Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-03 / 127. szám
www.ujszo.com | 2019. június 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Lázas növekedés Ukrajna nem hagyott le minket, ünnepeljünk? A szlovák kormánypárti politikusok rendre az elégedetlen választó orra alá dörgölik Szlovákia viszonylag gyors gazdasági növekedését, azt a hamis látszatot keltve, hogy ez az ő érdemük. Valószínűleg nem árulunk el nagy titkot, ha kimondjuk, hogy ennek a fele sem igaz. Épp ellenkezőleg: dacára a tevékenységüknek van növekedés. A szlovák gazdaság az elmúlt években viszonylag gyors gazdasági növekedést produkált, ami elsősorban Szlovákián kivüli tényezőknek köszönhető. A világgazdaság csúcsra járt, így a rendkívül nyitott szlovák gazdaság által gyártott termékek, elsősorban az autók iránt is megugrott a kereslet. Ez azonban csak átmeneti állapot, egy lehetséges újabb gazdasági válság kártyavárként döntheti össze az eddig elért eredményeket. Egyelőre azonban a növekedési fázisnál tartunk, még akkor is, ha a tavalyi csúcsformánkat idén valószínűleg nem sikerül túlszárnyalni. A növekedés azonban nem minden. A gazdaság, az emberekhez hasonlóan, akkor is nyújthat egy ideig jó teljesítményt, ha a szervezetet megtámadja a kór, aminek elsőjele a láz. A testhőmérséklet rendellenes emelkedése fontos tünete annak, hogy valami kóros folyamat zajlik a testben. Hogy a szlovák gazdasággal sincs minden rendben, azt a svájci IMD (Institute for Management Development) vezetőképző és gazdaságkutató intézet által szerkesztett és Szlovákiában az F. A. Hayek Alapítvány által múlt héten közzétett elemzés is alátámasztja, amely egyfajta gazdasági lázmérőként szolgál. A világ 63 államát összehasonlító versenyképességi toplistán Szlovákia idén az 53. helyen található, és mára régiónk szinte összes országa, még Románia és Bulgária is leelőzte. Voltak persze olyan idők, amikor még a 30. helyen tanyáztunk, idén azonban Ukrajnát csak egy hellyel sikerült megelőznünk, olyan országok, mint Kolumbia, Törökország, Mexikó, Oroszország vagy a Fülöp-szigetek pedig már lehagytak minket. Az IMD évente publikált nemzetközi versenyképességi felmérése ugyanis nem csupán a gazdasági teljesítményt, hanem a kormányzati és az üzleti hatékonyságot, valamint az infrastruktúrát is vizsgálja. Ebből pedig kiderül, hogy Szlovákia továbbra is túl sok adminisztratív kötelességet támaszt a vállalkozókkal szemben, a környező országokhoz képest magasabbak az adóterhek, a kormánynak nem sikerül hatékonyan felvennie a harcot a korrupcióval, az elhibázott gazdaságpolitikai intézkedések miatt a munkapiac továbbra is rendkívül rugalmatlan, a katasztrofálisan működő bíróságokról már nem is beszélve. Na, ezek azok a tényezők, amelyekért már a kormány és az azt alkotó pártok is felelősek, és nem is kis mértékben. így nem csoda, hogy a jövő évi parlamenti választásokat megelőző kampányban nem ezekkel, hanem a gazdasági növekedéssel büszkélkednek majd, hiszen mással nem nagyon tudnak. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Manapság divat az oktatásügyet és szereplőit kárhoztatni, attól függően, hogy melyik oldalon áll az, aki beszél róla: pedagógus, szülő, kutató, oktatásügyi intézmény alkalmazottja vagy éppen diák. Egy néhány évvel ezelőtti szakmai összejövetel jut eszembe, amelyet azért hívtak össze, hogy az oktatásügy minden résztvevője: állami és magánintézmények, egyetemek, iskolák, szövetségek, szervezetek részvételével megpróbáljuk elemezni a helyzetet, és megoldásokat keresni a problémákra. Az első körkérdés nagyon jól indította volna a tárgyalást.„Mi a jelenleg legfontosabb megoldandó probléma az Önök intézményében?” A résztvevők azonban nem a saját legégetőbb vagy legfontosabb gondjaikról kezdtek beszélni, hanem szinte észrevétlenül áttértek a többiek munkájának kritizálására, átdobták valaki más vállára a felelősséget a gondokért. Azok, akik komolyan vették a kérdést, próbáltak a témánál maradni, de nem igazán jártak sikerrel. A napokban volt szerencsém részt venni egy konferencián, amely szintén az oktatásügy egyik problémáját boncolgatta, hogy vajon miért szorult ki a filozófia a pedagógusképzés alaptantárgyai közül. Többféle válaszlehetőség is felmerült, ezeket itt most sajnos nincs módomban részletezni, de egyetlen gondolatot kiemelnék. Mégpedig azt, hogy a filozófia a politikai és a társadalmi változások miatt kiesett a pedagógusképzésből, és a különféle nehéz politikai helyzetekben elég volt megbirkóznia saját egzisztenciális gondjaival, de később sem közeledett egymáshoz a két terület, és mára szinte nem is találnak utat egymáshoz. A fentiekből számomra az a közös tanulság, hogy nem