Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

2019-05-09 / 106. szám

161 ISKOLA UTCA 2019. május 9. | www.ujszo.com Látványos örökségünk Számos felhívásnak teszünk eleget a tanévben az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumban. Ha kell, jövünk kékben, hogy szo­lidárisak legyünk az autistákkal, viselünk felemás zoknit, hogy tá­mogassuk a Down-kórosokat, fe­ketében gyászoljuk Comenius születésnapján a hazai iskola­ügyet. De hagyományaink mindennél fontosabbak. így örömmel csatla­koztunk a Múltunk a jelenben kezdeményezéshez. Április 24- én, a népviselet napján hagyomá­nyos viseletben ültünk az iskola­padban. Élveztük, hogy pörögnek a szoknyák, dobognak a csizmák, repülnek a pántlikák. Régiónk népviseletét .saját babakiállítá­sunk is bemutatta, és olyan tájsza­vakkal is gazdagodott a szókin­csünk, mint ubony, kaci, lajbi, fí­­kető, ketíny. Sok diákunk táncol a környező falvak néptánccsoportjaiban, il­letve foglalkozik népdaléneklés­sel, így nekik nem volt gond kivá­lasztani a megfelelő ruhadarabot. Akinek pedig nincs saját népvise­lete, legalább egy-egy kalocsai mintás pólóval, nyakkendővel, karkötővel próbálta megmutatni, mennyire büszke sokszínű és lát­ványos örökségünkre. Benkő Tímea Szőgyéni és naszvadi leányviseletben az érsekújvári Pázmány Péter Gim­názium diákjai (Fotó: PPG) A Föld napjára Április 22-e, a Föld napja olyan, mint egy születésnap. Már több nappal előtte készülődünk rá, és örömteli várakozással gondolunk arra, hogyan sikerül. Ahogy sze­retteinknek, úgy Földünknek is azt kívánjuk, hogy legyen hosszú és szép élete. „Boldogok, akik észreveszik egy búzaszemben az életet, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.” (Joseph Felföldi) Ha arra gondolunk, hogy nem az a feladatunk, hogy valami óriási dolgot tegyünk a környezet védel­méért, amiről azt gondoljuk, nem lennénk rá képesek, hanem az, hogy megtegyük azt a kicsit, ami­re képesek vagyunk, rengeteg ap­ró dolgot tudnánk tenni. Sok em­ber kicsi lépései nagy távolságot képesek megtenni a kömyezettu­­datosság útján. Ezen gondolat indíttatásából szerveztük meg idén a Föld nap­jának megünneplését. Április 26- án iskolánk, a komáromi Munka Utcai Alapiskola alsó tagozata három rendhagyó órában foglal­kozott a világ e legnagyobb kör­nyezeti eseményével. Az első órán az osztályok tanulói projektet ké­szítettek a vízi világról, majd megfogalmaztuk, mire is kell fi­gyelni a bennünket körülölelő természet megóvásánál. A követ­kező két órában pedig iskolánk udvarát igyekeztük megszépíteni néhány színes virágágyás beülte­tésével, valamint a szemét eltaka­rításával. Szlávik Tímea Az iskolaudvart virágágyásokkal szépítették a gyerekek (Fotó: muai) r Uj abb határtalan utazás Sok élménnyel gazdagodtak a dunaszerdahelyi diákok (Fotó: DÉSZ) A dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskola már néhány éve aktívan bekapcsolódik a Határtalanul! programba, melynek célja a magyar-ma­gyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. Március végén intézményünk ven­dégül láthatta a szolnoki Baross Gá­bor Gépipari Közlekedési Szakgim­náziuma és Szakiskolája tanárait és diákjait. Két héttel később pedig mi látogattunk el Szolnokra és környé­kére. Szolnokon az iskola két tanára várt bennünket. Az ő kíséretükben folytattuk utunkat Szarvasra, amely kb. 60 km-re fekszik Szolnok váro­sától. Nevezetessége a Szarvasi Ar­borétum, amely megközelítőleg 82 hektáron terül el a Kálafoki-holtág partján, több mint 1600-féle növény­különlegességével. Itt található még a Mini Magyarország makettpark is, melyben Erdély, Felvidék, Kárpátal­ja és Őrvidék építészeti mester­müveinek kicsinyített másaival talál­kozhattunk, beleértve a pozsonyi, a bajmóci és az árvái várat is. Magyar­­ország egyetlen interaktív makett­parkjában az ország leghosszabb sza­badtéri vasútmakett-pályáján gomb­nyomásra indíthattuk a vonatokat. Ezután felkerestük a történelmi Magyarország mértani közepeként megjelölt helyet, amely szintén Szarvason található. A kora esti órákban érkeztünk meg a szolnoki Tiszaligetbe, ahol már a vacsorával vártak bennünket. Külhoni látogatásunk második napját Szolnokon töltöttük. A dél­előtti órákban ellátogattunk a már fent említett iskolába, ahol az igaz­gatónő és a