Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-17 / 139. szám
www.ujszo.com | 2019. június 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Azok hangja, akiket nem lehet hallani A fő kérdés, hogy mit kezd Caputová az éles belpolitikai helyzetekkel LAJOS P. JÁNOS lovákiának új elnöke van, az első női el»M nőké. Elnöksége első M^Á napjának legjobban várt eseménye a beiktatási beszéd volt, és megerősítette a várakozásokat. Caputová mindenki elnöke kíván lenni, és a felsorolásból nem hagyta ki a nemzeti kisebbségeket és etnikai csoportokat sem. A várakozásoknak megfelelő teret kapott beszédében az ország európai és transzatlanti irányvonalának erősítése is. Ez ugyan kötelező kör volt, de nem mellékes, főleg ha azt látjuk, hogy a politikai térfél mindkét oldalán vannak olyan szereplők, akik ezt nagyon szívesen megkérdőjelezik. Szlovákia 1989 utáni fejlődésének motoija és egyben irányítója is az unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás, hiszen már előtte irányt szabott az országnak, majd pedig segítette a demokratikus intézményeink fejlődését, erősödését. A szélsőséges pártok választóinak megszólítása is fontos eleme volt beszédének. Jól látja, hogy az igazságtalanság okozta elégedetlenség megnyilvánulásának egyik formája a düh, viszont megoldást nem jelent semmire. Azt is látnia kell azonban, hogy ez a harag vagy annak mértéke sok esetben nem a valós körülmények eredménye, hanem mesterségesen, politikai célból szított indulat. Könnyű a leszakadó régiók nehéz helyzetben lévő lakosságát egymás ellen, a még rosszabb helyzetben lévő roma lakosság ellen, vagy éppen az országba meg sem érkező menekültek ellen hergelni. Az elnök egyik legfontosabb feladata rámutatni ezekre a káros politikai vonulatokra itthon és az unióban is, hiszen az európai parlamenti választáson is láthattuk, hogy ezek a trendek nem állnak meg az országhatároknál. Caputovát sokan fogják hasonlítgatni elődeihez, és bizonyos mértékig ez rendben is van. Ebből a szempontból nincs nehéz helyzetben, mert elődjei közül nem sokan teljesítették a velük szemben támasztott, gyakran nem is túl magas elvárásokat. Ivan Gasparovic teljesítménye említésre sem méltó, róla a wikipediában is elég lenne annyit írni, hogy a Smer hű kiszolgálója volt két cikluson át. Túl sok kiemelkedő eredményt Rudolf Schustemél sem lehet említeni. Talán Michal Kovác teljesítménye a legerősebb a köztársasági elnökök mezőnyében, de nála nagy szerepet kapott a korszak, a korábbi pártelnöke és támogatója, Vladimír Meciar és a meciarizmus elleni harc. Bízzunk benne, hogy ilyen helyzet Caputová elnöksége alatt nem áll elő. Kötelező, de nem túl nehéz feladat lesz Andrej Kiska teljesítményének felülmúlása. Feltehetően éppen elődjének üzent azzal a mondattal, hogy igyekezni fog felülemelkedni a személyes támadásokon, és nem fog megfeledkezni arról, hogy elsősorban az emberek szolgálata a feladata. Bizonyos mértékben jogos odamondás Kiskának, aki az utóbbi két évben elsősorban Robert Ficóval harcolt, személyesen és a hivatalából is. Kérdés azonban, hogy Caputová tudja-e majd elődjénél jobban kezelni az éles politikai helyzeteket. Tud-e úgy kompromisszumot kötni, hogy ne veszítse el arcát. A politika egyik oldalon sem csak a nemes elvekről és a szolgálatról szól, egy kormány felállításához sok kompromisszumra van szükség. A köztársasági elnököt védi a