Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-28 / 122. szám
12 INTERJÚ FOCITIPP ■ 2019. MÁJUS 28. www.ujszo.com „A játékosok akkor hisznek benned, ha győzöl” Milyen gyorsan fogadták el a játékosok a gegenpressing stílust, mik voltak a klubtörténeti szezon kulcsmomentumai, és hány szót tanult már meg magyarul? Peter Hyballával, a DAC vezetőedzőjével beszélgettünk. éve nem volt egyszerű helyzetben, amikor Marco Rossi távozása után átvette a csapatot - az első bajnoki meccse előtt két napja volt megismerkedni a játékosokkal. Átélt már valaha hasonló szituációt? Öt évvel ezelőtt öt mérkőzés erejéig másodedző voltam a Bayer Leverkusenben, az egy kicsit hasonló volt, akkor szintén csak egy hetünk volt a felkészülésre. Öt nap alatt kellett mindent összehoznunk. Tavaly júliusban ott voltam a DAC EL-selejtezős visszavágóján Tbilisziben, ahol még Rossi irányította a csapatot. A győzelem után ott ültem a gépen - abban a pillanatban én voltam az edző, de mégsem én voltam az edző. Másnap volt egy kis videózás, pénteken ilyen ötletünk támadt, szombaton olyan, vasárnap jött a meccs Podbrezován. Volt valami elképzelésem, mert láttam kétszer a csapatot a Tbiliszi ellen, és van is már edzői tapasztalatom, de egy kicsit az ujjamból szoptam ki a taktikát. Ám az utolsó percben lőtt góllal megnyertük a meccset. Az a győzelem rögtön az elején nagy lökést adott a csapatnak. Mit gondol, ha akkor nem sikerül győzni Podbrezován, másképp alakult volna a szezon? Fontos meccs volt, de ezt sosem lehet tudni. Ügy éreztem, jobb csapat voltunk, de az például nehéz volt, hogy az elején a játékosaim nem tudták, mi az a gegenpressing. Németországban az Ü12-es korosztálytól kezdve mindenki ismeri ezt a fogalmat, itt viszont nem. Marco Rossinak és nekem eltérőek az elképzeléseink. Nem arról van szó, hogy az egyik jobb, a másik kevésbé, egyszerűen más. Láttam, hogy Tbilisziben Ljubicic mindig hátrament a középhátvédekhez a labdáért, én pedig nem szeretem ezt - én azt szeretem, ha a középhátvéd is megy előre. Ezt próbáltam két nap alatt elmagyarázni, de nem volt egyszerű. Ki tudja, mi lett volna, ha kikapunk az első fordulóban. A játékosok akkor hisznek benned, ha győzöl. Mennyi időbe telt, amíg a játékosok is kezdték magukénak érezni ezt a játékstílust? Ebben a stílusban egy kicsit el kell hagynod a komfortzónádat, többet kefl sprintelned, és szeretned kell a kockázatot. Az első napokban azt tapasztaltam, hogy itt eléggé a kelet-európai filozófia uralkodik, kicsit szégyenlős, kivárásra játszó... A hétköznapokban is éreztem ezt, ha megálltam mondjuk egy benzinkúton, nem igazán voltak barátságosak az emberek Én viszont szívesen vállalok kockázatot, szeretek a tűzzel játszani, míg a szlovákiai mentalitás nem ilyen. Nemzetközi csapatunk van, és például Kalmár Zsolt már ismerte ezt a stílust, mert játszott Lipcsében és a Bröndbyben, és neki nagyon tetszik is ez. Öt már az első pillanatban megfogtam. Sok más játékosnak is azonnal tetszett ez a felfogás, de Ljubicic és Pacinda nem volt közöttük Nekem pedig azt kell figyelnem, ki tart velem, és ki nem. Ha valakinek nem tetszik az a stílus, amit preferálunk, meg kell néznem, hogy csak szimplán nem kedveli, vagy a csapatnak is árt ezzel. Máig gyakoroljuk ezt a stílust, ez a folyamat sosem ér véget. De szerintem az alapokat nagyjából három hónap alatt elsajátította a csapat, a nagyszombatiak elleni 3:2-re megnyert hazai meccs már egy igazi gegenpressing-meccs volt. Néhány játékos a kezdetektől nagyon lelkes volt, de emlékszem Tomás Hűk kifakadására az Síire elvesztett senicai kupameccs után, amikor arra panaszkodott, hogy mindenki gólt akar rúgni, a két középhátvéd teljesen magára van hagyva hátul. Ha Jürgen Klopp elveszít egy mécsesét a Liverpoollal, akkor mindenki azt mondja, ez a stílus túl kockázatos. Ha pedig nyersz, akkor mindenki lelkes, milyen látványos focit játszol. Ez egy kicsit hazárdjáték Tisztában vagyok vele, hogy ennek a rendszernek ez a kockázata. Ezért kaptunk ki Nagyszombatban, ezért vert meg minket itthon a szeredi csapat. Minden rendszernek megvannak a pozitívumai és negatívumai, ennek is. A hátvédek számára eleinte nagyon szokadan és nehéz volt alkalmazkodni, mert túl nagy területet kellett szabadon hagyniuk a hátuk mögött. Hűk korábban sosem játszott ebben a rendszerben. Jól emlékszem a senicai kupameccsre, Bayo lusta volt, Kalmárnak nem ment a játék, a középpálya nem volt eléggé gyors a visszafutásoknál. Tomásból a lefújás után előtörtek az érzelmek, de mára már ő is száz százalékig hisz ebben a rendszerben. Nála hosszabb ideig tartott, mert eleve egy pesszimista srác, ami teljesen rendben van, elvégre hátvéd. A kreatív játékosok, a csatárok viszont gyorsan megszerették. Pacindának is mindig mondtam, hülye vagy, hogy harcolsz velem, hiszen ebben a rendszerben 25 gólt rúghatnál szezononként, harmincévesen elmehetnél két évre Kínába kétmillióért. Ezt szerettem volna elérni. De ebben a rendszerben sprintelni kell, támadni és visszatámadni. Itt mécsesenként hússzal több sprintet kell kivágni. Az erőnléti edzőnk, Laura kimondottan a sprintekre specializálódik, rengeteg sprintet és koordinációs gyakorlatot csinálunk. A kapusok hogyan fogadták a gegenpressing stílust? Eleinte nem igazán értették De ha 25 évig eszel húst, aztán valaki hirtelen azt mondja, legyél vegetáriánus, az sem megy egyik percről a másikra. Adaptálódnod kell. A játékosok nem szívesen ismerik el a hibáikat, ha veszítünk, akkor arról az edző tehet, a rendszer, a túlságosan támadó felfogás... De a szurkolók is ilyenek ha kikapunk, akkor jönnek a kérdések mi a fenét csinálok, ha meg nyerünk, Hyballa a legnagyobb király. A szezon első harmadában viszonylag sok gólt kaptak, az első 13 bajnoki közül csak kettőt hoztak le kapott gól nélkül. Később azonban elkezdték nullára nyerni a meccseket. Változtattak valamin a felkészülés során is, vagy egyszerűen arról volt szó, hogy a csapat kezdett igazán ráérezni erre a stílusra? Az elején az egész pályán a gegenpressinget alkalmaztuk, most már kicsit strukturáltabban játszunk Sokat fejlődött a kapus Jedlicka, mert amikor ismeretlen cserekapusként először lehetőséget kapott, voltak megkérdőjelezhető megmozdulásai, de így működik egy fiatal játékos fejlődési folyamata... Hétről hétre egyre jobb lett, és a csatárok is egyre jobban kezdtek védekezni. Ezért is került ki a kezdőből Pacinda: mert én nemcsak azt nézem, mit csinálnak a játékosok támadásban. A védekezésben nyújtott teljesítmény pedig Divkovic mellett szólt. Bayo is hasznos volt védekezésben is. Aztán viszont Bayo januárban távozott, támadásban már nem vagyunk olyan veszélyesek, ezért is mondtuk azt, jobban kell a védekezésre koncentrálnunk. Már nem mindig a vadnyugati focit preferáljuk. De azt is meg kell jegyeznem, hogy sok meccsen jobbak voltunk az ellenfélnél, viszont ha nem rúgunk gólt, az nem az igazi. A DAC olyan szezont zárt, mint még soha. Mi volt a titok? A csapat. A család. Számomra az empátia fontosabb, mint a taktika. Ez a csapat harcol egymásért, a játékosok megtalálták egymást. Viharos volt a kezdet, és a viharok után a hajó vagy elsüllyed, vagy a felszínen marad, és elkapja a hullámokat. Mi néhányszor nagyon elkaptuk a flow-t. A csapat egyre jobban bízott A SZEZON HAT MEGHATÁROZÓ MOZZANATA Lendületes idénykezdet A DAC remek lendülettel kezdte a szezont, miután az első hét meccsén nem kapott ki (négy győzelem, három döntetlen), ráadásul többször az utolsó percekben mentett pontot vagy pontokat. A sárga-kékek így kezdettől fogva az élmezőnyhöz tartoztak, és a Slovant is majdnem megszorongatták Pozsonyban. A Ljubicic- és a Pacinda-ügy Peter Hyballa edzősködése alatt két korábbi kulcsemberétől is megvált a klub. A csapatkapitány Marin Ljubicic DAC-os pályafutása akkor ért véget (100 meccs után), amikor augusztus közepén egy edzésen beletalpalt Tomás Hűk arcába, a csatár Erik Pacinda pedig október elején távozott, miután „többnek érezte magát a klubnál". Bayo távozása Januárban a klub története legnagyobb átigazolását hajtotta végre - az elefántcsontparti Vakoun Issouf Bayót 2,2 millió euróért megvásárolta a Celtic Glasgow. A transzfer megmutatta, hogy a DAC-ból is lehet erős nemzetközi bajnokságba igazolni, de a klub elveszített egy gólvágót, aki az előző naptári évben összesen 22 gólt lőtt tétmeccsen. Kalmár megváltó gólja A DAC a tavaszi szezont két vereséggel kezdte, főleg a nagyszombati, 3-1-re elvesztett meccs érintette rosszul a csapatot. Sokáig úgy tűnt, az akkor sereghajtó Senicával sem fognak bírni a sárga-kékek, Kalmár a 90+7. percben szerezte meg a győztes gólt. Ez volt a 7. meccs, amelyen a DAC közvetlenül a végjátékban szerezte meg a győzelmet. Jedlicka nullái Az ezüstérmet áprilisban alapozta meg a DAC, amikor sorozatban négy meccset megnyert, ráadásul ezeken gólt sem kapott. Jedlicka a Slovan elleni csúcsrangadón Sporar tizenegyesét is kivédte, amivel a szezon egyik legkatartikusabb győzelméhez járult hozzá. Hálója a szezon során összesen 12 mérkőzésen maradt érintetlen. Zsolnai mámor A DAC Zsolnán biztosította be az ezüstérmet, ahol Kalmár Zsolt két góljával 2-1-re győzött. Ez volt a sárga-kékek ötödik megnyert meccse zsinórban. A mérkőzés érdekessége volt, hogy a zsolnaiak nem a legerősebb csapatukkal, hanem csupa saját nevelésű játékossal álltak fel. A DAC-diadalt 300 szurkoló látta a helyszínen. (Fotók: Somogyi Tibor, fcdac.sk)
