Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-27 / 98. szám
8 KULTÚRA 2019. április 27. I www.ujszo.com PENGE Kihalni Esélyes Margaret Atwood VadÁdámtrilógiájának harmadik része (a Guvat és Gazella és Az Özönvíz éve után) végre magyarul is olvasható. A disztópia első két könyvében egy olyan társadalom víziója és elpusztítása tárult fel, amelyben a biotechnológia bipoláris szerkezetű világot eredményezett: a hipermodern, elszigetelt Kampuszokon élő kiváltságos tudósok csoportja, valamint a „plebsztelepeket” benépesítő társadalmi periféria opponálódott egymással. Ezenkívül kétféle közösségről kaptunk képet: a civili-NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA zációtól, a fogyasztói társadalom' tói elhatárolódó Kertészekről; valamint a tudósokból álló, a Kihalni Esélyes című, online szerepjáték tagjaiból szerveződő ökoterrorista csoportról, a MaddAddamről. Az utóbbiak vezetője, Guvat genetikai kísérletek során egyrészt új emberfajt alkotott (a guvatkák különböző állatfajok evolúciós stratégiáit „átöröklő” humanoid lények), másrészt - néhány túlélőtől eltekintve - a Száraz Özönvíznek nevezett biokatasztrófa eredményeként kiirtotta az emberiséget. A harmadik könyv cselekménye azt beszéli el, hogy a guvatkák, a MaddAddam és a Kertészek túlélői hogyan képesek együttműködni az új világ felépítésében, vannak-e stratégiáik a néhány, még élő plebsztelepi bűnöző, valamint a génmódosított állatok ellen. Atwood kérdései súlyosak. Rákérdez egyrészt a humánum kategóriájára, arra, hogy a jelenlegi emberfogalmunkkal harmóniába hozhatóak-e a teremtmények, amelyek nem rendelkeznek tudással az emberi társadalom és kultúra milyenségéről. Egyféle válaszlehetőséget kínál a vallás és a mitológia: a túlélők guvatkáknak szóló elbeszéléseiből a Száraz Özönvíz előtti, letűnt világ mitológiája épül fel, amelynek szereplői istenfiguraként értelmeződnek - a kultúra és a tudás átörökítésének jelzése, hogy a történetet végül az egyik guvatka folytatja. Másrészt a regény arra is rákérdez, az evolúciós hierarchia az emberi beavatkozás hatására hogyan alakul át. Mert bár a guvatkák változatos genetikai állományt hordoznak, szaporodási stratégiájuk evolúciós előnyökhöz juttatja őket, és a vegetatív működéseik nem igénylik a fehérjebevitelt; túlélésük és pozíciójuk mégis kérdéses, hiszen természetük nélkülözi az agressziót, és korlátozottan rendelkeznek a szimbolikus és kauzális gondolkodás képességével. Ezzel szemben a gömböcök - megörökölve a régi emberfaj agyi kapacitásátképesek az együttműködésre, a tervezésre, a döntésre; de eszközhasználatra, a környezet alakítására nem. Bár Atwood válasza az együttműködés (nemcsak a régi és az új emberfaj közös utódai, hanem az állatok és emberek összefogása is lehetőséget jelent az új kezdetre), a harmónia törékeny. Úgy tűnik, kihalni esélyes. Margaret Atwood: MaddAddam. Ford. Csonka Ágnes. Bp., Jelenkor, 2019,650 oldal. Értékelés: 9/10 Jön a musztángszelídítő TALLÓSI BÉLA Az utóbbi évek egyik legfelkapottabb európai színésze a belga Matthias Schoenaerts. A múlt évben a hazai mozikban a Kurszk című belga-luxemburgi drámában és a Vörös veréb (Red Sparrow) című amerikai thrillerben láthattuk. Legközelebb a The Mustang című, a Focus Features műhelyében készült dráma főszerepében jelenik meg a vásznon. Az egyik vonzó ereje a The Mustang című új mozinak (rendezte Laure