Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-26 / 97. szám
22| SPORT 2019. április 26. lwww.ujszo.com „Edző vagyok, nem varázslő" Peter Hyballa, a DAC vezetőedzője minden reggel lelkesen érkezik edzésre a MÓL Akadémiára BŐDTITANILLA Úgy gondolja, ha valaki abban a szezonban legyőzheti a Slovant, az éppen a dunaszerdahelyi együttes, de néha úgy érzi, egy csallóközi szappanoperába csöppent. Peter Hyballával, a DAC vezetőedzőjével beszélgettünk. A hétvégén a pozsonyi Slovant fogadják, amely már bajnok, és még veretlen a bajnokságban. Milyen ambíciókkal várják a meccset? Tiszteljük őket, de nem félünk tőlük. Az előző három meccsünkön is volt esélyünk, de a Slovan elleni mérkőzések mindig kicsit őrültek. A gyenge pontunk, és ezt a csapatnak is elmondtam, hogy a Slovan elleni meccs hetét mindig nagy önbizalommal kezdjük, de úgy érzem, ahogy telnek a napok, mintha kicsit megszeppennénk, hogy „hoppá, jön a Slovan”. Ezt el kell felejtetünk. A Slovan már bajnok, és ők is tisztelnek minket, de ha valaki legyőzheti őket ebben a szezonban, azok mi vagyunk. Persze, gólokat kell rúgnunk, ki kell kapcsolnunk Sporart, és remélem, fair találkozó lesz. Amikor Dunaszerdahelyre érkezett, azt mondta, azért jött, hogy bajnok legyen a DAC-cal. A Slovan viszont már hat fordulóval a bajnokság vége előtt bebiztosította a címet. Mi az, ami a DAC-ból még hiányzik, hogy jövőre teljesülhessenek a bajnoki álmok? Invesztálni kell a játékosokba. Jó az ötlet, hogy fiatal játékosokkal dolgozunk, akik fejlődhetnek, és tényleg fantasztikus szezont futunk. Egész Dunaszerdahely arról beszél, hogy Bayo távozott, és nem jött helyére egy új Bayo. De értem a klu' ot, hogy Bayónak el kellett mennie a Celtichez, mert nagyon jó ajánlatot kapott a DAC, és azt is tudom, hogy a téli átigazolási időszak mindig bonyolultabb, mint a nyári. Itt egy kis önkritikának is helye van: nem teljesen voltunk erre felkészülve. Jók vagyunk a játékosmegfigyelés terén, de nem vagyunk top szinten. Igen, invesztálni kell új játékosokba, a kulcsposztokon 2-3 igazán jó játékosra van szükségünk, mert 19 pont hátrány a Slovannal szemben nagyon sok. Am azt sem szabad elfelejteni, hogy ha másodikok leszünk, az új klubrekord lesz, ha még négy pontot gyűjtünk, az is új klubrekord lesz, ha 17-18 nyertes meccsünk lesz, az is új klubrekord lesz. Csakhogy ha valaki második, akkor ő az első vesztes. És jelenleg van egy csapat az országban, amelyik tényleg jobb nálunk. A Slovan eddig mindháromszor legyőzte a DAC-ot a szezonban. Senki nem szólhatott volna semmit, ha ebből a három meccsből kettő döntetlen. A legutóbbi mérkőzésen pedig még tíz emberrel is volt esélyünk az egyenlítésre. De a kulcs tényleg a játékosokban rejlik. Legutóbb mondtam is Világi Oszkár klubtulajdonosnak, az infrastruktúra nagyszerű, a pályák remekek, a stadion gyönyörű, a szurkolótábor csúcs. De most már a játékosokba is kell pénzt fektetni. Ismerem a szurkolókat is, ők is nagyon érzelmesek, és mindig többet akarnak, ha idén másodikok leszünk, jövőre meg hatodikok, akkor az nagy krízis lesz. És a klubtulajdonos osztja a véleményét? A klub üzleti és sportszakmai modellje nem hülyeség. Tíz évig dolgoztam a Borussia Dortmundnál, amelynek akkor nem volt pénze. Fiatal játékosokkal játszottak, Mats Hummels 19 éves volt, Subotic szintén, Mario Götze 17, és bajnokok lettek. Szóval lehetséges fiatal játékosokkal bajnoki címet nyerni. Jelenleg Szlovákiában nekünk van a legfiatalabb csapatunk. A Slovannak tapasztalt játékosai vannak, és jóval többet fizetnek nekik, mint mi. A különbség jelen pillanatban túl nagy. Nem mindig a pénz lövi a gólokat, de néha igen. Kicsit már unom, hogy mindig Bayóról beszélek, de ő egy 15 gólos középcsatár! Nélküle is tudunk nyerni, de már nem vagyunk olyan veszélyesek, mint vele, a rögzített helyzeteknél sem. Egyértelmű, hogy a tulajdonos is azt akarja, hogy sikeresek legyünk, és ez az ő régiója, az ő klubja. Az első lépés az volt, hogy felépítse az