Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-28 / 149. szám
www.ujszo.com | 2019. június 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Botrány a bulvárban Felvethet-e aktuális társadalmi és politikai kérdéseket egy pap? LAMPL ZSUZSANNA Néhány hete megjelent a bulvárban egy cikk, a következő, j el lemzően bombasztikus címmel: „Botrány a dúbravkai templomban”. Azt írták, a hívők tömegesen vonultak ki a vasárnapi miséről, mert a káplán arra biztatta őket, hogy ne válasszák Caputovát, A hozzászólók persze nem hagyták ki az alkalmat, hogy belerúghassanak az egyházba. Ennyi fölösleges indulat, gondoltam. Merthogy mindebből egy szó sem igaz. Tudom, mert ott voltam. A káplán fiatal ember. Amikor ő prédikál, nincs alvás a templomban. Azon a vasárnapon az értékekről beszélve vallásellenessége miatt ostorozta a „kommunizmust” (lásd Marx: „a vallás az emberiség ópiuma”), majd hozzátette, hogy jelenleg is vannak olyan ideológiák, amelyek megkérdőjelezik és támadják a keresztény hitet és annak alapértékeit. Aktuálpolitikáról, elnökjelöltekről nem esett szó. Ő mindezt persze nem két mondatban mondta el, de amikor idáig jutott, hátulról dühösen bekiabált egy férfi, hogy ő templomba jött és itt nem akar a politikáról hallani. De én nem a politikáról beszélek, hanem az értékekről, felelte neki a káplán, hozzátéve, hogy ha valaki úgy érzi, bántja, amit mond, elnézést kér, de nem kell vele egyetérteni, és nem is kell őt tovább hallgatni. Erre az említett férfi és még néhányan hangoskodva kivonultak. Maximum tízen lehettek. A viszonyítás kedvéért, a templom 600 férőhelyes és tele volt. Vagyis a tömeges távozás, akárcsak a cikkben szereplő többi „információ”, puszta fantazmagória. Az eset kapcsán persze felvetődik a kérdés, miről, hogyan prédikáljon egy pap. Csak vallási, lelki problémákról beszéljen-e, vagy felvethet-e aktuális társadalmi és politikai kérdéseket is. S továbbmenve: ő maga nyilvánosan állást foglalhat-e ezekben a kérdésekben. Én úgy gondolom, igen. Az egyik alapvető emberi jog, a szólásszabadság nemcsak az újságírókra vonatkozik, hanem mindenkire, beleértve a lelki vezetőket. Persze ezt senki sem vitatja. Hiszen amikor Ferenc pápa vagy a dalai láma a világbéke fontosságáról beszél, akkor senki sem zúgolódik. Viszont amikor egy egyházi személy kényesebb témákról mer szólni, mondjuk az értékválságról, aminek nem a fák, virágok, kövek, hanem mi, emberek, keresztények és nem keresztények vagyunk a hordozói, s kritikusan rámutat eme értékválság olyan konkrét példáira, mint a gyermekvállalás egyre gyakoribb elutasítása vagy az alapvető emberi identitások megkérdőjelezése, akkor egyesek felhördülnek, hogy az egyház túllépi a hatáskörét. Hogy manipulálja a híveket. Négy kérdést tennék fel nekik. Mi az egyház hatásköre? A nyíltan politizáló színészek is túllépik a hatáskörüket? Miért épp az egyháztól tartanak? Miért nem óvják a tömegeket a lehetséges manipuláció többi bőséges forrásától? Nem csak a bulvárra gondolok. A nemzeti é áfatartalma KERÉNYI GYÖRGY ak érdekei, vagy értékei is vannak a politikának, kérdezhetjük, miután a magyar kormány, amely oly sokszor beszél a nemzeti érdekek képviseletéről, megvétózta a szén-dioxid-kibocsátást radikálisan csökkentésére vonatkozó uniós elképzelést. Az érdekvezéreltséget Orbán Viktor rögtön nyilvánvalóvá