projektben közreműködő tanárok fogadtak bennünket. Rövid, de tartalmas bemutatkozás után há­rom csoportra osztódva végigvezet­tek bennünket az iskola tantermein és műhelyein. Ezután a munkáé és a szórakozásé volt a szerep. Sportte­vékenység, társasjáték és a közös projekt készítése következett, amelynek során az iskola diákjaival együtt elkészítettük a szolnoki Ti­szavirág híd makettjét. A szolnoki program városnézéssel folytatódott. Miután Szolnok nyolc­vanezres város, a távolabb eső neve­zetességeket autóbusszal közelítet­tük meg, majd gyalogos városnézés következett. Kis Krisztián Bálint ta­nár úr volt az idegenvezetőnk a ta­nulmányi úton, akinek színes beszá­molóját nagy érdeklődéssel hallgat­tuk. Szolnokon tett sétánk megálló­helyei a következők voltak: Repülő­múzeum, Szigligeti Színház, Tisza­virág gyalogos- és kerékpároshíd, zsinagóga, Tabán, művésztelep előtti emlékmű stb. Másnap egész napos program várt bennünket Budapesten. Sétánkat a pesti oldalon kezdtük, a Hősök te­rén. A Hősök tere az előtte fekvő Andrássy úttal együtt a Világörök­ség része. Megcsodáltuk a téren látható szobrokat, miközben az idegenvezető igyekezett minél több információt adni a történelmi sze­mélyekről és eseményekről. Dél­után a Margit hídon gyalog sétál­tunk át a Margitszigetre. Itt pihe­néssel és szórakozással töltöttük az időt. Nagy élvezettel próbáltuk ki a különböző közlekedési eszközöket, amelyekkel gyorsabban eljuthat­tunk a sziget legtávolabbi részére is. A margitszigeti piknikezés után szabad program következett a WestEnd City Center környékén. Következő megállónk a Kossuth téren volt. Körbejártuk az Ország­házat. A látvány lenyűgöző volt. Az épületet méltán sorolják a világ legszebb parlamentjei közé. A Duna-parti panoráma egyik leg­fontosabb elemeként 2011-ben a világörökség részének választott épület felbecsülhetetlen muzeális érték, a magyar nemzet büszkesé­ge-Pestszentlőrincen már finom va­csorával vártak bennünket a Gom­bás étteremben. A desszert sem ma­radt el. A csokoládés palacsintának mindenki örült. Vacsora után visszaindultunk a Duna partjára. Közben beesteledett, és felgyúltak Budapest csodálatos esti fényei. Né­hány percünk maradt csak, hogy fel­­szálljunk a sétahajóra. A sétahajózás, hajós városnézés egyik legnagyobb előnye az volt, hogy egyedülálló perspektívát kínált a városnézéshez. Égyik buszos vagy gyalogos városnéző kirándulás sem érhetett fel ezzel az élménnyel. A budapesti sétahajózás során meg­csodálhattuk a Dunáról a főváros leglátványosabb épületeit, például a Budai Vámegyedet, a Parlamentet, a Halászbástyát és számos egyéb mo­numentális látnivalót. Budapest ne­vezetességei új értelmet nyertek. A Budapest közepén végighaladó sé­tahajóról meseszerű panoráma tárult elénk. A város két részét összekötő hidak alatt áthaladva éreztük csak igazán azok monumentalitását, nem beszélve az építészeti stílusok sokszínűségéről, hiszen a hidak is különböző korszakokban épültek. Másnap élményekkel tele indul­tunk haza. Viszlát, Szolnok, viszlát, Magyarország! Varga Katalin főnevelő Ákos sikere Rimaszombatban Aktív tagja az iskola színjátszó csoportjának is (Bárány János felvétele) Nagy Ákos, a komáromi Gépészeti és Elektrotechnikai Szakközépiskola harmadikos diákja a 28. Tompa Mihály Országos Versenyen a 4. kategóriában az aranysávosok között a 3. helyen szerepelt. Az országos seregszemlén Varró Dániel Szerenád Saroltának című versét adta elő. Az elektrotechnika szakon tanuló diák vonzódása az irodalomhoz, az előadó-művészethez nem új keletű. Nagyapja szülőfalujának, Keszeg­­falvának kultúrfelelőseként, édesap­ja és bátyja pedig aktív színjátszó­ként nyitott kaput számára a versek, a prózák és a színművek varázslatos világába. Ákos középiskolai tanulmányai kezdetén tagja lett a VISZTA szín­játszó csoportnak, mely a tehetséges, a színjátszáshoz hajlamot érző ipa­rista diákokból alakult meg néhai Kiss Péntek József vezetésével. A VISZTA társulatának Ákos jelenleg is aktív tagja, szabadidejében szíve­sen olvas verset, prózát. Úgy érzi, műszaki jellegű tanul­mányai nem jelentenek neki aka­dályt abban, hogy valóra váltsa nagy álmát, azt, hogy színész lehessen. Sikeréhez gratulálunk! Dr. Tóth Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents