Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-27 / 121. szám
www.ujszo.com | 2019. május 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Harcos plakátművészet A szó elszáll, a fácán elrepül, a plakát meg marad? szegényparasztság harcostársa volt a tőkés rendszer elleni küzdelemben. A hangyák először csak meglepődtek, aztán miután az első néhány próbálkozó beleragadt a kenőcsbe, kezdték megérteni, hogy a lombon legelő jószágaik helyett valami mást kell ezentúl nyalogatniuk, hogy helyre állítsák vércukorszintjüket. Bandika ecsettel a kezében elképzelte, ahogy a hangyaboly lakói két pártra szakadnak: az egyik csapat azt szeretné, ha a tetveket nem hagynák veszni, hanem valahogy megpróbálnának átjutni a törzsek ragacsán, míg a másik csapat inkább arra hajlana, hogy keressenek olyan fát vagy bokrot, amelyet a főemlős nem kent be semmivel, és inkább oda hordják a többi tetűlárvát. Ervin ekkor vette észre, hogy bár a szerdai Új Szót hozta magával, és a hónap is egyezik (május), ez a májusi szerda, amikor a lapszám megjelent, 1971 -ben volt. Bandika lerakta a ragasztós vödröt, a padra roskadt, majd kortyolt egyet a söréből. Az üvegen a címke arról tájékoztatott, hogy ez az Aranyfácán pontosan aszerint az 1973-as recept szerint készült, amelyet a gyallai sörgyár akkori dolgozói is használtak. Ezt el is mondta Ervinnek, kiemelve, hogy az ő söre csak két évvel fiatalabb Ervin újságjánál. Ervin Hérakleitosszal vágott vissza: ha igaz, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, akkor kétszer nem lehet ugyanannak az üveg Fácánnak az ivása közben ugyanazt az Új Szót olvasni sem. Miért, mert a szó elszáll, a fácán meg elrepül? - nyomta vissza ormyergére szarukeretes szemüvegét sáros ujjával Bandika. Ervin bólintott, majd rámutatott, hogy míg 1971 -ben egy prágai kiállítóterembe kellett mennünk, hogy politikai plakátokat lássunk, ma már elég kimenni az utcára, hiszen a sok választásnak köszönhetően életterünk politikai plakátok kiállítótermévé alakult. Legalább megspóroljuk a vonatjegyet Prágáig - lelkesült fel Bandika. Legalább - hagyta rá Ervin, majd részvétét fejezte ki aziránt az agresszív amerikai nő iránt, akit szombaton az európai parlamenti választások keretén belül Pozsonyban nem engedtek szavazni. Hisz azon az egy szavazaton igazán semmi sem múlik - dörmögte, miközben söre maradékát ráöntötte a hangyabolyra. A szerző a Vasárnap munkatársa A magyar pártok kudarca LAJOS P. JÁNOS öt évvel ezelőttinél magasabb részvétel mellett a kormánypártok bukását és a parlamenten kívüli ellenzék megerősödését hozta az európai parlamenti választás - legalábbis a nem hivatalos eredmények alapján. A magyar pártok ezúttal egyetlen mandátumot sem szereztek, az MKP ugyan feltehetően csak néhány száz szavazattal maradt le a mandátumról, a Híd viszont mélyen a küszöb alatt végzett, az öt évvel korábbi eredményének alig a felét érte el. Vagyis a következő öt évben nem lesz szlovákiai magyar képviselő a strasbourgi testületben. Először a pozitívumok: Szlovákiából a liberális Progresszív Szlovákia/Spolu koalíció küldheti a legtöbb képviselőt Strasbourgba: 20 százalék feletti eredménnyel megnyerte az EP-választást. A PS/Spolu ezzel megtörte a Smer 2006 óta tartó győzelmi sorozatát olyan választáson, amelyen országos pártlistákra voksolnak a választók. A Smer fogyása már néhány évvel ezelőtt elkezdődött, elvesztette a megyei választásokat és meggyengült a helyi önkormányzati választáson is, elvesztett két köztársaságielnök-választást, de az országos listával eddig még mindig nyerni tudott. Ugyan a 20 százalékos részvételt hozó EP-választást nem lehet a 60 százalékos részvétel mellett zajló parlamenti választáshoz hasonlítani, de az eredmény azt mutatja, hogy a Smer lejtmenete egyre gyorsul. Ráadásul egy parlamenten kívüli formáció tudta legyőzni, amely még nincs kétéves, és tavaly év végén csak néhány százalékos támogatottságot mértek neki. Külön öröm, hogy nem egy szélsőséges/populista párt gyűrte le a Smert, hanem egy komoly, európai programmal rendelkező liberális párt. Pozitívumnak számít az egyemberes pártok és az SNS gyengülése is. Az OEaNO éppen csak átlépte a bejutáshoz szükséges küszöböt, Boris Kollár pártja pedig mélyen 5 százalék alatt végzett. Andrej Danko az oroszbarát, Putyint éltető politikájával elérte, hogy unióellenes választói inkább otthon maradjanak vagy az SNS-nél még unióellenesebb Kotlebáékra adják voksukat. Ezzel elértünk az egyik legnagyobb negatívumhoz: Kotleba és pártja az európai parlamenti választáson a harmadik helyet szerezte meg. Eredményük a 2014-eshez hasonlítva igazán megdöbbentő, akkor ugyanis még csak 1,73 százalékot, összesen 9749 voksot sikerült szerezniük. A 12,1 százalék ezzel együtt nem meglepetés, hiszen a ESNS a 2016-os parlamenti választáson 8 százalék feletti eredményt ért el, sőt, most egyes felmérések még ennél is