hivatala, de egyben meg is köti a kezét. Caputovának nincs túl sok ideje a felkészülésre, nem nagyon számíthat a 100 napos türelmi időre sem. Néhány hónap múlva parlamenti választás lesz, a kampány már talán ma elkezdődik Andrej Kiska pártjának bemutatásával. Caputová teljesítményének végső megítélésében azonban az játssza majd a legnagyobb szerepet, hogy tudja-e teljesíteni azt, amit beszédében ígért, tud-e azok hangja lenni, akiket nem hall meg a többség. A kisebbik rossz keresése SZOMBATHY PÁL Klasszikus középpártok visszaszorulása, egységes táborokba tömörülés: polarizálódó közélet szerte Európában - új jelenség vagy örök emberi hullámzás? „Békés korszakokban, mikor a gyűlölködés öröméért gyűlölködünk, keresnünk kell kedvünkre való ellenséget: - kellemes gond, melytől a mozgalmas korok megfosztanak bennünket.” (Emil Cioran író, filozófus) Hát igen, a háborúk, a válságok szabadjára engedték az emberek érzelmeit, kézzelfogható ellenségekhez jutott mindenki, az ősi csoportrituálék működésbe léptek, elszabadult a pokol, amelyet a pusztítás után újraépítés követett. Ma is hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy veszélyes, katasztrofális korban élünk, pedig nem. Érdemes elolvasni Hans Rosling Tények című könyvét és Steven Pinker Az erőszak alkonya című monumentális munkáját: a két műben közös annak meggyőző bemutatása, hogy az emberiség modem kori történetében az erőszak visszaszorulóban van. Tehát a minden egyre rosszabb valójában nagyon is hamis érzetünk, amely abból következik, hogy ömlenek ránk a negatív hírek az interneten, s a globális információáradat megtévesztő a trendek valódi alakulásához képest. S milyen igaza volt a román-francia filozófusnak, Emil Ciorannak: békés korszakokban a gyűlölködés örömét keressük: utáljuk a szomszédot, a másik focicsapatot, a migránsokat, az ellenoldali politikai pártot, annak vezetőit, s persze idővel minden szerencsétlen flótást, aki hozzájuk húz, rájuk szavaz; hiszen megtévesztett, alulművelt, tudatlan, becsapható birkanyáj az mind, ellentétben velünk, a mieinkkel, akik tényszerűen látják a világot. Nem az a baj, hogy a modem politika tele van érzelmekkel, az teljesen természetes és normális jelenség, a gond az, ha az érzelmeken belül a gyűlölet válik meghatározóvá. A másik utálata. Jódolgunkban gyűlölködünk, mert nincs elég bajunk különben, s mert az unalom mozgatja a mindennapokat. „Mindenben kételkedni és mindent elhinni: két egyaránt kényelmes megoldás, hogy felmentsük magunkat a gondolkodás alól.” (Jules Henri Poincaré matematikus, filozófus) Korunk két tipikus jelensége: a cinizmus és az infantilizmus. Mindez nemcsak a fogyasztói társadalom működésében nyilvánul meg, hanem a tömegdemokrácia viselkedésében. Két, egymással meghitt viszonyban lévő szélsőséggel van dolgunk: a cinizmus elpusztítja az idealizmust, a lelkesedést, a hitet valamiben, amely nélkül nem érdemes élni, cselekedni, dönteni — a cinizmus maga a tespedtség, a minden hiábavaló életfilozófiája, a szellemi-erkölcsi vegetálás káosza. „Minden nemzedék kineveti a régi divatot, de vallásos áhítattal követi az újat.” (Henry David Thoreau filozófus) Ugyanolyan veszélyes attitűd a századot uraló infantilizmus, az önfelmentő gyerekesség, a felnőni, felelősséget vállalni képtelen önszórakoztatás, dedós fikázás, amelynek semmi sem szent, s büszke erre az életfelfogásra, önmaga