Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-25 / 120. szám
www.ujszo.com | 2019. május 25. SZOMBATI VENDÉG I 9 Milan Kundera egyetlen rokona Milada Válková: „Nem maradt utána semmi. Még egy közös fotó sem. Ő nem szeretett fényképezkedni..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Egyetlen rokona van már csak Milan Kunderának, a Párizsban élő, világhírű cseh írának Brünnben: az unokahúga, Milada Válková orvosnő. Ő lakik Kunderáék egykori villájában, de a kapcsolat már sok évvel ezelőtt megszakadt közte és az irodalmi Nobel-df] régi várományosa között. Egy héttel az író 90. születésnapja után tétován állok Brünn kertvárosában, a Královo Pole-i villa kapuja előtt. Becsengessek, ne csengessek? A lakcímet ki tudtam nyomozni, a telefonszámot nem. Elsétálok párszor a ház előtt. Nézem jobbról, bámulom balról. Földszint, emelet, négy ablak, de ami a legszebb: a fél villát eltakaró, teljes szépségével pompázó, nagyvirágú liliomfa. Megnyomom a csengőt. Percekbe telik, míg megmozdul a függöny. Egy idősödő hölgy tekint rám. Intek neki. Eltűnik. Időbe telik, míg kilép az ajtón. Mire a közelembe ér, mindent elmondok neki, amit fontosnak tartok. Jó, válaszol a kérdéseimre, de itt, a kapuban, mondja. Kerítésen keresztül úgysem interjúztam még! O bent, én kint, az utcán állva, diktafonnal a kezemben. Nem kérdezi, hogy találtam rá, én meg sokáig nem kérdezem, miért szlovákul, és nem csehül társalog velem. Ez a villa, ugye, Kunderáék villája volt? Itt éltek a szülők és a fiuk, Milan is, amíg Prágába nem került, főiskolára. Én Milan édesanyjától vettem meg a házat, aki az én keresztanyám volt. Nem örököltem, megvettem! 1971-ben meghalt Milan édesapja, aki az itteni Janácek Zeneakadémia megalapítója és első rektora volt, s a ház a felesége és a fia nevére került. Akkor már itt laktam én is, a gondját viseltem a nagynénémnek. Ide költöztem hozzá, hogy ne legyen egyedül. Hajói számolom, ő akkor hetvenöt éves lehetett. És ön? Harminchárom. Rokon és orvosnő egy személyben. Nem ez volt a lényeg. Kedveltük egymást. Én itt gyerekkorom óta jól éreztem magam. Milan Kunderát mikor látta legutóbb? Egy évvel a bársonyos forradalom után. Leveleznek? Egyáltalán. Összevesztek valamin? Nem, nem. O minden kapcsolatát megszakította Brünnben. 1984-ben halt meg az édesanyja, azóta minden itthoni barátjától eltávolodott. Tudna még írni neki a párizsi címére? Tudnék, ha ima nekem. De én is megszűntem létezni számára. Amikor ideköltözött az ő édesanyjához, fiatal orvosnő volt. Tízévi távoliét után akkor jöttem haza Szlovákiából. „Amikor kezdtem ráeszmélni a világra, ő már főiskolás volt..." (A szerző felvétele) Azért beszél ilyen jól szlovákul! De hogyan került Szlovákiába? Ott kezdtem el az orvosi praxisomat 1968-ban. Nehéz év volt. Együtt mentünk a férjemmel. Egy délszlovákiai kisváros. Sal’a. Vágsellye! Hát igen! Rögtön az első nap megkaptam az első betegtől, hogy: „Velem magyarul beszéljen!” Erélyes hangon követelte, hogy ide magyar orvost hozzanak. Kellemetlen érzés volt. Lenyeltem. Tíz évet ott töltöttem. Meg is tanultam sok mindent magyarul, de már elfelejtettem. Pár szóra emlékszem csupán. A féljem aztán elment Amerikába, itt maradtam egyedül a gyerekünkkel. Befizettem Brünnben egy szövetkezeti lakásra, amit nem bírtak kiutalni. A fivérem közben a családjával együtt odaköltözött a szüléimhez, és még a nagyszülők is ott laktak. A nagynéném pedig már egyedül élt akkor, és szólt, hogy költözzek hozzá. Milánnál telefonon mindent megbeszéltünk, beleegyezett, s azóta itt élek. Nagynénje és fia között milyen volt a kapcsolat? Normális. Milan egy szem gyerek volt. Szerették a szülei, és ő is szerette őket, de mindig a maga útját járta. Ön milyennek látta? Először is tizenhat évvel idősebb nálam. Amikor kezdtem ráeszmélni a világra, ő már főiskolás volt. Én még kislány voltam, ő már férfiember. Sokáig nem is láttam őt. De fess volt, tudom, jóképű fiú. Magas, szép alakú, dús, hullámos hajú. Tetszett a nőknek. Volt is nagyon sok barátnője. De amikor hazalátogatott a szüleihez... ... jól megértettük egymást. Nem volt