Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

2019-05-07 / 105. szám

FOCITIPP ■ 2019. MÁJUS 7. ANGOL FOCI 11 A sokadvirágzását élő Marcelo Bielsa visszavezetheti az élvonalba a 15 éve vergődő Leeds Unitedet (Képarchívum) Bolond, aki bolondnak nézi Az 1990-es években elképzelhetetlen lett volna az angol labdarúgó-bajnokság élvonala a Leeds United nélkül. A háromszoros bajnok 1991-92-ben még bajnok volt, 1999-2000-ben is szerzett egy bronzérmet, majd a 2004-es kiesése óta megjárta a harmadosztályt, de visszatérve a Championshipbe is csak erős középcsa­patként tudott helytállni. Egészen addig, amíg tavaly nyáron meg nem érkezett Marcelo Bielsa... www.ujszo.com angol klub idén ünnepli majd százéves szüle­tésnapját (1919. október 17-én alapították), és mi lehetne annál nagyobb dolog, mint hogy a cen­tenáriumot egy feljutással ünne­pelje. A csapat története korai sza­kaszában az első- és másodosztály között ingázott, és csak a hatva­nas-hetvenes évekre vált komoly tényezővé. Ehhez kellett Don Revie mene­dzser is, aki 1958 és 1962 között középcsatárként tevékenykedett, és aki 1961-ben Jack Taylor lemon­dását követően 1961 márciusától edzőként is irányította társait. A hatvanas évek fénykora Revie megjelenésével alapvető szemléletváltás történt a klubon belül. Nem volt könnyű dolga, a városban a rögbicsapat sokkal népszerűbb volt, ráadásul a fut­ballcsapatnak adósságai is voltak, ő mégis úgy vélte, egy labdarú­gónak meg kell adni a magasabb minőséget. Kiharcolta, hogy játé­kosai kiváló körülmények között dolgozhassanak (ha úgy alakul, magasabb kategóriájú szállodák­ban lakjanak), kiiktatta az ön­érzetességet és családias légkört vezetett be. Ugyan bizalmat érez­tetett játékosai iránt, mégis min­dig mindenkiről tudni akart min­dent a pályán kívül is. Nem volt ez másképp az ellenfelekkel sem, minden riválisról nagy paksaméta feljegyzést készített, hogy játé­kosainak el tudja mondani azok gyengeségeit és erősségeit. Meg­reformálta az akadémiai képzést, több bizalmat szavazott a fiatal, saját nevelésű játékosoknak. De akadtak furcsa dolgai is, a tra­dicionális sárga-kékről egyszínű fe­hérre változtatta a hazai mez színét, a Real Madrid mintájára, illetve - miután irtózott a madaraktól, sze­rinte azok balszerencsét hoznak - a címerből száműzte a baglyot, és ki­harcolta, hogy a csapatot ne Pávák (Peacocks) néven emlegessék. Lehet, le is vette a rontást a csa­patról, hiszen vezetésével a csapat 1969-ben és 1974-ben bajnok, 1972-ben FA-kupa-győztes lett, 1968-ban és 1971-ben megnyerte a Vásárvárosok-kupáját (előbbi dön­tőjében éppen a Ferencvárost ver­te), 1973-ban pedig KEK-döntős volt, de alulmaradt az AC Milánnál szemben. Wilkinson állította meg a lejtőn Revie a korszak legjobb angol csa­patát építette fel, és adta át Brian Clough-nak, akit rövid regnálás után Jimmy Armfield váltott. Az 1966-os világbajnokkal ugyan nem nyert trófeát a klub, de 1975-ben bejutott a BEK döntőbe (a 2. for­dulóban az Újpesti Dózsát búcsúz­tatta 5-1-es vereséggel), ahol csak a Bayern München tudta megállí­tani. A megújulni nem tudó Leeds azon­ban elindult lefelé a lejtőn, 1982 tavaszán kiesett, és ki tudja, meddig maradt volna másodosztályú, ha nem bukkan fel egy újabb zseniá­lis edző. Howard Wilkinson 1988 októberében írt alá, 1990-ben visz­­szajuttatta az élvonalba a csapatot, 1991-92-ben pedig megnyerte a - Premier League megalakulása előtti utolsó - bajnokságot. A csapat fő egyénisége Gordon Strachan volt, akit 1989 márciusá­ban 300 ezer fontért sikerült szer­ződtetni a Manchester Unitedtől, de ebben a csapatban szerepelt lan Rush, Gary Speed és Eric Cantona is. 1999-2000-ben még összejött egy bronzérem David O’Leary irányításával, sőt, a csapat az