Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-27 / 148. szám
www.ujszo.com | 2019. június 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kormányváltó matek A Híd és az MKP valamiért azt feltételezi, hogy a szlovákiai magyar szavazó politikai intelligenciája korlátos, a türelme pedig korlátlan Néhány hónap választ el bennünket a 2020-as parlamenti választástól; az induló pártok a fennmaradó időt arra használják majd fel, hogy keressék az együttműködés lehetőségét, s ugyanakkor kidomborítsák azokat a megkülönböztető jegyeket, amelyek a széles pártkínálatban a választópolgár figyelmét megragadhatják. Ez a sokpártos egyenlet, olyan pártokkal, amelyek az ötszázalékos meredély fölött billegnek, nagy adag kockázatot és kiszámíthatatlanságot rejt. Persze, a politikai elemzők nem jelentenek csődöt, de a szokásosnál tovább vakarj ák a fejüket, mire kidobják a jövőre vonatkozó kérdésre a választ. Noha a történelem nem ismétli önmagát, érdemes felidézni az 1998- as parlamenti választás tétjét. Vladimír Meciar legyőzése akkor összerántotta az ellenzéket. Azt ugyan sikerült megakadályozni, hogy az uniós integrációt veszélyeztető Meciar kormányt alakítson, de a választást, ha csak egy mandátummal is szerzett többet az SDK- nál, megnyerte a HZDS. Lélektanilag fontos lett volna, ha a párt vereséget szenved (nóta bene: még a 2002-es választást is Meciar pártja nyerte). 2020-ban az ellenzék célja, hogy leváltsa a 2006 óta a parlamenti választásokat magabiztosan sorra nyerő Smert. A legerősebb kormánypárt korrupciós ügyei a párt születése óta ismertek. Azonban Ján Kuciak és jegyesének meggyilkolása után derült fény arra, hogy valójában mennyire romlott és korrupt a Smer. Bár a párt miniszterelnöke, belügyminisztere és rendőrfőkapitánya (igen, az övék volt) megbukott, a párt nagyot zuhant, de még így is az a párt maradt, amelyre a legtöbben voksolnának, ha ma tartanák a parlamenti választást. Éppen ezért lenne fontos a kormányváltó ellenzék számára, ha meg tudna erősödni valamelyik pártja annyira - ma erre a legnagyobb esélye a Progresszív Szlovákia-Spolu párosnak van hogy népszerűségben megelőzze a Smert. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy újabb és újabb pártok megjelenésével, egyre több párt szorul az ötszázalékos küszöb alá, ezáltal beszűkülnek a kormánykoalíciós lehetőségek. Tulaj dóriképpen ugyanez a veszély fenyegeti a Smer potenciális partnereit is. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy tucat párt kerül a parlamentbe. Kiska pártja felgyorsította a szavazóvándorlást, Harabin és’Pociatek pártalapítása további migrációt váltana ki. A szegény szlovákiai magyar szavazó nehéz helyzetben van, mert pártjai ezekről a témákról nem beszélnek világosan. A Híd OT után és az MKP OT előtt leginkább az látszik, hogy belső válságukkal vannak elfoglalva, és valamiért azt feltételezik, hogy a szlovákiai magyar szavazó politikai intelligenciája korlátos, a türelme pedig korlátlan. A rendőrök és a klímaváltozás elől bujkálnak az oregoni szenátorok Az előbbiek elől elbújhattak, a klímaváltozás elől nem. Bujkálnak a rendőrök elől az amerikai Oregon állam republikánus szenátorai, mert nem akarnak a klímaváltozás visszafogását célzó törvényről szavazni. A szenátorok múlt héten kivonultak a kongresszusból és eltűntek, Kate Brown demokrata párti kormányzó hiába szólította fel őket, hogy jelenjenek meg a munkahelyükön. Azóta sem találni őket, holott a kormányzó már a rendőrséget is felhatalmazta, hogy kutassa fel és kísérje őket a kongresszusba. A bizarr történet hátterében az oregoni demokraták és republikánusok közötti feszültség húzódik. A helyi szenátusban nagy többséggel rendelkező demokraták a klímaváltozás megfékezését szolgáló intézkedésekről, például a szén-dioxid kibocsátásának visszafogásáról akartak szavazni, amit a republikánusok elleneznek. A 30 tagú szenátusban a demokratáknak 18 fős többségük van, ám az érvényes szavazáshoz 20 szenátornak jelen kell lennie, ezért a republikánusok kivonulása miatt nem lehet voksolni. „Elfogadhatatlan, hogy a republikánus szenátorok hátat fordítanak szavazóiknak. Vissza kell térniük, és el kell végezniük azt a munkát, amelyre megválasztották őket” - szögezte le a kormányzó. A republikánusok közös közleményben próbálták magyarázni döntésüket. „Az oregoniak jgbbat érdemelnek. Itt az ideje, hogy a többségi párt figyelembe vegye őket, nemcsak azokat, akik Portlandben élnek” - utaltak a nyugati parti tagállamban a városok és a vidéki települések közötti ellentétekre. Sajtóértesülések szerint a szenátorok a szomszédos Idahó államba menekültek, ott ugyanis az oregoni rendőrség nem nyomozhat utánuk. A törvényhozási ciklus június 30-ig tart, és a bujkáló szenátorok közölték, hogy addig nem is mennek vissza Oregonba. (MTI) Ami a fejun felett zajlik az űrben FELEDY BOTOND f myékháborúról beszélnek. Ez pedig nem a régi kémjátszmákra A vonatkozik a 21. századi harctéren, hanem azokra a területekre, amelyekről még néhány évtizede is csak sci-fi regényekben