beképzelt, csak kevés emberrel barátkozott. Prágában a belvárosban, a Bartoloméjskában lakott, albérletben. A rendőrség közelében. Oda járt kihallgatásokra. A szüleit rendszeresen látogatta? Ők is csak ritkán látták. Az édesapja fantasztikus ember volt. Zenetörténész, zongoraművész, koncertmester, virtuóz. Aztán nyugdíjba vonult, és megbetegedett. Kilenc hónapos volt a fiam, amikor itt voltam náluk. Akkor még felismert, de nem sokkal később, nyolcvanéves korában meghalt. Amikor Milan professzori állást kapott Franciaországban, a rennes-i egyetemen, már csak az édesanyja élt. Minden regényét elküldte neki. Ő volt az első olvasója, kritikusa. Neki mi volt a hivatása? Kétéves korom óta ismertem őt. Művelt asszony volt, de nem dolgozott sehol. Kitűnően társalgóit oroszul, németül, franciául. Milan Kundera sosem beszélt róla. Az édesapjáról sem nagyon. Édesanyjáról sokan azt gondolták, meg tudja főzni a krumplit, és ez minden. Művelt, okos asszony volt. Ha jött valaki hozzá, mert Milan gyakran megkért valakit, hogy intézzen el neki ezt vagy azt, vagy ajándékot küldött Franciaországból, mindenki meglepődött, milyen nagyszerű asszony az édesanyja. Gondolom, ön is olvasta Kundera regényeit. Olvastam, de hogy is mondjam... nem vagyok a megszállottja. Szamizdatban mindegyiket megkaptuk, de már a címükre sem emlékszem. Ami franciául jelent meg, azt a keresztanyám olvasta, én nem. Ön tudja, hol lakik Párizsban? Van egy címem, de lehet, hogy az már nem is aktuális. Én úgy tudom, a Montparnasse közelében. Akkor az már egy másik cím. Velem nem tudatta. Gondol rá néha-néha? Például most, hogy a 90. születésnapja alkalmából a cseh lapok is megemlékeztek róla. Eszembe jut néha-néha. Nem mindennap. Elárulja, miért szakadt meg a kapcsolatuk? Vera, a második felesége az oka. Ő intézte úgy, hogy ne legyünk semmilyen kapcsolatban. Ön ismerte az első feleséget is? Hogyne! Két-három évvel volt idősebb nálam. Rövid ideig éltek együtt, itt, ebben a házban. Ott volt a menyegzőjükön? Nem volt lakodalom. Luhacovicén zajlott a házasságkötés, de Milan nélkül. Ő szerette leplezni magát a nyilvánosság előtt. A barátját küldte el maga helyett. Gyűlölte a formalitásokat. Vérát is úgy vette el, hogy megfricskázta a hivatalt. Ő állt a tanú helyén, a tanú pedig Milan helyett mondta ki a boldogító igent. A házasságkötést levezető személy nem ismerte a leendő férjet, könnyű volt megviccelni őt. Ezért nyilatkozta Kundera, hogy hivatalosan nem is kötötte meg a második házasságát. Milan sok mindenre képes volt már fiatalon is. Hogyan fogadták a szülők a második feleséget? Nem kommentálták. Kevesen tudtak arról, hogy Milan és Véra összeházasodtak. Az is olyan titkolt esküvő volt. Egy nap azzal állítottak be, hogy ők már férj és feleség. Milada Kunderová hogyan élte meg, hogy a fia letelepedett Franciaországban? Hogy él meg ilyet egy anya, akitől elszakad a fia? Nehezen. Bele kellett törődnie. Egyszer meglátogatta őt. Boldogan utazott, de boldogtalan volt, amikor hazajött. Érezte, hogy utoljára látta a fiát. Amikor 1990-ben Milan Kundera hazalátogatott, itt szállt meg, a régi szobájában? Szállodában. De volt itt. Eljött körülnézni, maradt-e még itt számára fontos személyes tárgy. Talált is pár dolgot, amit elvitt. Nem maradt utána semmi. Még egy közös fotó sem. Ő nem szeretett fényképezkedni. Levelet vagy képeslapot őriz tőle? Egyszer írt pár sort, hogy tudja, milyen szoros kapcsolat volt köztem és az édesanyja között, hogy én többet voltam vele, mint ő. Megköszönte? Jaj, dehogy! Ő ilyet sosem írt. Üdvözletét küldte Párizsból, és kész! Ezzel le is zárt mindent. A felesége, ő vette kezébe a dolgok irányítását. Ő intézi az itthoni ügyeit. Milan még telefonálni sem szokott. Legfeljebb odaszól messziről, hogy üdvözletem! Többet senki sem várhat tőle. Bevallom őszintén, meg is ijedtem egy kicsit, amikor 90-ben meghallottam, hogy itt van a városban. Mégiscsak itt élt, ebben a házban, mi lesz, ha nálunk akar tölteni pár éjszakát? Hogy fogom kiszolgálni őt? De nem jött. Illetve csak körülnézni jött. Először és utoljára. A szerző a Vasárnap munkatársa