de Clermont-Tonnerre), hogy a főszerepét az eddig minden alakításával remek teljesítményt nyújtó Matthias Schoenaerts alakítja - egy elítélt személyében itt ismét új arcát mutathatja meg. A másik vonzó érdekessége a filmnek, hogy Robert Redford a producere. Az Oscar-díjas színész tavaly 81 évesen a Torontói Filmfesztiválon bejelentette: az Old Man and the Gun című, megtörtént események alapján készült bűnügyi vigj átékkal - melynek főszereplője - búcsút int a színészetnek. A történetben Forrest Tuckert kelti életre, akit 17-szer kaptak el bankrablásért, minden alkalommal bebörtönözték, ám neki sikerült megszöknie. A musztángsztori - ebből ítélve - azért is állhat közel a producer szerepét elvállaló Redford szívéhez, mert a főhőse hasonló figura; Roman Coleman erőszakos elítélt (őt alakítja Matthias Schoenaerts), aki lehetőséget kap, hogy részt vegyen egy rehabilitációs programban, amelyben vadon élő musztángokkal foglalkozhat. Ez is tetszetős lehet Redfordnak: A suttogó című, 1998- as romantikus drámában ő alakítja a suttogót, akinek különleges képessége van a lovak gyógyításához. Roman Coleman kemény bűnözőként éli börtönéletét, de a lovak, különösen egy ló társaságában megszelídül. A hivatalos trailer alapján egy szívfacsaró történetre számíthatunk arról, milyen mély érzelmeket képes kiváltani egy ló barátsága, ragaszkodása a legdurvább, börtönviselt férfiból is, rádöbbentve őt arra, A belga Matthias Schoenaerts új filmjében erőszakos elítéltet alakít, aki egy musztáng betörésével maga is megszelídül (Fotó: tasr/ap) hogy személyiségének van értékes oldala - Matthias Schoenaerts igaz könnyei ezúttal is megindítóak. S hogy mit láthattunk eddig a 42 éves színésztől, aki nemcsak európai, hanem tengerentúli produkciókban is komoly feladatokat kapott, s minden egyes alakításával - általában pozitív hősök bőrében — emlékezetes színeket, szerethető érzéseket varázsolt vászonra. A kétezres évek elején kezdett filmezni. Korai munkái közül a Szellemház című 2008-as belga thriller tűnhet többeknek ismerősnek: ebben egy íjászt alakít, aki a múltjából fakadóan különleges hatással van új barátnőjére. Schoenaerts a Bikanyak című, 2011-ben forgatott belga krimivel hívta fel magára a figyelmet egy jól menő gazdaság bivalyerős marhatenyésztőjeként. A népszerűséget és a szakmai sikert a 2012-es Rozsda és csont című belga-francia romantikus dráma hozta meg. Szívhez szóló történet ez egy apa-fia kapcsolatról. A sztori biztosan ismerős: Ali - aki kényszerűségből illegális utcai harcból tartja fenn magát - magára marad ötéves kisfiával, közben rádöbben, hogy szinte nem is ismeri. Nem véletlen, hogy ezután Matthias Schoenaerts 2013-ban Párizsban megkapta a legjobb fiatal színésznek járó César-díjat. Nagy kilépés volt számára a világba A dán lány című, 2015-ös életrajzi dráma, amely amerikai-angol koprodukcióban készül. A filmben Schoenaerts a művész Einar Wegener (Eddie Redmayne) gyerekkori barátját alakítja, aki felnőttként megértőn támogatja a férfi nővé válásának kemény és kockázatos folyamatát. Szintén amerikai-angol produkció a Thomas Hardy irodalmi klasszikusa alapján 2015-ben forgatott Távol a világ zajától című dráma. Ebben az emberséges, jó szívű birkapásztort játssza, akinek nyáját egyik éjszaka szakadékba kergeti a kutyája. A Kurszk című mozi az azonos nevű, 2000-ben elsüllyedt tengeralattjáró