Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

2019-05-27 / 121. szám

www.ujszo.com I 2019. május 27. KULTÚRA 113 Poénok és emberi érintések Bécsből indul és Hollywoodig utazik az olvasó Muszatics Péter filmes sugárútján SZABÓ G. LÁSZLÓ „A melange Bécsben minde­nütt másképp készül." Ezzel a megállapítással kezdi Bécs, Budapest, Hollywood című könyvét Muszatics Péter, a Budapest Klasszikus Film Maraton fesztiválmenedzsere, valamint a miskolci Jameson CineFest egyik főszervezője. Az egyik legfinomabb bécsi melange-t - melynek fele része eszpresszó., másik fele forró, gőzölt tej - bizonyára a Café Sperlben szol­gálják fel, a Gumpendorfer Strasse 11. szám alatt. Ide ült be a könyv szerzője „ihletet inni” dolgozata megírásához. A Bécs, Budapest, Holly wood témája ugyanis nem más, mint Ausztria-Magyarország hatása az amerikai filmre. Szép téma. Hálás téma. Gazdag téma. De már a kávé­zó története is: a Café Sperlt Josef Ronacher alapította 1880-ban. Am nem sokkal azután, hogy megnyitot­ta, el is adta a Sperl családnak. Ők is csak három évig működtették, majd hirtelen túladtak rajta. A név, a szín­vonal, a minőség maradt. Ami azon­ban a lényeg: a Café Sperl azóta is Ausztria egyik legjobb kávézója. Ide jártak és ma is itt zárják az estét a kö­zeli Theater an der Wien művészei, s itt volt törzsasztala Oskar Kokosch­­kának, Egon Schielének, Lehár Fe­rencnek és Kálmán Imrének is. S bár innen indult világhódító útjára a sze­cesszió is, maradjunk Lehámál! A tágabb történelmi-kulturális keretek ismeretén túl ugyanis három művészt és három alkotást mutat be részletesen a könyv. Három fő feje­zetében Lehár Ferenc, Erich von Stroheim és Emst Lubitsch társasá­gában érezhetjük magunkat. Előbb A víg özvegy című 1905-ös Lehár­­operett, majd annak 1925-ös ameri­kai néma- és 1934-es hangosfilm­­változatát ismerhetjük meg. Mind­ezzel együtt pedig azt a hatást is, amelyet ők hárman és más közép­európai származású alkotók gyako­roltak az amerikai filmre. „A víg özvegy témája a csábítás és az érintés, mindezt sajátos, egyszer­re központi és perifériális közegben ábrázolja - írja Muszatics Péter. — A darab milliókat érintett meg. A há­rom alkotó életútjában az operettben és a két, Stroheim és Lubitsch által rendezett filmben mintha kicsiben mutatkozna meg a történet lényege - amely előbukkan és eltűnik, mintha a megértés nehézségére figyelmez­tetne. E filmek is a human touch, az emberi érintés titkát hordozzák. Stroheim és Lubitsch Hollywood legmeghatározóbb rendezői közé tartoztak. Képesek voltak úgy me­sélni, hogy azt szinte mindenki meg­értse. De másképp látták a világot és másképp meséltek - többek között gondolkodásmódjuk és művészi vi­lágképük különbsége teszi elemzés­re érdemessé a két adaptációt.” A human touch mellett előlép egy másik érintés is a könyvben: a Lu­bitsch touch. Nem kell hozzá hosszú magyarázat. Billy Wilder, a hétsze­res Óscar-díjas amerikai filmrende­ző tárta a világ elé mestere legna­gyobb titkát: „Megvolt a poén, ne­vettél, és már nem számítasz rá, de ezt megfejelik egy újabb, még nagyobb poénnal. Na, ez a Lubitsch touch!” Ennyi. Egy kicsivel sem több a ha­tásos történetmesélés egyik titka. És a többivel együtt ezt is a legtehetsé­gesebb emigránsok vitték magukkal Közép-Európából Hollywoodba. Hogy az említett Billy Wilderen kí­vül csak néhányat állítsunk egy sor­ba: a Korda testvérek, Kertész Mi­hály, Zukor Adolf, Trauner Sándor, Emeric Pressburger, Gabriel Pascal, André de Tóth. Közülük nem egy Muszatics könyvében is szerepel. De felbukkan a lapokon Molnár Ferenc, Wes Anderson, Stanley Kubrick, Orson Welles és Ingmar Bergman alakja is. Bergman 1954-ben a mal­möi színházban vitte színre A víg özvegyet, 1956-os cannes-i siker­filmjét, az Egy nyári éj mosolyát pe­dig részben Lehár inspirálta. „A víg özvegy olyan, mint egy csodálatos, régi petróleumlámpa - nyilatkozta Bergman a malmöi szín­ház kiadványában. - Nem szabad villanyáramot vezetni bele. Gondos bánásmódot igényel, nem szabad modernizálni.” Nem véletlen hát, hogy a világ legrangosabb operaházai játsszák. A bécsi Staatsopertől Sydeney-ig, Bu­dapesttől Lyonig, Chicagótól Moszkváig, a veronai Arénától a New Y ork-i Metropolitanig. „Úgy tűnik: az özvegy