nagyobb támogatást mutattak a neonáci pártnak. A másik negatívum a szlovákiai magyar pártok kudarca. Az utóbbi hetek eseményeit - főleg a „himnusztörvény” körüli bénázást - tekintve a Híd rendkívül gyenge eredménye talán nem is annyira meglepő. A párt várható vereségét előre jelezte Bugár Béla szereplése is a köztársaságielnök-választáson, és nem segítette a jobb eredmény elérését, hogy a tényleges kampányt csak május elején kezdte a párt. Lemaradt viszont a mandátumról - igaz, a nem hivatalos eredmények alapján csak hajszállal - az MKP is, amely az EP-választáson öt évvel ezelőtt is jobban teljesített, mint a Híd. Ha hozzászámítjuk, hogy a Csáky-Berényi páros építhetett a Fidesz rendkivül durva „migránskampányára”, amely a magyar állami és Fidesz-média közvetítésével a szlovákiai magyar háztartásokban is markánsan jelen van, akkor a párt kicsit sem büszkélkedhet az eredménnyel. A két párt összesített eredménye 5 éve 12,36 százalék volt (6,53% MKP+5,83% Híd), szemben a jelenlegi 7,56-tal. Még ha a Híd korábbi szlovák támogatóit leszámítjuk is, akkor is azt látjuk, hogy az MKP nem tudja megszólítani azokat a magyarokat, akik a Smerrel és az SNS-szel való három év kormányzás után elfordultak a Hídtól. A választási kudarc komoly figyelmeztetés mindkét párt vezetésének, amit figyelembe kell venniük a jövőre esedékes parlamenti választás előtt. May távozik, jöhet Johnson és akár a kemény brexit RÁCZ ORSOLYA elmúlt hetek eseményhiányát megtörve Theresa May bejelentette távozását. A brit miniszterelnök mandátumának valószínűleg emlékezetes pillanata lesz az érzelmekkel teli lemondóbeszéde, amely sokakban ébreszthetett némi szimpátiát iránta. A realitás azonban az, hogy keserves három év áll Nagy-Britannia mögött, amelyhez nagyban hozzájárult May kormányzási stratégiája. Egyértelmű célja a brexit véghezvitele volt, erre összpontosította minden erejét, így az elmúlt három évben kevés más téma merült fel Westminsterben. Ez hiba volt, hiszen akármennyire is fontos az EU-ból való kilépés az ország számára, egyáltalán nem ez az egyetlen probléma, amelyet meg kell oldani. May már miniszterelnöksége elején szinte lehetetlen helyzetben találta magát, ám ráadásul döntései nagy része hibásnak bizonyult. Taktikája a brexit-tárgyalások során a centralizált hatalomgyakorlást tükrözte, a tárgyalásokat erős kézzel, egy szűk kör támogatásával irányította. A parlamenttel érdemben már csak akkor konzultált, amikor az egyezményt mindkét fél lezártnak tekintette, és gyakorlatilag késő volt bármiféle változtatásra. Ezzel olyan lavinát indított el, amely a már amúgy is megosztott országot még inkább polarizálta. A brexit-népszavazás eredménye ugyanis nagyon szoros volt, akár a maradáspártiak is győzhettek volna. A referendumot követő tüntetéshullámok rávilágítottak az ország megosztottságára és a kilépéspárti kampány hazugságainak hátterére. Egy új referendum kiírásának lehetőségét azonban May elszalasztottá, és azonnal elindította a kilépésről szóló tárgyalásokat. Bukásához hibák és elszalasztott lehetőségek sorozata járult hozzá, a legmeghatározóbb tényező azonban minden kétséget kizáróan az volt, hogy az EU-val kiharcolt egyezményéhez nem tudott kellő támogatást szerezni a brit parlamentben. így annak ellenére, hogy stratégiája és ígéretei középpontjába a márciusi kilépést helyezte, az utolsó pillanatban halasztást kellett kérnie uniós tárgyalópartnereitől. Hibáit azonban ezek után sem ismerte be, majd két hónapot várt még a lemondással. May várhatóan júliusig marad hivatalosan a miniszterelnöki székben, amíg az új miniszterelnök át nem veszi a helyét. Megkezdődött tehát a konzervatív párton belül a verseny a posztért. Jelenleg a legesélyesebb jelöltnek Boris Johnson volt külügyminiszter, London volt polgármestere tűnik. Sokan úgy vélik, hogy Johnson már a referendum óta a miniszterelnöki posztra pályázik, és most úgy tűnik, jól taktikázott. Az utóbbi három év során kiderült, hogy a brexit konkrét alternatíváiban a brit parlament nem tud megegyezni. Ez egyfelől azt jelenti, hogy az új miniszterelnök számára nagyon nehéz feladat lesz egy mindenki számára elfogadható brexit kialkudása. Másfelől ez megnyitja az utat az egyezmény nélküli távozás lehetőségéhez. Nem titok, hogy Johnson a kemény brexitet támogatja - már a népszavazás előtti kampányban is a távozáspárti tábor egyik hangos szónoka volt. Az is köztudott, hogy az egyezmény nélküli brexitet sem vetné el. A jelenlegi állás szerint október 31 -én Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból. Bár az éppen aktuális határidő az elmúlt hónapok eseményeiből okulva nem sokat jelent, egy új politikai vezér színre lépése meghatározó lendületet adhat a brexit végkimeneteléhez. Ha Boris Johnsonra esik a választás, akár a sokak által katasztrofális következményekkel járó egyezmény nélküli kilépés is hamarosan valósággá válhat.
