Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-21 / 143. szám
101 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2019.június21. lwww.ujszo.com Akiről krátert neveztek el a Marson CSIRBRÁNYI ZOLTÁN Nyugodtan mondhatjuk, manapság majdhogynem naponta fedeznek fel valami eladdig ismeretlent, valami újdonságot, valami lenyűgözőt a világűrt kutatók. Pár száz éve még nem történtek ilyen gyorsan a dolgok, ami persze a technika akkori szintje mellett nem meglepő. De azért időnként megtörtént az aktuális szenzáció. William Lassell, a későbbi kereskedő és alapvetően amatőrnek számító csillagász, 1799. június 18-án született az angliai Boltonban. Először szülővárosában, majd a mezőváros Rochdale Akadémiáján is tanult. Apja halála után Liverpoolba ment. Pénzét 1820-ban sörgyártásba fektette. Ez négy év után már annyira jövedelmezővé vált, hogy ez lehetővé tette számára az imádott érdeklődési körével, a csillagászattal való foglalatoskodást. A külvárosban levő házában saját csillagvizsgálót épített, benne egy 610 mm-es, maga készítette távcsővel. 1846-ban Johann Gottfried Galle felfedezte a Neptunuszt. Néhány nappal ezután, 1846. október 10-én William Lassell felfedezte ennek egyik holdját, a Tritont. 1848-ban rábukkant a Szaturnusz legnagyobb holdjára, ez a Hyperion. Itt meg kell említeni: ezt a holdat vele egy időben a csillagász William Cranch Bond és fia, George Phillips Bond is megtalálta. 1849- ben elnyerte a Királyi Csillagászati Társaság aranyérmét. Ugyanebben az évben a Királyi Társaság ösztöndíjas kutatójává lett. Újabb két év telt el életéből az eget kémlelve, mígnem 1851. október 24-én felfedezte az Uránusz két holdját, ezek az Ariel (William Shakespeare A vihar c. művének légi szelleméről, a Prosperót szolgáló Ariéiról) és az Umbriel (Alexander Pope A füstrablás c. komikus müvének egyik szereplője) nevet kapták. Eredményeire még Viktória királynő is felfigyelt, amit Illusztrációs felvétel a Marsról (Fotó: Shutterstock) az látszik bizonyítani, hogy amikor egyszer a városba látogatott, kérte, hogy William Lassell és ő találkozzanak. Dacára az ő számára elismerő jelentőségű látogatásának, a csillagász két év múlva úgy döntött, délebbre, sokkal délebbre költözik. Meg sem állt Máltáig. Úgy vélte ugyanis, hogy a ködös Angliához képest a Földközi-tenger térségében sokkal kedvezőbbek a légköri viszonyok az ég, az ür kémleléséhez; egy 1200 mm-es teleszkóppal kezdett dolgozni, új felfedezések reményében kutatni. Itteni évei alatt számos új megfigyelést tett, az Orionköd belső részében található, Trapézium néven ismert csillaghalmazát illetően. Erről és más ködökről, s egyéb megfigyeléséről is készített rajzokat. Aztán évek múltával mégiscsak hazatért, Maidenhead város-220 éve született William Lassell (Fotó: Wikipedia) ban folytatta tovább az ég pásztázását, bár itt ismét egy kisebb teleszkóppal. 1858-ban eínyerte az úgynevezett Royal Medált, amit az indoklás szerint „az ő különböző csillagászati felfedezései és kutatásai” folytán érdemelt ki (ezt a kitüntetést IV. György király alapította 1825- ben). 