Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-26 / 147. szám
141 KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 2019. június 26. | www.ujszo.com Fejlődik a szepsi „roma” iskola A roma gyerekek lemaradását korai fejlesztéssel és a szülők képzésével igyekeznek behozni Szeptembertől 520 diák látogatja a Szepsi Alapiskolát (Somogyi Tibor felvételei) IBOS EMESE A 2015/2016-os tanévben különvált a Szepsi Alapiskolából kivált a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Alapiskola. Az évtizedeken ét működő állami magyar alapiskola maradt a régi épületben, s azóta teljesen „roma iskola" lett. A napokban Szepsiben jártunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan alakult az utóbbi négy tanév az állami magyar alapiskolában. SZEPSI Csütörtök délelőtt tikkasztó, 32 fokos hőségben érkezünk meg az iskola udvarára, ahol a kánikula miatt aznap rövidített órákban zajlott az oktatás. Az iskola zárva van, csak hosszas csengetés után kapunk bebocsátást. Ez nem véletlen, később kiderül, hogy ez az intézkedés is az oktatói-nevelői munkát segíti. Az épület belseje rendezett, új öltözőszekrények, feldíszített folyosók, tisztaság, rend, szebbnél szebb dekoráció a folyosókon. Papp Andreát, az iskola igazgatóját az egyik kabinetben egy kisebb csoporttal, kalapok készítése közepette találjuk. Nehéz kezdetek A kiválást követően az állami alapiskolában 440, többségében roma tanuló maradt, szeptemberben már több mint 500 diákkal kezdik a következő tanévet. Az indulás nem volt egyszerű, hiszen a tanulók mellett a szülőket is hozzá kellett szoktatni bizonyos szabályrendszerhez, melyet mind a kicsikkel, mind a felnőttekkel következetesen betartatnak. Első lépésben bezárták az iskola .kapuit”, a szülők ugyanis állandó „vendégei” voltak az iskolának, rendszeresen megzavarták a tanórákat, óra alatt akarták ügyes-bajos dolgaikat intézni. Kibővítették a kamerarendszert; minden helyiséget felszereltek, ennek köszönhetően a konfliktusokat azonnal tisztázni, rendezni tudják. Egyetlen ceruza sem tűnhet el úgy, hogy ne kerüljön elő öt percen belül. A rendszer védelmet jelent a pedagógusoknak is, ha a diákok ok nélkül túlkapással vádolják őket. Nem működő integráció A szétválás előtt néhány magyar értelmiségi szülő, bízva az intézményben, a pedagógusokban, ebben az iskolában hagyta a gyerekét, noha jelentős számú roma tanul ott. „Kialakítottunk egy kisebb osztályt, melyet feltöltöttünk roma gyerekekkel, ide az ügyesebb, tehetségesebb diákok kerültek. Egy évvel később ugyancsak beírattak hozzánk néhány magyar gyereket, köztük a kollégák gyerekei is itt kezdték meg a tanulmányaikat. Ismét volt tehát egy 12 fos kisosztályunk” - mondja Papp Andrea. Tavaly azonban radikális döntést kellett hozniuk. „Két évig próbáltuk Papp Andrea felzárkóztatni a válogatott roma családok gyerekeit a magyar gyerekekhez. Nehéz kimondani, de nem sikerült. Képtelenek voltunk ledolgozni a két csoport közötti különbséget. A gyerekek frusztráltak és demotiváltak voltak. A felzárkóztatásnál óriási problémát jelentettek a családok közötti kulturális különbségek. A magyar gyerekek nemcsak teljesen más értékrenddel érkeztek az iskolába, hanem ehhez komoly, napi szintű otthoni felkészülés is társult. Utóbbi a roma gyerekeknél szóba sem jött. A kétféle hozzáállás komoly nézetkülönbségeket váltott ki a gyerekek között is” - magyarázza az igazgató. Példaként a gyerekek előmenetelét hozta fel, elmondása szerint a roma gyerekek egy idő után nehezen fogadták el, hogy a magyar tanulók jobb jegyeket kaptak. A szülőkkel való egyeztetést követően a magyar gyerekek végül a buzitai magyar alapiskolában folytatták tanulmányaikat, így váltak teljesen roma iskolává. Behozhatatlan lemaradás A Szepsi Alapiskolába óriási lemaradással érkeznek a tanulók a beiratkozáskor. „A hatéves gyerekek 2- 3 éves gyerek pszichológiai szintjén kerülnek iskolába. A legnagyobb probléma náluk a kommunikáció, a nyelv. Köztudott, hogy mindenki az anyanyelvén tudós, az anyanyelvén megszerzett tudásra képes építeni. Ezeknek a gyerekeknek viszont nagyon alacsony a nyelvi kompetenciájuk. Ha beszélik is a magyar nyelvet, nagyon szegényes a szókincsük. A világról szerzett tudásuk, a hozott értékeik teljesen másak. Nem a kodifikált roma nyelven, hanem a helyi, az adott közösségben használt roma nyelven kommunikálnak. A kodifikált roma nyelvet csak az ismeri, aki tanulja”—magyarázza az igazgató. Ez egyébként egy szavalóversenyre való felkészüléskor derült ki. Papp Andrea szerint a helyi romák által használt nyelvet