infrastruktúrát, erre ment a pénz, de a következő lépésnek a sportszakmai résznek kell lennie. Vannak klubtulajdonosok, akik két évig szólják a pénzt, aztán csődbe megy a klub, de a mi tulajdonosunk egy lépésről lépésre haladó milliomos. A DAC nagyon közel jár hozzá, hogy bebiztosítsa az EL-selejtezőt érő helyezést a bajnokságban, de a sikeres EL-szerepléshez az is kell, hogy megerősítsék a keretet, és hogy a kulcsjátékosok itt maradjanak. Milyenek a kilátások? A szurkolók szíve a DAC-ért dobog, de a játékosok mindig a következő lépést is szem előtt tartják. A játékosok a pénzre is gondolnak, ebből a szempontból a foci nagyon nem romantikus. Kalmárnak például vannak ajánlatai, de szereti a klubot, jó a viszonyunk, és tetszik neki a játékstílusunk. Máshol viszont több pénzt kapna. Ezért most sokat egyeztetünk, és Zsoltnak is el kell döntenie, hogy itt, az ismerős környezetben akaija-e megtenni a következő lépést a karrierjében, vagy több pénzt szeretne, talán egy nagyobb klubban. Minden játékossal sokat beszélgetünk, de ha egy játékos nagyon jó ajánlatot kap, és el akar menni, akkor el fog. Ebből a szempontból a játékosok nagyon anyagiasak. De ha Kalmár vagy Satka elmegy, akkor, ha előbbre akarunk lépni, meg kell keresnünk egy új kész Kalmárt, nem pedig felépíteni egy újat. Ez ugyanis időbe telik, meccseket veszthetsz, és ebben az érzelemdús közegben ezt nem biztos, hogy elfogadják. Vannak már konkrét nevek a fejében, kikkel lehetne erősíteni? Vannak listáink, de ez télen is így volt, 25-30 játékosról beszéltünk. Ebből az óriási listából választunk. Utána megszólítjuk a játékosokat, de néha már az első körben vége a tárgyalásnak. Az ügynök megmondja, mennyi pénzt kér, Jan van Daele sportigazgató és Oszkár pedig azt feleli: „Nem.” Akkor még nagyra nyithatom a szép szemeimet, hátha meghatom az ügynököt, de ő csak azt mondja: „Pénz!” Bayo átigazolása viszont nagyon jó visszajelzés számunkra, mert most már a játékosok is látják, hogy Dunaszerdahelyről is át lehet lépni egy nagy klubba. Mi a fő különbség a tavaly őszi DAC és a mostani DAC között? Csak Bayo hiánya miatt indult be kicsit nehezebben a szekér? A tavalyi ősz viharos időszak volt, vadnyugati foci. Most az utóbbi három meccsünket nullára hoztuk, strukturáltabban játszunk. Még mindig van benne vadnyugat, a zsolnaiak elleni hazai meccsünk nagyszerű volt, és tényleg sajnáltam, hogy ezt a meccset nem láthatja az egész világ. Tavaly ősszel hétszer az utolsó percben nyertünk. Nem gondolom, hogy gyengébbek vagyunk, talán jobban figyelünk a biztonságra. Tavaly folyamatosan a gegenpressing ment, egy az egy elleni párharcok, most pedig inkább a területekre figyelünk. Ez szerintem fontos fejlődés. És nem vesztettünk olyan sok meccset tavasszal... Igen, tény, két vereséggel indítottuk a tavaszi szezont, a Slovan és a Tmava ellen. A nagyszombati meccs tényleg bűnrossz volt. Akkor kicsit sokkolva voltam. Melyik volt a legnehezebb pillanata a DAC kispadján? Sportszempontból a senicai kupakiesés, mert úgy éreztük, nagy esélyünk van idén a kupában, miután a Slovant adminisztrációs hiba miatt kizárták. A zsolnai 2:2 is nagyon kellemetlen volt, 2:l-re vezettünk az utolsó percben, mi rúghattunk szögletet... Egy érett, profi csapat szépen húzza az időt, és hazaviszi a három pontot, de mi az utolsó pillanatban gólt kaptunk. De volt elég történés a pályán kívül is: Satka incidense a diszkóban, a nagy szupersztárok, Ljubicic és Pacinda körüli stressz... Amikor Bayo távozott, az is nagyon nehéz pillanat volt. Itt nemcsak a szurkolók érzelmesek, hanem a játékosok is. Fiatalok, feszegetik a határaikat. Nagyon közel állok a játékosaimhoz, a csapat tagjai is nagyon közel állnak egymáshoz, Blackman apjának a halála is nagyon megviselt mindenkit. Azon a héten senki sem tudott a focira koncentrálni. Néha tényleg azt gondolom, olyan itt az élet, mint egy szappanoperában. Mi vagyunk a dunaszerdahelyi Dallas. Mindig történik valami. Miben különbözött Satka