Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-12 / 135. szám
www.ujszo.com I 2019. június 12. TÉMA 117 A bántalmazok többsége szeretethiányos KONKOLY ERIKA A szakemberek által vógzett kutatások szerint a diákok 15-2096-ánakvan negatív tapasztalata iskolai bántalmazással. De mégis milyen formái vannak? Kiből lesz áldozat? Kiből elkövető? Mika következményei? Hogyan kezelje a szülő? A leggyakoribb bántalmazási formák közé tartozik a szóbeli bántalmazás (gonosz megjegyzések, kritizálás, csúfolódás, megalapozatlan pletykálkodás), érzelmi bántalmazás (kiközösítés, kapcsolatok felszámolása, fenyegetés) és a fizikai bántalmazás (verés, lökdösés, tulajdon megrongálása). Ide sorolható még a szexuális molesztálás, valamint az internetes zaklatás is (lejárató videó megosztása, bántó üzenetek). „Nem minden esetben jön létre személyes kapcsolat a bántalmazó és a bántalmazott közt. Gyakori ugyanis, hogy a bántalmazó további tanulókat manipulál, hogy forduljanak el az áldozattól” - mondta Sztankó Evelin pszichológus, a Párkányban és Komáromban működő Artis centrum munkatársa. Impulzivitás, agresszió A bántalmazó szerep különböző okokból alakulhat ki. „A zaklatok jellemzői közé sorolnám az impulzivitást, agressziót, gyenge önkontrollt, alacsony érzelmi intelligenciát, alacsony empátiát és önértékelési problémákat is. Céljuk az önérvényesítés, szociális hatalom, dominancia, mások irányítása vagy akár megtorlás. Véleményem szerint a Sztankó Evelin pszichológus bántalmazok többsége szeretethiányos, elhanyagoló környezet áldozata, ahol hiányzik a következetes fegyelmezés, a pozitív minták, illetve a megfelelő konfliktuskezelés” - fejtette ki a pszichológusnő. Az efféle problémákkal küzdő gyermek hamar kiszemeli áldozatát. Tipikus áldozatnak számít az alacsony önértékelésű, szorongó, csendes, visszahúzódó, nem népszerű gyermek, akit a környezete gyengének tart, gyakran fizikailag is. Olyan személy, aki nem tudja magát megvédeni, vagy a konfliktushelyzetet megfelelően lekezelni. A szülő sokszor csak sejti Minden esetben megbújik valami a háttérben, ami miatt megkezdődik a zaklatás. A pszichológusnő elmondása szerint az okok változatosak lehetnek, de ha csak a leggyakoribb párat kellene felsorolni, biztosan helyet kap köztük az etnikai Tipikus áldozatnak számít az alacsony önértékelésű, szorongó, csendes, visszahúzódó gyermek (Fotók: Shutterstock) hovatartozás, a kinézet, az öltözködés és a testalkat, a gyermek és családjának anyagi helyzete, a népszerűség és a menő elektronikai eszközök hiánya. A szülők sokszor csak sejtik, hogy gyermekük bántalmazás áldozata az iskolában, ezért fokozottan oda kell figyelni a jelekre. „Nagyon árulkodó lehet a megrongált tulajdon, a verés okozta sebek és foltok, de az is, ha a gyermek hirtelen nem akar iskolába menni, sőt az iskolai dolgokról beszélni sem szeretne, romlanak a jegyei, nem jár el sehová, mert fogyatkoznak barátai, zárkózottá és csendessé válik” - ismertette a pszichológusnő. A zaklatás áldozatai komoly megpróbáltatásokon mennek keresztül. Kulcsfontosságú felhívni a figyelmet arra, hogy a bántalmazott gyermek életében milyen károkat okozhat a zaklató fél. „Komoly következményként megjelenhet depresszió, szorongás, stressz, önértékelési problémák, nehézségek a kommunikáció és kapcsolatok kialakítása során, tanulási zavar, koncentrációcsökkenés, függőségek. Továbbá okozhat testi problémákat is, mint a fejfájás, gyomorfájás, alvászavar, étkezési problémák. Extrém esetben vezethet öngyilkossághoz is” — tette hozzá Sztankó Evelin. valaki testi-lelki épségéről van szó, itt akár példamondatokkal is lehet segíteni a megértést. A közösségformálójátékok során, ahol egy közös cél van, és mindenki hasznos részét képezi a munkának, a tanár látja a dinamikát, a helyben kialakult hierarchiát, és erre azonnal tud reflektálni. Nagyon jók az önismereti gyakorlatok és ismerkedős játékok, melyeknek célja megismerni önmagukat és egymást, ráébredni, ki miben jó, mi a közös bennük a másikkal, miért lehet szeretni a másikat. A foglalkozások során igyekezni kell keverni a gyerekeket, hogy ne alakuljon ki klikkesedés. A szülő, a pedagógus és az iskolapszichológus közös feladata, hogy a gyermekeknek megfelelő kommunikációt, konfliktuskezelést, felelősségvállalást tanítson, segítse személyiségük és érzelmi intelligenciájuk fejlődését, hogy jó légkört és jól működő közösséget tudjanak kialakítani társaikkal. Atúlfóltós sem megoldás A problémák megelőzése érdekében fontos, hogy a gyerekek tájékoztatása a lehetőségekről, ha az adott probléma kialakulna. A legkézenfekvőbb módja egy egész iskolás előadás szervezése, ahol beszélnek magáról a témáról, okairól, annak helytelenségéről, következményeiről. El kell mondani, hogy ha valaki bántalmazást tapasztal, látogassa meg a pszichológust vagy egy tanárt, amikor ő jónak látja. Továbbá tájékoztatni kell a diákokat arról is, mi egy pszichológus feladata, munkaköre, hol és mikor vannak fogadóórái. Ahol nincs iskolapszichológus, az osztályfőnök jelezze a szülőknek, hol és mikor lehet a szakembert elérni, ha konzultálni szeretnének ve-A mai modern technológia a zaklatóknak is új eszközöket jelent A cikk a pozsonyi magyar tanszék és az Új Szó szerkesztősége együttműködésében jött létre. le. Biztosítani kell a gyerekeket, hogy ezeket az információkat diszkréten kezelik majd. Fontos ezeket a lépéseket megtenni, hogy a gyerek semmiképp ne fojtsa magába mindezt, hiszen azzal önmagának ártana. „A szülő ne bagatellizálja el az adott helyzetet, álljon a gyerek mellé, de ne váljon túlféltővé. Hallgassa végig, amit gyermeke mond, erősítse önbizalmát és önállóságát, és együtt beszéljék meg, mi lenne a legjobb megoldás. Elsősorban keressék fel az osztályfőnököt a problémával kapcsolatban. Ha úgy érzik, nem veszi komolyan, vagy nem következik be hosszabb távon sem változás, érdemes bevonni a zaklató szüleit, illetve további szakembereket” - mondta Sztankó Evelin. Játékos formában A pszichológus elmondása szerint a legtöbbet a megelőzéssel tehetünk, pl. csapatépítő játékok segítségével. Ezek rengeteg módon kivitelezhetek, ha valaki egy kicsit is kreatív, a lényeg, hogy játékos, érdekes formában tanítsunk asszertív kommunikációt. Hasznosak a szerepjátékok, utána meg lehet beszélni, ki hogyan érezte magát az adott szerepben. Fontos, hogy a gyerekek meg tudják különböztetni, mi a különbség az árulkodás és a jelzés közt, ha
