Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-27 / 121. szám
www.ujszo.com EGESZSEG ■ 2019. MÁJUS 27. EZ-AZ 11 Hullán Zsuzsa izomgörcstől omlott össze a színpadon Vészhelyzetben penge az agya Mintha egy nagy labda szorult volna a lengőbordája alá. Ezt érezte Hullán Zsuzsa, amikor John Cassavetes Premier című filmjének színpadi átiratában hirtelen összerántotta a görcs. Sem ilyen, sem hasonló helyzetbe nem került még a Vígszínház színpadán. Szerencséjére ez is egy próbán történt vele. • Színpadi partnerei gyorsan elsősegélyben részesítették. Lefektették, magasra rakták a lábát, és jegelni kezdték a homlokát és a halántékát. Mit érzett valójában? Hogy nem tudok kiegyenesedni. Beszorult a levegő a bordáim alatt. Talán a fáradtságtól, vagy kevés folyadékot ittam. De lehetett ez egy rossz mozdulattól is, amikor a történet szerint hirtelen felkapom az unokámat. Görcs esetén az segít, ha az ember ellenkező irányba dolgozik. Tehát ha a görcs elöl áll be, akkor nem előre kell hajolni, hanem fordítva, hátrafelé kell meghúzni a testet. A vádlit is ellenkező irányba feszítjük, ha begörcsöl. Izomgörcs általában akkor jelentkezik, ha valamiből hiány alakul ki a szervezetünkben. Olyankor görcshajlamos lesz az izomzat. Mostanában keveset iszom, egyszerűen elfelejtek vizet inni, s lehet, hogy ez okozta a bajt. A hátam már begörcsölt párszor. Ha rögtön nincs kimasszírozva, nagyon csúnyán be tud állni. A stressztől pedig felhevül az ember. Azért kellett a jég. Gyorsan lehűtött. • Színpadon volt már komolyabb balesete? Kétszer is. Először elszakadt a bokaszalagom előadás közben. Akkor még Veszprémben játszottam Spiró György gyerekdarabjában, a Nincs többé iskolában. Én voltam Bagarol, a kövér egér, aki nem akar iskolába menni, ezért lenyeli az Időt. Imádtam a szerepet, a kiskölykök meg engem szerettek, mert én voltam a negatív hős. Drukkoltak, hogy ne kerüljön elő az Idő, talán mert ők sem szerettek iskolába járni. Egy vasárnap délelőtti előadáson, a kezdés után öt-hat perccel egy kisebb ugrás után reccsent a bal bokám. Balettnövendék koromban volt egyszer teljes bokaszalag-szakadásom, aminek műtét lett a vége, tehát nagyon ismerős volt a reccsenés. De nem állt le, ment tovább az előadás. Nem fájt azonnal, csak valami olyat éreztem, mintha csípős paprika vagy egy népes hangyaboly dolgozna a bokámban. Aztán egyre erősebb lett a fájdalom. Egy adott pillanatban ki is szóltam az ügyelőnek, hogy hívjon orvost, baj van. Látta is, hogy furcsán lépdelek. A felvonás végén a nézőtéren keresztül kellett volna kiszaladnom a többiekkel, de azt már nem tudtam bevállalni. • Ott maradt a színpadon? Kibicegtem a takarásba, lecibáltam a cipőmet, a bokám már be volt dagadva, és úgy, ahogy voltam, jelmezben, bajusszal, parókában, kitömve bevittek az ügyeletre. Kövér egér a városi kórházban! Elhúzzuk a szünetet, ne félj, megvárunk, mondta az ügyelő. Siettem vissza, de az orvos figyelmeztetett: nem biztos, hogy ezzel jót teszek, ezt a bokát már nem lehet terhelni. Lerángatták rólam a jelmezt és megműtötték. A második felvonás aznap elmaradt. • A következő baleset milyen helyzet elé állította? Sünit játszottam A padlásban, ugyancsak Veszprémben. T. Müller jött padlásellenőrzésre. Adott végszóra leugrottam a vasajtóról, mert addig azon álltam. De aznap este szabályosan rám tolták, és úgy repültem be a színpadra, hogy húsz centi hosszan végighasította a sípcsontomat a csapóajtó széle. Valósággal szétnyílt a lábam. A szülésem is sok fájdalommal járt annak idején, de a balesetemnek azóta is megvan a nyoma a lábamon. Ott a forradás. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Van egy alapszabály a színházban: beteg színész nincs, csak halott. Akármilyen nagy a baj, akkor is végig kell csinálnod. Egyszerűen ki kell bírnod. Sikoltozás helyett lejátszottam a felvonást. Amikor az orvos megnézte a nyílt sebet, csak annyit mondott: Uramisten, ez borzalmas! Két hónap kell a gyógyuláshoz. Mondtam, jó, de most jön a második felvonás! Nekem folytatnom kell az előadást! • Mire ő? Meg lehet próbálni, mondta. Bekötözött, és kaptam egy erős fájdalomcsillapítót. Igen ám, de a második felvonáshan létrán kellett felmennem a tetőre úgy, hogy nem tudtam kapaszkodni. Ugyanis hegedültem közben, és a sípcsontommal támasztottam meg magam. De már az első lépcsőfoknál kiderült, hogy nem tudok felmenni. Olyan fájdalmaim voltak, hogy az orvos fájdalomcsillapítót adott. Égy gerendán kellett volna szaladgálnom a magasban, csak a második felvonás elmaradt. Rettenetes érzés volt. • És azon a bizonyos főpróbán, amikor hirtelen összerántotta a görcs, nehéz volt talpra állnia? Nagyon durva fájdalom volt. Szerencsére eléggé testtudatos ember vagyok, ami nyilván a balettnek köszönhető. Rögtön figyelni kezdtem, hogy mi zajlik bennem, honnan jön a fájdalom, és hogyan lehetne kiküszöbölni. Nem szoktam bepánikolni. Azért is vagyok jó beugró színész. Vészhelyzetben penge az agyam. Nem adom fel. Nem az a típus vagyok. Szabó G. László A szerző a Vasárnap munkatársa Tudta? A zene Egy érdekes vizsgálat kimutatta, hogy az emberi agy a zenére majdnem úgy reagál, mint a gyógyszerre. A zene a kutatás szerint képes szabályozni egyes testi funkciókat, összhangot teremteni a mozgáskészségek terén, valamint stimulálni az agytevékenységet. Mi tehet értünk? Klinikai vizsgálatok és zeneterapeuták elbeszélésein alapuló bizonyítékok szerint a zene: csillapítja a fájdalmat javítja a hangulatot oldja a szorongást csökkenti a vérnyomást enyhíti a depressziót feleslegessé teszi a nyugtátokat és fájdalomcsillapítókat műtét alatt és után csökkenti a kemoterápia alatt a hányingert fokozza az összpontosítást és a kreativitást. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy nincs semmiféle megkötés vagy előírás, nincs olyan zenei stílus, még kevésbé egy adott mű, amely mindenkire jó hatással lenne. Az a fontos, hogy a hallgatóban milyen emlékeket, érzéseket, asszociációkat idéz fel a hallgatott zene. Depresszió ellen legjobb az élénk, energikus, ritmusos zene. Jó, ha hallgatás közben a fittségi szintünknek megfelelő laza testgyakorlatokat végzünk. Hagyjuk, hogy a zene irányítsa mozgásunkat. A stressz csökkentésére Arra kell figyelni, hogy elhalványuljanak a napközben előjött aggodalmak, gondok. Az a jó zene, amely magához vonzza a figyelmünket, ugyanakkor meg is nyugtat. Keressünk egy helyet, ahol lehetőleg senki nem zavar. Pár perces zenehallgatás után végezzünk lazító gyakorlatokat, lazítsuk el az egész testünket. Már 10 perces gyakorlás is meglepő eredményt hozhat. Altatónak halk, dallamos, lassú darabokat válasszunk. Már vacsora után kapcsoljunk lassabb sebességbe, ne igyunk kávét, kapcsoljuk ki a telefont és a tévét. A megkezdett zenehallgatást folytassuk az ágyban is, feküdjünk nyugodtan, lélegezzünk mélyeket. Fájdalomcsillapításra legalkalmasabbak a halk, lágy, egyenletesen lassú ritmusú zenei összeállítások. Koncentráljunk legalább 15 percen át egy csendes, nyugodt helyen a zenére, figyeljünk oda, ne csupán háttérzeneként alkalmazzuk. (Health.com)
