Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-10 / 107. szám
4 x májusi a juhtúró! 19. oldal 2019. május 10., péntek, 19. évfolyam, 17. szám Lengyel nemzeti ételek Lengyelország mezőgazdasága, erdőségei, folyói, tavai sok alapanyagot adnak a konyhájának. A lengyel gasztronómia alapeleme a hús. Elsősorban a sertéshús, de nagyon szívesen és gyakran esznek marhahúst és vadat is. A sertésből sokszor töltött szeletet készítenek (kotlet schabowy), de kolbász (kielbasa) formájában is fogyasztják. A lengyel kolbász a legtöbbször majoránnával fűszerezett. Ezzel a kolbásszal gazdagítják a kedvelt savanyú levesüket, a zureket is. A magyarokhoz hasonlóan a lengyelek is szeretik a ropogósra sült csülköt (golonka), s a különféle egytálételeiket is gazdagon megrakják hússal. A hegyi patakoknak és a tengernek köszönhetően, a lengyelek szívesen fogyasztják a halakat is - a ropogósra sült pisztrángtól a marinált heringig. A lengyel konyhára nagyban hatott az oroszok, illetve úgy általában a keleti szláv népek konyhája, ami elsősorban a zöld ségfélék, azon belül is a káposzt; fogyasztásában mutatkozik meg. A káposzta savanyítva is a lengyel gasztronómia szerves részét képezi. Ebből készül például a híres bigos. Közkedvelt a cékla - ami szintén a szomszéd országokéval azonos alapokon nyugvó céklaleves, a barszcz alapja. De szinte naponta kerül a lengyel asztalra erdei gomba, uborka és karalábé is. Az említett, nagyon kedvelt majoránna mellett szívesen fűszereznek köménymaggal, kaporral és petrezselyemmel. A hűvösebb éghajlat miatt a lengyelek szeretik a tartalmas leveseket, egytálételeket, de kedvelik a hideg leveseket is: az aludttejjel, uborka- és céklalével készítettek a legnépszerűbbek. A zöldséglevesek mellett sokféle húslevest is készítenek, gyakran marhahúsból, de „Lengyel, magyar - két jó barát, együtt harcol, s issza borát” A címben használt rímes mondást Magyarországon és Lengyelországban csaknem mindenki ismeri. Koccintáskor gyakran hangzik el, ha a két nemzet tagjai találkoznak. Bár a két nyelv teljesen eltér egymástól, a mondás joggal utal a két nemzet több száz éves történelmi barátságára. De nemcsak a történelmünk jeles képviselői hozzák közelebb a lengyeleket, hanem a konyha is, hiszen a lengyelek ízvilágára nagy hatással volt a német, az orosz, a francia konyha mellett a magyar is. ■ Árpakásaleves (krupnik) ■ Céklaleves (barszcz) ■ Kovászolt lisztből készült leves (zurek) ■ Vadászkáposzta (bigos) ■ Barátfüle túrós, káposztás, húsos, gombás, gyümölcsös töltelékekkel (pierogi) ■ Töltött káposzta fejes káposztából (gotqbki) ■ Krumplisgombóc, nyersen reszelt és főtt krumpliból (pyzy) ■ Tormamártásban sült leveshús (pieczen wotowa w sosie chrzanowym) ■ Babos savanyú káposzta (groch z kapustq) ■ Halkocsonya (galaretka z ryb) ■ Sózott hering (sledzie) ■ Krumplitócsni (piacki ziemniaczane) ■ Céklafőzelék (buraczki) ■ Varsói fánk (pqczki warszawskie) ■ Lepény különböző töltelékkel (mazurek) káposztát, zöldségeket, száraz hüvelyeseket fogyasztanak. Érdekes, hogy a vadételek mellé gyümölcsöket, lekvárokat, erdei bogyósokat adnak. Kedvelik a citromos, az olajos, a tejfölös nyers és főtt salátákat. Desszertként vajas, gyümölcsös süteményeket, kompotokat, nyers gyümölcsöket kínál a lengyel konyha. De megtaláljuk a német eredetű réteseket vagy a mézes süteményeket is, melyek a zsidó konyhából erednek. A lengyelek sok alkoholt isznak, kedvelik a vodkát, a borpárlatokat, a sört és a jó minőségű borokat. Reggelijük nem különösebben kiadós, ebédre szeretik a levest, vacsoránál általában hideg előétellel kezdenek. A nyomtatásban megjelent első velős és egyéb töltelékeket is. Jellegzetes nemzeti ételük a bigos, ami a magyar székelygulyáshoz hasonló. Változatosak a halételeik, melyek tengeri és édesvízi halakból készülnek. Nemzetközileg is ismert klasszikus étel a nvelvhalfilé Walewska Bölényfüves pálinka Lengyelország leghíresebb itala a bölényfűvel ízesített vodka, a Zubrowka. A többféle gabonából készített pálinkák zubrowkával, azaz bölényfűvel való ízesítése nagyjából a 8. századra tehető. Ekkortájt a fehérorosz határ mentén húzódó Bialowieza erdő közelében élő emberek az eléggé karcos és finomnak nem nevezhető alkoholhoz az erdőben található - a szabadon élő bölények által is kedvelt - gyógynövényt keverték. Az ily módon ihatóvá vált vodka sok évszázadon keresztül a helyiek sajátja volt. Nagyobb népszerűségre a 16. század második felében tett szert, amikor a lengyel kimódra, amikor a párolt halszeleteket rákhússal és Mornaymártással a tetején megpirítják. Köretként sok bureonvát. rályi udvar a füvet termő erdő környékén kezdett vadászni. A kézzel szedett, napon szárított fűből, a manapság már csak rozsból erjesztett 40%-os alkohol ezer literjéhez 1-2 kilónyit adnak, ami nagyon kellemes ízt és szép zöldessárga árnyalatot kölcsönöz az italnak. A kész vodka palackozásánál - egyfajta védjegyként - minden üvegbe kerül 1-1 szál bölényfű.
