Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-19 / 141. szám
[vm KÖNYVESPOLC ■ 2019. JUNIUS 19. www.ujszo.com Önmagunk elvesztése és megtalálása B érezési Róbert, a hiperkarma zenekar alapító frontembere generációjának egyik legjobb dalszerzője, és a zenén kívül is van miről mesélnie, hiszen megjárta a poklok poklát. Egy időben úgy tűnt, a szemünk előtt emészti fel az a bizonyos rockandroll-életforma. Most egy vaskos önéletrajzi kötetből ismerhetjük meg őt közelebbről. Hiperkarma-rajongóknak kötelező olvasmány az Én meg az ének, de olyanok is bátran belekezdhetnek, akik a kilencvenes és a kétezres évek miliőjére, a magyar zeneipar működésére, valamint a művésziét buktatóira kíváncsiak. Már önmagában az nagy szó, hogy egy zárkózott, súlyos szociopata közel enged minket magához. Az elején megjegyzi: furcsának találta, hogy 42 évesen memoárt írjon. „Remélem, a benne foglaltak jó szolgálatot tesznek majd a jövő gyermekeinek, akik feltehetően már maguktól lesznek annyira bölcsek, hogy képesek legyenek tanulni a számtalan hibából, amit az életem során elkövettem.” Bérezési nem egyedül dolgozott a könyvön, hanem egy tapasztalt irodalmár, Kiss László segítségével, és most ne firtassuk, kinek mennyi érdeme van abban, hogy ez a könyv remek lett. Fordulatos, jól szerkesztett, nem csordulnak túl benne az érzelmek, ha kell, racionális, ha kell, romantikus - egyszóval leteheteden. És őszintének is tűnik, én legalábbis elhiszek neki mindent, sőt, amennyire lehet, át is érzem a felvázolt helyzeteket. Az benne a legizgalmasabb, hogy párhuzamosan követhetjük egy rétegműfajban boldogulni igyekvő zenész karrierjének alakulását a nulláról az idegtépő egy helyben toporgáson át az alternatív szupersztárságig, valamint azt a folyamatot, ahogyan hősünk a drogok rabjává válik. Aki nem szeretné, hogy kamasz gyereke kipróbálja a tudatmódosítókat, csempéssze ezt a könyvet a szobájába. Mert igazi drogprevenciós segédeszköz. A szerző nem akar okítani, csupán saját tapasztalatait osztja meg. Ismerteti az egyes szerek pozitív hatásait, megtudhatjuk, hogy segítik az alkotó munkát, hogy kiszakítanak a szürke hétköznapokból, hogy magabiztossá tesznek. És azt is, hogy eközben úgy teltek el hosszú évek, hogy semmire nem emlékszik belőlük az ember, hogy eltűnnek mellőle barátok, szerelmek, hogy egyre mélyebbre csúszik a szakadékban. Bérezési kívülről próbálja figyelni önmagát, szinte tudományosan vizsgálja, mi hogyan és miért történt úgy, ahogy, illetve történésről beszélünk-e egyáltalán vagy cselekvésről. Nem keres felmentést, kemény ostorcsapásokat mér saját hátára, és sok embert megkövet, köztük az édesapját is - ezek a részek különösen erősek. Azt is elemzi, miért képtelen a tartós párkapcsolatra, és pontosan tudja, min kellene változtatnia. Legintimebb dolgait is megosztja velünk, az itt következő részlet például egészen hideglelős: „Engem kicsi gyerekkoromtól kezdve démoni hangok gyötörnek, testeden szellemi lények hangjai. Folyton megszólalnak bennem, és mindenféle kényszeres cselekedetek elvégzésére kényszerítenek. Ha például leültem zenét írni, már figyelmeztettek is, hogy állj, állj, mielőtt hozzáfogsz, igazítsd meg a függönyt, vagy hogy legyenek rendben, álljanak párhuzamosan a papucsaid. Esedeg addig kellett kötögetnem a cipőmet, amíg a fűzők nemcsak hogy egyforma szorosak nem lettek, de egyféleképpen is álltak. /.../ Viszont amikor betéptem, ezek a démonok elhallgattak. Eltűntek az őreim. A kínzóim. A helyzetet csak tovább nehezítette, hogy senkinek sem tudtam beszélni róluk. Az iskolában jeleztem ugyan, de a tanáraim a kialvadanságomra fogták a dolgot, a haverokkal meg sok mindenről dumál az ember, de a fejében zakatoló démonokról viszonylag keveset, sőt a legszűkebb környezetemben, otthon, édesanyámnak se nagyon tudtam mit mondani erről. Különben is, mivel egész életemben hallottam hangokat a fejemben, számomra az tűnt természetesnek, hogy mindenki ugyanezt éli át. Már harmincéves voltam, amikor először eszembe jutott, hogy talán egy ádagos embernek csak egyeden hang szól a fejében: a sajátja. I...I Amióta nem drogozom, ezek a démoni hangok sajnos megint felerősödtek, talán még sosem szenvedtem tőlük enynyit, mint mostanában.” Olvasás közben érdemes újrahallgatni a hiperkarma-számokat (így, kis betűvel írandó a zenekar neve, Robi a CD-k belső borítóin szereplő dalszövegekben sem használ nagy betűket, és az írásjeleket is kerüli, a kérdőjel kivételével). Mert szinte mindről elárul egy-két műhelytitkot - zenei, hangszerelési ödetek kipattanását, ikonikus sorokat ihlető élethelyzeteket, vagy hogy egyes mondatok mit is jelentenek valójában. Itt jegyezzük meg, hogy hősünk idén érettségi tétel lett Magyarországon. Íme: „Mutassa be a lírai én és a költő saját énje közti kapcsolat problematikusságát a hiperkarma együttes Bérezési Róbert által írt dalszövegeiben, különös tekintettel a zenekar mitévő/amondó című dalpárosára. Feleletében mutassa be a beszédmód változásait az említett dalok szövegében, valamint térjen ki azok prozódiai jellegzetességeire is.” Talán nem véleden az egybeesés, hogy 2019-ben az Artisjus az év szövegírójának választotta Bérezésit. Az Athenaeum tehát jó érzékkel nyúlt a téma után. A könyv elolvasása után aligha akad ember, aki nem zárja a szívébe Robit, és nem szurkol neki, hogy most már kerüljön végre egyenesbe, szűnjenek meg azok a démoni hangok, találjon otthonra ebben a világban. És persze írjon nekünk még egy csomó remek dalt. Juhász Katalin Kiss László-Bérczesi Róbert: En meg az ének (Behúzott szárnyú felfelé zuhanás) Athenaeum, 2019 336 oldal Önnek ajánljuk - újdonságok KORNFELD TIBOR VOLT EGYSZER EGY ZSIDÓ VÁROS, DUNASZERDAHELY Volt egyszer egy zsidó város, Dunaszerdahely ORVOS-TÖTH NOÉMI ÖRÖKÖLT SORS CSALÁDI SEBEK ÉS A GYÓGYULÁS 0TJA1 I Örökölt sors Családi sebek és a gyógyulás útja A Mengele-lány Aki túlélte a túlélhetetlent Kornfeld Tibor, Dunaszerdahely szülötte jóvoltából színes kép tárni az olvasó elé szülővárosa gazdag zsidó történelmének eseményeiről. A kötet új, bővített kiadása a napokban kerül a könyvesüzletekbe. Dunaszerdahelyt a múltban jogosan illette meg a .Kis Palesztina’, később pedig a .Kis Jeruzsálem" jelző, hiszen a zsidók itt a 18. század elejétől nem csak többségben éltek, hanem aktívan részt vettek a város gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésében. Gazdag levéltári anyag és számos hozzáférhető irodalmi mű állt a szerző rendelkezésére, nem beszélve a régi emlékekről, melyekkel az idős korosztály segített felidézni a múltat. Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüléink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni. A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd - amit a modem kutatások eredményei is igazolnak -, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. 1944 júniusában több százezer zsidót indítottak útnak marhavagonokban Ibolya hazájából, szlovákiai magyar területekről. Senki nem tudta, hová tartanak, mi következik. Ibolyának Auschwitz-Birkenau, Ravensbrück, Buchenwald és Neustadt bei Coburg. Négy állomás, négy haláltábor, kitörölhetetlen borzalmak színhelyei. Ibolya, mint oly sokan, mindent elveszített: otthonát, családját, szeretteit. De soha nem veszítette el a reményt, és volt benne elég erő ahhoz, hogy megkockáztassa a szökést. Ráadásul neki köszönhetően fogták el a birkenaui láger egyik embertelen felügyelőnőjét is. Várjuk Önt a KNIHY-MOLNÁR-KÖNYV, s.r.o. könyvesboltjaiban Dunaszerdahelyen, Galántán, OD Univerzál Hypernova épületében ' Vágsellyén, Tropicana Somorján, a postával szemben cukrászda mellett www.kon v.sk Dunaszerdahelyen ingyenes házhozszállítással DP190411