nem nehéz megtanulni, a ragokat a szavak végére teszik, így lesz irinel, viszinel, hozinel, székosz, asztalosz, álványosz. Egymástól is szegregáltan A romák Szepsin belül is szegregálódnak, ráadásul az igazgató szerint nem az 1000 fos romatelep a probléma góca. A lakótelepeken, az utcasorokon is szegregálódnak, sőt a városközpont közelében is elkülönül több utca, ahol az igazgató szerint rosszabb körülmények között élnek, mint a telepen. Ott nem szokatlan, hogy egy lakásban 30-40 ember él. „A gyerekeink földön alszanak, nincs életterük, az alapvető biológiai szükségleteik sincsenek kielégítve. Többnyire nincs, vagy csak ideigóráig van (lopott) villanyáramuk, szerencsére az ivóvíz már chipkártyára működik. Az otthon tanulás, a tanórára való felkészülés ilyen körülmények között szinte lehetetlen. A nevelés fogalma ezekben a családokban kimeríti az étkeztetést és a ruházkodást valamilyen szinten” - magyarázza Papp Andrea, akinek gyorsan rá kellett jönnie arra is, hogy a gyerekek tanításához elengedhetetlen a felnőttoktatás, vagyis az andragógia. A fenti tényezők ugyanis meghatározzák az oktatás-nevelés sikerességét vagy sikertelenségét. Az állam nem segít Míg az oktatási tárca és több szakember is azt állítja, hogy az úgynevezett finn modell alapján az integrációra kell törekedni, vagyis a gyenge tanulót az erősebb, jobb képességűvel egy osztályban oktatni, addig a helyi tapasztalat alapján az integráció nem hozta meg a kívánt eredményt. Míg vegyes, roma-magyar összetételű osztályokban oktattak, 10 év leforgása alatt 9 roma tanuló végezte el a kilencedik osztályt, szerzett alapiskolai végzettséget. „Szegregált” módszerrel minden éven nyitnak végzős osztályt. Ilyen körülmények és a jelenlegi feltételek mellett az igazgató szerint a vegyes osztály nem tud működni. „Ezt az államnak is komolyan kellene gondolnia, anyagi, tárgyi és személyi erőforrásokat kellene biztosítania hozzá. Ezt viszont nem kapjuk meg. Ellenben a harmadik szektortól rengeteg segítséget kapunk, több szervezettel állunk kapcsolatban, mert Szlovákia az oktatás terén nagyon elmaradott” - közölte Papp Andrea. Rámutatott, hogy iskolájukban nagy szükség lenne pedagógiai szakszolgálatra. Speciálpedagógusra, szociálpedagógusra, logopédusra, pszichológusra, fejlesztőpedagógusra, utóbbi például még csak nem is szerepel a hazai szakterminológiában. A törvénybe ugyan bekerült, hogy az ilyen összetételű iskolákban foglalkoztatni kell ilyen szakembereket, anyagi fedezetet viszont nem kaptak az iskolák. Az iskola mindenes Közben számos olyan élethelyzettel találja szembe magát az iskola, melyeket például a speciálpedagógus segítsége nélkül nem tudnának megoldani. Az iskolának egyebek mellett értesítenie kell a szülőt arról, ha a gyereke nem jár az órákra, közben a roma telepre nem kézbesítik a postát. Ezek a szülők nem tartják magukat a dátumokhoz, időpontokhoz. Gyerekeik a pszichológiai felméréseken sem esnének át, ha a speciálpedagógus mindezt nem tartaná kézben. Korai fejlesztés Szlovákia lassan ráébred arra, hogy a speciális iskolák sok esetben nem küldetésüknek megfelelően működnek, megesik, hogy a gyerekeket éveken keresztül ok nélkül sorolták be ezekbe az iskolába. Évről évre emelkedik a tanulási zavarral és a tanulási nehézséggel küzdő diákok száma, közben Szlovákiában nincs fejlesztő pedagógia, ilyen szakképzést a hazai egyetemek nem kínálnak, miközben folyamatosan a diákok fejlesztéséről beszélnek a szakemberek. Pedig ezeknek a gyerekeknek, akik hatévesen 3-4 éves lemaradással érkeznek az első osztályba, pont erre lenne szükségük. „Mi a Miskolci Pillangóház Korai Fejlesztő és Tehetséggondozó Központtal működünk együtt, mivel a gyerekeink fejlesztéséhez elengedhetetlenek a különböző fejlesztő és szimulációs programok. Minden hatéves gyereket bemértek, és egyéni fejlesztőprogramot dolgoztak ki számukra. Segítségükkel és útmutatásukkal három hónapos programot csinálunk végig. Kiderült, nagyon ügyes gyerekeink is vannak, a vizualitásban nagyon erősek, a kommunikációjukkal viszont gond van. Ezért beszédindító és tehetséggondozó programokban foglalkozunk velük” -mondta Papp Andrea, aki abban bízik, hogy az első osztályt szeptembertől ezek a gyerekek is erősebb alapokkal kezdik. Ugyanakkor ezt a fajta fejlesztést az iskola saját költségvetéséből gazdálkodja ki, erre nem kap pluszpénzt. Kérdés, vajon meddig lesz képes finanszírozni ezt, hiszen az iskola ebben a tanévben 70 nulladik osztályos diákkal foglalkozott a miskolci szakemberek bevonásával. (Folytatás a 15. oldalon.)
