Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-27 / 148. szám
UTAZZ.UJSZO.COM ■ UTAZASÍ®UJSZO.COM Szomszédolás UtazaS EXTRA 2019. június ■■Ml 7 A gasztrotúra után következzen egy jó kis mozgás. Egyeseknek e-biciklin az országúton, másoknak kajakon a Pinka-folyón. A kajakozok jól jártak - a sűrű lombokkal fedett, helyenként térdig sem érő, lustán, alig észlelhetően folyó Pinkán eltöltött óra balzsam a testnek és a léleknek. No meg némi izommunka, amibe nem kell beleszakadni. Bezzeg az-ebiciklis túra! Hegynek föl, aztán egy kicsit le, megint föl, hiába a motor, annyit nem segít, hogy másnap ne gyötörje izomláz a két órát tekerőket. Mire a csapat megérkezett a heiligenbrunni borozóba, mindenki pólójából facsarni lehetett a vizet. Leroskadtak, a poharat is alig bírták a szájukhoz emelni. Hiába, nem szokta a cigány a szántást, ők meg a hosszú túrát tűző napon. Az uzsonnába hajló ebéd azonban kárpótolta őket. Házi kolbász, szalámi, sült hús, hozzá tökmagos és fokhagymás kenő, no meg finomra főzött eperlekvár. Igen, lehet csodálkozni, hogy micsoda párosítás, de a sült hús lekvárral isteni finom. Aki nem hiszi, kóstolja meg. A helyi ősi, vályogból épített, nádfedeles pincében a helyiek büszkeségével, az uhudlerrel barátkozunk. Borivóknak nemigen való, aki a nemesebb nedűt kedveli, csak azért vegye a szájába, hogy megtudja, miféle venyigét küldtek az Amerikába vándorolt burgenlandiak, amit aztán a földbe szúrtak, s miután meghozta a megfelelő mennyiségű termést, leszüreteltek, és ez így megy évek óta. Nem nemesítették - érződik is rajta. Még az a szerencse, hogy csak egy kortyot kötelező lenyelni, a többi mehet a Miska-korsóba. A harmadik napon ismét kettéválik a csoport. Az úriasabb sportokhoz szokott társaság golfozni indul - amikor visszatérnek, sokkal jobban vonzotta őket a farm, mint a kezdőütések a golfpályán. A másik csapat északi sétára indul, égető napsütésben (igen, ég a napmelegtől), szerencsére a sétaút az erdőn keresztül is" vezet, a főnök elöl rohan, a társaság lohol utána. A nordic walkingnak is van titka: nem véletlen, hogy bottal járják, ha helyesen tartja az ember, segíti a haladásban, csak a ritmust kell megtalálni, és lehetőleg folyamatosan tartani. Utána megy, mint a karikacsapás. Síbottal nem ajánlatos, még akkor sem, ha a sétabot eléggé hasonlít a síbotra, sőt télen, ha hóban sétálunk (javallott, már csak azért is, hogy hűek legyünk az északi eredethez, ahol valószínűleg sűrűbben használják havas időben), jobb, ha levesszük a bot végéről a rugalmas gumit, amely a puszta földön vagy a fűben, esetleg a fakéreggel borított úton való sétafitikálást segíti. Hogy visszakapjuk azt a néhány grammot, jobb esetben dekát,, amit a séta vagy a golfozás közt elveszítettük, irány a csokimanufaktúra. A tulajdonos Hollandiában ismerkedett meg a feleségével, őt visszahúzta a szíve, a hölgyet meg hozta magával. És ha már egyszer a nej holland, akkor tudják meg Ausztriában, milyen az igazi kakaóból (kézzel porzott a virága, a ghánai asszonyok a rektámfilmen mosolyogva bíbelődnek vele, a nők és a gyerekek a fejükön cipelik a kakaóbabbal teli kosarat, belenevetnek a kamerába, csak úgy villog hófehér fogsoruk, kézzel válogatják a kakaóbabot, bezsákolják, és így tovább, körbe-körbe) készült csoki, amelynek édes lába nyomába sem érhetnek az agyonreklámozott édességek. Itt minden kézzel készül, a keserű csokis lepkétől a fehér csokis autón át a tejes csokis zongoráig. És bármilyen furcsa is, senki sem bírja végigenni a kóstolónak kitett bonbonokat. Hazafelé már csak Felsőőrben (Oberpullendorf) érdemes megállni. Elsősorban azoknak, akiknek tetszik az eredeti kékfestő, és szívesen vennének néhány ruhadarabot, vagy legalább érdeklődnek az iránt, hogyan is készül az ősi módszerekkel festett kékfestő. Választék van bőven: párnahuzat, nyári ruha, póló, nadrág, sapka, terítő, tulajdonképpen minden, ami anyagból készülhet. A végére pedig a meglepetés: kékfestő férficipő. Nem sejtjük, hogy vett-e már valaki, vagy csak dísznek, reklámnak van, azért, hogy igazolja, a mester a szakma minden csínját-bínját megtanulta öregapjától, és most legalább annyira élvezi, mint a csokimanufaktúrás a bonbongyártást. A szakma szeretetétől édes az életük. Grendel Ágota ha csak kétszer früstököl. Tízféle sonka, sajt, müzli, joghurt, lekvár, tükörtojás (lágyabb és keményebb sárgával), kemény tojás, sült kolbász, ham and eggs, sült szalonna, uborka, paprika, paradicsom, alma, narancs, ! banán, barack, fehér kenyér, kiflifélék, zsemlékből több fajta, éjfekete kenyér, vaj, biovaj, ömlesztett sajt, kalácsok tömkelegé. Igazi kávé, capuccino, frissen facsart gyümölcslé, dzsúszok, tej, kakaó és a többiek. És ez még nem minden.