katasztrófáját eleveníti fel. Ebben Schoenaerts a tengerészek parancsnokát kelti életre, aki elkeseredett, de heroikus küzdelmet folytat a legénység megmentéséért. Matthias Schoenaerts eddigi pályáján kemény fiúkat formált meg, de lényéből fakadóan mindegyikbe érző szívet csempészett bele, amivel - filmenként - érzékeny kapcsolatot alakított ki a nézővel. Előre kijelenthető: nem lesz ez másképpen a musztángsztoriban sem, bár meglehetősen durva bűnözővé maszkírozták (tegyük hozzá: arcban és külsőben hihetetlenül képlékeny színész). Durvaságából azonban megváltja megszelídített lova barátsága. A valóságra törekvés tükröződik a könyvfesztivál kínálatában A 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál csütörtökön nyílt meg a fővárosi Millenáris parkban. Romsics Ignác Széchenyi-díjas történész a könyvfesztivált megnyitó beszédében a 19. századi erdélyi grófot, Mikó Imrét idézve kiemelte: a nemzetnek a tudományban, műveltségben és társadalmi életben egyaránt a valóságra kell törekednie. A könyvfesztivál idei kínálata bővelkedik olyan müvekben, amelyek megfelelnek ennek az elvárásnak, köztük az idei díszvendég, Kari Öve Knausgard könyvei is - tette hozzá. A könyvfesztivál díszvendég országa idén Norvégia. Frank Rossavik norvég író, újságíró, a Fritt Ord Alapítvány kuratóriumi tagja a megnyitón hangsúlyozta: ma túl sokan alapozzák hatalmukat hazugságokra, ellenségképek fabrikálására, arra, hogy az emberek ne tegyenek fel kérdéseket. A jó irodalom ezzel szemben arra bátorít, hogy az olvasók kérdéseket tegyenek fel maguknak és másoknak - tette hozzá. A megnyitó után vehette át a Budapest Nagydíjat Kari Öve Knausgard, a fesztivál díszvendég írója. A norvég írót Tóth Krisztina laudálta, aki kiemelte: Kari Öve Knausgard hatkötetes Harcom című önéletrajzi regényfolyamának felütése olyan, mint a zene, amely kérlelhetetlen erővel ránt magával, lehengerel, foglyul ejt. Nem akar provokálni, hatást gyakorolni, sem meghatni vagy elképeszteni. Csak figyel rögzít, komponál, koncentrál a szavakra és a ritmusra. A regény által gondolkodik önmagáról - mondta. Tóth Krisztina úgy fogalmazott: a regényfolyam legfőbb kérdése, hogy „legyőzhető-e a szégyen, amelyet autoriter apáink ránk hagytak, van-e kiút az életünkből, amelynek kereteit ők teremtették meg”. Kari Öve Knausgard felidézte: sose gondolta volna, hogy sikeres lesz az önéletrajzi regénysorozata, Kari Öve Knausgard, a fesztivál díszvendég írója vehette át a Budapest Nagydíjat (Fotó: MTI) túlságosan a saját életéről szól, elképzelhetetlen volt, hogy bárki mást is érdekelni fog. Miután a sorozat első része megjelent, tudatosan el kellett határoznia, hogy nem állhat meg, ugyanolyan kíméletlenséggel kell folytatnia az írást, ahogyan megkezdte, függetlenül a közvetlen környezete, családja, ismerősei reakciójától. A döntésnek a hátteréről Kari Öve Knausgard elmondta: előtte negyven évig próbált megfelelni másoknak, negyven évig azt csinálta, amiről azt gondolta, hogy mások elvárják tőle. Kitért arra is: a siker nehézsége, hogy mindig újra és újra meg kell lepni az olvasót, mert az irodalom halálát jelenti, ha csak a már meglévő elvárásoknak próbál egy író eleget tenni. Amikor a magyar irodalomhoz fűződő viszonyáról kérdezték, Kari Öve Knausgard elmondta, nagy hatást gyakoroltak rá Márai Sándor utolsó éveiben, az emigrációban írt fantasztikus naplói. (MTI)
