Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-07 / 131. szám
www.ujszo.com | 2019. június 7. KULTÚRA 9 Nemzedékek Fehér László pozsonyi tárlatán TALLÓSI BÉLA Pozsony. Fehér László Nemzedékek című kiállítását a Z-Galáriában a Több mint szomszéd - Magyar kulturális napok Pozsonyban elnevezésű rendezvénysorozat eseményeként nyitották meg. A megnyitó zárszavaként Viktor Hűlik festőművész, a tárlatnak otthont adó galéria igazgatója magyarul fordult a kiállító művészhez, mondván: „köszönöm szépen, László, nagyon jó kiállítás". Az ilyen szeretetteljes és elismerő ajánló után fokozott kíváncsiság vonzza a nézőt a Z-Galériában június 22-ig megtekinthető kiállításra. Különösen, hogy olyan kvalitású, nemzetközileg elismert, sajátos hangú, összetéveszthetetlen vizuális nyelven megszólaló művész munkáit láthatjuk itt, aki alkotásaival bejárta a világot. Miként a Pozsonyi Magyar Intézet ismertetőjében is olvasható, Fehér László a nemzetközi művészeti színtér legismertebb alkotói közé tartozik. 1990-ben ő képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén, 1997- ben a bécsi MUMOK - Modem Művészeti Ludwig Alapítvány Múzeumában, 2001-ben a budapesti Műcsarnokban, 2007-ben a budapesti Ludwig Múzeumban, majd 2011- ben a Saint-Etienne-i Modem Múzeumban rendeztek életművéből gyűjteményes kiállítást. Külföldi fogadtatásáról sokat elárul a tény, hogy ő volt az első kelet-európai művész, akinek alkotása, 2012-ben felkerült a bécsi Ringturm homlokzatára. Pasztell önarcképe pedig 2014-ben bekerült az Uffizi Képtár (Galleria degli Uffizi) világhírű önarcképgyűjteményébe. Ezek után mi sem természetesebb, mint hogy a 2000-PENGE Fehér László: Nemzedékek, 2016 ben Kossuth-díjjal kitüntetett Fehér László művei megtalálhatók számos magyarországi és nemzetközi magán- és közgyűjteményben. A pozsonyi kiállítás a művész utóbbi években alkotott munkáit mutatja be. A tárlat két műcsoportra, az Emléknyomatok című festménysorozatra, valamint Fehér László új papírmunkáira fókuszál. A két mücsoportot összekapcsolja az a tematika, amelyet Anda Rottenberg művészettörténész (ő nyitotta meg Fehér László Papírmunkák című budapesti kiállítását) „nemzedéki emlékezetnek” nevez, és amelynek tükrében a személyes történeteken keresztül a kollektív emlékezet működésére és dinamikájára is rákérdezhetünk. „Az Emléknyomatok festményein visszatér a művész korábbi periódusaiban más-más kontextusban megjelenő rózsaszín” - fogalmaz Fehér Dávid művészettörténész, a pozsonyi kiállítás kurátora. Ez a domináns szín „ezúttal a családi archívumból származó fényképeket, illetve ismeretlenek által készített amatőr felvételeket idéző, halványuló-kifakuló nyomatokhoz hasonló hétköznapi jelenetek éteri, absztrakt közegeként jelenik meg. A lebegő, izolált emberalakok, tünékeny árny- és emlékképekként mintegy kiszakadnak térből és időből. Köthetők ugyan bizonyos történeti korszakokhoz, ám egyúttal kívül is kerülnek az idő folyásán, és sajátosan időtlenné válnak.” A kurátor a pozsonyi tárlatra elhozott másik műcsoportot elemezve, kitért arra, hogy az utóbbi években a rózsaszín sorozat mellett minden korábbinál nagyobb hangsúllyal jelennek meg Fehér László művészetében a papíralapú művek. A kurátor értékelése szerint a tussal és ceruzával készített, vegyes technikájú grafikai sorozat ugyan jelentős elmozdulást jelez az életművön belül, mégis szorosan kapcsolódik a korábbi sorozatokhoz. „A homogén fekete felületekkel konffontált, azokból mintegy grafikai jelként előhívódó alakok családtörténeti vonatkozásúak - a személyes és a történeti emlékezet kérdéskörét feszegetik. A családi fényképeket megidéző, fotórealisztikus grafikákon a művész és feleségének a családja jelenik meg. A felvillanó hétköznapi jelenetek a holokaust traumatikus eseményei utáni időszaktól szinte napjainkig követik nyomon a család különböző generációinak életútját”. Van, ami nem változott. Arról azt mondja Fehér Dávid, hogy „akár a korábbi festménysorozatokon, a banális pillanatképek ezúttal is önmagukon túlmutató egzisztenciális és társadalmi kérdésekre reflektálnak, a művek a személyes és a kollektív emlékezet problematikáját járják körül”. Irodalomtörténet útközben Köztudott, hogy Kulcsár Szabó Ernő tudományos érdeklődésének egyik központi témája a húszas-harmincas évek magyar irodalma. A későmodem korszakküszöb esztétikai és nyelvi sajátosságainak, valamint hatástörténeti jelentőségének a leírása a NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA korábbi munkáiban már markánsan megjelent. Ezek közül a legismertebb A magyar irodalom története 1945-1991 (Argumentum, 1993) című monográfia, amely nemcsak áttekinti az adott korszakot, és fogalmi keretet kínál az azon belüli egységek elkülönítésére (klasszikus modem - avantgárd - későmodem - posztmodem), hanem meggyőzően érvel amellett is, hogy a húszasharmincas évek fordulóján bekövetkező poétikai változás kiemelt jelentőséggel bír a későbbi korszakok irodalma, így például a kortárs költészet alakulása szempontjából is. Az új tanulmánykötet (a pálya újabb állomásán) szintén ebbe a gondolatmenetbe enged bepillantást. A harmadik fejezete nyelvelméleti és bölcseleti kontextusban vizsgál néhány, a szerző pályája (és közvetve a későmodem korszakküszöb) szempontjából kardinális, általánosnak tekinthető poétikai kérdést: ezek az írások (a nyelvre, a beszédre, a képre, a hangzásra, az esztétikára, az irodalomértelmezés mibenlétére stb. való rákérdezés) voltaképp a keretét, hátterét jelentik annak az olvasási, irodalomértelmezési metódusnak, amely Kulcsár Szabó munkáiban tükröződik. A kötet legizgalmasabb szövegei azonban azok, amelyek líra-, illetve a prózaolvasás invenciózus, közvetlen példáit nyújtják. Az első két fejezet irodalmi folyamatok vázlatát adja, mindezt azonban az egyes életművekből kiemelt, hangsúlyosnak tekintett szövegek érzékeny és pontos elemzésével, valamint több helyen a kortárs irodalom jelenségeire és beszédmódjaira való kitekintéssel is árnyalja. A húszasharmincas évek hatástörténeti potenciálja; József Attila, Kosztolányi vagy Szabó Lőrinc költészetének világirodalmi folyamatokkal összefüggésbe hozható megoldásai; Babits és Nemes Nagy Ágnes újraolvasásának lehetőségei; Móricz Zsigmond és Esterházy Péter egyéni prózapoétikája; az önmegszólító verstípus megjelenési formái; a költői kép hangzóssága, materialitása; valamint az antropológiai, biopoétikai vonatkozású költészet tematizálása számos olyan kérdést magába foglal, amely napjaink irodalmának vizsgálata szempontjából is termékeny. De az olvasatok persze nyitottak, ahogy az is mindig a céltól válik függővé, hogy a küszöbök melyikére lépünk rá, vagy épp át rajta. Kulcsár Szabó Ernő: Költészet és korszakküszöb. Klasszikusok a modernségfordulópontján. Bp., Akadémiai, 2018,260 oldal. Értékelés: 10/10 Pécs várja a színházkedvelőket (Fotó: Balogh Robert) Megkezdődött a POSZT Pécs. Tegnap kezdődött és június 15-ig tart a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT), 14 versenyelőadással és számos kísérőprogrammal. A versenyprogramban nyolc budapesti, egy vidéki és fővárosi koprodukció, valamint 3 vidéki előadás mellett 2 határon túli produkció is helyet kapott: a Szabadkai Népszínház Henry Farrell Mi történt Baby Jane-nel? című művét mutatja be, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház pedig Radu Afrim Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél című darabját. A versenyelőadásokat Gulyás Gábor esztéta, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója és Zalán Tibor író, dramaturg állította össze a 2018. március 1. és 2019. március 10. között bemutatott, magyar nyelvű színházi előadásokból. Emellett további színházi produkciók, szakmai beszélgetések, közönségtalálkozók, virtuális plakátkiállítás, valamint színházmarketingről szóló konferencia is váija az érdeklődőket a 19. POSZT ideje alatt. A fesztivál díszvendége Molnár Piroska Kossuth-díjas színésznő, a nemzet színésze. A színházi fesztivált ünnepélyes díjátadó gála zárja június 15-én. (MTI) Fehér László: A fekete lepel, 2010