1870-től, két éven át, a Királyi Csillagászati Társaság elnöki tisztét töltötte be. Az életében hatalmas vagyont gyűjtött Lassell Maidenheadben hunyt el 1880. október 5-én. Az Edinburghi Királyi Társaság és az Uppsalai Királyi Tudományos Társaság is tiszteletbeli tagjává választotta. Róla nevezték el a Neptunusz öt ismert gyűrűje közül a belülről számolva harmadikat, amelyet a Le Verrier és az Arago nevű gyűrűk határolnak. Az USA Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatala, a NASA honlapján elérhető adatok szerint a halvány Lassell-gyűrü szélessége 4000 km, és a gyűrű középvonala a bolygó középpontjától 55 200km-re található. A NASA-nak a Neptunusz gyűrűivel foglalkozó oldalán olvasható, hogy úgy gondolják, a gyűrűi viszonylag fiatalok és rövidéletűek. Továbbá például kráterek is viselik William Lassell nevét: a mi Holdunkon egy sokszögalakú, 23 km átmérőjű; a Marson pedig egy 92 km átmérőjű. Ezeken kívül egy 1982- ben felfedezett aszteroida is az ő nevét kapta, ez lett a 2636 Lassell. Neve tehát már biztosan fennmarad. Emellett azonban, már csak az ő saját felfedezései miatt is, a teljes munkásságára érdemes örökké emlékezni. az eddig ismert legrégebbi összeolvadt galaxist Felfedezték MTI-HÍR Felfedezték az eddig ismert legrégebbi összeolvadt galaxist az Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat (ALMA) segítségével. Az univerzum korai időszakából, 13 milliárd évvel ezelőttről származó oxigén, szén és por jeleit regisztálták a B14-65666 jelű objektumnál. Ez a legkorábbi galaxis, ahol ennek a három összetevőnek a kombinációját észlelték. A különböző jelzések összehasonlításával a kutatók megállapították, hogy a vizsgált galaxis valójában két összeolvadt csillagrendszerből áll. így ez a valaha felfedezett legrégebbi összeolvadt galaxispár - úja a PhysOrg tudományos-ismeretteijesztő hírportál. Hasimoto Takuja, a Japán Társaság a Tudomány Haladásáért (JSPS) kutatószervezet és a Vaszeda Egyetem szakértője vezette kutatócsoport a Szextáns csillagképben lévő, 13 milliárd fényévnyi távolságra található, B14-65666 jelű objektumot figyelte meg. Az innen érkező fénynek 13 milliárd évre van szüksége ahhoz, hogy eljusson a Földre, tehát az a kép, amelyet most lámák a tudósok a galaxisról, azt mutatja be, hogyan nézett ki a csillagrendszer kevesebb mint egymilliárd évvel az ősrobbanás után. Az ALMA, a chilei Atacamasivatagban lévő rádiótávcső-rendszer észlelte a B14-65666 galaxisban lévő oxigén, szén és por kibocsátotta rádiójeleket. Ez a legkorábbi galaxis, ahol mindhárom ilyenjei észlelhető. Az adatelemzésekből kiderült, hogy az oxigén-, szén- és porkibocsátások két „foltra” oszthatók. A Hubble űrteleszkóp korábbi megfigyeléseiből kiderült, hogy a B14- 65666-ban két csillaghalmaz van, az ALMA által észlelt jelekből pedig kiderül, hogy a két folt egy rendszert alkot, de különböző sebességűek. Ez azt sugallja, hogy a két folt valójában két galaxis az összeolvadás állapotában. Tehát ez az olvadó galaxisok legkorábbi ismert példája. A tudócsoport becslése szerint a galaxis teljes csillagtömege a Tejútrendszer tömegének kevesebb mint 10 százaléka. Ez azt jelenti, hogy a B14-65666 fejlődése korai fázisában tart. Fiatal kora ellenére azonban 100- szor aktívabban termel csillagokat, mint a Tejútrendszer. Az ennyire aktív csillagformálás szintén a galaxisok összeolvadásának fontos jellemzője, az összeütköző galaxisokban lévő gázok összenyomódása ugyanis természetszerűen csillagformálódáshoz vezet. A galaxisok összeolvadása nagyjelentőségű a fejlődésük szempontjából, ezért a csillagászok számára fontos ezek megismerése. A különböző jelzések összehasonlításával a kutatók megállapították, hogy a vizsgált galaxis valójában két összeolvadt csillagrendszerből áll (Fotó: Shutterstock)