örök kiskorúsítására, a minden vicces, mindenen nevessünk, de semmit ne vegyünk igazán komolyan játékára. Persze egyetlent azért komolyan vesz, túlságosan is, végletesen: önmagát, önmaga érzékeny, sérthetetlen, sértődékeny lényét. „A demokrácia arról biztosít, hogy ne kormányozzanak minket jobban, mint ahogy megérdemeljük.” (Bemard Shaw író) A mindenben kételkedés két közéleti viselkedésformájával szemben pedig ott a tükörkép: a fanatikus hívők tábora, az oly ismerős megingathatatlan szavazó, amely a rajongás koordinátáira építi politikai véleményét, a valóságról tudomást nem véve - és persze ennek megfelelő gyűlölettel minden iránt, amely és aki meg meri kérdőjelezni rajongása tárgyát, személyét bármily apróságban is. Ezek a szavazótípusok a küzdelmet és a szembenállást tekintik alapállapotnak. A cinikusok az infantilisokkal együtt hullámzanak két tábor között, érdekeik vagy ellenszenveik alapján jól megtalálva a helyet valamelyikben, közben finnyás felsőbbrendűséggel figyelik a hívőket mint szükséges rosszakat. .A demokrácia a józanok számára viszont a kisebbik rossz választásának művészete, nem igazságkereső szenvedély, és nem focimeccs. Trump virtuális hazaárulásról beszél Donald Trump amerikai elnök virtuális hazaárulással vádolta meg a The New York Timest, mert az beszámolt arról, hogy az Egyesült Államok megsokszorozza behatolásait az orosz informatikai rendszerekbe. „A The New York Times hibájából az a kép fog kialakulni, hogy az Egyesült Államok jelentősen növeli kibertámadásait Oroszország ellen. Ez virtuális hazaárulás, mert nem igaz” - írta az elnök a Twitteren. Ismét azzal vádolta meg a lap újságíróit, hogy a nép ellenségei, valamint, hogy korruptak.A lap, amely rendszeresen közöl Trumpnak nem tetsző oknyomozó cikkeket, gyakran tárgya az elnök sajtóval szembeni haragjának. A The New York Times azt jelentette, hogy Washington figyelmeztetésképpen növeli behatolásait az orosz rendszerekbe, hogy Moszkva hagyjon fel hasonló akcióival az amerikai informatikai rendszerek ellen, valamint hogy súlyosabb konfliktus esetére a két ország között, fel tudjon készülni egy kibertámadásra. A lap által idézett, meg nem nevezett tisztségviselők azt mondták: az elnököt nem tájékoztatták a sűrűsödő amerikai műveletekről, mégpedig azért nem, mert a védelmi minisztérium és a hírszerzés tart Trump reakciójától: esetleg megtiltja az akciókat, vagy kifecsegi azokat külföldi vezetőknek, mint ahogy 2017-ben beszélt egy kényes Szíriái műveletről az orosz külügyminiszter füle hallatára. (MTI) FIGYELŐ Már 1,77 milliárd euróba került a VW dízelbotránya A Volkswagen konszern már 1,77 milliárd eurót költött a dízelbotrány miatti tanácsadói és ügyvédi költségekre - számolt be róla a Handelsblatt. A német lap szerint az 1,77 milliárd euró a konszern összes autómárkájánál - beleértve az Audi és Porsche márkákat is - felmerülő jogi költségeket magában foglalja, ezt a Volkswagen szóvivője is megerősítette a lapnak. A konszern dízelbotránnyal kapcsolatos jogi költségei várhatóan tovább emelkednek, mivel számos vizsgálat és eljárás van még folyamatban. A Volkswagen konszern az idei első negyedévben 3,02 milliárd eurós nyereséget ért el, kisebbet a tavalyi első negyedévi 3,3 milliárd eurónál. Az alacsonyabb nyereséghez nagyban hozzájárultak a dízelbotránnyal kapcsolatban a negyedév során elszámolt jogi költségek is. (MTI)