ártana észrevennünk, hogy körülöttünk változik a világ, és a problémák okainak keresése mellett, sőt helyett új megoldási lehetőségeket is feltérképezni. Talán észrevehetnénk olyan tendenciákat, amelyek irányában például az egyes tudományterületek újra közeledhetnének egymáshoz. Lehet, hogy teljesen új módon, de mindkét fél - és főként a diákok számára sikerrel és eredményesen. És nézhetünk például teljesen más szemmel arra az általános jelenségre is, hogy nő a diplomások száma. Az, hogy egy fiatal eljutott egy felsőoktatási intézménybe, mindenképpen szélesebb látókörrel és tudással vértezheti fel, és több lehetőséget láttathat meg vele. Szakmai előmenetele pedig a képességeitől függ majd, tehát nem veszi el senki arra érdemesebbtől a helyet a munkapiacon. 2007-ben Umberto Eco volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. A sajtótájékoztatón egy fiatal újságírónő azt kérdezte tőle, mit gondol arról, hogy egyre több fiatal kerül be a felsőoktatásba, és ezzel romlik a színvonal., Amikor én voltam gyerek - mondta a híres író, - a falunkból csak öten járhattunk iskolába, mert a többiek olyan szegények voltak, hogy nem engedhették meg maguknak. Mára ez szerencsére nagyot változott. Természetes, hogy például 50 évvel ezelőtt egy párizsi gimnázium magasabb klasszikus műveltséget nyújtott, mint például egy mai francia vidéki főiskola, mert ha nagyságrendekkel nő a diákok száma, az oktatás is fel kell, hogy lazuljon. Viszont sokkal több fiatal jut hozzá a művelődéshez, a tanuláshoz, és ez nagyon fontos! Lehet, hogy nemsokára a diploma lesz az új érettségi bizonyítvány.” FIGYELŐ Kiska már nem hátrálhat meg Választás utáni sakkjátszma kezdődött az ellenzéki oldalon. Ügyes marketinghúzás volt a Progresszív Szlovákia/Együtt (PS/Spolu) csapatától csatlakozásra felszólítani Andrej Kiskát - írja a Sme kommentálja. Kiska erre csak azt a kellően semmitmondó választ adhatta, hogy az ellenzéknek össze kell fognia. Az ő fő problémája most az, nehogy még azelőtt ráragasszák az ellenzéki erők megosztója címkét, hogy ténylegesen megalapítaná pártját. Ám ezeknek az üzeneteknek nincs komoly jelentőségük, az első mérvadó dolog annak a felmérésnek az eredménye lesz, amelyben már Kiska pártja is szerepel majd. A PS/Spolu szép eredménye kicsit kizökkentette Kiskát, de közös ugródeszkának is tekintheti a választási kampányhoz. A pártalapítás beharangozásával ugyanis már olyan messzire ment, hogy már egyszerűen nem táncolhat vissza. „Ha lefújja az egészet és simán csatlakozik a PS/Spoluhoz, minden hitelét lerombolja, amit öt év alatt megpróbált kiépíteni az elnöki palotában”-írja a lap. (ú) Putyin túl népszerűtlen volt, de már megoldották a dolgot Az orosz állami kutatóintézet úgy tette fel a kérdést, hogy az emberek háromnegyede ne tudjon nemmel válaszolni, és most ünnepli a sikert. Új módszerrel mérte meg az orosz állami közvélemény-kutató intézet a Putyin elnök iránti bizalmat, és ezzel néhány nap alatt papíron megduplázta a népszerűségét. A VCIOM intézet előző felmérése szerint az elnökbe vetett bizalom 13 éves mélypontra, 31,7 százalékra süllyedt, a most nyilvánosságra hozott frissebb felmérés szerint viszont az oroszok 72,3 százaléka bízik benne. A nagyságrendi különbség élénk érdeklődést váltott ki a médiából, ezért Valerij Fjodorovnak, a VCIOM vezérigazgatójának valamilyen magyarázattal kellett előállnia: ,A felmérések történetében először azt kérdeztük az emberektől, hogy megbíznake Putyinban elnökként, emberként vagy mentorként. Ezt mindenki maga dönthette el. Az eredmények szenzációsak. Putyinban az emberek nem 30, hanem 72,3 százaléka bízik” - nyilatkozta Fjodorov. Hozzátette, az új adatok tükrében aktualitásukat vesztik a Putyin támogatottságának csökkenésével kapcsolatos spekulációk. Mint mondta, az elnök munkáját helyeslők aránya nem hogy csökken, de január óta 3 százalékponttal nőtt is. Fjodorov szerint a korábbi adatok azt mutatták, hogy a válaszadók 30,5 százaléka választotta Putyint és nem azt, hogy csak ennyien bíznának meg benne. Az újabb felmérés szerint Dmitrij Medvegyev kormányfőben a válaszadók 37, a liberális demokrata pártvezér Vlagyimir Zsirinovszkijban 36,1, a kommunista Gennagyij Zjuganovban pedig 32,6 százalék bízik meg. Szakértők mindemellett hozzáteszik: Putyin támogatottságát meggyengítette az, hogy 2018-ban a nyugdíjkorhatár felemelését jelentették be. A FŐM állami közvéleménykutató intézetnek az RBK gazdasági napilap által szerdán ismertetett belső felmérése szerint az oroszoknak csak a 48 százaléka szavazna az elnökre, aki tavaly márciusban a voksok csaknem 77 százalékával nyerte meg a választást. (MTI) Mindenki diplomás lesz? BOLEMANT LILLA
