Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-01 / 77. szám
www.ujszo.com | 2019. április 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Amit Caputová tud Úgy döntött, nem fog megjátszani valakit, aki nem ő VERES ISTVÁN ** mit vár az új köztár-M ^ __ sasági elnöktől? - ■ I IT kérdezte néhány is- JLJL mert személytől szombat éjszaka a Denník N, Richard Müller énekes-zenész pedig egyetlen rövid mondatban válaszolt: az új elnöktől Zuzana Caputovát várom. Ezzel alighanem azoknak az embereknek a többsége is így van, akik Caputovát karikázták. Fölénye mindkét körben meggyőző volt, az eredmény sem kicsi, sem nagy jóindulattal nem nevezhető szorosnak. Aki a 79 járásból az első fordulóban 74-et megnyer, a másodikban pedig 50-et, arra aligha mondhatja bárki, hogy csak a főváros választott magának elnököt, nem pedig az ország. Nézzük tehát, mi lehet ez a valami, amire ezek szerint 2019-ben az egész országnak szüksége van. Már az első forduló előtti hetekben látszott, hogy amit Caputová választási kampány címén nekünk bemutat, azt tanítani fogják nemcsak a történelem vagy a politológia, de a (politikai) marketing és a kommunikáció egyetemi előadásain is. Elképzeléseinkben (meg ugye a valóságban is) a politika, és különösképp a kampány általában egy kemény harc, melyben a szereplők mindent megtesznek ellenfelük lejáratásáért, és a cél szentesíti az eszközt alapon általában az eszközökben sem válogatnak. Sok választónak ráadásul ez kimondottan imponál, hiszen aki a képernyőn naponta támad és támadásokat véd ki, az erős és megbízható személyiség látszatát kelti (ha az okosét nem is). Caputovának is ezt tanácsolták, ő pedig úgy döntött, hogy nem fogja ellenfeleit támadni, ehelyett inkább elmondja, amit a dolgokról egyébként is gondol, olyan stílusban, amilyenben egyébként is beszél. Hogy nem fog megjátszani valakit, aki nem ő. Az ellene felhozott támadásokat szépen megosztotta facebookos idővonalán: azok meg amazok ezt állítják rólam, tessék, önökre bízom, mit gondolnak minderről. Kicsit olyan ez, mint amit Jézus tanácsol nekünk az evangéliumban: ha arcul csapnak, fordítsd oda a másik orcádat is. Caputovát eredetileg nyilván csak pártja, a Progresszív Szlovákia akarta felépíteni, hogy a jövő évi parlamenti választásra ismert név lehessen a választási listán. Közben derült ki, hogy az államfői szerep neki testhezállóbb lehet, mint bárki másnak ajelöltek közül, ráadásul anélkül volt képes nagy fölénnyel győzni, hogy nem az ő óriásplakátjai tekintettek ránk minden sarkon (több ilyen elnökjelölt is akadt). Az idei kampány szokatlanul rövid volt, és szokatlanul tanulságos; talán nem is akadt olyan hazai politikai párt, amelynek e rövid időszakban ne sikerült volna bebizonyítania saját feleslegességét. Személyes kedvencem az Alojz Hlina által tatarozott KDH, amely a keresztény értékek letéteményeseként igyekszik viselkedni. Az első fordulóban Frantisek Mikloskót támogatta, majd az első kör után Hlina kifakadt, hogy Miklosko soha többé semmilyen posztért ne induljon, hiszen képtelen érzelmeket kiváltani bárkiből. Ezért Hlina arrajutott, hogy választóiknak a második kör előtt nem ajánlanak senkit. Vagyis a kereszténység az ő értelmezésükben nem az, hogy megpróbálunk normális emberek módjára, piszkos támadások nélkül közszerepelni, hanem valami más (ebből ítélve talán még ők sem jöttek rá, micsoda). Úgy tűnik, Caputová tud valamit, ami itt nagyon hiányzik, és amit rajta kívül nagyon kevesen tudnak az úgynevezett politikai elitben. Úgy tűnik, ezt a valamit csak tudni lehet, tanulni nem. Persze ő is csak ember, hibákkal, meg minden. És ez még csak a kampány volt, meglátjuk, milyen lesz elnökként. De jó érzés tudni, hogy ez a valami most öt évig velünk lesz. A szerző a Vasárnap munkatársa A gyengécske szójátékból született csapolt üveges sör (Somogyi Tibor felvétele) Az ország képe LAJOS P. JÁNOS