligarchákról? Távozna Fico és Kalinák, akik a választási győzelmeket szállították, amikor még ment a szekér - most azonban már mindennek ők a megtestesítői, ami miatt elfogadhatatlan a Smer? És Fico és Kalinák nélkül egy csapásra elfogadható lenne a Smer? És hol voltak azok a „rendes” smeresek a párt botrányai idején, a CT-túlárazáskor, Ladislav B. ügyes-bajos dolgaitól egészen Marián K.-ig és a kettős gyilkosságig? Mad’aric volt az egyetlen, aki bő egy évvel ezelőtt lemondott és távozott a pártból. Elég nehéz elképzelni, hogy létrejöhet valamiféle „emberarcú” Smer. Az ellentétes irányú folyamat sokkal gyorsabb és határozottabb, ahogy ezt megmutatta a köztársaságielnök-választáson Maros Sefcovic is, aki nemzetközileg elfogadott uniós biztosból pillanatok alatt vedlett át kemény vonalas smeres pártkatonává. Ez egyúttal üzenet az ellenzéki pártoknak is: ha összefognak és elég aktívak lesznek, nem lesz szükségük a Smerre, vagy arra, ami megmarad belőle a választás utánra. Az európai parlamenti választás bebizonyította, hogy le lehet győzni egyszerre Ficót és Kotlebát is. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa Taktika az étlapon SZOMBATHYPÁL EP-választás nem hoztott politikai földrengést Európában, de szabad szemmel érzékelhető erős rezgéseket igen. Magyarországon a Fidesz tovább erősödött, az ellenzék pedig teljesen átalakult. „Ez egy tiszteletet parancsoló győzelem. A magyar emberek az EP- választáson kikövetelték maguknak a tiszteletet, és ezt meg is kapták.” (Orbán Viktor a Kossuth rádióban) A magyar politikai tájon a Fidesz (és a Momentum) megette a Jobbikot, Gyurcsányék felfalták újra az MSZP-t, ahogyan tették már korábban a szocialistákon belül. A bajnais Együtt után lett egy fiatalosabb és erősebb liberális párt; az LMP ment a kukába (amely szelektív, hiszen a zöldekből mindenki falatozott); amúgy az ellenzéki térfél nem nőtt 2014-hez képest, a Fidesz viszont igen. Az ellenzéki térfél markánsan átalakult és két párt körül koncentrálódik: talán mondható úgy, baloldali liberálisok (DK) és a hozzájuk képest jobboldali liberálisok (Momentum) között. A kormányzó Fidesz otthon szokás szerint nyert, Európában viszont nem annyira váltak be Orbán Viktor számításai. „Van olyan kerete a politikánknak, amely a lelket, a szívet is megérinti. Ez nekünk az Európai Egyesült Államok története. Egyszerű, világos és egyértelmű antitézise annak, amit a Fidesz mond.” (Gyurcsány Ferenc a 24.hu-nak) Az Apró-villa politikus házaspárja régóta minimalista ellenzéki stratégiát követ: mindenben a Fidesz ellenkezőjének lenni. Nacionalizmusra euroracionalizmus. Gyurcsányék kormányellenes egyszerűsége legyalulta fö ellenzéki vetélytársukat, amelyből kiszakadva születtek: az MSZP-t éppen a fiatal politikusgeneráció vitte a végelgyengülésbe, amely talán nem is csoda olyan egykor nagy baloldali párt esetében, amelynél a hanyatlás minősége Hóm Gyulától egy úgynevezett Tóth Bertalanig tartott, egyenes vonalban. „A Soros-féle alapítványi rendszer, civil szervezetek, liberális médiahálózat által támadott országok vezető pártjai szerepeltek a legsikeresebben az EP-választáson.” (Orbán Viktor) Nézzük a nagy országokat: a kihívók komoly sikerei. Franciák, olaszok, britek: az új jobboldal lett listán az első. A lengyeleknél az illiberális keresztény-konzerv atív kormánypárt győzött megint. Németek, spanyolok: nincs eltolódás jobbra, sőt. Ä spanyol baloldal nagyot nyert, a német centrumpártok zsugorodva nyertek. A rendszer- és elitkritikus jobboldal ugyanakkor EP-szinten nem tört át, mert számos kisebb országban nem volt sikeres, a visegrádiak közül például éppen Szlovákiában nem. „Magyarország abból a szempontból különleges, hogy mindaz, ami a nyugati mérsékelt-jobbközép pártok politikájába beépült a liberalizmusból, itt nem épült be.” (Gyurcsány Ferenc) Természetesen Magyarország egyáltalán nem különleges abban az értelemben, hogy erős jobboldal másutt is kormányoz. Ahogyan Nyugat-Európa sem egységes, ez látszik abból, ahogyan a franciáknál elolvadt a két hagyományos jobb-, illetve baloldali középpárt, s immár Macron liberálisai állnak szemben Le Pen radikálisaival. Áz európai választás bonyolult alkudozási folyamatokhoz vezet egyértelmű győztes tömb híján. „Ne vedd hántásnak.” (Angela Merkel az EU-csúcson a folyosón Orbán Viktornak) Mit