elő­döntőig jutott az UEFA-kupában (akkor történt az isztambuli tra­gédia, a Galatasaray elleni meccs előtt ugyanis két szurkolót halálra késeitek). A következő évben a Bajnokok Ligájában is eljutottak a legjobb négy közé, ahol a spanyol Valencia állította meg őket. Csőd, pontlevonás, tulajdonosváltás A problémák ekkor kezdődtek, a nagyobb fizetési igények és túl­költekezés miatt a klub egyre ne­hezebb helyzetbe került, így szép lassan el kellett adni a sztárokat. A 2002-2003-as pénzügyi mérleg elkészítése után vált világossá, hogy a helyzet minden előzetes elképze­lésnél súlyosabb: az egyesület ösz­­szesen 71,6 millió euró veszteséget halmozott fel az előző idény során, köszönhetően a felelődén vezetőség által folytatott kockázatos pénzügyi politikának. A Leeds ki is esett, és ugyan a korábbi Chelsea-tulajdonos, Ken Bates 2004-ben megvette a klubot, csak toldozgatni tudta a hiányt, azt nem tudta megakadályozni, hogy 2007 tavaszán újabb osztályt zu­hanjon. A klub története során először szerepelhetett a harmadik ligában, amelyet három idény alatt sem tudott megnyerni, sze­rencsére 2010-ben a második hely is elég volt a feljutáshoz. 2010-11 óta a Leeds a Championshipben van, még csak playoffot érő he­lyig sem jutott el, az elmúlt nyolc idényben kétszer volt 7., ez a leg­jobb eredménye. Ugyanakkor a két kiesést, csődöt, pontlevonást, több tulajdonosvál­tást is megélt klub zűrzavaros idő­szaka nem ért véget. A GFH Capital 2012 novembe­rében vette át a klubot, ám miu­tán továbbra is titokban maradt a valódi befektető kiléte, alig egy év után meg is akart szabadulni tőle. így került képbe Massimo Cellino, akit Olaszországban a sikeres ag­rárvállalkozásai után kukoricaki­rályként emlegettek, és aki az olasz Cagliari tulajdonosaként 21 év alatt 35 vezetőedzőt (!) fogyasztott el. Cellinóval azonban Olaszországban is akadtak gondok, 2013-ban két hétig volt előzetes letartóztatásban a Cagliari stadionjának építése kö­rüli visszaélések miatt, könyvelést hamisított, így az angol liga sem nézte jó szemmel a megjelenését. Sőt, 2017 januárjában 18 hónapra el is tiltotta a futballban folytatott tevékenységektől, mert megszegte az FA játékosügynökökre vonat­kozó szabályait. Hogy a csapat ezt ne érezze meg, előlépett az addigi társtulajdonos, Andrea Radrizzani, aki 2017. május 23-án bejelentet­te a Leeds United 100 százalékos megvásárlását. Szerződtessük Bielsát! Az igazi nagy lépés azonban vára­tott magára, Radrizzaninek ugyan­is meggyőződése volt, hogy csak nemzetközileg is jegyzett, komoly edzővel lehet feljebb lépni. Aztán jött is a nagy ötlet: szerződtessék Marcelo Bielsát! A 63 éves argentin edző nem tarto­zik a könnyű esetek közé, munka­mániás és a végletekig elkötelezett, ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor tesz a világra, és lelép - így volt mindössze két napig edzője a Laziónak 2016 júliusában. Elkápráztatta a vezetőket A Leedsnél azonban éppen egy olyan karakteres edzőt kerestek, aki nemzetközi szinten ismert, rutinos, van elképzelése, és képes kirángat­ni az évtizedes apátiából a klubot. A kapcsolatfelvétel után Victor Orta futballigazgató és Angus Kinnear ügyvezető igazgató Ar­gentínába utazott tárgyalni, mire a személyes találkozás összejött, Bielsa a Leeds előző idényének ösz­­szes mérkőzésének videófelvételét megnézte, és nem csupán azzal volt tisztában, hogy mire képes leendő csapata, de az ellenfelek taktikai fel­állását is elmondta. A lenyűgöző agilitás és felkészült­ség elkápráztatta a vezetőket, főleg azok után, hogy előállt az újításai­val (mondjuk ki, követeléseivel). Elérte, hogy a klub Thorp Arch-i edzőbázisát csak a nagycsapat hasz­nálhassa, a FourForTwo szerint jelezte azt is, hogy játékosainak