keringője nem csak egy haldokló birodalom utolsó tánca: könnyedségében és egyszerűségében kifejez valamit a modem világ lényegéből is” - álla­pítja meg Muszatics. Szép küllemű jó minőségű fekete­fehér fotókkal illusztrált, impozáns kötet a Bécs, Budapest, Hollywood. Érdekes olvasmány, bárhol veszi is a kezébe az ember. Ezen a pontján a világnak nyilván még többet jelent, mint másutt. Egy csésze melange mellett pedig még gyorsabban rá­hangolódhatunk. A szerző a Vasárnap munkatársa r A dél-koreai Élősködők kapta az Aranypálmát Bong Dzsun Ho dél-koreai rendezőnek egy munkanélküli családról forgatott Élősködők című komikus thrillers érdemelte ki szombat este az Alejandro Gonzélez Inérritu mexikói rendező vezette zsűritől az Aranypálmát a 72. cannes-i fesztiválon. Cannes. Bong Dzsun Ho tízévnyi nemzetközi kitérő után forgatott is­mét a hazájában. Az Élősködők egy mély családi drámát mesél el, meg­mutatva a szociális egyenlőtlensé­gek okozta társadalmi erőszakot. A zsűri a második legjelentősebb díjat, a Nagydíjat, a szenegáli szár­mazású elsőfilmes francia rendező­nő, Mati Diop Atlanti-óceán című al­kotásának ítélte. A zsűri díját megosztva nyerte el a francia Ladj Ly - a francia külváro­sokban tapasztalható rendőri erő­szakról készített A nyomorultak című első játékfilmjével -, valamint Kle­ber Mendonca Filho és Juliano Dor­­nelles brazil alkotók, akik egy, a ha­talom által kiirtásra ítélt képzeletbeli brazil közösség utópisztikus lázadá­sáról forgattak misztikus westemfil­­met Bacurau címmel. A zsűri különdíjjal jutalmazta a pa­lesztin Elia Szulejman It must be he­aven című abszurd burleszkjét. A legjobb rendezés díját a belga Luc és Jean-Pierre Dardenne érde­melte ki A fiatal Ahmed című drá­máért, amely egy radikalizálódott 13 éves fiúról szól. A legjobb férfialakítás díját Anto­nio Banderas vitte el Pedro Almodo­var Fájdalom és dicsőség című ön­életrajzi ihletésű filmjében nyújtott alakításáért. Emily Beecham angol-amerikai színésznő kapta a legjobb női alakítás díját az osztrák Jessica Hausner an­gol nyelven forgatott Little Joe című filmjének főszerepéért. (MTI) Antonio Banderas a legjobb férfialakítás díjának örülhet (Fotó: TASR/AP) Hetvenéves Szigeti László író, publicista Szigeti László író, publicista, szerkesztő, a Kalligram Kiadó volt igazgatója hetvenéves. 1975 és 1980 között lapunk, az Új Szó munkatársa, utána a MA­TESZ kassai Thália Színpada dramaturgja és művészeti veze­tője, majd 1983-1989-ben a Nő szerkesztője volt. 1989-1990-ben aktív politikai szerepet vállalt. 1992-ben megalapítója volt a pozsonyi Kalligram Könyvki­adónak. Igazgatójaként jelentős mértékben hozzájárult a közép­európai nemzetek közötti szelle­mi, kulturális és irodalmi kapcso­latok elmélyítéséhez. Zsebcselek című inteijúregé­­nyében Szigeti László a világhírű cseh író, Bohumil Hrabal életét és munkásságát mutatta be. Párbe­szédkísérlet című könyve a 20. századi magyar próza egyik leg­kiemelkedőbb alkotójával, Mé­szöly Miklóssal készült mélyin­­teíjúját tartalmazza. Szigeti László főbb díjai, ki­tüntetései: Szabad Sajtó Díj (1999); A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2001); A Tomás Garrigue Ma­­saryk Érdemrend I. fokozata (2003); A Lengyel Köztársaság Lovagi v Keresztje (2006); Eudovít Stúr Érdemrend I. foko­zata (2018). (kul) (Somogyi Tibor felvétele) RÖVIDEN Központ Fassbinder hagyatékával Frankfurt. Rainer Werner Fassbinder (1945-1982) film­rendező hagyatékát bemutató központ nyílt Frankfurtban a Német Filmintézet és aNémet F ilmmúzeum közreműködésé­vel. A háborút követő időszak egyik legjelentősebb német fil­mesének hagyatékát a Hesseni Kulturális Alapítvány és a Tar­tományok Kulturális Alapítvá­nya segítségével vásárolták meg. A projektben Frankfurt városa is közreműködött. A rendező szá­mos forgatókönyvet, finanszíro­zási tervet, forgatási tervet, pro­dukciós aktát és levelezést ha­gyott hátra. Legendás bőrkere­­vete és flipperautomatája is új otthonra talált a frankfúrti köz­pontban. Alkotói korszakának első periódusában az avantgárd személet, a polgárpukkasztó attitűd határozta meg a filmjeit. Később a kegyetlenebb szemlé­lettel szemben megjelent a meg­­bocsátóbb hangnem. (MTI, k)

Next

/
Thumbnails
Contents