láttunk az EU-vezetők első verbális fogáskeresésekor a héten? Macron francia elnök nem kér a csúcsjelöltekből, Manfred Webert nem tartja alkalmas EU-főnöknek, ahogyan Orbán Viktor sem, ellenben mindketten támogatják a francia jelöltet, viszont a liberális Macronék nem mennének nagykoalícióba a Néppárttal, ha onnan nem teszik ki Orbánékat - ebből a trükkös játszmázásból is látható, hogy politikai alkuk közben érdemes csínján bánni például a „soha”,, Jdzárt”, „elvi” és „végleges” szavakkal. A feladvány nehéz: elefántoknak kell füszálbarát kompromisszumokat kötni. És eközben a magyar miniszterelnök is keresi taktikai helyét: bizonyos belpolitikai gesztusok (közigazgatási bíróságok ejtése) mintha arra utalnának, a Fidesz maradhat a Néppártban - de akár az étlapon is. Közzétették a trianoni menekültek adatbázisát Több mint 15 ezer névből álló adatbázist publikált az MTA Lendület programjának Trianon 100 Kutatócsoportja Dókány Istvánnal, a Trianoni árvák című könyv szerzőjével együttműködve. Az adatbázis az 1918 és 1928 között Magyarországra érkezett menekültek nevét, korábbi lakóhelyét, foglalkozását és a Magyarországra érkezésük helyét is kereshető formában tátja a közönség elé. A kereshető lista hivatalos összeírások, a Magyar Országos Levéltárban őrzött MÁV-iratanyagban lévő dokumentumok, egyéb levéltári anyagok, a helyi sajtó, valamint a menekültek érkezését 1920-1921-ben dokumentáló Erdélyi Hírek című lap alapján állította össze a szerző és a kutatók. Ez a 15 ezer ember a sok százezer trianoni menekültnek ugyan csak töredéke, de fontos lépés a múlt megismerésében - áll a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közleményében. A 400-420 ezer menekültet legtöbbször tömegszállásokon, barakkokban, iskolákban, kaszárnyákban szállásolták el, majd a húszas évektől Budapesten, valamint vidéki nagyvárosokban új lakótelepek épültek számukra, mint például a budapesti Pongrác- vagy a miskolci Vaytelepen. Abban a korban és azóta is sokszor használták rájuk a vagonlakó elnevezést, pedig csak töredékük, mintegy 12-14 százalékuk lakott hosszabb ideig a rendező pályaudvarok és a budapesti vagy vidéki vasútállomások vágányaira félretolt kocsikban. A csoportról nem készült eddig mindenre kiterjedő társadalomtörténeti vizsgálat, de a most fellelhető iratok alapján többségük állami, vármegyei, városi tisztviselő vagy állami vállalat alkalmazottja volt, akiknek el kellett hagyniuk a szomszédos országokhoz csatolt területeket. A listában feltűnő az olyan települések súlya, amelyek fontos vasúti vagy közlekedési csomópontok voltak, mint például az erdélyi Piski vagy a felvidéki Zsolna. A hivatalos statisztika mintegy 350 ezer főt tart nyilván menekültként, csaknem 60 százalékuk Erdélyből és Kelet-Magyarországról települt át a trianoni országba. Az adatbázisban az első érkezőt 1918 elején regisztrálták, az utolsót 1928-ban, legtöbbjük 1920 vége előtt érkezett, amikor a magyar kormány drasztikusan megszigorította a visszaköltözés feltételeit, de szórványosan, egyre csökkenő számban a húszas években is folyamatosan érkeztek még csoportok. A rendelkezésre álló nevek és a szaporodó internetes adatbázisok segítségével számos családi történetet is ki lehet bontani az adatokból, hiszen az adatbázisban felbukkan például László Gyula régészprofesszor és családja, Émőd Tamás költő vagy Csanády György, a Székely himnusz alkotójának édesapja, Csanády Zalán székelyudvarhelyi bíró is. A keresőben nemcsak nevek, névtöredékek, hanem foglalkozások alapján is lehet keresni, a keresési kritériumokat rendezni is lehet. Csoportosítani lehet továbbá a távozás és az érkezés helye szerint is az egyéneket, de ha név alapján kíváncsi valaki egy adott személyre, érdemes több névalakkal, például Szűcs, Szűts vagy Szüts is próbálkozni, mert a vasútállomásokon, határátkelőhelyeken vélhetően bemondás alapján, kézzel írt listákkal láthatóan nehezen boldogultak a feldolgozóik és a keresztnevek sem mindig stimmelnek. Mindemellett előfordulhat az is, hogy valakiket többször is regisztráltak, esetleg eltérő helyeken. Ennek oka lehetett a korabeli kaotikus viszonyokon túl az is, hogy egyszer regisztrálták az érkezőket, amint magyar fennhatóságú területre léptek, majd még egyszer a Budapestre való érkezéskor. Az adatbázis a trianonlOO.hu/menekultek oldalon érhető el. (MTI)