olvastunk: az űr, a tenger mélye és a kibertér. Most nézzük a kiújult űrháborút. A Szovjetunióval szemben bedobott csillagháborús tervek akkor gazdasági célt is szolgáltak, a fegyverkezési verseny esztelen költségekbe hajszolta az ellenfelet. Ma Kína és az Egyesült Államok vívja az űrcsatát, csakhogy közben a világ megváltozott, legalábbis itt, Nyugaton. A telefonos lépésszámlálótól az autós navigációig ezer kütyünk kötődik a GPS-jelet szolgáltató műholdakhoz. Emellett a szatellitek fontos kommunikációs csatornák működését biztosítják, innen látjuk előre az időjárást, vagy éppen egy másik ország titkosnak szánt bázisát. A katonai felhasználásjelentős: a drónok nem repülnek a Föld körül keringő műholdas támogatás nélkül, a rakétavédelmi rendszerek nem tudnak jelezni, számtalan katonai egység egymással is nehezen tudna kommunikálni nélküle, és az az okosfegyverek célpont-meghatározása sem működik a katonai GPS nélkül. Másképpen mondva: a NATO-országok erősen sebezhetőek lennének, ha az űrbéli támogatásukat valaki el tudná lehetetleníteni. Nem véletlen, hogy Kína olyan eszközöket gyárt, amelyek képesek egy műholdra telepedni és távirányítással átvenni a vezérlését. Persze ezt hivatalosan a karbantartás miatt tesztelik a saját műholdjaikon, de ennyi erővel konfliktus esetén egy ellenséges műhold napelemeit könnyűszerrel leállíthatják, tehát működésképtelenné tehetik az egészet. Az oroszok állítólag kamikaze robbanóeszközökön dolgoztak, amelyek kilövik a műholdat. Lézerfegyverrel a Földről is igyekeznek az alacsonyabb pályán mozgó eszközökre támadási lehetőséget kiépíteni - nem kizárt, hogy ebben jelenleg Kína vezet. A legtöbb területen természetesen a mai napig az USA a vezető hatalom, és Trump elnök éppen most vonta össze önálló katonai egységgé az űrrel foglalkozó különböző katonai területeket. Ezt Peking már 2015-ben megtette, most mégis zajlik a szájkarate a két világhatalom között, hogy ki az agresszívabb. Az igazság persze az, hogy rég fegyverkezési verseny zajlik ezen a téren is. Ennek másik, még kevésbé látható terepe a hiperszonikus irányított lövedék. Ezt egészen kis méretű, rakétaformájú eszközként kell elképzelni, amely a jelenlegi tesztek alapján a hangsebesség tíz-húszszorosával képes repülni. Nem is kell atomtöltet: 4-5 megatonna TNT erejével ér fel a becsapódása. A fo kihívás ezzel az eszközzel kapcsolatban az, hogy kifejezetten alacsonyan és rendkívül gyorsan repül: ezért a jelenlegi védelmi rendszerek alig észlelik, és nem igazán képesek az elhárítására. Egy-egy ilyen lövedék tökéletesen alkalmas a stratégiai előny megszerzésére: átszakítani egy amerikai repülőgép-hordozó fedélzetét és leszállásra alkalmatlanná tenni, vagy éppen tönlaetenni néhány kommunikációs központot. Ráadásul a gyorsaságuknál fogva-jelenleg 10-15 perc a becsapódásig, ha tengeralattjáróról indítják - a reakcióidő és kontroli-lehetőség rendkívül lerövidül a ballisztikus rakétákhoz képest is. Ez pedig növeli a kockázatot, hogy valaki rossz döntést hoz. Úgy ismondhatjuk, hogy ez a dilemma a régi atomdilemma: „use it or lose it” - használd a fegyvert, vagy elveszítheted. Ez pedig az offenzív taktikákat erősíti. Mindezek a bizonytalanságok, párhuzamosan egy kibertámadással ötvözve a háborúk teljesen új eszköztárát és természetét vetítik előre, amelynek következményeit, most úgy tűnik, a politikusok nem teljesen ismerik vagy nem számolnak vele. Washington és Moszkva között most még annyi párbeszéd sincs, mint a hidegháború idején. Ez pedig különösen aggasztó. FIGYELŐ Likvidálni akarták Strachét Pokolgépes merényletet terveztek Heinz-Christian Strache korábbi alkancellár és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) volt elnöke, valamint családja ellen. Strache nemrég mondott le, amikor nyilvánosságra került a botrányos „ibizai videófelvétel”. Osztrák lapértesülések szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal emberét kereste meg 2018 szeptemberében egy kábítószer-kereskedő, és 100 ezer eurót ajánlott azért, hogy merényletet hajtson végre az alkancellár és családja ellen. A Kronen Zeitung úgy tudja, a robbanószerkezetet a család autójában akarták elrejteni. A felbujtó megfigyelés alatt tartotta a Strache család lakóházát, így pontos információkkal rendelkezett arról, melyik parkolót használják. A motiváció az volt, hogy „alapjaiban megrázzák az Osztrák Köztársaság politikai struktúráját”. A részleteiből az Alkotmányvédelmi Hivatal embere tett vallomást. A bécsi ügyészség megerősítette: alapos a gyanú, hogy merényletet akartak végrehajtani Strache, felesége és kisfia ellen. A meggyanúsított drogkereskedő ügyvédje, Wolfgang Blaschitz abszurdnak és légből kapottnak nevezte a vádakat. A Kronen Zeitungnak azt mondta, ügyfele „nem terrorista, hanem kisebb bűnözői múlttal rendelkező vendéglátós”. Az ügyvéd hangsúlyozta azt is, hogy ügyfelét egyelőre nem vették őrizetbe. Úgy vélte, hogy a háttérben személyes leszámolás áll, egy régebbi keletű vita ügyfele és a feljelentő között. (MTI) SÁNTA SZILÁRD
