Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-27 / 98. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ 2019. ÁPRILIS 27. KÉPESLAP 15 (A szerző felvételei) gazdagon termő citromligetek a lehető legváltozatosabb ételekhez, italokhoz, termékekhez adják különböző küllemüket, formájukat, ízüket. Narancsból, gesztenyéből és olívából is terem bőségesen e tájon, Amalfi mégis igazi lemoncittává, citromvárossá nőtte ki magát az elmúlt évtizedek, sőt évszázadok során. Csak egy itt élő, sőt itt született, mindentudó háziasszony tudná felsorolni, konyhájában mi mindenre szolgál, mire használható, milyen ételekbe, süteményekbe, sőt italokba csepegtethető a környékről ide kerülő, sokféle citrom. A mi tájainkon paradicsomból látunk annyifajtát és annyi formájút, mint Amalfiban a portákat, bejáratokat, kapukat, ajtókat, ablakokat, polcokat, kirakatokat és még ld tudja, min mindent díszítő lemonból. Az itteniek szájából ugyanis egyszer sem hangzik el a citrom szó, pedig ki tudnák mondani. Nekik az csak lemon, és nem akárhogy kiejtve. Mert nemcsak ízesítőként, gyógyszerként is használják, háztartásuk egyik legnagyobb becsben tartott gyümölcse. Nincs olyan üzlet, ahol ilyen vagy olyan formában ne találkoznánk vele. Az élelmiszerboltok előtt ládában hevernek a cukordinnye nagyságú citromok, a cukrászműhelyekből valósággal árad a citromillat, de nagy a választék lemon pastából, vagyis citromízesítésű tésztákból, likőrökből, drazsékból, teasüteményekből, krémekből, parfümökből, szappanokból, van citromhéjjal színezett só potom három euróért, ugyanannyiért citrommal ízesített cukor, sőt rizottó, de láttam citrommal díszített kerámiákat, faliórákat, sőt még nagy hasú vázákat, egy méter átmérőjű tányérokat, limoncellós kötényeket is. Ebben a városban könnyű ajándékot vásárolni. Kisebb csalódás csak azt éri, aki kandírozott citromból vásárol nagyobb mennyiséget, és nem a helyszínen, hanem már itthon kóstolja meg. Nem azt az ízt kapja ugyanis, amire várt. Sokkal, de sokkal édesebbet, a citromot aligalig érezve benne. Ami viszont fenséges - és sajnos nem utaztatható -, az a főtéren, a Piazza Duomón álló Pasticceria Pansa, vagyis a Pansa cukrászda mennyei ízeket egyesítő két sütije, a Delizia al limone és a Santa Rosa. Ha dolce vita, akkor, akkor ettől édes az élet. De nem szó szerint, illetve igen, csak nem úgy, cukrászilag. Maga a hely is boldogságérzettel tölti el az embert. Ülünk a pasticceria teraszán, szemben az elegáns Hotel Centrale, jobbról a Szent András-katedrális, balról a tenger, előttünk a turisták népes hada. Ők még nem tudják, mi vár rájuk, ha visszafelé ezt a helyet választják a nap záróakkordjának. Mert itt, a világnak ezen a pontján a mannát kínálják. Igaz, nem olcsón, de nem is megfizetheteden áron. Csipketerítő az asztalon, selyemszalaggal átkötött, kézzel hímzett kendőben míves kés, kis ezüst villa. Itt minden falat helyben készül, a cukrászda melletti műhelyben. A citrom a saját ligetükben terem. 1830 óta itt minden apáról fiúra száll. Andrea Pansa alapította a cukrászda manufaktúráját, s a jól bevált recepteket már az ötödik nemzedék viszi tovább. A Delizia al lemone formára egy fehér félgömb, vagy inkább kupola. Citromos piskótatészta citromos mázba csomagolva. Leírhatadan íz. Egyszerűen mennyei. Méltó párja a Santa Rosának, amely croisant tésztából készül, vaníliakrémmel van töltve, apró narancshéjkockákkal ízesítve, meggyszemmel a tetején. Kész képzőművészeti alkotás. Mindezek után egy páradan ízű kapucsínó...! Amalfi mindenkit levesz a lábáról. Aligha van ember, aki ne azzal búcsúzna a várostól, hogy ez itt a Dolce Paradiso. Na jó, a Dolce Lemone Paradiso! Szabó G. László A szerző a Vasárnap munkatársa