botránya a Ljubicic- vagy a Pacindaféle botrányoktól? Marin Ljubicicnak és Erik Pacindának távoznia kellett a klubtól, Satkát azonban megvédte. Ljubicic és Pacinda esetében a csapaton belül volt a probléma. Edzőként megértem, ha egy játékos boldogtalan, mérges, frusztrált, mert a kispadra került. Marinon és Pacin viszont azt éreztem, hogy a saját fejük után mennek. Amikor Ljubicic szétrúgta Tomás Hűk arcát - persze, mondhatjuk, hogy ilyesmi előfordulhat egy edzésen, de az nem egy szerencsétlen szituáció volt. Pacinda pedig úgy érezte, ő a csapat felett áll. Amivel még nem is lett volna bajom, ha minden szombaton kidolgozza a belét, és meccsenként három gólt lő. De nem ez történt. Előfordult, hogy cserejátékos volt, kértem, hogy jöjjön oda hozzám, mert taktikai utasításokat akarok neki adni, ő pedig azt felelte: „Nem.” És nála sem csak egy esetről volt szó. Ami Eubo Satkát illeti - nagyon csalódott voltam, amikor a válogatottnál ő is azok között a játékosok között volt, akik kimaradtak éjszakára. Aztánjött az ittas diszkós eset. De az a helyzet, hogy ismerem Lubót. Néha kicsit naiv, de nem egy seggfej. Igazi csapatjátékos. A fő gond akkor is az volt, hogy az egész csapat ivott és mulatott. S akkor azt mondtam magamban: mi angyalok vagyunk? Az, hogy verekedésbe keveredett, nem tett jót a klub imidzsének, de miért dobtam volna ki? Ami történt, az nem a csapat ellen irányult. Persze volt egy kemény beszélgetésünk, de akkor az egész csapatra mérges voltam. Másrészt a futballisták is emberek, ők is akarnak szórakozni. Mondtam Eubónak, hogy ha harmadszor is előfordul valami hasonló, akkor már nem tehetek semmit. Lukás Cmelíknek is adott egy új esélyt, pedig őt már sokszor sokan leírták... Először tavaly szeptemberben találkoztunk, elég flegmán viselkedett, mintha ő lenne a főnök. Akkor azt mondtam Jannak, nem akarok még ,egy balhés játékost. így hát az U19- cel kezdett edzeni, és individuális erőnléti edzéseken vett részt. Novemberben újra találkoztunk, és egy teljesen más Cmelík ült előttem. Szerény, csendes. Újra megnéztem a videókat a korábbi teljesítményéről, beszélgettünk is, és azt éreztem, ez a srác nem hülye, bár szeret kockáztatni, az életben ugyanúgy, mint a pályán. A fociban néha szerencséd van az edzőkkel, néha nem. Ha megnézzük Marco Rossi kezdőtizenegyét és az enyémet, látni a különbségeket. Minden edzőnek megvannak a játékosai, akikben hisz, és Cmelík ilyen számomra. Lehet, hogy a jövőben megint jön valami gengsztersztori, de nagyon bízom benne, hogy most már a focitudására fog koncentrálni. Mik a tervei a következő szezonra? Dunaszerdahelyen akar maradni, vagy önnek is vannak ajánlatai? Vannak ajánlataim, a következő napokban fogunk arról beszélgetni, hogyan tovább. Legutóbb azt is elmondtam Oszkárnak, én tényleg azért jöttem, hogy bajnok legyek. A 19 pontos lemaradás nagyon sok, de azt is látom, hogy nekünk 54 pontunk van, ami csodálatos. Ha látni fogom, hogy a csapat nemcsak az infrastruktúra terén, hanem sportszakmailag, a játékosmegfigyelői munkát illetően is fejlődni akar, a játékosokba is akar invesztálni, akkor számomra ez továbbra is nagyon érdekes kihívás. Nagyon szeretem ezt a klubot, szeretem ezt a környezetet, és imádom a csapatomat. Minden reggel lelkesen jövök be a MÓL Akadémiára. De azt is tudom, hogy a játékosaink most kapósak, és azt sem lehet csinálni, hogy a legjobbak elmennek, de nem igazolunk helyettünk egyenértékű játékosokat, jönnek az új fiatalok, akiket fel kell építeni. Edző vagyok, nem varázsló. Azt gondolom, a fő erősségem az, ahogyan a fiatalokkal dolgozom, de nem lehet csak erre építeni. Ha reális esélyünk lesz a bajnoki címre és az EL-csoportkörbe jutásra, akkor ez a klub szexi számomra. Ha viszont úgy tűnik, hogy csak a szerencsére támaszkodhatunk, akkor el kell gondolkodnom a dologról. A teljes interjút elolvashatja a www. ujszo. com oldalon. A 43 éves Peter Hyballa a klspadon és a pályán kívül is szenvedélyes (Somogyi Tibor felvétele)