lovákiának júniustól nő lesz az elnöke. Zuzana Caputovának sikerült az, ami Iveta Radicovának 2009- ben nem: megnyerte a köztársaságielnök-választást. Az országnak a következő öt évben liberális, progressszív, az unió alapértékeit magáénak valló, nyugatos elnöke lesz, amivel kilóg a sorból a posztszocialista országok közül, de a visegrádi országok közül mindenképpen. Elég, ha magunk elé képzeljük az egyre szenilisebb és Babis-imádó Milos Zemant, az Orbán-kormánytól mindent lenyelő Ader Jánost, vagy a Jaroslaw Kaczynski befolyása alatt álló Andrzej Dudát. De valóban ilyen progresszív és liberális Szlovákia, mint ezt az államföválasztás eredménye mutatja? Erre sajnos határozott nemmel kell válaszolnunk, az eredmény túlságosan pozitív képet mutat az országról. Van ugyan egy erős, nyugatos, liberálisan gondolkodó mag, amely inkább az ország nyugati részében és a (nagy)városokban él, de még azt sem mondhatjuk egyértelműen, hogy a Caputovára szavazó több mint egymillió ember mind ide sorolható. Sokan lehetnek ugyanis azok is, akik azért szavaztak rá, mert elfogadhatatlan számukra a Smer által támogatott Maros Sefcovic. És talán nem is annyira Sefcovic személye, hanem az, hogy Robert Fico egyre nyomasztóbb árnyéka látszik mögötte. Az ugyanis már jóval az államföválasztás előtt világosnak tűnt, hogy a Smer jelöltjének nincs sok esélye nyerni, ha nem sikerül leválasztani magát a Smerről és Robert Ficóról. Ezért volt a késői jelöltállítás, de ez sem segített Sefcovicon. Sokkal nyomasztóbb azonban az a 25 százaléknyi szavazó, aki az első fordulóban Stefan Harabinra és Marian Kotlebára szavazott. A szélsőségesjelölteknek szerencsére nem volt komoly esélyük - ami részben annak köszönhető, hogy egymástól vették el a voksokat -, de ez nem mondható el a következő parlamenti választásról. Ha ennek a 25 százaléknak sikerül pártot találni magának, akkor nem nagyon beszélhetünk majd liberális irányváltásról. Ez a 25 százalék ugyanis a lakosságnak az a része, amely egy karizmatikus vezérnek mindent elhisz, bizonyíték nélkül, ha megígérik neki, hogy jobb lesz a sorsa, mert a vezér mindent megtesz, hogy az országban ne legyenek NATO-támaszpontok, migránsok, szabadkőművesek, zsidók, liberálisok, melegek, kisebbségek vagy akár ufók. És nekik teljesen mindegy, hogy vannak-e NATO-támaszpontok, akar-e bárki menekülteket letelepíteni az országban. Az ország fejlődésének hosszabb távú irányát tehát a következő szűk egy év fogja megszabni, bár az is igaz, hogy Caputová megválasztása reménjt ad a bizakodásra. És hol vannak a magyar választók? Az meglepő és egyben reménykeltő is, hogy Caputová országos viszonylatban a Dunaszerdahelyi járásban győzött a legnagyobb fölénnyel, a csaknem 84 százalékos eredményt azonban beárnyékolja a viszonylag alacsony részvétel. És az alacsony részvétel érvényes szinte az összes magyarlakta déli járásra, vagyis az államföválasztás nem nagyon szólította meg őket. Ezt mutatja, hogy nagyon magas a magyarlakta falvak aránya a 10 és 20% közti részvételt felmutató települések között. Annak ugyan örülhetünk, hogy a Híd röviddel a második forduló után beállt Caputová mögé, az MKP pedig 4 nappal a választások előtt kiadott egy olyan nyilatkozatok amiből az derül ki, hogy nem Sefcovicot támogatja. Kicsit sajnálhatjuk, hogy az MKP-nak Caputová nevét nem sikerült beleírni a nyilatkozatba, és kérdés az is, hogy nyilatkozatuk hány emberhez jutott el. A magyar érdekképviselet szempontjából az a fontos, hogy ez a két párt szót ért-e egymással, valamint a magyar és más kisebbségek érdekeinek érvényesítését elfogadó, uniópárti és nyugati orientációjú szlovák pártokkal. Március 29. után is az Európai Unióban a britek N agy-Britanniának már az EÚ-n kívül kellene lennie, hiszen Theresa May miniszterelnök ígéretet tett választóinak, hogy bármi történjen, 2019. március 29-én kilépnek az EU-ból. Hát nem