Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-07 / 131. szám

RÉGIÓ 4 I 2019. június 7.1 www.ujszo.com Hőlégballonos fieszta Kassán Csütörtök reggel tizenhárom hőlégballon emelkedett Kassa fölé (A szerző felvételei) NÉMETI RÓBERT A szerdától szombat dólelőttig tartó, 26. alkalommal megrendezett kassai Ballon Fiesztán összesen 10 csapat 15 hőlégballonja, köztük egy magyarországi klubé is a magasba emelkedett. Csehországi, magyarországi, ro­mániai, szlovákiai, szlovéniai és hollandiai pilóták emelték a magas­ba a hőlégballonjaikat. Az időjárás a fieszta első napján kedvezőtlen volt, ezért csak egy úgynevezett földhöz kötött ballonbemutatóra kerítettek sort. „Az időjárás szempontjából az első napon rosszabbak voltak a kö­rülmények, mint az előző években. Tavaly összesen hét repülésünk volt. Most annyival rosszabb a helyzet, hogy labilis légtömegek vannak a város felett, ezért esténként inkább esősre fordul az időjárás, de regge­lente eddig szerencsére mindig nap­sütésre ébredtünk. Ezért az első na­pon csak lekötött ballonokat tud­tunk bemutatni a nézőknek, de csü­törtökön már tizenhárom ballon szállt fel a magasba. Az idei fiesztán egyébként tíz csapat 17 kapitánya vezérli a léggömböket” - nyilatkoz­ta lapunknak Stieber József, a ma­­gyaroszági StiebAIR Hőlégballon Klub oktatópilótája. Annak ellenére, hogy Stieber zsi­nórban tizedszer vett részt a Kassán megrendezett fesztiválon, nincs olyan év, hogy ne érnék meglepe­tések. „Mi teljesen más irányban in­dultuk el, mint a többiek. Rozsnyó irányából vettük be a várost, majd a Lunik IX városrész feletti erdő szé­lén, Peres határában, egy elkerített területen landoltunk. Csütörtök reggel közel hetven percet repül­tünk, de az esti repülések ennél va­lamivel rövidebbek, hiszen mindig napnyugta előtt egy órával szállunk fel, de már sötétedés előtt földet kell érni. Immár tizedik alkalommal ve­szek részt csapatommal a fiesztán, de mindig nagy örömmel térek vissza. A helyi csapat épp annyira vendéglátó és barátságos, mint az itteni lakosok. A csütörtöki felszál­lásunkat szlovákok segítették, ma­gyarul egyikük sem beszélt, de na­gyon jól megértettük egymást” - mondta a pilóta. Mivel az utóbbi években már nem az Aupark előtti nyílt területről, ha­nem a műszaki egyetem (TUKE) melletti fútballpályáról eresztik a magasba a ballonokat, a szélirány­tól függően a pilótáknak néha ko­moly manővereket kell végrehajta­­niuk.„Egy jó pilóta számára azon­ban ez nem kihívás, sőt az az igazi élmény, amikor egészen közel tu­dunk repülni az épületekhez, vagy éppen a Fő utca közepén díszelgő katedrálishoz. Szerencsére már többször is átrepültem a dóm felett, de a torony legfelső keresztjét még csak egyszer érintettem meg a bal­lon kosárjával. Ez csodálatos él­mény volt. Persze, lehet, hogy sze­rencse kérdése, de egy jó pilóta mindig arra törekszik, hogy az ál­tala kiválasztott célpontot a lehető legjobban és legbiztonságosabban közelítse meg” - zárta Stieber Jó­zsef. Tolódik a nyelvhatár, kevesebb gyerek születik Galántán (A szerző felvétele) A galántai Kodály Zoltán Alapiskolában a tavalyihoz kópest kilenccel kevesebb elsősre számítanak. Oláh Hajnalka igazgató szerint néhány éven belül kiderül, hogy folytatódik-e a csökkenő tendencia. LT.lMilM Az iskola diákjainak - így az el­sősöknek is - a fele galántai, a töb­biek elsősorban Kajáiról, Taksony­ról, Vágáról, Nagy- és Kismácséd­­ról, Kosútról vagy Felsőszeliből jár­nak ide. A gyereklétszámban mutat­kozó csökkenő tendenciát az intéz­ményvezető azzal magyarázza, hogy kevesebb gyermek születik, mint néhány évvel illetve évtizeddel ez­előtt. Az igazgató szerint közreját­szik az is, hogy Galánta egyre in­kább a perifériára kerül, a nyelvha­tár lejjebb tolódik, a családok nyel­vet váltanak. Úgy véli, hogy az is­kola pedagógusai, a környékbeli kisiskolák pedagógusaihoz hason­lóan kiváló munkát végeznek, de a döntés a szülők kezében van. Abban