ágyakat vásárolna, biztosítva a pi­henésüket két edzés között, biliár­dot és videojátékokat, sőt még egy kandallót is kért, amit tervei szerint a játékosok tartanak karban. A munka karácsony körül már be is fejeződött, azért nem előbb, mert Bielsa nem volt hajlandó átvenni a munkát, az ágyak között elhelyezett villanykapcsolók ugyanis nem pon­tosan középen voltak... A keretet már az ő igényei szerint alakították ki, de azért hallgatott a súgókra. Például Pép Guardiola javasolta, hogy vegye kölcsön játé­kosát, az angol U21-es válogatott szélső Jack Harrisont a Manchester Citytől, míg a Chelsea középpályá­sa, Lewis Baker kevesebb pénzért is vállalta a másodosztályt, csak Bielsával dolgozhasson. A londo­ni klubtól jött kölcsönbe Jamal Blackman kapus és a támadó kö­zéppályás Izzy Brown is. A nyári átigazolási szezonban 11,3 millió fontot költött a klub, eny­­nyiért sikerült szerződtetni Patrick Bamfordot, a Middlesbrough középcsatárát (7,9 millió euró) és Barry Douglast, a Wolverhampton skót válogatott balbekkjét (3,4 millió euró). Hozzájuk jött még a télen a Real Madridtól Kiko Casilla, aki pályafutása első külföl­di klubjával négy és fél éves szerző­dést kötött. Mindenki a Leedsre kíváncsi Bielsa alaptaktikája a 4—l^í—1-es hadrend, amelyből képes bármikor 3-3-1-3-at csinálni. Utóbbi straté­gia miatt kapta az El Loco, az Örült becenevet a Newell’snél, harminc évvel ezelőtt. Bielsa az első négy tétmérkőzését megnyerte, ilyen nyitányra Jimmy Armfield 1974-es belépője óta egy edző sem volt ké­pes a klubnál. A csapat nyolc veretlen bajnokival nyitott, a 13. fordulóban elszen­vedett blackburni vereséggel állt a legrosszabb, 4. helyen, és ugyan a 32. fordulóban még vezette a másodosztályt, februártól kezdett romlani a mérleg, de még az utolsó négy fordulónak is a második, még biztos feljutást jelentő helyen vág­hatott neki. Hogy aztán három nap alatt min­dent elrontson: április 19-én ott­hon kikapott 2-1-re a Wigantől, 22-én pedig idegenben 2-0-ra a Brentfordtól. Innentől kezdve nem a saját kezében volt a sorsa, így az Aston Villa utáni 1-1 után le is eresztett, és az utolsó, vasárnapi fordulóban kikapott a tök utolsó, mindössze ötödik győzelmét jegyző Ipswich Town tói is (2—3). Fair Play díjat Bielsának! A negatív szériában Bielsa gon­doskodott arról, hogy a Leeds (de legalábbis saját maga) mégis pozitív hősként tűnjön fel. Az Aston Vü­­la elleni mérkőzés 72. percében a Leeds egyik játékosa, Tyler Roberts sérülés miatt nem az alapvonalon rúgta ki a labdát, hanem csak úgy maga elé passzolta, csapattársa, Mateusz Klich pedig (ki tudja, ta­lán észre sem vette a sérülést), szép gólt lőtt. Miután mindkét félnek fontos volt a playoff szempontjából az eredmény, a birminghamiek ne­kitámadtak a lengyel válogatott csatárnak, a kispadok hőbörögtek, egyedül Bielsa maradt higgadt, és arra utasította csapatát, hogy a kö­zépkezdés után engedje, hogy az ellenfél egyenlítsen. Az eredmény 1-1 lett, ezzel el is dőlt, hogy a Norwich City mellett a Sheffield United jutott fel egyenes ágon az élvonalban. „Nem történt semmi, csak vissza­adtuk a gólt. Mindenki láthatta, mi történt, nem cselekedhettünk másképp. Az angol labdarúgás a sportszerűségről híres, nem hiszem, hogy külön magyarázkodnom kel­lene” - mondta Bielsa. Az biztos, hogy csapatának nagyon össze kell kapnia magát a rájátszás­ra, az elődöntőben a Derby County lesz az ellenfél (május 11-én ide­genben, május 15-én otthon). Az alapszakaszban mindkétszer a Leeds győzött, augusztus 11-én idegenben 4-1-re, majd január 11- én otthon 2-0-ra. A másik ágon birminghami derbit rendeznek az Aston Villa és a West Bromwich Albion között. A döntőre május 27-én kerül sor. Pincési László

Next

/
Thumbnails
Contents