léptek ki, így ez a brexit dátum már csak egy a számos be nem váltott ígéret közül. Miután pénteken a képviselők immár harmadszor utasították el a kilépési egyezményt, úgy tűnik, May azt negyedszerre is megpróbálja megszavaztatni. Ezúttal új taktikával próbálkozik: ígéretet tett, hogy ha elfogadják az egyezményt, lemond miniszerelnöki pozíciójáról. Érdemes visszatekinteni May korábbi stratégiáira: az első szavazásnál azt állította, hogy ettől jobb egyezmény a britek számára semmiképp sem lesz. Ezzel a többség nem értett egyet, így az egyezményről szóló szavazáson May történelmi mértékű vereséget szenvedett. Másodszor azzal érvelt, hogy ha az ő egyezményét elutasítják, akkor egyezmény nélküli („no deal”) brexit várható. Ez szintén nem nyerte el a többség tetszését. Harmadszorra pedig a brexit-párti képviselőkre próbált hatni azzal, hogy ha ezt az egyezményt nem támogatják, akkor egyáltalán nem lesz brexit. Az egyezmény mindháromszor megbukott, és May érvelésének módosulásaiból is nyilvánvaló, hogy egyre inkább elveszíti szavahihetőségét. Az elmúlt hetekben felmerült az a kérdés is, hogy a kilépés lekerülhet-e teljesen a napirendről. Bár van rá esély, hogy az elkövetkező másfél hónapban sem lesz brexit, az, hogy a téma süllyesztőbe kerüljön, valószínűtlen. Sokan azért is lámák egyre nagyobb esélyt a brexit hosszú távú halasztására, mivel az utóbbi hetekben látványosan erősödött az EU-párti tábor. Tíz nap alatt körülbelül 6 millió aláírás gyűlt össze azért, hogy a kilépést vonják vissza. Mindemellett a népszavazás óta nem látott mértékű tüntetésekre került sor. Számos közvélemény-kutatás is megerősítette, hogy az EU-párti táborjelentősen növekszik, sőt, ha újabb referendum lenne, most valószínűleg a maradáspártiak lennének többen. Ennek az egyik fö oka az, hogy több EU-párti szavazó aktivizálódna mint legutóbb, mivel már jobban látják a brexit kimenetelét. Nagyon fontos tényező az is, hogy körülbelül 750 ezer fiatal töltötte be a szavazati joghoz szükséges életkort az előző referendum óta. A fiatalok többsége a 2016-os referendumon is a maradást pártolta, és az újabb generáció várhatóan egy még erősebb EU-párti tábor, akik tartanak a brexit negatív hatásaitól. Ne feledkezzünk meg azonban a brexit-párti táborról sem, hiszen egy erős választói rétegről van szó, amely minden áron brexitet akar, és valószínűleg újra elmenne szavazni. Őket nagyon nehéz meggyőzni a maradás előnyeiről, mivel az érveik sokszor irracionálisak. így aki azt gondolja, hogy egy második referendum gyorsan és fájdalommentesen lezárná a brexitet, az bizony téved. Egy újabb referendum megszervezéséhez hónapokra lenne szükséges, így gyors megoldás semmiképp sem várható. Mindemellett egy kemény brexit-párti kampányra számíthatnánk, ahol e tábor erős retorikával harcolna célja eléréséért. Az EU-pártiaknak pedig, ha el akarnak kerülni egy újabb vereséget, jóval intenzívebb kampányt kellene folytatniuk. A brit társadalom már jelenleg is nagyon megosztott a brexit miatt, egy újabb népszavazás ezen csak rontana. Mindezek ellenére mégiscsak a referendum tűnik a legésszerűbb megoldásnak, hiszen a vezető politikai elit brexit körüli tehetetlensége sokaknak nagy csalódás, és elérkezettnek látják az időt, hogy a döntés lehetőségét visszakapják az emberek. Már több, mint két éve, hogy a választók megszavazták a kilépést. Mivel a politikusok a többség akaratát ezalatt nem tudták teljesíteni, sokan úgy érzik, most újból az állampolgárokon a sor. Ez viszont azzal járna, hogy a brexitet hosszú távra kitolják, tehát Nagy- Britanniában is meg kellene tartani májusban az európai parlamenti választást. Valljuk be, ez teljesen abszurdnak tűnik. De milyen alternatíva van? Kilépés április 12-én, a jelenlegi határidő szerint, egyezmény nélkül? Ami biztos: a döntés a britek kezében van, mi továbbra is türelmesen várunk a csatorna túloldalán.