az esetben is, amikor olyan telepü­lésről jelentkeznek a diákok, ahol van magyar tannyelvű iskola, mégis a városi intézmény mellett döntenek a szülők. „A tanító teszi a dolgát, a szülő dönt” - fogalmazott az igaz­gatónő, akinek meggyőződése, hogy az iskolai programok, a különböző támogatások csak nagyon kevés esetben befolyásolják a szülőket a döntésben. A járási székhelyen nagyon sokan élnek vegyes házasságban, és gyak­ran előfordul, hogy az intézmény jó hírneve miatt magyar iskolába írat­ják gyermeküket. A napközi nyitva tartását például a szülők igényeihez A tanulók fele beutazó igazították. A napközibe az első ta­nulók jóval a tanítás előtt, reggel fél 7-kor érkeznek, délután pedig 5-ig néha fél 6-ig is maradnak. A követ­kező tanévtől asszisztens segíti a pe­dagógusok munkáját, hiszen az is­kola 356 diákjából 11 integrált ok­tatásban vesz részt. A Kodály Zoltán nevét viselő intézményben nagy hangsúlyt fektetnek a kodályi ha­gyományokra: évtizedek óta működik az énekkar, de van citera-, metalofon- és néptánccsoport is. A sok más szakkör mellett a tanulók focizhatnak, modem táncot tanul­hatnak és a városi művészeti alapis­kola kihelyezett osztályában képzőművészettel is foglalkozhat­nak. Az alapiskola mellett működő szülők szövetsége legfontosabb fel­adatának azt tartja, hogy támogassa mindazt, ami az intézményben működik, illetve taneszközök, fel­szerelések, bútorok megvásárlásá­val fejlessze az iskolát. A szövetség elnöke, Kosztka András elmondta, hogy az anyagiakat a szülői bál be­vételéből, megyei támogatásból és a szülők adójának 2 százalékos fel­ajánlásaiból tudják előteremteni. Igyekeznek jó kapcsolatot ápolni a magyar óvodával, és lehetőség sze­rint minél szélesebb körben jó hírét vinni az iskolának. (mtb) Nagyidai és nyíregyházi hagyományőrzők sikeres projektje NÉMETI RÓBERT Interreges pályázaton 248 ezer eurót nyert náprajzi gyűjtás re, könyvkiadásra, viseletvarratásra, eszközfejlesztésre és közös programokra a nyíregyházi Igrice Néptáncegyüttes és a nagyidai llosvai Selymes Péter Népténcegyüttes. NAGYIDA A határon átnyúló projekt része­ként Living Tradition Elements címmel a közelmúltban népművé­szeti konferenciát és néptáncos gá­laestet rendeztek Szepsiben. A szakmai konferencián neves szlovákiai és magyarországi folk­loristák és egyetemi előadók tol­mácsolásában szó volt a népdalok A támogatásból a viselet felújítására is futotta (A szerző képarchívuma) gyűjtéséről, dokumentálásáról, elemzéséről és kiadásáról, a nép­tánc tanításáról, a színpadi népvi­seletekről, a rozsnyói Gömöri Kézműves Inkubátorról valamint a közművelődési tevékenységről és a hagyományos népi kultúra helyé­ről, illetve szerepéről napjainkban. Kupec Mihály, az llosvai Sely­mes Péter Néptáncegyüttes művészeti vezetője elmondta, hogy a pályázat nem csak a viselettáruk felújítását tette lehetővé. „Fel tudtuk újítani az irodai kész­letünket. Új nyomdát, számítógé­pet, fényképezőgépet, projektort szereztünk be, amit a konferencián is használunk, és minden más te­vékenységnél is fel tudjuk használ­ni őket. A berendezések a 21. szá­zadnak megfelelő igényeket ab­szolút kielégítik” - nyilatkozta la­punknak Kupec Mihály. Hozzátette, hogy a két tánccso­port egy közös együttest is létreho­zott, és közös műsorral Magyaror­szágon és Szlovákiában is sok he­lyen bemutatták. . „Hosszú távú projektbe kezdtünk az llosvai Selymes Péter Néptánc­együttessel, és szeretnénk, hogy a munka a jövőben is folytatódna” - mondta Kerepesi Attila, az Igrice Néptáncegyüttes művészeti veze­tője. A projekt új távaltokat nyitott a határon átnyúló kapcsolatok és kö­zös munka terén. A programnak köszönhetően az online felületeken rövidesen egy tanulmányt is közzétesznek, amely a magyarországi Mándok és a fel­vidéki Magyarbőd néptánc- és népzenegyűjtését, a gyűjtés mód­szertanát illetve az érintett telepü­lések népviseletét mutatja be.

Next

/
Thumbnails
Contents