is tette: adjatok pénzt, hogy finanszírozzuk az átállást. Azt is mondta, hogy a magyar háztartások rezsiterhei nem nőhetnek, és a karbonkibocsátás javasolt csökkentése miatt 40 százalékkal magasabb lenne a villanyszámla. Ez ugyan nem igaz, de még ha úgy is lenne, az évente 174 milliárd forintot jelentene. Stadionokra megy el ennyi (az, ugye, nemzeti érdek), és csak a felcsúti fociakadémia kapott majd1 50 milliárd közpénzt az utóbbi években. A miniszterelnök azt is elfelejtette megemlíteni, hogy strómanja, „Mészáros Lőrinc“ nemrég megvette a széntüzelésű Mátrai Erőművet, vagyis az esetleges uniós átállási támogatásnak már látjuk is a fő kedvezményezettjét. Már ha az unió tényleg hajlandó Magyarországnak, amit mostanában bátran hívhatunk „Mészárosnak“, még erre is pénzt adni, amikor a saját csalás elleni hivatala, az OLAF friss jelentése szerint 2016-ban a 28 tagállam közül arányaiban a legtöbb uniós pénzt Magyarországon lopták el. Az OLAF a támogatások 4,16 százaléka esetében javasolt büntetést, a második helyezett Szlovákia esetében ez a fele, 2,15 százalék. Kis országok, de megfelelő vezetéssel élenjárók tudnak lenni: az uniós átlag 0,43. A környezetvédelem ráadásul az értékek ködös világából rég átkerült az érdekek rögvalóságába, csak az a baj vele, és ezt használja ki néhány politikus, a brazil Bolsanarotól Orbánig, hogy hosszú távú érdek: mindössze az emberi civilizáció jövője függ tőle. Ez persze Kádár, Puskás Öcsi és a Nagy-Magyarország-matricák népének egyelőre nem számít, ezt használja ki Orbán. (Legyünk igazságosak: a francia „sárgamellényes“ tüntetések is a környezetvédelmi okokból indított üzemanyag-drágulás miatt robbantak ki.) Orbán egy olyan „nemzeti“ kormányt vezet, amely sorra teszi tönkre a szó valódi értelmében nemzeti intézményeinket. Természetvédelmi intézményrendszer, műemlékvédelem, Néprajzi-, Természettudományi Múzeum, Nemzeti Galéria, Országos Széchenyi Könyvtár, Magyar Nemzeti Levéltár, Magyar Tudományos Akadémia: sorolhatjuk azon megcsonkított, kilakoltatott, megszüntetett intézményeket, melyek a nemzeti örökség és tudás őrzését, feldolgozását, újragondolását hivatottak elvégezni. Az ő munkájuk a nemzeti érdek, ez szolgálja-e jobban a nemzeti közösséget vagy a kormánypárt hatalmi érdeke, melyet nemzetiként ad el? „Az oktatási rendszer akadályozza a társadalmi mobilitást” - áll az Európai Bizottság 2019. évi országspecifikus ajánlásaiban. Nem azt írja, hogy nem támogatja eléggé, hanem azt, hogy akadályozza. A társadalmi mobilitást, ami azt jelenti, hogy valaki ne feltétlenül abban a rétegben, élethelyzetben haljon meg, ahová született. A tehetség kibontakozásának segítését - nem csak a fociban -, a magasabb képzettség megszerzésének lehetőségét. Ha van nemzeti érdek, akkor ez biztosan az. Magyarországról, ahol még a trafikokat is nemzeti dohányboltnak keresztelték át, miután ellopták őket, jövőre Trianon 100. évfordulója kapcsán áradni fog a nemzeti minden lehetséges szókapcsolata. Láttuk, mi történt 1989 harmincadik évfordulójával, hogyan konstruáltak egy hamis, Orbán-központú rendszerváltást belőle (a fesztivál és táborszervezők a régióban nem a gerincességükről híresek, vagy szegényeken túl nagy a Fidesz-nyomás: a soproni Volt fesztiválon két zenekar fellépése között Orbán-klipekef fognak vetíteni a színpadon). Trianon kapcsán is csak az Orbán-kormány kaserolására és a magyar nemzeti szupremácia melldöngetésére számíthatunk. Mégis, egy-két vadnacionalista fölhorgadáson kívül csönd lesz a „fogadóországokban“: hiszen a többségi vállalkozások is bőven kapnak a határon túlra menő magyar kormánypénzekből, és a százmilliárdos - főleg betonba öntött -támogatásoknak már csak az áfatartalma is akkora, hogy az ellen semmilyen szlovák, szerb, román pénzügyminiszter nem tiltakozik. Nemzeti érdekből. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró A kínai néphadseregnek dolgozik a Huawei A Huawei kínai telekommunikációs óriáscég több alkalmazottja is részt vett az elmúlt években a kínai haderő fejlesztési projektjeiben. Az amerikai Bloomberg hírügynökség információi szerint a Huawei alkalmazottai legalább tiz katonai projektben vettek részt az elmúlt évtizedben. Az óriásvállalat tehát sokkal szorosabb kapcsolatban áll az ország hadseregével, mint azt eddig bevallotta, hangsúlyozta a hírügynökség. A Bloomberg meg nem nevezett forrásai szerint a Huawei egyes alkalmazottai a mesterséges intelligencia kutatásától kezdve a rádiókommunikációig terjedően sok területen dolgoztak együtt a Kínai Népi Felszabadító Hadsereggel. Részt vettek például az ország fegyveres erejét irányító Központi Katonai Bizottság egyik munkájában, amelynek az volt a célja, hogy az internetes videókommentárokból kiszűrje, majd titkosítva besorolja és nyilvántartsa az egyes érzelmi megnyilvánulások formáit. De részt vettek a kínai Nemzetvédelmi és Műszaki Egyetem fejlesztéséen, amely arra irányult, hogy feltárja a műholdas képek és földrajzi koordináták összegyűjtésének és elemzésének különböző módszereit. A Bloomberg megjegyezte: ez csupán néhány a nyilvánosan is elérhető projektekből, de fellebbenti a fátylat a legnagyobb kínai telekommunikációs vállalat és a hadsereg kutatási együttműködéséről, és a Huawei applikációinak potenciális katonai és biztonsági felhasználásáról. Bár forrásait nem nevezte meg pontosan, de a hírügynökség azt állította, hogy az információkat olyan újságokból, periodikákból és interneten közzétett kutatási adatbázisokból szerezte, amelyeket nagyrészt kínai akadémikusok, tudósok és ipari szakemberek használnak. Egyes tudományos vagy gazdasági értekezések szerzői a Huawei alkalmazottaiként azonosították magukat, és a vállalat cégjelzése is szerepelt a dokumentumok fejlécén. „A Huaweinek nincs tudomása arról, hogy alkalmazottai milyen kutatási eredményeket publikálnak magánemberként” - reagált a Bloomberg állításaira Glenn Schloss, a Huawei vállalati kommunikációért felelős szóvivője, egyúttal azt állította, hogy a Huawei és a kínai néphadsereghez kapcsolódó intézmények között semmiféle együttműködés vagy partnerkapcsolat nincs, a Huawei csakis olyan polgári célú telekommunikációs termékeket fejleszt és gyárt, amelyek megfelelnek az elvárásoknak világszerte. A Bloomberg kikérte a kínai védelmi minisztérium állásfoglalását is, Pekingből azonban nem kapott választ. A hírügynökség emlékeztetett, hogy a Trump-kormányzat nemzetbiztonsági fenyegetettségre hivatkozva szigorúan korlátozza a Huawei üzleti kapcsolatait amerikai vállalatokkal, és Washington ugyanilyen megfontolásokból erre ösztökéli szövetségeseit is. (MTI) A nagy kampányötlet: ellenzéki pártelnökök Zlatica Kuánírovával.
